Intézkedések az istentisztelettel kapcsolatban
11 Legyetek követőim, mint ahogy én Krisztus követője vagyok.Az asszonyok fátyolviselete.
Megdicsérlek titeket (testvérek) azért, mert emlékeztek mindenre, s rendelkezéseimet végrehajtjátok, úgy ahogy meghagytam. Szeretném azonban tudomástokra hozni, hogy minden férfi feje Krisztus, az asszony feje a férfi, Krisztus feje pedig az Isten. Minden férfi, aki födött fővel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz fejére. Minden asszony pedig, aki födetlen fővel imádkozik vagy prófétál, szintén szégyent hoz fejére. Éppen olyan, mintha megnyírták volna. Ha pedig az asszony nem akarja fejét befödni, vágassa le a haját. De ha szégyenletes az asszonynak, hogy haját levágassa, vagy kopaszra nyiratkozzék, födje be a fejét. A férfi nem köteles fejét befödni, mert Isten képmása és dicsősége, az asszony viszont a férfi dísze. Nem a férfi lett ugyanis az asszonyból, hanem az asszony a férfiból. S nem a férfit teremtette Isten az asszonyért, hanem az asszonyt a férfiért. Ezért viselje az asszony annak a jelét, hogy hatalom alatt áll – az angyalokra való tekintettel. Igaz ugyan, hogy az Úrban sem a férfi nincs asszony nélkül, sem az asszony férfi nélkül, mert amint az asszony a férfiből lett, úgy a férfi az asszonytól születik, de minden Istentől van. Ítéljétek meg magatok: illik-e az asszonynak födetlen fővel imádkoznia Istenhez? Nem tanít-e maga a természet is arra titeket, hogy ha a férfi hosszú hajat növeszt, szégyenére válik. Ha viszont az asszony növeszti meg haját, díszére van, mert haját fátyol gyanánt kapta. Ha pedig valaki jónak látja, hogy tovább vitatkozzék, nekünk ez nem szokásunk, sem Isten Egyházának.Az utolsó vacsora ünneplése.
A következő intézkedéssel kapcsolatban nem dicsérhetlek meg titeket, mert összejöveteletek nem javatokra, hanem károtokra szolgál. Először is azt hallom, hogy amikor közösségbe gyűltök, szakadás van köztetek. Ezt részben el is hiszem. Kell is, hogy szakadás legyen köztetek, hogy a megbízhatók kiváljanak közületek. Mikor ugyanis egybegyűltök, az már nem az Úr vacsorájának elköltése, mert étkezés közben ki-ki a saját vacsoráját veszi elő, hogy elfogyassza, s az egyik éhen marad, a másik pedig dőzsöl. Hát nincs otthonotok evésre-ivásra? Vagy semmibe sem veszitek az Isten egyházát és megszégyenítitek a szegény sorsúakat? Mit mondjak nektek? Dicsérjelek? Ezért nem dicsérlek. Az Úrtól kaptam ugyanis, amit közöltem veletek: az Úr Jézus elárulásának éjszakáján fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte és így szólt: „(Vegyétek és egyétek), ez az én testem, melyet értetek (adok). Ezt tegyétek az én emlékezetemre.” Ugyanígy vacsora után (fogta) a kelyhet és így szólt: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben. Ezt tegyétek, valahányszor isztok belőle, az én emlékezetemre.” Valahányszor ugyanis e kenyeret eszitek, s e kehelyből isztok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön. Ezért, aki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úr kelyhét, az Úr teste és vére ellen vét. Tehát vizsgálja meg magát mindenki, s csak úgy egyék a kenyérből, és igyék a kehelyből, mert aki (méltatlanul) eszik és iszik, anélkül hogy megkülönböztetné (az Úr) testét, tulajdon ítéletét eszi és issza. Ezért gyöngék és betegek közületek sokan, többen pedig holtak. Ha azonban (helyesen) ítélnők meg magunkat, nem lenne részünk az ítéletben. Ha viszont az Úr ítél meg minket, azért fenyít, hogy e világgal együtt el ne kárhozzunk. Ezért testvéreim, ha étkezésre gyülekeztek, várjatok meg egymást. Ha valaki éhes, egyék otthon, hogy ne ítéletre gyűljetek össze. A többit majd megérkezésem után rendezem el.A Szentlélek rendkívüli ajándékai.
12 Ami a lelki adományokat illeti, nem akarom testvérek, hogy tudatlanok maradjatok. Emlékeztek, hogy mikor még pogányok voltatok, hogyan hajszoltak ellenkezést nem tűrve a néma bálványok elé. Ezért tudtotokra adom, hogy aki Isten Lelke által szól, az egy sem mondja: „Átkozott legyen Jézus.” De azt sem mondhatja senki: „Jézus az Úr”, csak a Szentlélek által. A lelki adományok különfélék, de a Lélek ugyanaz. A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz. Különfélék a csodatettek is, de Isten, aki mindezt mindenkiben véghezviszi, ugyanaz. A Lélek ajándékait pedig ki-ki azért kapja, hogy használjon vele. Egyik ugyanis a Lélektől a bölcsesség adományát kapja, a másik a tudás adományát ugyanattól a Lélektől, a harmadik meg a hitet kapja ugyanabban a Lélekben, vagy a gyógyítás adományát ugyanabban a Lélekben; ez csodatévő hatalmat, amaz meg a prófétálást, egyik a szellemek elbírálását, másik többféle nyelvet, a harmadik viszont a nyelvek megfejtését. Mindezt azonban egy és ugyanaz a Lélek műveli, tetszése szerint osztva kinek-kinek.Az egyház Krisztus teste.
A test ugyan egy, de sok tagja van. A testnek ez a sok tagja mégis egy test. Így Krisztus is. Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté lettünk a keresztség által: akár zsidók, akár pogányok, akár rabszolgák, akár szabadok. Mindannyiunkat egy Lélek itatott át. A test sem egy tagból áll ugyanis, hanem sokból. Még ha a láb azt mondaná is: „Nem vagyok kéz, nem tartozom tehát a testhez”, mégis a testhez tartozik. Ha pedig a fül mondaná: „Nem vagyok szem, nem tartozom tehát a testhez”, mégis a testhez tartozik. Ha a test csupa szem volna, hol maradna a hallás? Ha meg csupa hallás, hol maradna a szaglás? Isten határozta meg minden egyes tag föladatát a testben, tetszése szerint. Ha valamennyi egy tag volna, hol volna a test? Ám sok a tag, de a test csak egy. Nem mondhatja a szem a kéznek: „Nincs rád szükségem”, vagy a fej a lábnak: „Nincs rád szükségem.” Ellenkezőleg, a gyöngébbeknek látszó tagok sokkal szükségesebbek. Sőt a test alacsonyabb rendű tagjait nagyobb gonddal vesszük körül és a tisztességtelen tagok nagyobb tisztességben részesülnek, a tisztességes tagoknak viszont nincs erre szükségük. De Isten azért alkotta meg így a testet és azért részesítette az alacsonyabb rendű tagot nagyobb tisztességben, hogy a testben ne támadjon meghasonlás, hanem a tagok törődjenek egymással. Ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele, s ha tiszteletben van része az egyik tagnak, vele örvend valamennyi. Ti Krisztus teste vagytok s egyenként tagjai. Az egyházban pedig Isten némelyeket apostolokká, másokat prófétákká, ismét másokat tanítókká tett. Adott továbbá csodatévő hatalmat, gyógyító erőt, segítőkészséget, kormányzóképességet, különféle nyelvadományt (és beszédek magyarázatát). Vajon mind apostolok? Mind próféták? Mind tanítók? Valamennyien csodatévő hatalommal és gyógyító erővel rendelkeznek? Mindannyian nyelveket beszélnek? Mindannyian beszédeket magyaráznak? Törekedjetek értékesebb adományokra! Ezért mindennél magasztosabb utat mutatok nektek. 13 A szeretet himnusza.Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén,
ha szeretet nincs bennem,
csak zengő érc vagyok, vagy pengő cimbalom. Legyen bár prófétáló tehetségem,
ismerjem az összes titkokat és minden tudományt, legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak,
ha szeretet nincs bennem, mit sem érek. Osszam el bár egész vagyonomat a szegények közt s vessem oda testemet, hogy elégessenek,
ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem. A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
a szeretet nem féltékeny,
nem kérkedik, nem gőgösködik, nem tapintatlan, nem keresi a magáét,
haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója, nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal. mindent eltűr, mindent elhisz,
mindent remél, mindent elvisel. A szeretet nem szűnik meg soha.
A prófétálás véget ér,
a nyelvek elhallgatnak,
a tudomány elenyészik. Tudásunk csak töredékes,
töredékes a prófétálásunk is. de amikor eljön a beteljesedés,
ami töredékes, véget ér. Amikor még gyermek voltam,
úgy beszéltem, mint a gyermek,
úgy gondolkodtam, mint a gyermek,
úgy ítéltem, mint a gyermek.
de mikor férfivá nőttem,
elhagytam a gyermek szokásait. Ma még csak tükörben, homályosan látunk,
akkor majd színről színre.
Most csak töredékes a tudásom,
akkor majd úgy ismerek,
ahogy én magam is ismert vagyok. Most megmarad a hit, a remény, a szeretet,
– ez a három,
de köztük a legnagyobb a szeretet.
A nyelvek adománya és a prófétálás.
14 Törekedjetek a szeretetre!Keressétek buzgón a lelki adományokat, különösen pedig azt, hogy prófétálhassatok. Aki ugyanis az elragadtatás nyelvén szólal meg, nem emberekhez szól, hanem Istenhez. Senki sem érti, mert a Lélektől indítva mond titokzatos dolgokat. Aki viszont prófétál; emberek épülésére, buzdítására és vigasztalására beszél. Aki az elragadtatás nyelvén szól, csak önmagának épülésére szolgál, aki azonban prófétál, (Isten) egyházának épülésére. Szeretném ugyan, hogy mindannyian az elragadtatás nyelvén szóljatok, de még inkább, hogy prófétáljatok, mert aki prófétál, nagyobb annál, aki az elragadtatás nyelvén beszél, hacsak meg nem magyarázza, hogy az egyház is épüljön rajta. Ha tehát hozzátok érkezem testvérek, és az elragadtatás nyelvén szólalok meg, mit használok nektek, ha nem a kinyilatkoztatás, tudomány, prófétálás vagy tanítás szavaival szólok hozzátok? Lám az élettelen hangszernél is, akár fuvola, akár hárfa, ha nem különböző hangokon szólal meg, hogyan lehet fölismerni, hogy mit játszanak rajta? S ha a trombita bizonytalan hangot hallat, ki fog csatába indulni? Így nálatok is, ha a nyelvek adományával nem hallattok érthető szavakat, hogyan értik meg, amit mondtok? Csak a levegőbe beszéltek. Lám milyen sokféle nyelv van a világon, de egy sem érthetetlen. Ha nem ismerem a szó jelentését, idegen vagyok a beszélő számára, de a beszélő is idegen nekem. Ezért ti is, mivel oly buzgón keresitek a lelki adományokat, törekedjetek arra, hogy az egyház épülésére bőven részesedjetek belőlük. Aki tehát az elragadtatás nyelvén szól, imádkozzék, hogy meg is tudja magyarázni. Ha ugyanis valamely nyelven imádkozom, lelkem ugyan imádkozik, de elmém meddő marad. Mi következik ebből? Imádkozzam lélekkel, de imádkozzam elmémmel is; énekeljek lélekkel, de énekeljek elmémmel is. Különben, ha csak lélekben dicséred az Istent, hogy mondhatja áldó imádra az ament az, aki a nyelvben járatlan, mikor azt sem tudja, mit beszélsz? Te ugyan szép hálaadó imát mondhatsz, de a másik nem épül rajta. Hálát adok Istenemnek, hogy mindnyájatoknál jobban szólok az elragadtatás nyelvén, de az egyházban inkább öt érthető szót akarok kimondani, hogy másokat is oktathassak, mintsem tízezer szót az elragadtatás nyelvén. Testvérek, gondolkodástokban ne legyetek olyanok, mint a gyermek. Csak a gonoszságot illetően legyetek kisdedek, gondolkodástokban azonban felnőttek. A törvény azt mondja: „Idegen nyelven és idegen ajakkal szólok majd e néphez, de még így sem hallgatnak rám, mondja az Úr.” A nyelvek adománya tehát nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek szánt csodajel; a prófétálás viszont nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek szól. Ha tehát egybegyűlik az egész közösség és mindnyájan az elragadtatás nyelvén szólnak, s avatatlanok vagy hitetlenek lépnek be, nem mondanák, hogy elment az eszetek? De ha valamennyien prófétálnak, s belép egy hitetlen vagy avatatlan, valamennyien meggyőzik, mindenkitől ítéletét hallja, s kiderülnek rejtett gondolatai, úgy hogy arcra borulva imádja Istent és megvallja: valóban köztetek az Isten! Néhány szabály az istentiszteletre vonatkozóan. Mi következik ebből, testvérek? Amikor egybegyűltök, akinek csak van dicsérő éneke, tanítása, vagy kinyilatkoztatása, nyelvadománya, vagy magyarázata, az szolgáljon minden épüléstekre. Az elragadtatás nyelvén csak kettő, vagy legföljebb három szóljon, mégpedig sorjában, és egy magyarázza meg. Ha pedig nem akadna magyarázó, hallgassanak az
összejövetelen. Beszéljenek magukban és az Istennel. A próféták közül pedig kettő vagy három beszéljen, a többi pedig bírálja meg. Ha egy másik jelenlévő részesül kinyilatkoztatásban, az előbbi hallgasson el. Sorjában mind prófétálhattok, hogy mindnyájan tanuljanak s fölbuzduljanak. A prófétaság lelke engedelmeskedik a prófétáknak. Isten ugyanis nem a zűrzavar Istene, hanem a békességé. Mint a szentek minden egyházában, az asszonyok hallgassanak az összejöveteleken. Nincs megengedve, hogy beszéljenek, hanem engedelmeskedjenek, amint a törvény is mondja. Ha valamit tudni akarnak, kérdezzék meg otthon a férjüktől, mert asszonyhoz nem illik, hogy beszéljen az összejöveteleken. Vajon tőletek eredt Isten igéje, vagy egyedül hozzátok jutott el? Aki prófétának vagy lelki adományban részesnek tartja magát, vegye tudomásul, hogy amit írok, az az Úr akarata. Ha tudomásul nem veszi, róla sem vesznek tudomást. Törekedjetek tehát a prófétálásra testvérek, s ne akadályozzátok meg az elragadtatás nyelvén való szólást. Minden méltóképpen és rendben történjék.