8
1Ami pedig a bálványáldozati húst illeti, tudatában vagyunk annak, hogy „mindegyikünk a »tudás« birtokában van”. Ez a „tudás” felfuvalkodottá tesz, a szeretet viszont épít.
Ha valaki azt gondolja, hogy eljutott valamelyest erre a „tudás”-ra, akkor még nem ismer úgy, ahogyan ismernie kellene. De ha valaki szereti Istent, akkor megtapasztalta, hogy az igazi tudás nem más, mint hogy ő ismer minket.
Ami tehát a bálványáldozati hús fogyasztását illeti, tudjuk, hogy „nincs bálvány a világon”, és hogy „Isten sincs más, csak egy”. Mert ha vannak is úgynevezett istenek, akár az égben, akár a földön – mint ahogyan sok „isten” és sok „úr” van –, nekünk egyetlen Istenünk van, az Atya, akitől van a mindenség, és ő létünk célja, és egyetlen Urunk, Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, és mi is őáltala.
Viszont nem mindenkiben van meg ez a „tudás”, sőt némelyek a bálványimádás szokásának erejében a húst még mindig bálványáldozati húsként eszik, és lelkiismeretük, mivel erőtlen, beszennyeződik. „Az étel nem változtat Istenhez való viszonyunkon”; ha nem eszünk, nem lesz belőle hátrányunk, és ha eszünk, abból sem lesz előnyünk.
De vigyázzatok, nehogy ez a „döntési jogotok” valamiképpen megütközést váltson ki az erőtlenek között! Mert ha valaki meglát téged, aki a „tudás birtokában” vagy, amint a bálványtemplomban asztalnál ülsz, vajon nem fog-e erőtlen lelkiismerete felbátorodva arra „épülni”, hogy ő is megegye a bálványáldozati húst? És így „tudásod” vesztét okozza erőtlen testvérednek, akiért Krisztus meghalt. Így aztán amikor a testvérek ellen vétkeztek, és erőtlen lelkiismeretüket megsértitek, Krisztus ellen vétkeztek. Ezért ha az étel megbotránkoztatja testvéremet, akkor inkább soha nem eszem húst, hogy testvéremet meg ne botránkoztassam.
9 Nem vagyok szabad? Nem vagyok apostol? Nem láttam Jézust, a mi Urunkat? Ti nem az én munkám eredménye vagytok az Úrban? Ha másoknak nem vagyok is apostola, nektek bizony az vagyok, mert ti vagytok apostolságom hitelesítő pecsétje az Úrban. Ez az én védőbeszédem azokhoz, akik nyomoznak ellenem. Vajon nincs jogunk arra, hogy együnk és igyunk? Nincs jogunk arra, hogy hívő feleségünket magunkkal vigyük, mint a többi apostol, meg az Úr testvérei és Kéfás? Vagy csak nekem és Barnabásnak nincs jogunk ahhoz, hogy ne kelljen dolgoznunk a megélhetésünkért? Ki katonáskodik a saját zsoldján? Ki ültet szőlőt úgy, hogy nem eszik terméséből? Vagy ki az, aki nyájat legeltet, és nem iszik a nyáj tejéből? Vajon csak emberi módon mondom ezeket? Nem ugyanezt mondja a Törvény is? Hiszen Mózes Törvényében írva van: Ne kösd be a nyomtató ökör száját! Vajon Isten az ökörről gondoskodik ezen a helyen? Nemde nyilvánvalóan értünk mondja ezt? Bizony, értünk van megírva, hogy reménykedve kell szántania annak, aki szánt, és aki csépel, annak reményében csépeljen, hogy részesedik a termésből. Ha mi nektek lelki javakat vetettünk, olyan nagy dolog, ha anyagi javaitokból fogunk aratni? Ha mások gyakorolhatják jogaikat fölöttetek, akkor mi mennyivel inkább! De mi nem éltünk ezzel a joggal, hanem mindent elviselünk, hogy semmi akadályt ne gördítsünk Krisztus evangéliuma elé. Nem tudjátok, hogy akik a templomi szolgálatokat végzik, a templomból származó ételt fogyasztják, és akik az oltárnál szolgálnak, az oltárra vitt adományokból részesülnek? Ugyanígy az Úr is azt parancsolta, hogy akik az evangéliumot hirdetik, az evangéliumból éljenek. 15Én azonban e jogok közül egyikkel sem éltem. És nem azért írom nektek mindezt, hogy ezután rám is vonatkozzanak, mert inkább meghalnék, mint hogy… Senki sem fogja dicsekvésemet semmivé tenni. Mert ha az evangéliumot hirdetem, azzal nincs mit dicsekednem, mivel kényszer nehezedik rám. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot! Mert ha önként teszem, jutalmat kapok, ha pedig nem önként, sáfársággal vagyok megbízva. Mi tehát a jutalmam? Az, hogy igehirdetésemmel ingyenessé teszem Krisztus evangéliumát anélkül, hogy élnék az evangélium hirdetésével együtt járó jogommal.
Azért, mert szabad vagyok mindenkivel szemben, mindenki rabszolgájává tettem magamat, hogy minél többeket megnyerjek. A zsidóknak olyanná lettem, mint egy zsidó, hogy megnyerjem a zsidókat. A Törvény alatt lévőknek, mint a Törvény uralma alatt levő – pedig én magam nem vagyok a Törvény alatt –, hogy megnyerjem a Törvény alatt lévőket. A Törvény nélkülieknek Törvény nélkülivé lettem – pedig nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvénye szerint élek –, hogy megnyerjem a Törvény nélkülieket. Az erőtlenek érdekében erőtlenné lettem, hogy megnyerjem az erőtleneket. Mindenkinek mindenné lettem, hogy néhányukat mindenképp elvezessem az üdvösségre. Mindezt az evangélium természete alapján teszem, hogy nekem is részem legyen az evangéliumban.
Nem tudjátok, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a díjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek! Minden versenyző mindenben önfegyelmet gyakorol. Azok, hogy hervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant. Ami engem illet, én úgy futok, hogy nem tévesztem szem elől a célt; úgy öklözök, hogy nem a levegőt csapkodom. Megélhetésem gondjával nem foglalkozom, inkább céljaim szolgálatába állítom, nehogy míg másoknak prédikálok, magam olyannak bizonyuljak, mint aki nem állta ki a próbát.
10 Nem szeretném, ha figyelmen kívül hagynátok, testvérek, hogy atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, mindnyájan átmentek a tengeren, és mindnyájan megkeresztelkedtek Mózesre a felhőben és a tengerben. Mindnyájan ugyanazt a lelki táplálékot ették, és mindnyájan ugyanazt a lelki italt itták, ugyanis abból a lelki kősziklából ittak, amely velük ment. A kőszikla Krisztus volt. Ennek ellenére többségükben nem lelte kedvét Isten, úgyhogy elhullottak a pusztában. Ezek az események javunkra szóló figyelmeztetésül történtek, hogy ne kívánjunk gonosz dolgokat, amint ők kívántak. Ne váljatok bálványimádóvá, mint közülük némelyek, amint írva van: Leült a nép enni, inni, és felkelt táncolni. De ne is paráználkodjunk, mint ahogy közülük némelyek paráználkodtak, és egyetlen napon huszonháromezren pusztultak el. Krisztust se kísértsük, ahogyan közülük némelyek kísértették, és elpusztultak a kígyóktól. De ne is zúgolódjatok, mint ahogyan közülük némelyek zúgolódtak, és elveszejtette őket a pusztító angyal. Ezek okulásunkra történtek velük, és figyelmeztetésül írták meg nekünk, akik számára elérkezett az idők vége. Aki tehát azt gondolja, hogy szilárdan áll, vigyázzon, hogy el ne essék! Emberi erőt meghaladó kísértés nem ért benneteket. Isten hűséges, és nem hagyja, hogy erőtökön felül kísértést szenvedjetek; sőt a szabadulás útjáról is gondoskodik a kísértéssel együtt, hogy el tudjátok viselni.
Ezért, szeretteim, meneküljetek a bálványimádástól! Úgy beszélek hozzátok, mint értelmes emberekhez. Ítéljétek meg magatok, amit mondok! Ugye az áldás kelyhe, amelyet megáldunk, Krisztus vérével való közösségünk? Ugye a kenyér, amelyet megtörünk, Krisztus testével való közösségünk? Mivel egy a kenyér, egy test vagyunk mindannyian, akik az egy kenyérből részesedünk. Nézzétek Izrael népét! Akik esznek az áldozatokból, nincsenek közösségben az oltárral? Mit akarok ezzel mondani? Talán azt, hogy a bálványáldozat vagy a bálvány ér valamit? Nem, hanem azt, hogy amit a pogányok áldoznak, démonoknak áldozzák, nem Istennek. Azt pedig nem akarom, hogy démonokkal legyetek közösségben. Nem ihattok az Úr kelyhéből is, meg a démonok kelyhéből is, nem lehettek részesei az Úr asztalának is, meg a démonok asztalának is. Vagy féltékenységre ingereljük az Urat? Talán erősebbek vagyunk nála?
Mindent szabad, de nem minden használ. Mindent szabad, de nem minden épít. Ne keresse senki a maga javát, hanem a másét! Egyétek mindazt, amit a húspiacon árulnak anélkül, hogy lelkiismereti okból kérdezősködnétek, hiszen az Úré a föld és ami betölti. Ha meghív titeket a nem hívők közül valaki, és el akartok menni, egyétek mindazt, amit elétek tesznek! Ne kérdezősködjetek semmiről lelkiismereti okokból! De ha valaki azt mondja nektek: „Ez áldozati hús”, ne egyétek meg amiatt, aki erre figyelmeztetett, és a lelkiismeret miatt! Lelkiismeretről beszélek, de nem a tiétekről, hanem a másikéról. Mert miért ítélje meg az én szabadságomat a másik lelkiismerete? Ha én hálával eszem, miért legyen becsmérlésben részem azért, amiért hálát adok? Akár esztek tehát, akár isztok, akár bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek! Megütközésre ne adjatok okot sem a zsidóknak, sem a görögöknek, sem Isten egyházának; mint ahogy én is mindenkinek mindenben igyekszem kedvére lenni, nem a magam hasznát keresve, hanem a többiekét, hogy üdvözüljenek.
Ha valaki azt gondolja, hogy eljutott valamelyest erre a „tudás”-ra, akkor még nem ismer úgy, ahogyan ismernie kellene. De ha valaki szereti Istent, akkor megtapasztalta, hogy az igazi tudás nem más, mint hogy ő ismer minket.
Ami tehát a bálványáldozati hús fogyasztását illeti, tudjuk, hogy „nincs bálvány a világon”, és hogy „Isten sincs más, csak egy”. Mert ha vannak is úgynevezett istenek, akár az égben, akár a földön – mint ahogyan sok „isten” és sok „úr” van –, nekünk egyetlen Istenünk van, az Atya, akitől van a mindenség, és ő létünk célja, és egyetlen Urunk, Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, és mi is őáltala.
Viszont nem mindenkiben van meg ez a „tudás”, sőt némelyek a bálványimádás szokásának erejében a húst még mindig bálványáldozati húsként eszik, és lelkiismeretük, mivel erőtlen, beszennyeződik. „Az étel nem változtat Istenhez való viszonyunkon”; ha nem eszünk, nem lesz belőle hátrányunk, és ha eszünk, abból sem lesz előnyünk.
De vigyázzatok, nehogy ez a „döntési jogotok” valamiképpen megütközést váltson ki az erőtlenek között! Mert ha valaki meglát téged, aki a „tudás birtokában” vagy, amint a bálványtemplomban asztalnál ülsz, vajon nem fog-e erőtlen lelkiismerete felbátorodva arra „épülni”, hogy ő is megegye a bálványáldozati húst? És így „tudásod” vesztét okozza erőtlen testvérednek, akiért Krisztus meghalt. Így aztán amikor a testvérek ellen vétkeztek, és erőtlen lelkiismeretüket megsértitek, Krisztus ellen vétkeztek. Ezért ha az étel megbotránkoztatja testvéremet, akkor inkább soha nem eszem húst, hogy testvéremet meg ne botránkoztassam.
9 Nem vagyok szabad? Nem vagyok apostol? Nem láttam Jézust, a mi Urunkat? Ti nem az én munkám eredménye vagytok az Úrban? Ha másoknak nem vagyok is apostola, nektek bizony az vagyok, mert ti vagytok apostolságom hitelesítő pecsétje az Úrban. Ez az én védőbeszédem azokhoz, akik nyomoznak ellenem. Vajon nincs jogunk arra, hogy együnk és igyunk? Nincs jogunk arra, hogy hívő feleségünket magunkkal vigyük, mint a többi apostol, meg az Úr testvérei és Kéfás? Vagy csak nekem és Barnabásnak nincs jogunk ahhoz, hogy ne kelljen dolgoznunk a megélhetésünkért? Ki katonáskodik a saját zsoldján? Ki ültet szőlőt úgy, hogy nem eszik terméséből? Vagy ki az, aki nyájat legeltet, és nem iszik a nyáj tejéből? Vajon csak emberi módon mondom ezeket? Nem ugyanezt mondja a Törvény is? Hiszen Mózes Törvényében írva van: Ne kösd be a nyomtató ökör száját! Vajon Isten az ökörről gondoskodik ezen a helyen? Nemde nyilvánvalóan értünk mondja ezt? Bizony, értünk van megírva, hogy reménykedve kell szántania annak, aki szánt, és aki csépel, annak reményében csépeljen, hogy részesedik a termésből. Ha mi nektek lelki javakat vetettünk, olyan nagy dolog, ha anyagi javaitokból fogunk aratni? Ha mások gyakorolhatják jogaikat fölöttetek, akkor mi mennyivel inkább! De mi nem éltünk ezzel a joggal, hanem mindent elviselünk, hogy semmi akadályt ne gördítsünk Krisztus evangéliuma elé. Nem tudjátok, hogy akik a templomi szolgálatokat végzik, a templomból származó ételt fogyasztják, és akik az oltárnál szolgálnak, az oltárra vitt adományokból részesülnek? Ugyanígy az Úr is azt parancsolta, hogy akik az evangéliumot hirdetik, az evangéliumból éljenek. 15Én azonban e jogok közül egyikkel sem éltem. És nem azért írom nektek mindezt, hogy ezután rám is vonatkozzanak, mert inkább meghalnék, mint hogy… Senki sem fogja dicsekvésemet semmivé tenni. Mert ha az evangéliumot hirdetem, azzal nincs mit dicsekednem, mivel kényszer nehezedik rám. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot! Mert ha önként teszem, jutalmat kapok, ha pedig nem önként, sáfársággal vagyok megbízva. Mi tehát a jutalmam? Az, hogy igehirdetésemmel ingyenessé teszem Krisztus evangéliumát anélkül, hogy élnék az evangélium hirdetésével együtt járó jogommal.
Azért, mert szabad vagyok mindenkivel szemben, mindenki rabszolgájává tettem magamat, hogy minél többeket megnyerjek. A zsidóknak olyanná lettem, mint egy zsidó, hogy megnyerjem a zsidókat. A Törvény alatt lévőknek, mint a Törvény uralma alatt levő – pedig én magam nem vagyok a Törvény alatt –, hogy megnyerjem a Törvény alatt lévőket. A Törvény nélkülieknek Törvény nélkülivé lettem – pedig nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvénye szerint élek –, hogy megnyerjem a Törvény nélkülieket. Az erőtlenek érdekében erőtlenné lettem, hogy megnyerjem az erőtleneket. Mindenkinek mindenné lettem, hogy néhányukat mindenképp elvezessem az üdvösségre. Mindezt az evangélium természete alapján teszem, hogy nekem is részem legyen az evangéliumban.
Nem tudjátok, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a díjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek! Minden versenyző mindenben önfegyelmet gyakorol. Azok, hogy hervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant. Ami engem illet, én úgy futok, hogy nem tévesztem szem elől a célt; úgy öklözök, hogy nem a levegőt csapkodom. Megélhetésem gondjával nem foglalkozom, inkább céljaim szolgálatába állítom, nehogy míg másoknak prédikálok, magam olyannak bizonyuljak, mint aki nem állta ki a próbát.
10 Nem szeretném, ha figyelmen kívül hagynátok, testvérek, hogy atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, mindnyájan átmentek a tengeren, és mindnyájan megkeresztelkedtek Mózesre a felhőben és a tengerben. Mindnyájan ugyanazt a lelki táplálékot ették, és mindnyájan ugyanazt a lelki italt itták, ugyanis abból a lelki kősziklából ittak, amely velük ment. A kőszikla Krisztus volt. Ennek ellenére többségükben nem lelte kedvét Isten, úgyhogy elhullottak a pusztában. Ezek az események javunkra szóló figyelmeztetésül történtek, hogy ne kívánjunk gonosz dolgokat, amint ők kívántak. Ne váljatok bálványimádóvá, mint közülük némelyek, amint írva van: Leült a nép enni, inni, és felkelt táncolni. De ne is paráználkodjunk, mint ahogy közülük némelyek paráználkodtak, és egyetlen napon huszonháromezren pusztultak el. Krisztust se kísértsük, ahogyan közülük némelyek kísértették, és elpusztultak a kígyóktól. De ne is zúgolódjatok, mint ahogyan közülük némelyek zúgolódtak, és elveszejtette őket a pusztító angyal. Ezek okulásunkra történtek velük, és figyelmeztetésül írták meg nekünk, akik számára elérkezett az idők vége. Aki tehát azt gondolja, hogy szilárdan áll, vigyázzon, hogy el ne essék! Emberi erőt meghaladó kísértés nem ért benneteket. Isten hűséges, és nem hagyja, hogy erőtökön felül kísértést szenvedjetek; sőt a szabadulás útjáról is gondoskodik a kísértéssel együtt, hogy el tudjátok viselni.
Ezért, szeretteim, meneküljetek a bálványimádástól! Úgy beszélek hozzátok, mint értelmes emberekhez. Ítéljétek meg magatok, amit mondok! Ugye az áldás kelyhe, amelyet megáldunk, Krisztus vérével való közösségünk? Ugye a kenyér, amelyet megtörünk, Krisztus testével való közösségünk? Mivel egy a kenyér, egy test vagyunk mindannyian, akik az egy kenyérből részesedünk. Nézzétek Izrael népét! Akik esznek az áldozatokból, nincsenek közösségben az oltárral? Mit akarok ezzel mondani? Talán azt, hogy a bálványáldozat vagy a bálvány ér valamit? Nem, hanem azt, hogy amit a pogányok áldoznak, démonoknak áldozzák, nem Istennek. Azt pedig nem akarom, hogy démonokkal legyetek közösségben. Nem ihattok az Úr kelyhéből is, meg a démonok kelyhéből is, nem lehettek részesei az Úr asztalának is, meg a démonok asztalának is. Vagy féltékenységre ingereljük az Urat? Talán erősebbek vagyunk nála?
Mindent szabad, de nem minden használ. Mindent szabad, de nem minden épít. Ne keresse senki a maga javát, hanem a másét! Egyétek mindazt, amit a húspiacon árulnak anélkül, hogy lelkiismereti okból kérdezősködnétek, hiszen az Úré a föld és ami betölti. Ha meghív titeket a nem hívők közül valaki, és el akartok menni, egyétek mindazt, amit elétek tesznek! Ne kérdezősködjetek semmiről lelkiismereti okokból! De ha valaki azt mondja nektek: „Ez áldozati hús”, ne egyétek meg amiatt, aki erre figyelmeztetett, és a lelkiismeret miatt! Lelkiismeretről beszélek, de nem a tiétekről, hanem a másikéról. Mert miért ítélje meg az én szabadságomat a másik lelkiismerete? Ha én hálával eszem, miért legyen becsmérlésben részem azért, amiért hálát adok? Akár esztek tehát, akár isztok, akár bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek! Megütközésre ne adjatok okot sem a zsidóknak, sem a görögöknek, sem Isten egyházának; mint ahogy én is mindenkinek mindenben igyekszem kedvére lenni, nem a magam hasznát keresve, hanem a többiekét, hogy üdvözüljenek.
Jegyzetek
8,1 Alkalmasint ebben a fejezetben ismét a korintusiak körében használt szlogent idéz az Apostol.
9,15 Lásd a Róm 2,20 lábjegyzetét.