11
Kövessétek példámat, ahogy én Krisztus példáját követem!
Dicsérlek titeket, amiért mindenkor megemlékeztek rólam, és hogy úgy tartjátok meg a hagyományokat, amint továbbadtam azokat nektek.
Mindazonáltal azt akarom, hogy tudjátok: minden férfinak a feje Krisztus, az asszony feje a férfi, Krisztus feje pedig Isten. 4Minden férfi, aki lecsüngő hajfürtökkel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz a fejére.
Minden asszony, aki födetlen fővel imádkozik vagy prófétál, szintén szégyent hoz a fejére, mert olyan, mintha megborotválták volna. Mert ha az asszony nem födi be a fejét, akkor vágassa le a haját! De ha szégyen az asszonyra hajának levágása vagy leborotválása, akkor födje be a fejét! Mert a férfinak nem kell befödnie a fejét, mivel ő Isten képmása és dicsősége, az asszony ellenben a férfi dicsősége. Mert nem a férfi lett az asszonyból, hanem az asszony a férfiból. És nem is a férfi lett teremtve az asszonyért, hanem az asszony a férfiért. Ezért tehát kötelessége az asszonynak, hogy fölötte álló tekintély jelét viselje a fején, az angyalok miatt is. De az Úrban nincs asszony férfi nélkül, sem férfi asszony nélkül. Mert ahogy az asszony a férfiból van, úgy a férfi is az asszony által, mindkettő pedig Istentől. Ítéljétek meg magatok, vajon illik-e az asszonynak födetlen fővel imádkozni Istenhez? Vajon maga a természet is nem arra tanít-e titeket, hogy szégyen, ha a férfi megnöveszti a haját, az asszonynak ellenben ékesség, ha megnöveszti a haját, mert fátyolként adatott neki a haj. Ha pedig valaki erről akar vitatkozni, sem nekünk nincsen ilyen szokásunk, sem Isten gyülekezeteinek.
Ezeket elrendelve nem dicsérlek titeket, mivel nem javatokra, hanem károtokra szolgál az, hogy összejöttök. Először is azt hallom, hogy amikor összejöttök a gyülekezetben, szakadások vannak közöttetek, és ezt részben el is hiszem. Mert „elkerülhetetlen – mondjátok – a megoszlás”, hogy nyilvánvalóvá legyen, kik a kipróbáltak közöttetek. Így amikor összejöttök, az étkezés nem az Úr vacsorája, mert az evésnél mindenki a saját vacsoráját falja, és az egyik éhezik, a másik pedig megrészegedik. Hát nincsen otthonotok evésre, ivásra? Vagy megvetitek Isten egyházát, és szégyenbe hozzátok a nélkülözőket? Mit mondjak erre? Dicsérjelek titeket? Nem dicsérlek.
Mert én az Úrtól kaptam a hagyományt, amit átadtam nektek. Az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárultatott, vette a kenyeret, és hálát adott, megtörte, és ezt mondta: „Ez az én testem értetek. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!”
Ugyanígy a kelyhet is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben. Valahányszor isszátok, tegyétek az én emlékezetemre!” Mert valahányszor eszitek e kenyeret, és isztok e kehelyből, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön.
Ezért, aki méltatlanul eszi a kenyeret, vagy iszik az Úr kelyhéből, vétkezik az Úr teste és vére ellen. Mindenki vizsgálja meg önmagát, és úgy egyék a kenyérből, és úgy igyék a kehelyből! Mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem becsüli az Úr testét, önmaga ítéletére eszik és iszik. Ezért erőtlenek és betegek közöttetek sokan, és ezért halnak meg számosan. Mert ha mi magunk megítélnénk önmagunkat, nem esnénk ítélet alá. Amikor pedig az Úr ítélkezik fölöttünk, akkor fegyelmez bennünket, hogy a világgal együtt el ne vesszünk. Ezért tehát, testvérek, ha egybegyűltök étkezésre, várjátok meg egymást! Ha valaki éhes, egyék otthon, hogy ne ítéletre jöjjetek össze! A többi dologról majd rendelkezem, amikor eljövök hozzátok.
12 Ami a Lélektől származó dolgokat illeti, testvérek, nem akarom, hogy tudatlanságban maradjatok. Tudjátok, hogy amikor pogányok voltatok, ellenállhatatlanul sodródtatok a néma bálványokhoz. Ezért értésetekre adom, hogy senki sem mondja: „Jézus átkozott”, aki Isten Lelke által szól; és senki sem tudja azt mondani: „Jézus az Úr”, csakis a Szentlélek által.
A kegyelmi adományok sokfélék, de a Lélek ugyanaz. A szolgálatok sokfélék, de az Úr ugyanaz. Az erő megnyilvánulásai sokfélék, de Isten, aki mindenkiben mindezt végbeviszi, ugyanaz. Mindenki azért kapja a Lélek megnyilvánulásait, hogy használjon vele. Az egyik a Lélek által azt, hogy bölcsességet szóljon, a másik azt, hogy tudást közvetítsen ugyanazon Lélek szerint. Az egyik a Lélek által hitet, a másik a gyógyítás különböző adományait egyazon Lélek által. Van, aki csodatévő erőt vagy a prófétálást kapta; van, aki a lelkek megkülönböztetését; van, aki a nyelveken való szólást, vagy a nyelveken szólás értelmezését. De mindebben egy és ugyanaz a Lélek munkál, aki úgy osztja szét kinek-kinek ajándékait, ahogy akarja.
Mert ahogy a test egy, és sok tagja van, de valamennyi a test tagja, és bár sokan vannak, mégis egy test. Ugyanígy Krisztus is. Hiszen az egy Lélek által mi is mindnyájan – akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok – egy testté lettünk a keresztségben: mindannyiunkat egy Lélek töltött el. A test sem egy tagból áll, hanem sokból. Ha ezt mondaná a láb: „Mivel nem vagyok kéz, nem vagyok a test része”, azért ugye még a testhez tartozik? És ha ezt mondaná a fül: „Mivel nem vagyok szem, nem vagyok a test része”, azért ugye még a testhez tartozik? Ha a test csupa szem, hol a hallás? Ha az egész test hallás, hol a szaglás? Márpedig Isten rendezte el a testben a tagokat, egyenként mindegyiket, amint jónak látta. Ha pedig valamennyi egy testrész volna, hol lenne a test? Így jóllehet sok tagból áll, mégis egy a test. Nem mondhatja a szem a kéznek:
„Nincs rád szükségem”, vagy a fej a lábaknak: „Nincs rátok szükségem!” Ellenkezőleg, a test gyöngébbnek látszó részei nélkülözhetetlenek, és amelyeket a test tiszteletet nem érdemlő részeinek tartunk, azokat nagyobb megbecsüléssel övezzük, és amelyek ékesség nélkül valók, azok nagyobb tisztességben részesülnek, míg a látványosaknak nincs erre szükségük. De Isten alkotta így a testet – az alacsonyabb rendűt nagyobb megbecsülésben részesítve –, hogy ne támadjon szakadás a testben, hanem a tagok kölcsönösen gondoskodjanak egymásról. Így ha szenved az egyik tag, valamennyi vele együtt szenved. Ha dicséretben részesül az egyik tag, valamennyi vele együtt örül. Ti Krisztus teste vagytok, egyenként pedig a tagjai.
Ezek közül Isten az egyházban némelyeket elsőként apostollá rendelt, másodikként prófétává, harmadikként tanítóvá. Azután adott csodatevő erőket, kegyelmi ajándékokat gyógyításra. Némelyeket arra rendelt, hogy különféle segítséget nyújtsanak, másokat arra, hogy vezetők legyenek, ismét másokat arra, hogy különféle nyelveken szóljanak. Mindnyájan apostolok? Mindnyájan próféták? Mindnyájan tanítók? Mindenkiben van csodatevő erő? Mindenki rendelkezik a gyógyítás kegyelmi ajándékával? Mindnyájan szólnak nyelveken? Mindnyájan értelmezni tudják azokat? Törekedjetek a legnagyobb kegyelmi ajándékokra!
Most pedig egy még kiválóbb utat mutatok nektek.
13 Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólnék is, de szeretet nincsen bennem, zengő érc vagyok vagy lármás cimbalom. Ha prófétálnék, és minden titkot ismernék, és minden tudás birtokában volnék, s elég hitem lenne ahhoz, hogy hegyeket mozdítsak, de szeretet nincsen bennem: semmi vagyok. Még ha szétosztanám is egész vagyonom, és testemről is lemondanék, hogy dicsekedhessek, de szeretet nincsen bennem: mit sem használ nekem.
A szeretet türelmes, jóságos. A szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem örül az igazságtalanságnak, hanem együtt örül az igazsággal. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet soha el nem múlik. A prófétálás? Semmivé lesz. A nyelvek? Meg fognak szűnni. A tudás? Semmivé lesz. Mert töredékes a tudásunk és töredékes a prófétálásunk. De amikor eljön a tökéletes, a töredékes semmivé lesz. Amikor gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek, úgy gondolkodtam, mint a gyermek, úgy ítéltem, mint a gyermek. De amikor férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat. Most tükör által, homályosan látunk, akkor majd színről színre. Most töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek, ahogy engem megismert Isten.
Most megmarad a hit, a remény, s a szeretet, e három; de közülük a legnagyobb a szeretet.
14 Maradjatok meg a szeretet útján! Törekedjetek a lelki adományokra, kiváltképp a prófétálásra! Mert aki nyelveken szól, nem emberekhez beszél, hanem Istenhez. Nem is érti meg őt senki, mert titkokat szól a Lélek által. Aki viszont prófétál, emberekhez szól, és ezzel épít, bátorít, vigasztal. Aki nyelveken szól, önmagát „építi”, aki viszont prófétál, a gyülekezetet építi. Szeretném ugyan, ha mindnyájan szólnátok nyelveken, de még inkább, ha prófétálnátok; mert nagyobb az, aki prófétál, mint az, aki nyelveken szól, kivéve, ha meg is magyarázza, hogy a gyülekezet is épüljön általa.
Tegyük fel, testvérek, hogy eljövök hozzátok, és nyelveken szólok. Mit használok nektek, ha szavaim nem közvetítenek kinyilatkoztatást vagy ismeretet, prófétálást vagy tanítást? Ugyanígy áll a dolog az élettelen hangszerekkel is, mint a fuvola vagy a lant. Ha nem adnak különböző hangokat, hogyan lehet felismerni, hogy mit játszanak a fuvolán vagy a lanton? Ha pedig a trombita kétértelmű jelet ad, ki fog harcra készülni? Így van ez veletek is. Ha a nyelvetek nem szól értelmes szavakat, hogyan fogják megérteni, amit beszéltek? A levegőbe fogtok beszélni. Ki tudja, hányféle nyelv van ezen a világon, és egyik sem értelmetlen. Ha tehát nem ismerem a nyelvet, idegen maradok a beszélőnek, és a beszélő is idegen lesz nekem. Így van ez veletek is. Mivel rajongtok a lelki ajándékokért, arra törekedjetek, hogy abban bővelkedjetek, ami a gyülekezet építését szolgálja!
Ezért aki nyelveken szól, imádkozzék azért, hogy magyarázatot is tudjon adni! Mert ha nyelveken szólva imádkozom, a lelkem ugyan imádkozik, de értelmem gyümölcstelen marad. Mi következik ebből? Imádkozom majd a Lélek ihletésére, de imádkozom majd értelemmel is. Dicséretet éneklek majd a Lélek ihletésére, de dicséretet éneklek majd értelemmel is. Mert ha csak a Lélek ihletésére mondasz áldást, akkor az, aki nem kapott beavatást, hogyan fog áment mondani hálaadásodra, amikor azt sem tudja, mit beszélsz? Mert te ugyan szépen adsz hálát, de a másik nem épül. Hálát adok Istennek, hogy mindnyájatoknál jobban tudok nyelveken szólni, de a gyülekezetben inkább akarok öt értelmes szót mondani, hogy másokat tanítsak, semmint tízezer szót nyelveken.
Testvérek, a gondolkodásban ne legyetek immár gyermekek, hanem a rosszban legyetek járatlanok, a gondolkodásban ellenben érettek! A Törvényben az áll: „Idegen nyelvűek által és idegenek ajkával fogok szólni ehhez a néphez, és még így sem fognak rám hallgatni”, mondja az Úr. Így tehát a nyelveken szólás nem a hívőknek szolgál jelül, hanem a hitetleneknek az ítélet jele, a prófétálás viszont nem a hitetleneknek szóló jel, hanem a hívőknek. Ha tehát az egész egyház összegyűlik, és mindnyájan nyelveken szólnak, és be találnak menni oda, akik nem kaptak beavatást vagy nem hívők, vajon nem azt fogják-e mondani, hogy megbomlottatok? Ha viszont valamennyien prófétálnak, és történetesen bemegy egy nem hívő vagy egy be nem avatott, akkor úgy fogja érezni, hogy minden, ami elhangzik, meggyőzi és ítéletre vonja. Feltárulnak szívének titkai, úgyhogy arcra borulva imádja Istent, és hirdeti: Isten valóban közöttetek van!
Mi következik ebből, testvérek? Amikor összejöttök, kinek-kinek lehet egy zsoltára, egy tanítása, egy kinyilatkoztatása, egy nyelveken szólása, egy magyarázata. De minden a közösség épülését szolgálja! Ha valaki nyelveken szól, ketten vagy legfeljebb hárman szóljanak, mégpedig egymás után; egyvalaki pedig magyarázza meg! Ha pedig nincs, aki megmagyarázza, akkor hallgassanak a gyülekezetben, csak önmagukhoz és Istenhez szóljanak! A próféták viszont ketten vagy hárman szóljanak, a többiek pedig mérlegeljék a hallottakat! De ha közben az ott ülők közül egy másik kap kinyilatkoztatást, az előző hallgasson el! Mert egymás után mindnyájan prófétálhattok, hogy mindenki tanuljon, és mindenki bátorítást kapjon. A prófétákban lévő lélek alárendeli magát a prófétáknak. Mert Isten nem a zűrzavar, hanem a béke Istene.
Mint ahogy ez a szentek valamennyi egyházára érvényes: a gyülekezetben hallgassanak az asszonyok, mert nincs megengedve nekik, hogy beszéljenek! Maradjanak kijelölt helyükön, ahogy a Törvény mondja!
Ha pedig meg akarnak tudni valamit, otthon kérdezzék meg a férjüket, mert nem helyénvaló, hogy egy asszony a gyülekezetben beszéljen! Vajon tőletek indult el Isten igéje, vagy egyedül hozzátok jutott el?
Ha valaki azt tartja magáról, hogy próféta vagy lelki ember, ismerje el, hogy amit nektek írok, az az Úr parancsolata! Ha valaki ezt nem ismeri el, Isten őt nem ismeri el. Ezért, testvérek, törekedjetek a prófétálásra, de a nyelveken szólást se akadályozzátok! De minden illendően és rendben történjék!
Dicsérlek titeket, amiért mindenkor megemlékeztek rólam, és hogy úgy tartjátok meg a hagyományokat, amint továbbadtam azokat nektek.
Mindazonáltal azt akarom, hogy tudjátok: minden férfinak a feje Krisztus, az asszony feje a férfi, Krisztus feje pedig Isten. 4Minden férfi, aki lecsüngő hajfürtökkel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz a fejére.
Minden asszony, aki födetlen fővel imádkozik vagy prófétál, szintén szégyent hoz a fejére, mert olyan, mintha megborotválták volna. Mert ha az asszony nem födi be a fejét, akkor vágassa le a haját! De ha szégyen az asszonyra hajának levágása vagy leborotválása, akkor födje be a fejét! Mert a férfinak nem kell befödnie a fejét, mivel ő Isten képmása és dicsősége, az asszony ellenben a férfi dicsősége. Mert nem a férfi lett az asszonyból, hanem az asszony a férfiból. És nem is a férfi lett teremtve az asszonyért, hanem az asszony a férfiért. Ezért tehát kötelessége az asszonynak, hogy fölötte álló tekintély jelét viselje a fején, az angyalok miatt is. De az Úrban nincs asszony férfi nélkül, sem férfi asszony nélkül. Mert ahogy az asszony a férfiból van, úgy a férfi is az asszony által, mindkettő pedig Istentől. Ítéljétek meg magatok, vajon illik-e az asszonynak födetlen fővel imádkozni Istenhez? Vajon maga a természet is nem arra tanít-e titeket, hogy szégyen, ha a férfi megnöveszti a haját, az asszonynak ellenben ékesség, ha megnöveszti a haját, mert fátyolként adatott neki a haj. Ha pedig valaki erről akar vitatkozni, sem nekünk nincsen ilyen szokásunk, sem Isten gyülekezeteinek.
Ezeket elrendelve nem dicsérlek titeket, mivel nem javatokra, hanem károtokra szolgál az, hogy összejöttök. Először is azt hallom, hogy amikor összejöttök a gyülekezetben, szakadások vannak közöttetek, és ezt részben el is hiszem. Mert „elkerülhetetlen – mondjátok – a megoszlás”, hogy nyilvánvalóvá legyen, kik a kipróbáltak közöttetek. Így amikor összejöttök, az étkezés nem az Úr vacsorája, mert az evésnél mindenki a saját vacsoráját falja, és az egyik éhezik, a másik pedig megrészegedik. Hát nincsen otthonotok evésre, ivásra? Vagy megvetitek Isten egyházát, és szégyenbe hozzátok a nélkülözőket? Mit mondjak erre? Dicsérjelek titeket? Nem dicsérlek.
Mert én az Úrtól kaptam a hagyományt, amit átadtam nektek. Az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárultatott, vette a kenyeret, és hálát adott, megtörte, és ezt mondta: „Ez az én testem értetek. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!”
Ugyanígy a kelyhet is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben. Valahányszor isszátok, tegyétek az én emlékezetemre!” Mert valahányszor eszitek e kenyeret, és isztok e kehelyből, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön.
Ezért, aki méltatlanul eszi a kenyeret, vagy iszik az Úr kelyhéből, vétkezik az Úr teste és vére ellen. Mindenki vizsgálja meg önmagát, és úgy egyék a kenyérből, és úgy igyék a kehelyből! Mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem becsüli az Úr testét, önmaga ítéletére eszik és iszik. Ezért erőtlenek és betegek közöttetek sokan, és ezért halnak meg számosan. Mert ha mi magunk megítélnénk önmagunkat, nem esnénk ítélet alá. Amikor pedig az Úr ítélkezik fölöttünk, akkor fegyelmez bennünket, hogy a világgal együtt el ne vesszünk. Ezért tehát, testvérek, ha egybegyűltök étkezésre, várjátok meg egymást! Ha valaki éhes, egyék otthon, hogy ne ítéletre jöjjetek össze! A többi dologról majd rendelkezem, amikor eljövök hozzátok.
12 Ami a Lélektől származó dolgokat illeti, testvérek, nem akarom, hogy tudatlanságban maradjatok. Tudjátok, hogy amikor pogányok voltatok, ellenállhatatlanul sodródtatok a néma bálványokhoz. Ezért értésetekre adom, hogy senki sem mondja: „Jézus átkozott”, aki Isten Lelke által szól; és senki sem tudja azt mondani: „Jézus az Úr”, csakis a Szentlélek által.
A kegyelmi adományok sokfélék, de a Lélek ugyanaz. A szolgálatok sokfélék, de az Úr ugyanaz. Az erő megnyilvánulásai sokfélék, de Isten, aki mindenkiben mindezt végbeviszi, ugyanaz. Mindenki azért kapja a Lélek megnyilvánulásait, hogy használjon vele. Az egyik a Lélek által azt, hogy bölcsességet szóljon, a másik azt, hogy tudást közvetítsen ugyanazon Lélek szerint. Az egyik a Lélek által hitet, a másik a gyógyítás különböző adományait egyazon Lélek által. Van, aki csodatévő erőt vagy a prófétálást kapta; van, aki a lelkek megkülönböztetését; van, aki a nyelveken való szólást, vagy a nyelveken szólás értelmezését. De mindebben egy és ugyanaz a Lélek munkál, aki úgy osztja szét kinek-kinek ajándékait, ahogy akarja.
Mert ahogy a test egy, és sok tagja van, de valamennyi a test tagja, és bár sokan vannak, mégis egy test. Ugyanígy Krisztus is. Hiszen az egy Lélek által mi is mindnyájan – akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok – egy testté lettünk a keresztségben: mindannyiunkat egy Lélek töltött el. A test sem egy tagból áll, hanem sokból. Ha ezt mondaná a láb: „Mivel nem vagyok kéz, nem vagyok a test része”, azért ugye még a testhez tartozik? És ha ezt mondaná a fül: „Mivel nem vagyok szem, nem vagyok a test része”, azért ugye még a testhez tartozik? Ha a test csupa szem, hol a hallás? Ha az egész test hallás, hol a szaglás? Márpedig Isten rendezte el a testben a tagokat, egyenként mindegyiket, amint jónak látta. Ha pedig valamennyi egy testrész volna, hol lenne a test? Így jóllehet sok tagból áll, mégis egy a test. Nem mondhatja a szem a kéznek:
„Nincs rád szükségem”, vagy a fej a lábaknak: „Nincs rátok szükségem!” Ellenkezőleg, a test gyöngébbnek látszó részei nélkülözhetetlenek, és amelyeket a test tiszteletet nem érdemlő részeinek tartunk, azokat nagyobb megbecsüléssel övezzük, és amelyek ékesség nélkül valók, azok nagyobb tisztességben részesülnek, míg a látványosaknak nincs erre szükségük. De Isten alkotta így a testet – az alacsonyabb rendűt nagyobb megbecsülésben részesítve –, hogy ne támadjon szakadás a testben, hanem a tagok kölcsönösen gondoskodjanak egymásról. Így ha szenved az egyik tag, valamennyi vele együtt szenved. Ha dicséretben részesül az egyik tag, valamennyi vele együtt örül. Ti Krisztus teste vagytok, egyenként pedig a tagjai.
Ezek közül Isten az egyházban némelyeket elsőként apostollá rendelt, másodikként prófétává, harmadikként tanítóvá. Azután adott csodatevő erőket, kegyelmi ajándékokat gyógyításra. Némelyeket arra rendelt, hogy különféle segítséget nyújtsanak, másokat arra, hogy vezetők legyenek, ismét másokat arra, hogy különféle nyelveken szóljanak. Mindnyájan apostolok? Mindnyájan próféták? Mindnyájan tanítók? Mindenkiben van csodatevő erő? Mindenki rendelkezik a gyógyítás kegyelmi ajándékával? Mindnyájan szólnak nyelveken? Mindnyájan értelmezni tudják azokat? Törekedjetek a legnagyobb kegyelmi ajándékokra!
Most pedig egy még kiválóbb utat mutatok nektek.
13 Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólnék is, de szeretet nincsen bennem, zengő érc vagyok vagy lármás cimbalom. Ha prófétálnék, és minden titkot ismernék, és minden tudás birtokában volnék, s elég hitem lenne ahhoz, hogy hegyeket mozdítsak, de szeretet nincsen bennem: semmi vagyok. Még ha szétosztanám is egész vagyonom, és testemről is lemondanék, hogy dicsekedhessek, de szeretet nincsen bennem: mit sem használ nekem.
A szeretet türelmes, jóságos. A szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem örül az igazságtalanságnak, hanem együtt örül az igazsággal. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet soha el nem múlik. A prófétálás? Semmivé lesz. A nyelvek? Meg fognak szűnni. A tudás? Semmivé lesz. Mert töredékes a tudásunk és töredékes a prófétálásunk. De amikor eljön a tökéletes, a töredékes semmivé lesz. Amikor gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek, úgy gondolkodtam, mint a gyermek, úgy ítéltem, mint a gyermek. De amikor férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat. Most tükör által, homályosan látunk, akkor majd színről színre. Most töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek, ahogy engem megismert Isten.
Most megmarad a hit, a remény, s a szeretet, e három; de közülük a legnagyobb a szeretet.
14 Maradjatok meg a szeretet útján! Törekedjetek a lelki adományokra, kiváltképp a prófétálásra! Mert aki nyelveken szól, nem emberekhez beszél, hanem Istenhez. Nem is érti meg őt senki, mert titkokat szól a Lélek által. Aki viszont prófétál, emberekhez szól, és ezzel épít, bátorít, vigasztal. Aki nyelveken szól, önmagát „építi”, aki viszont prófétál, a gyülekezetet építi. Szeretném ugyan, ha mindnyájan szólnátok nyelveken, de még inkább, ha prófétálnátok; mert nagyobb az, aki prófétál, mint az, aki nyelveken szól, kivéve, ha meg is magyarázza, hogy a gyülekezet is épüljön általa.
Tegyük fel, testvérek, hogy eljövök hozzátok, és nyelveken szólok. Mit használok nektek, ha szavaim nem közvetítenek kinyilatkoztatást vagy ismeretet, prófétálást vagy tanítást? Ugyanígy áll a dolog az élettelen hangszerekkel is, mint a fuvola vagy a lant. Ha nem adnak különböző hangokat, hogyan lehet felismerni, hogy mit játszanak a fuvolán vagy a lanton? Ha pedig a trombita kétértelmű jelet ad, ki fog harcra készülni? Így van ez veletek is. Ha a nyelvetek nem szól értelmes szavakat, hogyan fogják megérteni, amit beszéltek? A levegőbe fogtok beszélni. Ki tudja, hányféle nyelv van ezen a világon, és egyik sem értelmetlen. Ha tehát nem ismerem a nyelvet, idegen maradok a beszélőnek, és a beszélő is idegen lesz nekem. Így van ez veletek is. Mivel rajongtok a lelki ajándékokért, arra törekedjetek, hogy abban bővelkedjetek, ami a gyülekezet építését szolgálja!
Ezért aki nyelveken szól, imádkozzék azért, hogy magyarázatot is tudjon adni! Mert ha nyelveken szólva imádkozom, a lelkem ugyan imádkozik, de értelmem gyümölcstelen marad. Mi következik ebből? Imádkozom majd a Lélek ihletésére, de imádkozom majd értelemmel is. Dicséretet éneklek majd a Lélek ihletésére, de dicséretet éneklek majd értelemmel is. Mert ha csak a Lélek ihletésére mondasz áldást, akkor az, aki nem kapott beavatást, hogyan fog áment mondani hálaadásodra, amikor azt sem tudja, mit beszélsz? Mert te ugyan szépen adsz hálát, de a másik nem épül. Hálát adok Istennek, hogy mindnyájatoknál jobban tudok nyelveken szólni, de a gyülekezetben inkább akarok öt értelmes szót mondani, hogy másokat tanítsak, semmint tízezer szót nyelveken.
Testvérek, a gondolkodásban ne legyetek immár gyermekek, hanem a rosszban legyetek járatlanok, a gondolkodásban ellenben érettek! A Törvényben az áll: „Idegen nyelvűek által és idegenek ajkával fogok szólni ehhez a néphez, és még így sem fognak rám hallgatni”, mondja az Úr. Így tehát a nyelveken szólás nem a hívőknek szolgál jelül, hanem a hitetleneknek az ítélet jele, a prófétálás viszont nem a hitetleneknek szóló jel, hanem a hívőknek. Ha tehát az egész egyház összegyűlik, és mindnyájan nyelveken szólnak, és be találnak menni oda, akik nem kaptak beavatást vagy nem hívők, vajon nem azt fogják-e mondani, hogy megbomlottatok? Ha viszont valamennyien prófétálnak, és történetesen bemegy egy nem hívő vagy egy be nem avatott, akkor úgy fogja érezni, hogy minden, ami elhangzik, meggyőzi és ítéletre vonja. Feltárulnak szívének titkai, úgyhogy arcra borulva imádja Istent, és hirdeti: Isten valóban közöttetek van!
Mi következik ebből, testvérek? Amikor összejöttök, kinek-kinek lehet egy zsoltára, egy tanítása, egy kinyilatkoztatása, egy nyelveken szólása, egy magyarázata. De minden a közösség épülését szolgálja! Ha valaki nyelveken szól, ketten vagy legfeljebb hárman szóljanak, mégpedig egymás után; egyvalaki pedig magyarázza meg! Ha pedig nincs, aki megmagyarázza, akkor hallgassanak a gyülekezetben, csak önmagukhoz és Istenhez szóljanak! A próféták viszont ketten vagy hárman szóljanak, a többiek pedig mérlegeljék a hallottakat! De ha közben az ott ülők közül egy másik kap kinyilatkoztatást, az előző hallgasson el! Mert egymás után mindnyájan prófétálhattok, hogy mindenki tanuljon, és mindenki bátorítást kapjon. A prófétákban lévő lélek alárendeli magát a prófétáknak. Mert Isten nem a zűrzavar, hanem a béke Istene.
Mint ahogy ez a szentek valamennyi egyházára érvényes: a gyülekezetben hallgassanak az asszonyok, mert nincs megengedve nekik, hogy beszéljenek! Maradjanak kijelölt helyükön, ahogy a Törvény mondja!
Ha pedig meg akarnak tudni valamit, otthon kérdezzék meg a férjüket, mert nem helyénvaló, hogy egy asszony a gyülekezetben beszéljen! Vajon tőletek indult el Isten igéje, vagy egyedül hozzátok jutott el?
Ha valaki azt tartja magáról, hogy próféta vagy lelki ember, ismerje el, hogy amit nektek írok, az az Úr parancsolata! Ha valaki ezt nem ismeri el, Isten őt nem ismeri el. Ezért, testvérek, törekedjetek a prófétálásra, de a nyelveken szólást se akadályozzátok! De minden illendően és rendben történjék!
Jegyzetek
11,4 Más fordítás: „fedett fővel”.