A Krisztusban újjászületett ember boldogsága.
8 Nincs tehát már semmi ítéletre méltó azokban, akik Krisztus Jézusban élnek, (s nem a test szerint). Hiszen a lélek törvénye, melyet a Jézus Krisztusban való élet ad, fölszabadított téged a bűnnek és a halálnak törvénye alól. Amire ugyanis a törvény képtelen volt, mert a test miatt erőtlenné vált, azt Isten vitte végbe. Tulajdon Fiát küldte el a bűn miatt a bűnös testhez hasonló alakban, hogy elítélje a testben lévő bűnt, s hogy beteljesedjék rajtunk, akik nem a test, hanem a lélek szerint élünk, amit csak rendel a törvény. Aki test szerint él, testi dolgokra vágyik, aki lélek szerint, lelkiekre törekszik. A test vágyódása halálra vezet, a lélek törekvése életre és békére. A test vágyódása ugyanis Isten ellen van, mert nem veti alá magát Isten törvényének, hiszen nem is képes rá. Aki test szerint él, nem lehet kedves Isten előtt. Ti azonban nem test, hanem lélek szerint éltek, ha valóban Isten Lelke lakik bennetek. Akiben ugyanis nincs Krisztus Lelke, az nem tartozik hozzá. Ha Krisztus bennetek van, a test ugyan holt a bűn miatt, de a lélek él a megigazulás következtében. Ha pedig bennetek van annak Lelke, aki föltámasztotta Jézust A halálból, ő, aki Krisztus (Jézust) a halálból föltámasztotta, életre kelti a ti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által.Az istenfiúság.
Ezért hát, testvérek, nem tartozunk a testnek azzal, hogy test szerint éljünk. Ha ugyanis test szerint éltek, meg fogtok halni, de ha lélekkel megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok. Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét félelemben éljetek, hanem a fogadott fiúság lelkét kaptátok, melyben azt kiáltjuk: „Abba, Atya!” Maga a Lélek tesz tanúságot lelkünkben, hogy Isten fiai vagyunk. Ha pedig fiai, akkor örökösei is: örökösei Istennek, Krisztusnak pedig társörökösei. Előbb azonban szenvednünk kell vele együtt, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.A mennyei dicsőség.
Az a véleményem, hogy a jelen szenvedések nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez, mely nyilvánvalóvá lesz rajtunk. A sóvárgással eltelt természet Isten fiainak megnyilvánulását várja. Hiszen a természet is hiábavalóságnak van alávetve, nem önként, hanem amiatt, aki alávetette. De megmarad az a reménye, hogy a mulandóság szolgai állapotából fölszabadul Isten fiainak dicsőséges szabadságára. Tudjuk ugyanis, hogy az egész természet együtt sóhajtozik és vajúdik mindaddig. De nem csak az, hanem mi is, akik magunkban hordjuk a Lélek zsengéit: mi is sóhajtozunk és várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását. Meg vagyunk ugyan váltva, de még reménységben élünk. A remény azonban, amit beteljesedni látunk, nem remény. Hiszen ki remélné azt, amit lát? Ha tehát reméljük, amit nem látunk, akkor várjunk csak türelemmel. Gyöngeségünkben segítségünkre van a Lélek is, mert nem tudjuk, hogyan imádkozzunk helyesen. A Lélek azonban maga könyörög helyettünk szavakba nem foglalható sóhajtásokkal. Aki vizsgálja a szíveket, tudja, hogy mit kíván a Lélek, mert Isten tetszése szerint jár közben a szentekért. Tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden javukra szolgál, azoknak, akiket rendelése értelmében (szentségre) hívott. Akiket ugyanis eleve ismert, azokat előre arra rendelte, hogy hasonlókká váljanak Fia képmásához. Így lesz elsőszülött sok testvér között. Akiket pedig előre elrendelt, azokat meg is hívta, akiket meghívott, azokat megigazultakká is tette, akiket pedig megigazultakká tett, azokat meg is dicsőítette.Isten kegyelmének magasztalása.
Mit szóljunk ehhez? Ha Isten velünk, ki ellenünk? Ő tulajdon Fiát sem kímélte, hanem odaadta mindnyájunkért, hogyan ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? Ki emel vádat Isten választottjai ellen? Hiszen Isten tette megigazultakká őket. Ki ítéli el őket? Velük van Krisztus Jézus, aki meghalt, sőt föl is támadt és az Isten jobbján közben is jár értünk. Ki ragadhat el minket Krisztus szeretetétől? Nyomor vagy szükség, üldöztetés vagy éhezés, ruhátlanság, életveszély vagy kard? Hiszen meg van írva:„Minket mindenkor teérted irtanak,
s vágóbirkák módjára tartanak.” De mindezen diadalmaskodunk őáltala, aki szeret minket. Biztos vagyok ugyanis abban, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat minket Isten szeretetétől, mely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.
A zsidó nép sorsa
Az apostol együttérez népével.
9 Igazat mondok Krisztusban, nem hazudom lelkiismeretem tanúsága szerint a Szentlélekben: nagy az én keservem és szüntelen szívem fájdalma. Inkább azt kívánnám, hogy magam legyek átkozottként távol Krisztustól testvéreimért, test szerint való rokonaimért, az izraelitákért. Övék az istenfiúság, a dicsőség, a szövetségek, a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek. Övék az ősatyák, és test szerint közülük való Krisztus, aki mindenekfölött való, mindörökké áldott Isten. Ámen.A zsidó nép és Isten ígéretei.
Arról szó sincs, hogy Isten szava megdőlt volna. Hiszen nem mind izraelita, aki Izraeltől származik. És nem is mindnyájan Ábrahám gyermekei azért, mert leszármazottjai. Inkább: „Izsák utódait hívják ivadékoknak.” Más szóval: nem a testnek gyermekei gyermekei Istennek, hanem az ígéret gyermekei számítanak utódoknak. Az ígéret ugyanis így hangzik: „Akkor eljövök és Sárának fia lesz.” De nemcsak nála volt így, hanem Rebekánál is, aki Izsák atyánktól együtt foganta fiait. Mielőtt azonban világra jöttek volna, s mielőtt még jót vagy rosszat tettek volna – hogy érvényesüljön Isten szabad választása, mely a tettektől függetlenül csak a meghívó akaratától függ –, Rebeka ezt a kijelentést kapta: „Az idősebb szolgál majd az ifjabbnak.” Írva van ugyanis: „Jákobot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem.”Isten szabad választása.
Mit szóljunk ehhez? Nem igazságtalanság ez Isten részéről? Szó sincs róla! Hiszen megmondta Mózesnek: „Irgalmazok, akinek irgalmazok, és könyörülök, akin könyörülök.” Tehát nem azon múlik, aki erőlködik vagy aki törtet, hanem az irgalmas Istenen. Az Írás ugyanis azt mondja a fáraónak: „Azért támasztottalak téged, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és hogy híre terjedjen nevemnek világszerte.” Így hát akinek akar, irgalmaz, és akit akar, megátalkodottá tesz. Erre ezt az ellenvetést teszed: „Miért von felelősségre akkor mégis? Hiszen ki állhat ellen akaratának?” Ember, ki vagy te, hogy perbe szállj az Istennel? Mondhatja-e a mű mesterének: miért alkottál engem ilyennek? Vagy nem a fazekastól függ, hogy ugyanabból az anyagból egyik edényt díszesnek, a másikat közönségesnek készíti? Ha tehát Isten nagy türelemmel elviselte a harag edényeit, melyeket pusztulásra szánt, nem azért tette-e, hogy megmutassa haragját és kinyilvánítsa hatalmát? Ha viszont az irgalom edényein, melyeket a dicsőségre készített, dicsőségének gazdagságát akarja megmutatni? Ezek közé hívott meg minket, nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is.Isten új népe.
Ozeásnál így szól: „Népemnek hívom azt, amely nem népem,s kedveltnek azt, amely nem kedves nekem,
(s irgalmat nyertnek azt, amely irgalom híján volt). Ahelyett, hogy azt mondanák nekik:
nem vagytok az én népem,
az élő Isten fiainak hívják majd őket.” Izajás pedig fennszóval hirdeti Izraelről: „Ha annyi is Izrael fiainak száma, mint a tenger fövenye, csak a maradék üdvözül.” Beteljesíti és hamarosan végre is hajtja a földön jövendölését az Úr. Azt is előre megmondta Izajás:
„Ha a seregek Ura nem hagyott volna nekünk utódot, olyanok lettünk volna, mint Szodoma,
és Gomorrához hasonlóan jártunk volna.”
A zsidó nép bűnössége.
Mit szóljunk ehhez? A pogányok, akik nem törekedtek megigazulásra, megigazulást nyertek, mégpedig a hit által igazultak meg. A zsidó nép viszont, mely a törvényből eredő megigazulásra törekedett, nem jutott el a törvény teljesítésére. Ugyan miért nem? Mert nem a hit által, hanem tettekkel akarta elérni. Megbotlottak a botlás kövében, amint írva van:„A botlás kövét és a botrány szikláját teszem le Sionban, szégyent nem vall, aki hisz benne.”
Testvérek!
10 Szívem vágya és könyörgésem az Istenhez, hogy üdvözüljenek. Tanúságot teszek róluk, hogy van bennük buzgóság Istenért, de hiányzik a helyes megértés. Félreismerik ugyanis az Istentől eredő megigazulást, és a magukéval próbálják helyettesíteni. Nem vetik alá magukat az Istentől eredő megigazulásnak. Márpedig a törvény végső célja Krisztus, aki által minden hívő megigazul.Hit nélkül nincs megigazulás.
Mózes azt írja a törvényből eredő megigazulásról: „Csak az az ember fog élni általa, aki teljesíti.” A hitből eredő megigazulásról viszont így szól: „Ne kérdezd magadban: ki megy föl a mennybe?” – tudniillik, hogy Krisztust lehozza. Vagy: „ki száll le az alvilágba?” – tudniillik, hogy Krisztust fölhozza a holtak országából. Mit mond is hát? „Közel van hozzád az ige, ajkadon és szívedben van” – tudniillik a hit igéje, melyet hirdetünk. Ha ajkaddal vallod, hogy Jézus az Úr, és szívedben hiszed, hogy Isten föltámasztotta őt halottaiból, üdvözülsz. A szívbéli hit ugyanis megigazulásra, a szóbeli megvallás az üdvösségre szolgál. Az Írás is azt mondja: „Senki szégyent nem vall, aki hisz benne.” Nincs különbség zsidó meg pogány közt, mert mindnyájunknak egy az Ura, aki bőkezű mindazok iránt, akik segítségül hívják. „Mindaz, aki az Úr nevét hívja segítségül, üdvözül.”A zsidó nép maga okozta hitetlenségét.
De hogyan is hívhatják segítségül azt, akiben nem hisznek? S hogy higgyenek abban, akiről nem hallottak? S hogyan halljanak hírnök nélkül? S hogyan hirdessen az, akit nem küldtek? Hiszen meg van írva: „Mily kedves a lépte annak, (aki békét hirdet), aki jó hírt hoz.” De nem mindnyájan engedelmeskednek az evangéliumnak. Ezért kérdi Izajás is: „Uram, ki hisz a tőlünk hallottaknak?” A hit tehát hallásból ered, a hallás pedig Krisztus igéjéből. De kérdem: vajon nem hallották? Hiszen„Végig a földön szárnyal a szavuk,
világ végéig elhat szózatuk.” Tovább kérdem: éppen Izrael nem értette meg? Már Mózes megfelelt rá: „Féltékenységre ingerellek azok ellen, kik nem népem, haragra indítlak az értelmetlen nép ellen.” Izajás meg nyíltan megmondja:
„Ki nem keresett, rám talált,
fölismert, ki utánam nem járt. Izraelhez azonban így szól: „Naphosszat kitárom karomat a hitetlen, ellenszegülő nép felé.”