Jézus szenvedése és halála
Az utolsó vacsora
A főtanács határozata.
14 Két nappal a húsvét, a kovásztalan kenyér ünnepe előtt, a főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan foghatnák el és ölhetnék meg őt cselvetéssel. „Ne az ünnepnapon, mondták, mert esetleg zavargás támadhat a nép között.”Jézus Betániában.
Amikor Betániában a leprás Simon házában tartózkodott és éppen asztalnál ült, odalépett hozzá egy asszony. Alabástromedényben valódi drága illatos nárduszolajat hozott, és feltörve az alabástromedényt, tartalmát a fejére öntötte. Néhányan bosszankodni kezdtek: „Mire való ez a pazarlás az illatszerrel? Háromszáz dénárnál többért el lehetett volna adni és árát ki lehetett volna osztani a szegények között” – támadtak rá. Jézus azonban így szólt: „Hagyjátok békében! Mit bántjátok? Hiszen jót tett velem. Szegények mindig lesznek veletek és tehettek velük jót, amikor csak akartok, én azonban nem leszek mindig veletek. Ez azt tette, ami tőle telt: előre megkente testemet a temetésre. Bizony mondom nektek: mindenütt a világon, ahol csak hirdetni fogják az evangéliumot, megemlékeznek majd arról is, amit ő tett.”Júdás eladja Mesterét.
Ezután karióti Júdás, egy a tizenkettő közül, elment a főpapokhoz, hogy elárulja őt. Azok ennek hallatára igen megörültek és megígérték, hogy pénzt adnak neki érte. Kereste tehát a kedvező alkalmat, hogy kiszolgáltassa nekik.A húsvéti vacsora.
Az első kovásztalan napon, amikor le szokták vágni a húsvéti bárányt, tanítványai megkérdezték: „Hová menjünk? Hol készítsük el számodra a húsvéti vacsorát?” Ő elküldte két tanítványát ezzel a megbízatással: „Menjetek a városba. Ott találkoztok egy vizeskorsót vivő emberrel. Menjetek utána és ahova bemegy, ott mondjátok a házigazdának: a Mester kérdezteti: hol az a terem, ahol tanítványaimmal elfogyaszthatom a húsvéti vacsorát? Ő mutatni fog nektek egy tágas, étkezésre berendezett termet. Ott készítsétek el.” A tanítványok elmentek és a városba érve mindent úgy találtak, ahogy mondta. El is készítették a húsvéti vacsorát. Amikor beesteledett, odajött a tizenkettővel. Asztalhoz ültek. Miközben ettek, Jézus így szólt: „Bizony mondom nektek, egy közületek, aki velem eszik, elárul engem.” Erre elszomorodtak és sorra kérdezték: „Csak nem én vagyok?” De ő így válaszolt: „Egy tizenkettőtök közül, aki velem a tálba nyúl. Az Emberfia elhagyja a világot, amint írva van róla, de jaj annak az embernek, aki elárulja az Emberfiát! Jobb lett volna neki, ha meg sem született volna.”Az eukarisztia alapítása.
Étkezés közben kenyeret vett a kezébe, megáldotta, megtörte és ezekkel a szavakkal adta nekik: „Vegyétek, ez az én testem.” Azután fogta a kelyhet, hálát adott és nekik adta. Mindnyájan ittak belőle. Ő pedig így szólt: „Ez az én vérem, az (új) szövetségé, amelyet sokakért kiontok. Bizony mondom nektek: nem iszom a szőlő terméséből addig a napig, amíg majd az újat nem iszom Isten országában.”Péter tagadásának megjövendölése.
Miután elmondták a hálaadó zsoltárt, kimentek az Olajfák hegyére. Ott Jézus így szólt hozzájuk: „Ti mindnyájan megbotránkoztok bennem (az éjjel). Az Írás ugyanis azt mondja: megverem a pásztort, és elszélednek a juhok. De föltámadásom után megelőzlek majd titeket Galileában.” Péter azonban fogadkozni kezdett: „Ha mindnyájan megbotránkoznak is tebenned, én ugyan nem.” Mire Jézus csak ennyit mondott: „Bizony mondom neked, még ma éjjel, mielőtt a kakas kétszer szól, háromszor tagadsz meg engem.”Jézus szenvedése
De Péter tovább fogadkozott: „Ha meg is kellene halnom veled, nem tagadlak meg.” Hasonlóképpen fogadkoztak a többiek is.Jézus halálfélelme.
Közben a Getszemáni nevű majorba érkeztek. „Üljetek le itt, amíg én imádkozom” – mondta tanítványainak. Csak Pétert, Jakabot és Jánost vitte magával. Egyszerre csak remegni és gyötrődni kezdett. „Halálosan szomorú a lelkem, mondta nekik, várjatok itt és virrasszatok.” Kicsit tovább ment és földre borulva imádkozott, hogy ha lehetséges, múljék el ez az óra. „Abba, Atyám, szólt, neked minden lehetséges: vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az legyen, amit én akarok, hanem amit te.” Akkor visszament, de alva találta őket. Erre rászólt Péterre: „Simon! Alszol? Egy óra hosszat sem tudtál virrasztani velem? Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. A lélek ugyan készséges, a test azonban gyönge.” Másodszor is elvonult és ugyanazokkal a szavakkal imádkozott. Visszatérve megint alva találta őket, mert szemük elnehezült. Nem is tudták mit válaszoljanak neki. Amikor harmadszor is visszatért, így szólt hozzájuk: Aludjatok csak és nyugodjatok! Elég volt! Itt az óra! Az Emberfia most bűnösök kezére kerül. Keljetek föl, menjünk! Nézzétek, itt jön, aki elárul engem!”Jézust elfogják.
Még beszélt, amikor odaérkezett Júdás, egy a tizenkettő közül, s vele a főpapok, az írástudók és a vének megbízásából egy kardokkal és dorongokkal fölszerelt csapat. Az áruló ebben a jelben egyezett meg velük: „Akit megcsókolok, ő az. Fogjátok el és vezessétek el biztos őrizettel.” Amikor odaért, mindjárt Jézushoz lépett. „(Üdvözlégy,) Mester!”, szólt és megcsókolta. Erre kezet emeltek Jézusra és foglyul ejtették. A körülállók közül egy kirántotta kardját, rásújtott a főpap szolgájára és levágta fülét. Ezután Jézus így szólt hozzájuk: „Mint valami rabló ellen, úgy vonultatok ki, kardokkal és dorongokkal, hogy elfogjatok. Naphosszat együtt voltam veletek a templomban és tanítottam, mégsem fogtatok el. Az Írásnak azonban be kell teljesednie.” Erre (a tanítványok) valamennyien elhagyták őt és elfutottak. Egy ifjú azonban követte. Csupasz testén nem volt egyéb egy lepelnél. Mikor el akarták fogni, otthagyta a leplet és meztelenül elfutott.Jézus a főtanács előtt.
Jézust a főpaphoz kísérték. Ott gyülekeztek a főpapok, a vének és az írástudók. Péter messziről követte őt a főpap palotájáig. Ott leült a szolgák közé és a tűznél melegedett. A főpapok az egész főtanáccsal együtt bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék, de nem találtak. Jóllehet többen hamisan tanúskodtak ellene, tanúságuk nem egyezett meg. Azután fölálltak még néhányan és ezt a hamis tanúságot tették ellene: „Mi hallottuk, hogy azt mondta: lerontom ezt a kézzel épített templomot és három nap alatt másikat építek, amely nem emberi kéz műve.” De ebben sem egyezett meg tanúságuk. Akkor a főpap a középre lépett és megkérdezte Jézust: „Semmit sem felelsz arra, amivel ezek vádolnak?” Ő hallgatott és nem felelt semmit. A főpap újra megkérdezte: „Te vagy a Messiás, az áldott (Isten) fia?” „Én vagyok”, felelte Jézus. „Látni fogjátok, hogy az Emberfia ott ül a Mindenható jobbján és eljön az ég felhőin.” A főpap erre megszaggatta ruháját: „Mi szükségünk van még tanúkra? – kérdezte. Hallottátok a káromkodást. Mi a véleményetek?” Azok egyhangúlag méltónak ítélték a halálra. Erre néhányan leköpdösték és arcát eltakarva ököllel ütötték: „Találd el, ki volt az!” – gúnyolták. Még a szolgák is arcul verték.Péter tagadása.
Miközben Péter kinn ült az udvaron, arra ment a főpap egyik cselédlánya. Látva, hogy Péter ott melegszik, szemügyre vette: „Te is a názáreti Jézussal voltál”, jegyezte meg. Ő azonban tagadta: „Nem tudom és nem is értem, mit beszélsz.” Amikor kiment az előcsarnokba, megszólalt a kakas. A cselédlány azonban észrevette őt és újból odaszólt a körülállókhoz: „Ez is közéjük tartozik.” Ő megint tagadta. Röviddel ezután az ottlévők megjegyezték: „De bizony, közéjük tartozol, hiszen galileai vagy.” Erre már átkozódni és esküdözni kezdett: „Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek.” Tüstént megszólalt másodszor is a kakas. Péternek ekkor eszébe jutott Jézus szava: „Mielőtt a kakas kétszer szól, háromszor tagadsz meg engem.” Erre sírva fakadt.Jézus Pilátus előtt.
15 Kora reggel a főpapok a vénekkel és az írástudókkal együtt, vagyis az egész főtanács döntést hozott. Megkötözve elvezették Jézust és kiszolgáltatták Pilátusnak. Pilátus megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” „Én vagyok” – felelte. A főpapok ekkor mindenféle vádat hoztak föl ellene. Pilátus erre újra megkérdezte: „Nem válaszolsz semmit? Hallod, mi mindennel vádolnak.” De Jézus nem válaszolt többé. Ez meglepte Pilátust. Szokásban volt, hogy az ünnep napján szabadon bocsássa azt a foglyot, akit kértek. Volt a börtönben más lázadókkal együtt egy Barabás nevű. Ezek egy zendülés alkalmával gyilkosságot követtek el. A nép ekkor eléje vonult és kérte a kegyet, amit máskor is meg szokott adni. Pilátus megkérdezte tőlük: „Akarjátok-e, hogy szabadon bocsássam a zsidók királyát?” Észrevette ugyanis, hogy a főpapok irigységből szolgáltatták ki neki. A főpapok azonban fölizgatták a népet, hogy inkább Barabás szabadon bocsátását kérje. Pilátus ismét megkérdezte: „Mit tegyek tehát azzal, akit a zsidók királyának hívtok?” Azok újra kiabálni kezdtek: „Keresztre vele!” „De hát mi rosszat tett?” – kérdezte Pilátus. Azok még erősebben kiáltoztak: „Keresztre vele!” Pilátus a nép kedvére akart tenni, ezért szabadon bocsátotta Barabást, Jézust pedig megostoroztatta és kiszolgáltatta nekik, hogy keresztre feszítsék.Jézust tövissel megkoronázzák.
A katonák a helytartóság belső udvarába vezették őt és összehívták az egész csapatot. Aztán bíborszínű ruhát adtak rá és tövisből font koronát tettek fejére. Majd így köszöntötték: „Üdvöz légy, zsidók királya!” Közben náddal a fejét verték, leköpdösték és térdet hajtva hódoltak előtte.Jézust keresztre feszítik.
Miután csúfot űztek belőle, levették róla a bíbort és saját ruháit adták rá. Azután elvezették, hogy keresztre feszítsék. Kényszerítettek egy arra menőt, cirenei Simont, Sándor és Rúfusz atyját, aki éppen a mezőről jött, hogy vigye a keresztet. Majd kivezették arra a helyre, melynek Golgota, azaz Koponyahely a neve. Ott mirhával kevert bort kínáltak neki, de nem fogadta el. Azután keresztre feszítették és megosztoztak ruháin sorsvetéssel döntve el, kire mi jusson. A harmadik óra volt, amikor megfeszítették. Az elítélésének okát jelző táblára ezt írták: „A zsidók királya.” Vele együtt keresztre feszítettek két rablót is, egyiket jobbjára, másikat baljára. Így beteljesedett az Írás szava: „És gonosztevőként bántak vele.” A járókelők káromolták őt és fejüket csóválva mondogatták: „Te, aki lerontod és harmadnapra fölépíted (Isten) templomát, szabadítsd meg magadat, szállj le a keresztről!” Ugyanígy gúnyolódtak az írástudókkal együtt a főpapok is. „Másokat megszabadított, önmagát nem tudja megszabadítani. A Messiás, Izrael királya, szálljon le most a keresztről, hogy lássuk és higgyünk”, mondogatták egymásnak. Ugyanígy szidalmazták azok is, akik vele együtt voltak megfeszítve.Jézus halála.
A hatodik órában sötétség támadt az egész földön. A kilencedik óráig tartott. Kilenc óra tájban Jézus hangosan fölkiáltott: „Éloi, Éloi, lámmá szábáktáni? vagyis: én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” Ennek hallatára néhány ott álló megjegyezte: „Illést hívja.” Egyikük mindjárt odafutott és ecetbe mártott szivacsot nádra tűzve, inni adott neki. „Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa” – mondta. Ekkor Jézus hangosan fölkiáltott és kilehelte a lelkét. Ekkor a templom függönye kettéhasadt, felülről egészen az aljáig. Amikor a százados, aki szemben állt vele, látta, hogyan lehelte ki a lelkét, kijelentette: „Ez az ember valóban az Isten Fia volt.” Messziről több asszony figyelte a történteket. Köztük volt Mária Magdolna, Mária, a fiatalabb Jakab és József anyja, meg Szalómé, akik már Galileában is kísérték őt és gondját viselték. Rajtuk kívül még sok más asszony is volt ott, akik vele együtt mentek föl Jeruzsálembe.Jézust sírba helyezik.
Mikor már estére járt az idő – készület napja vagyis szombat előtti nap volt –, jött arimateai József, egy előkelő tanácsos, aki maga is várta Isten országát. Bátran bement Pilátushoz és elkérte Jézus testét. Pilátus meglepődött, hogy már meghalt. Magához hívatta a századost és megkérdezte, hogy csakugyan meghalt-e már. Amikor a százados útján meggyőződött róla, odaadta a testet Józsefnek. Az halotti leplet vásárolt, majd levette őt a keresztről és begöngyölte a lepelbe. Azután sziklába vájt sírboltba helyezte, és követ gördített a sír bejárata elé. Mária Magdolna és Mária, József anyja megfigyelte, hogy hová temették el.Jézus föltámadása és mennybemenetele
Asszonyok a sírnál.
16 Szombat elmúltával Mária Magdolna, Mária, Jakab anyja és Szalómé illatszereket vásároltak és elmentek, hogy megkenjék (Jézust). Kora reggel értek a sírhoz, amikor a nap éppen fölkelt. A hét első napja volt. Így tanakodtak egymás közt: „Ki hengeríti el nekünk a követ a sír bejáratától?” De amikor odanéztek, látták, hogy a követ már elhengerítették, pedig igen nagy volt. Erre bementek a sírboltba és észrevették, hogy ott jobb felől egy fehér ruhába öltözött ifjú ül. Nagyon megijedtek. De az bátorította őket: „Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek? Föltámadt, nincs itt. Nézzétek, itt a hely, ahová temették. Most pedig siessetek, vigyétek hírül tanítványainak és Péternek: előttetek megy Galileába. Ott majd viszontlátjátok, amint megmondta nektek.” Azok kijöttek a sírból és futásnak eredtek, mert nagy ijedség és rémület fogta el őket. Félelmükben senkinek sem szóltak a dologról.Jézus megjelenik övéinek.
Miután a hét első napjának reggelén föltámadt, először Mária Magdolnának jelent meg, akiből hét ördögöt űzött ki. Ő menten hírül vitte azt a gyászoló és síró tanítványoknak. Mikor azok meghallották, hogy él, s hogy ő látta, nem hitték el neki. Ezután idegen alakban megjelent kettőnek közülük útközben, amikor vidékre mentek. Ezek visszatértek és közölték a hírt, de nekik sem hittek. Végül a tizenegynek jelent meg, amikor asztalnál ültek. Szemükre vetette hitetlenségüket és szívük keménységét, mert azoknak, akik őt föltámadása után látták, nem hittek.Az apostolok küldetése.
Azután így szólt hozzájuk: „Menjetek el az egész világra és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül; aki nem hisz, elkárhozik. A hívőket ezek a jelek fogják kísérni: Az én nevemben ördögöt űznek, új nyelveken beszélnek, kígyókat vesznek majd a kezükbe, és ha valami halálos mérget isznak, nem árt meg nekik, betegekre teszik kezüket és azok meggyógyulnak.Jézus mennybemenetele.
Az Úr Jézus, miután szavait befejezte, fölment a mennybe és az Isten jobbján foglalt helyet. Azok pedig szétszéledtek és mindenütt hirdették az igét. Az Úr együttműködött velük és tanításukat csodákkal kísérte és hitelesítette.Bevezetés
Címzés és apostoli üdvözlet.
1 Péter, Jézus Krisztus apostola a Pontuszban, Galáciában, Kappadóciában, Ázsiában és Bitíniában szétszóródott hontalanoknak, akiket Isten az Atya gondviselése a Lélek megszentelése által kiválasztott az engedelmességre és a Jézus Krisztus vérével való meghintésre. Bőven részesüljetek kegyelemben és békességben.Hálaadás a megváltás kegyelméért.
Áldott legyen az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki nagy irgalmasságával, Jézus Krisztusnak a halálból való föltámadása által, élő reménységre szült ujjá minket: arra a romolhatatlan, szeplőtelen, hervadhatatlan örökségre, amely számotokra van fönntartva a mennyben. Isten ereje a hit által meg is őriz titeket az üdvösségre, amely készen áll arra, hogy a végső időben kinyilvánuljon. Örüljetek tehát, ha esetleg kissé szomorkodtok is a sokféle kísértés miatt, hogy kipróbált hitetek, mely értékesebb a tűzben próbált veszendő aranynál, dicséretre, dicsőségre és tiszteletre méltó legyen Jézus Krisztus megjelenésekor. Őt, bár nem láttátok, szeretitek, s mivel most látatlanul hisztek benne, kimondhatatlan és megdicsőült örömmel örvendeztek majd, amikor eléritek hitetek célját: lelketek üdvösségét. Ezt az üdvösséget kutatták és vizsgálták a próféták, akik a nektek szánt kegyelemről jövendöltek. Azt vizsgálták, hogy mely időre és milyen körülményekre mutat Krisztus bennük működő Lelke, mely előre hirdette a Krisztusra váró szenvedést és a rá következő megdicsőülést.A keresztény élet elemei
Azt a kinyilatkoztatást kapták, hogy nem önmaguknak, hanem nektek szolgálnak mindazzal, amit most a mennyből küldött Szentlélek által feltártak hithirdetőitek. Ennek szemlélése még az angyalokat is vággyal tölti el.Hivatás az életszentségre.
Készüljetek föl tehát lélekben, legyetek józanok és bízzatok teljesen abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor fogtok kapni. Engedelmes gyermekként ne engedjetek a korábbi tudatlanságból származó vágyaitoknak, hanem a titeket meghívó Szenthez méltóan magatok is váljatok szentté egész életmódotokban. Így szól ugyanis az Írás: „Szentek legyetek, mert én szent vagyok.” S ha Atyának hívjátok őt, aki személyválogatás nélkül ítélkezik kinek-kinek tettei szerint, szent félelemmel éljétek le vándorlásotok idejét. Hiszen tudjátok, hogy nem mulandó dolog, ezüst vagy arany váltott meg öröklött, értéktelen életmódotokból, hanem a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak drága vére. Őt (Isten) ugyan a világ teremtése előtt kijelölte, de előttetek csak a végső időben nyilvánította ki. Őáltala hisztek Istenben, aki föltámasztotta őt halottaiból és megdicsőítette, hogy hitetek egyben Istenbe vetett remény is legyen.Felebaráti szeretet.
Az igazságnak engedelmeskedve már megtisztítottátok lelketeket az őszinte testvéri szeretet számára: szeressétek tehát egymást állandóan, tiszta szívből. Nem veszendő magból születtek ugyanis újjá, hanem Isten élő és maradandó igéje által, mert „Minden test olyan, mint a fűszál,s egész dicsősége, mint mező virága:
elhervad a fűszál és lehull a virág,
de az Úr igéje örökké megmarad.” Ez pedig az az ige, amelyet nektek hirdettek.