112 (111). ZSOLTÁR. AZ IGAZ EMBER DICSÉRETE
112 (Alleluja!) Boldog ember, aki féli az Urat, akinek öröme telik törvényében. Törzse hatalmas lesz a földön, áldás van az igazak nemzedékén. Házát bőség és gazdagság tölti el, igazsága megmarad örökre. A jóknak világít, mint fény a sötétben, kegyes, igazságos és irgalmas. Jó annak, aki gyakorolja az irgalmat, aki szívesen ad kölcsön, és tetteit az igazsághoz szabja. Nem tántorodik meg soha, az igaz örökre emlékezetben marad. Rossz hírtől nem kell félnie, bátorsága szilárd, mert az Úrban remél. Szíve nyugodt, nem ismer félelmet; ellenségei szégyenben maradnak. Osztogat a szegénynek és adakozik, igazsága megmarad örökre, ereje dicsőségesen fölemelkedik. A gonosz rettegve látja ezt, fogát csikorgatja és eltűnik, a bűnösök öröme szertefoszlik.113 (112). ZSOLTÁR. ISTEN FÖNSÉGE ÉS IRGALMA
113 (Alleluja!) Magasztaljátok, ti szolgái az Úrnak, magasztaljátok az Úr nevét! Az Úr neve áldott most és mindörökké! Napkeltétől napnyugtáig dicsőítsék az Úr nevét! Fönséges az Úr minden nép fölött, dicsősége felülmúlja az egeket. Ki olyan, mint az Úr, a mi Istenünk, aki a magasságban trónol, aki letekint az égre és a földre? A gyengét fölemeli a porból, a nyomorultat fölsegíti megvetettségéből. Előkelők közt ad neki helyet, népének legjobbjai közt. A magtalannak helyet ad a házban, hogy mint anya örüljön gyermekeinek.Előző nap Olvasási terv Következő nap