Ünnepek alkalmával szabadon szokott bocsátani nekik egy foglyot, akit kívántak.
Egy bizonyos Barabás is fogságban volt azokkal a lázadókkal együtt, akik a lázadás idején gyilkosságot követtek el.
A tömeg felment Pilátus elé, és kérni kezdte, amit mindig megtett nekik.
Ő így válaszolt:
– Akarjátok, hogy szabadon bocsássam nektek a zsidók királyát?
Tudta ugyanis, hogy a főpapok irigységből szolgáltatták ki.
A főpapok azonban felbujtották a tömeget, hogy inkább Barabás szabadon bocsátását kérjék. Pilátus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik:
– Mit [akartok, hogy] tegyek [azzal, akit] a zsidók királyával [királyának mondotok]?
Azok ismét felkiáltottak:
– Feszítsd keresztre!
Pilátus ezt mondta nekik:
– De hát mi rosszat tett?
Azok még hangosabban kiáltották:
– Feszítsd keresztre!
Pilátus eleget akart tenni a tömeg kívánságának, és szabadon bocsátotta Barabást. Jézust pedig, miután megostoroztatta, átadta, hogy keresztre feszítsék.
– Akarjátok, hogy szabadon bocsássam nektek a zsidók királyát?
Tudta ugyanis, hogy a főpapok irigységből szolgáltatták ki.
A főpapok azonban felbujtották a tömeget, hogy inkább Barabás szabadon bocsátását kérjék. Pilátus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik:
– Mit [akartok, hogy] tegyek [azzal, akit] a zsidók királyával [királyának mondotok]?
Azok ismét felkiáltottak:
– Feszítsd keresztre!
Pilátus ezt mondta nekik:
– De hát mi rosszat tett?
Azok még hangosabban kiáltották:
– Feszítsd keresztre!
Pilátus eleget akart tenni a tömeg kívánságának, és szabadon bocsátotta Barabást. Jézust pedig, miután megostoroztatta, átadta, hogy keresztre feszítsék.