Kis türelmet
Az áldozati hús fogyasztása.
Elvi állásfoglalás.
8 Ami a bálványoknak áldozott húst illeti, bizonyos, hogy mindnyájan ismerjük a kérdést. A tudás azonban fölfuvalkodottá tesz, a szeretet viszont épít. Aki sokat ad a tudásra, még nem ismerte föl, hogyan kell tudnia. De aki szereti Istent, azt Isten magáénak tudja. Ami tehát a bálványáldozatok fogyasztását illeti, tudjuk, hogy nincs bálvány a világon, és hogy nincs isten, csak egy. Bár beszélnek istenekről az égen és a földön – tudniillik sok istenük és sok uruk van –, nekünk azonban egy az Istenünk: az Atya, akitől minden származik, s mi érte vagyunk; egy az Urunk: Jézus Krisztus, aki által minden van, és mi is általa vagyunk.
Megértés az aggályosokkal szemben.
De nincs meg mindenkiben ez a tudás. Némelyek ugyanis mindmáig bálványokhoz szokva, úgy fogyasztják a húst, mint áldozati eledelt, s téves lelki ismeretünk beszennyeződik. Az étel ugyan nem tesz kedvesebbé Isten előtt. Sem azzal nem veszítünk, hogy nem eszünk, sem azzal nem nyerünk, ha eszünk. Arra azonban ügyeljetek, hogy az aggályosokat szabadságotokkal meg ne botránkoztassátok! Ha tehát valaki azt, akinek tudása van, a bálványtemplom asztalánál látja, ugye téves lelkiismeretében fölbátorodik arra, hogy bálványhúst egyék. Így tudásod miatt elvész aggályos testvéred, akiért meghalt Krisztus. Ezért ha testvéred ellen vétkezel, s megsérted aggályos lelkiismeretét, Krisztus ellen vétkezel. Ha tehát az étel megbotránkoztatja testvéremet, inkább sohasem eszem húst, csak testvéremet meg ne botránkoztassam.
Az apostol példája.
9 Vajon nem vagyok szabad ember? Nem vagyok apostol? Nem láttam Urunkat Jézus (Krisztust)? Nem az én művem vagytok ti az Urban? Ha másoknak nem is volnék apostola, de nektek az vagyok: apostolságom pecsétje ti vagytok az Úrban. Ez önvédelmem a számonkérőkkel szemben. Vajon nincs jogunk az evéshez-iváshoz? Nincs jogunk ahhoz, hogy valamely asszonyt, mint nővérünket magunkkal vigyünk, mint a többi apostol és az Úr testvérei, sőt Kéfás is teszi? Csak nekem és Barnabásnak nincs jogunk így tenni? Ki katonáskodik saját költségén? Ki ültet szőlőt és nem eszik a terméséből? Ki legeltet nyájat és nem issza a nyáj tejét? Talán csak emberi ésszel mondom ezeket? Nem ugyanazt mondja a törvény is? Hiszen így áll Mózes törvényében: „Cséplő ökörnek ne kösd be a száját!” Vajon az ökörre van gondja Istennek, s nem inkább értünk mondja ezt? De bizony értünk van megírva, hogy a szántó reménykedve szántson, s a cséplő abban a reményben, hogy része lesz a termésből. Ha lelki javakat vetettünk köztetek, oly nagy dolog az, ha majd anyagi javaitokat aratjuk? Ha mások rendelkezhetnek veletek, miért nem inkább mi? De mi nem élünk e joggal, sőt mindent elviselünk, csak hogy gátat ne vessünk Krisztus evangéliumának. Nem tudjátok, hogy akik a templomban szolgálnak, a templomból is élnek, s akik az oltárt szolgálják, az oltárról részesednek? Az Úr is úgy rendelte, hogy az evangélium hirdetői az evangéliumból éljenek.
Az apostol igénytelensége.
Én azonban mindebből mit sem élveztem. Nem azért írom ezt, hogy a jövőben így bánjatok velem, mert jobb meghalnom, semhogy valaki jó híremet lerontsa. Ha ugyanis az evangéliumot hirdetem, nincs mivel dicsekednem, hiszen ez a kötelességem. Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot! Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok. Mi tehát az én jutalmam? Az, hogy az evangéliumot hirdetve, ingyenessé tegyem az evangéliumot, s ne használjam ki az evangéliumban gyökerező jogomat. Bár mindenkitől független voltam, mindenkinek szolgájává lettem, hogy közülük minél többet megnyerjek. A zsidók közt zsidóvá lettem, hogy megnyerjem a zsidókat. A törvény alá rendeltek közt, mint a törvény alárendeltje – noha magam nem vagyok a törvénynek alárendelve –, csak hogy megnyerjem a törvény alá rendelteket. A törvényen kívül állók közt, mint aki a törvényen kívül áll – pedig nem állok Isten törvényén kívül, hanem Krisztus törvényének vagyok alárendeltje –, csak hogy megnyerjem a törvényen kívül állókat. A gyöngék közt gyöngévé lettem, hogy megnyerjem a gyöngéket. Mindenkinek mindene lettem, hogy mindenképpen üdvözítsem, akiket lehet. Mindezt az evangéliumért teszem, hogy én is részesedjem benne.
Saját üdvösségének gondja.
Nem tudjátok, hogy a pályán a versenyzők mind futnak ugyan, de a díjat csak egy nyeri el? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek! A küzdők pedig valamennyien megtartóztató életet élnek minden tekintetben. Azok, hogy hervadó babért kapjanak, mi azért, hogy hervadhatatlant. Én is futok, de nem céltalanul, mérem az ökölcsapásokat, de nem csak a levegőt csapkodva, hanem sanyargatom és rabságba vetem testemet, hogy míg másoknak hirdetem az igét, magam érdemtelenné ne váljak.
Intő példa.
10 Testvérek, nem szeretném, ha elkerülné figyelmeteket, hogy atyáink mind ott voltak a felhő alatt, mind átkeltek a tengeren, s mind megkeresztelkedtek Mózesre a felhőben és a tengerben. Mind ugyanazt a lelki ételt ették, s mind ugyanazt a lelki italt itták. Ittak ugyanis az őket követő lelki sziklából: a szikla Krisztus volt. De legtöbbjükben nem telt kedve Istennek. El si hulltak a pusztában. Ezek intő példák számunkra, hogy ne kívánjuk meg a rosszat, mint ahogy ők megkívánták. Ne legyetek bálványimádókká, mint néhányan közülük, amint az Írás mondja: „Leült a nép enni-inni, aztán fölkelt mulatni.” Ne is paráználkodjunk, mint néhányan közülük, s ezért egy nap huszonháromezren vesztek oda. Ne is kísértsük az Urat, mint néhányan kísértették, s ezért kígyók által pusztultak el. Ne is zúgolódjatok, mint néhányan zúgolódtak, s ezért a pusztító angyal áldozatai lettek. Mindez előképben történt velük, s a mi okulásunkra írták meg, akik a végső időkben élünk. Aki tehát azt hiszi, hogy áll, ügyeljen, hogy el ne essék. Mindeddig emberi erőt meghaladó kísértés nem ért titeket. Hűséges az Isten, aki erőtökön felül nem hagy megkísérteni, hanem a kísértéssel együtt a szabadulás lehetőségét is megadja, hogy kibírjátok.
Az áldozati lakoma és az eukarisztia.
Ezért, kedveseim, óvakodjatok a bálványimádástól! Értelmes emberekkel beszélek: ítéljétek meg magatok, amit mondok. Az áldás kelyhe, melyet megáldunk, ugye Krisztus vérében való részesedés? S a kenyér, melyet megtörünk ugye Krisztus testében való részesedés? Mi ugyanis sokan egy kenyér, egy test vagyunk, mind, akik egy kenyérben részesedünk. Nézzétek csak a test szerint való Izraelt! Vajon azok, akik az áldozatból esznek, nem részesednek az oltárról? Mit is akarok ezzel mondani? Talán azt, hogy az áldozati hús vagy a bálvány ér valamit? Dehogy! Amit a pogányok áldoznak, nem az Istennek, hanem a sátánnak áldozzák. Igazán nem óhajtom, hogy közösségtek legyen a gonosz lelkekkel. Ti nem ihatjátok az Úr kelyhét is, meg a sátán kelyhét is. Nem részesedhettek az Úr asztaláról, meg gonosz lélek asztaláról. Vagy ingerelni akarjuk az Urat? Talán erősebbek vagyunk nála?
Gyakorlati tanácsok.
Minden szabad (nekem), de nem minden használ. Minden szabad, de nem minden épületes. Senki se keresse, ami a magáé, hanem ami a másé. Mindenből ehettek, ami a piacon kapható, anélkül hogy lelkiismeretbeli aggályok miatt utána kutatnátok. „Az Úré a föld és minden gazdagsága.” Ha egy hitetlen meghív, s el akartok menni, egyetek mindenből, amit föltálalnak, a nélkül hogy lelkiismeretbeli aggályok miatt utána kutatnátok. De ha valaki azt mondja: „Ez áldozati hús”, ne egyetek belőle, egyrészt a figyelmeztető, másrészt a lelkiismeret miatt. Nem a te lelkiismeretedről beszélek, hanem a másikéról. Miért vessem alá szabadságomat egy másik lelkiismeret ítéletének? Ha hálaadással eszem, miért szidjon valaki azért, amiért hálát adok? Tehát akár esztek, akár isztok, vagy bármi mást tesztek, tegyetek mindent Isten dicsőségére. Se zsidót, se pogányt, se Isten egyházát meg ne botránkoztassátok, hiszen én is mindenkinek kedvében járok. Nem keresem, ami nekem hasznos, hanem, ami másoknak az, hogy üdvözüljenek.

Minden fejezet...
1 0