Szokásban volt, hogy az ünnep napján szabadon bocsássa azt a foglyot, akit kértek.
Volt a börtönben más lázadókkal együtt egy Barabás nevű. Ezek egy zendülés alkalmával gyilkosságot követtek el.
A nép ekkor eléje vonult és kérte a kegyet, amit máskor is meg szokott adni.
Pilátus megkérdezte tőlük: „Akarjátok-e, hogy szabadon bocsássam a zsidók királyát?”
Észrevette ugyanis, hogy a főpapok irigységből szolgáltatták ki neki.
A főpapok azonban fölizgatták a népet, hogy inkább Barabás szabadon bocsátását kérje.
Pilátus ismét megkérdezte: „Mit tegyek tehát azzal, akit a zsidók királyának hívtok?”
Azok újra kiabálni kezdtek: „Keresztre vele!”
„De hát mi rosszat tett?” – kérdezte Pilátus. Azok még erősebben kiáltoztak: „Keresztre vele!”
Pilátus a nép kedvére akart tenni, ezért szabadon bocsátotta Barabást, Jézust pedig megostoroztatta és kiszolgáltatta nekik, hogy keresztre feszítsék.