Jézus Pilátus előtt.
23 Akkor fölkerekedett az egész gyülekezet és Pilátushoz kísérte őt. Ott vádolni kezdték. „Megállapítottuk, mondták, hogy ez félrevezeti népünket, megtiltja, hogy adót fizessünk a császárnak és Messiás-királynak mondja magát.” Pilátus megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” „Én vagyok” – felelte ő. Pilátus erre kijelentette a főpapoknak és a népnek: „Semmi vétket sem találok ebben az emberben.” De azok erősködtek: „Tanításával fölizgatja a népet egész Júdeában, Galileától kezdve idáig.” Ennek hallatára Pilátus megkérdezte, hogy Galileából való-e. Amikor megtudta, hogy Heródes országából való, elküldte Heródeshez, aki azokban a napokban éppen Jeruzsálemben tartózkodott.Jézus Heródes előtt.
Jézus láttára Heródes igen megörült. Már régóta szerette volna őt látni, mert sokat hallott róla, és azt remélte, hogy valami csodát tesz a szeme láttára. Hosszasan faggatta, de ő feleletre sem méltatta. Odajöttek a főpapok és az írástudók is és szüntelenül vádolták. Heródes akkor udvarával együtt gúnyt űzött belőle, csúfságból fehér ruhába öltöztette, aztán visszaküldte Pilátushoz. Aznap Heródes és Pilátus jó barátok lettek, előbb ugyanis haragban voltak.Jézus és Barabás.
Pilátus ismét összehívta a főtanács tagjait és a népet, és így szólt hozzájuk: „Elém vezettétek ezt az embert, mint a nép lázítóját. Jelenlétetekben kihallgattam őt, de az ellene fölhozott vádak közül egyben sem találtam vétkesnek. Heródes sem, mert visszaküldte őt hozzám. Láthatjátok tehát, hogy semmit sem tett, amiért halálbüntetést érdemelne. Megfenyítem tehát és szabadon bocsátom.” Az ünnep napján szabadon kellett bocsátania egy (foglyot). Akkor az egész tömeg kiáltozni kezdett: „Pusztuljon ez! Bocsásd szabadon Barabást.” Azt a városban történt fölkelés és gyilkosság miatt vetették börtönbe. Pilátus ismét hozzájuk fordult, mert szabadon akarta bocsátani Jézust. De azok egyre kiáltoztak: „Keresztre, keresztre vele!” Harmadszor is megkérdezte: „De hát mi rosszattett? Semmi vétket sem találok benne, amiért halálbüntetést érdemelne. Megfenyítem tehát és szabadon bocsátom.” De azok nem tágítottak és hangos kiáltozással követelték, hogy feszítse keresztre. Lármájuk egyre erősödött. Pilátus erre úgy döntött, hogy eleget tesz követelésüknek. Szabadon bocsátotta azt, aki lázadás, fölkelés és gyilkosság miatt volt börtönben, Jézust pedig kiszolgáltatta akaratuknak.
A keresztút.
Miközben elvezették, megállítottak egy bizonyos cirenei Simont, aki a mezőről jött, és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után. Nagy tömeg követte, köztük asszonyok is, akik siránkoztak és jajgattak miatta. Jézus ezekkel a szavakkal fordult hozzájuk: „Jeruzsálem leányai, ne miattam sírjatok, sírjatok inkább magatok és gyermekeitek miatt. Jönnek majd napok, amikor azt fogják mondani: boldogok a magtalanok és az asszonyok, akik nem szültek és nem szoptattak! Akkor majd azt kiáltják a hegyeknek: szakadjatok ránk! És a domboknak: takarjatok el! Ha így tesznek a zöldellő fával, mi lesz a sorsa az elszáradtnak?” Vittek vele két kivégzésre ítélt gonosztevőt is.Jézust keresztre feszítik.
Mikor arra a helyre értek, amelynek Koponyahely a neve, keresztre feszítették. Ugyanígy a gonosztevőket is, az egyiket jobbról, a másikat balról. Jézus akkor fölkiáltott: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit tesznek.” Azok pedig sorshúzással megosztoztak ruháin. A nép bámészkodva állt ott, a főtanács tagjai pedig gúnyolódtak. „Másokat megszabadított, mondták, szabadítsa meg most önmagát, ha ő a Messiás, az Isten kiválasztottja.” A katonák is elébe állva gúnyolták és ecettel kínálták. „Ha te vagy a zsidók királya, mondták, szabadítsd meg magadat.” Feje fölé egy görög, latin és héber nyelven írt táblát tettek: „Ez a zsidók királya.” Az egyik megfeszített gonosztevő káromolta: „Nem te vagy a Messiás? Szabadítsd meg hát magadat és minket is.” A másik ellenben feddő szavakkal rászólt: „Nem félsz az Istentől, hiszen te magad is ugyanazt a büntetést szenveded? Mi ugyan joggal szenvedjük tetteink méltó büntetését, de ez semmi rosszat sem tett.” Aztán hozzá fordult: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz uralmaddal.” Erre ő így felelt: „Bizony mondom neked: ma velem leszel a paradicsomban.”Jézus halála.
A hatodik óra táján sötétség támadt az egész földön. A kilencedik óráig tartott. A Nap elsötétedett és a templom függönye középen kettéhasadt. Jézus akkor hangosan fölkiáltott: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.” Ezekkel a szavakkal kilehelte a lelkét. A történtek láttára a százados Istent magasztalva mondta: „Ez az ember valóban igaz volt.” Az egész tömeg, amely ott volt e jelenetnél és szemtanúja volt a történteknek, mellét verve ment haza. Jézus ismerősei pedig, köztük az asszonyok is, akik Galileából kísérték el, távolabb állva szemlélték mindezt.Jézust sírba helyezik.
Volt egy József nevű tanácsos, derék és igaz ember, aki Arimateából, Júdea egy városából származott, és maga is várta Isten országát. Ez nem értett egyet határozatukkal és eljárásukkal. Bement Pilátushoz és elkérte Jézus testét. Aztán levette a keresztről, lepelbe takarta és egy sziklasírba helyezte, amelybe még senkit sem temettek. Készület napja volt és már égtek a szombati fények. Vele mentek a Galileából jött asszonyok is, hogy lássák a sírt, s hogy hogyan temetik el testét. Hazatértükben illatszereket és illatos olajat vásároltak. A szombatot azonban a törvény szerint nyugalomban töltötték.Jézus föltámadása és mennybemenetele
Az asszonyok a sírnál.
24 A hét első napján kora hajnalban kimentek a sírhoz és magukkal vitték az előkészített illatszereket is. A követ a sírtól elhengerítve találták. Amikor beléptek, nem találták az Úr Jézus testét. Még magukhoz sem tértek meglepetésükből, amikor ragyogó öltözetben két férfi állt mellettük. Félelmükben földre szegezték tekintetüket, de azok megszólították őket: „Mit keresitek az élőt a holtak közt? Nincs itt, föltámadt. Jusson eszetekbe, mit mondott nektek, amikor még Galileában volt: az Emberfiának, mondta, bűnös emberek kezére kell kerülnie, keresztre feszítik, de harmadnapra föltámad.” Akkor eszükbe jutottak ezek a szavak. Visszatérve a sírtól jelentették mindezt a tizenegynek és a többieknek. Mária Magdolna, Johanna, Mária, Jakab anyja és még mások hozták ezt a hírt az apostoloknak. De azok bolond beszédnek tartották szavaikat és nem hittek nekik. Péter azonban menten a sírhoz futott. Amikor behajolt, csak az ott heverő lepleket látta. Igen meglepődött a látványon és hazament.Az emmauszi tanítványok.
Ketten közülük még aznap egy Emmausz nevű faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumnyira fekszik. Közben beszélgettek mindarról, ami történt. Miközben így beszélgettek és tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett és csatlakozott hozzájuk. De szemük el volt takarva, hogy föl ne ismerjék. Megszólította őket: „Miről társalogtok itt az úton?” Erre szomorúan megálltak. Egyikük, akit Kleofásnak hívtak, hozzáfordult: „Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudja, mi történt ott ezekben a napokban?” „Micsoda?” – kérdezte. „A názáreti Jézus esete, felelték, aki szóban és tettben nagy hatású próféta volt Isten és az egész nép előtt. Főpapjaink és elöljáróink halálra ítélték és keresztre feszítették. Mi viszont azt reméltük, hogy ő fogja megszabadítani Izraelt. De ma már harmadnapja annak, hogy ez történt. Igaz, hogy néhány közénk tartozó asszony megzavart minket. Hajnalban a sírnál voltak, de nem találták a testét. Azzal a hírrel tértek vissza, hogy angyalok jelentek meg nekik, akik azt állították, hogy él. Társaink közül néhányan a sírhoz mentek és úgy találtak mindent, ahogy az asszonyok mondták. Őt magát azonban nem látták.” Erre ő így szólt: „Ti oktalanok, milyen nehezen hiszitek mindazt, amit a próféták jövendöltek! Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?” Aztán Mózesen kezdve valamennyi prófétánál megmagyarázta, ami az Írásokban róla szól. Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akart volna menni. De azok marasztalták: „Maradj velünk, kérték, mert esteledik és már lemenőben van a Nap.” Betért tehát, hogy velük maradjon. Mikor asztalhoz ültek, kenyeret vett kezébe, megáldotta, megtörte és odanyújtotta nekik. Erre megnyílt szemük és fölismerték. De ő eltűnt előlük. „Ugye lángolt a szívünk, mondták egymásnak, mikor útközben beszélt hozzánk és kifejtette az Írásokat?” Még abban az órában útra keltek és visszatértek Jeruzsálembe. Ott egybegyűlve találták a tizenegyet és társaikat. Azok ezzel fogadták őket: „Az Úr valóban föltámadt és megjelent Simonnak.” Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és hogy hogyan ismerték föl a kenyértörésnél.Jézus megjelenik az apostoloknak.
Miközben erről beszéltek, Jézus megjelent közöttük és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek! (Én vagyok, ne féljetek.)” Zavarukban és félelmükben azt hitték, hogy szellemet látnak. De ő így szólt hozzájuk: „Miért vagytok megzavarodva? S miért támad kétely szívetekben? Nézzétek kezemet és lábamat! Én vagyok. Tapintsatok meg és lássátok! A szellemnek nincs húsa és csontja, mint nekem.” E szavakra megmutatta nekik kezét és lábát. De mivel örömükben még mindig nem hittek és még mindig a meglepetés hatása alatt álltak, megkérdezte tőlük: „Van itt valami ennivalótok?” Adtak neki egy darab sült halat (és lépesmézet). Fogta, szemük láttára evett belőle (és a maradékot odaadta nekik).Búcsúbeszéd.
Aztán így szólt hozzájuk: „Ez az, amit mondtam nektek, amikor még veletek voltam: be kell teljesülnie mindannak, amit Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban megjövendöltek rólam.” Akkor megnyitotta elméjüket, hogy megértsék az Írásokat. Majd így folytatta: „Meg volt tehát írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell és harmadnapon halottaiból föl kell támadnia. Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni, Jeruzsálemtől kezdve, minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek. Én pedig elküldöm rátok Atyám megígért ajándékát. Maradjatok a városban, amíg erő nem tölt el a magasságból titeket.”Jézus mennybemenetele.
Ezután kivezette őket Betánia közelébe és kezét fölemelve megáldotta őket. Áldás közben eltávozott tőlük és fölment a mennybe. Azok leborulva imádták. Aztán nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe. Állandóan a templomban tartózkodtak, dicsérték és magasztalták Istent. (Amen.)Előszó
1 Előző könyvemben, kedves Teofil, elbeszéltem, mi mindent tett és tanított Jézus egészen mennybevétele napjáig, amikor megbízást adott a Szentlélek által kiválasztott apostoloknak.Jézus mennybemenetelétől a Szentlélek eljöveteléig
Szenvedése után sok csalhatatlan jellel bizonyította be ezeknek, hogy él; negyven napon át megjelent előttük s az Isten országáról beszélt nekik.Jézus mennybemenetele.
Egy alkalommal, amikor együtt voltak, meghagyta nekik, hogy ne távozzanak el Jeruzsálemből, hanem várjanak az Atya ígéretére. „Erről hallottatok tőlem, mondta: János csak vízzel keresztelt, ti azonban néhány nap múlva Szentlélekkel keresztelkedtek meg.” Erre az egybegyűltek megkérdezték tőle: „Uram, tehát mostanában állítod helyre Izrael országát?” Ő azonban így válaszolt: „Az Atya saját tetszése szerint határozta meg a megfelelő időpontot, nem rátok tartozik ennek ismerete. De mikor a Szentlélek leszáll rátok, erőben részesültök, úgyhogy tanúságot tesztek majd rólam Jeruzsálemben, meg egész Júdeában és Szamariában, sőt egészen a föld végső határáig.” E szavak után szemük láttára fölemelkedett és felhő takarta el őt szemük elől. Miközben merően nézték, miként emelkedik az égbe, egyszerre csak két fehér ruhás férfi termett mellettük. „Galileai férfiak, szólították meg őket, mit álltok itt égre emelt szemekkel? Ez a Jézus, aki közületek fölvétetett a mennybe, úgy jön el ismét, ahogy szemetek láttára mennybe tért.” Ezután az Olajfák hegyéről, amely Jeruzsálemtől szombatnapi járásra fekszik, visszatértek Jeruzsálembe. Amint megérkeztek, fölmentek az emeleti terembe. Itt aztán együtt maradt Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab Alfeus fia és a buzgó Simon, s végül Júdás, Jakab testvére. Mindezek az asszonyokkal, Máriával, Jézus anyjával és testvéreivel együtt egy szívvel-lélekkel, állhatatosan imádkoztak.Mátyás apostollá választása.
Ezekben a napokban Péter a testvérek között egy alkalommal szólásra emelkedett. Az egybegyűltek száma mintegy százhúsz lehetett. „Testvérek! Be kellett teljesednie annak az írásnak, melyben a Szentlélek Dávid ajkával Júdásról, a Jézust foglyul ejtők vezetőjéről jövendölt. Ő közénk tartozott, a mi szolgálatunk részese volt. Gonoszsága bérén telket szerzett magának, mikor pedig lezuhant, kettéhasadt és minden bele kiömlött. Jeruzsálem minden lakója tudomást szerzett erről, úgyhogy azt a telket nyelvükön Hakeldámának, vagyis Vérmezőnek nevezték el. Mármost így szól az Írás a zsoltárok könyvében: Lakóhelyükből váljék sivatag,ne lakja senki sátrukat.
Továbbá:
Tisztségét kapja meg más. Szükséges tehát, hogy valaki azok közül, akik mindig velünk tartottak, amíg az Úr Jézus közöttünk járt-kelt – János keresztségétől fogva egészen mennybevétele napjáig – velünk együtt tanúskodjék az ő föltámadásáról.” Erre kijelöltek kettőt: Józsefet, akit Barszabbásznak, más néven Jusztusznak is hívtak, és Mátyást. Azután így imádkoztak: „Urunk, ki mindenkinek szívét ismered, mutasd meg, e kettő közül melyikre esett választásod, hogy elfoglalja ebben a szolgálatban, az apostoli rendben a helyet, melyet Júdás hűtlenül elhagyott és így az őt megillető helyre jutott.” Ezután sorsot vetettek rájuk. A sors Mátyásra esett, mire a többi tizenegy apostol közé sorolták.