Az istenfélőket megáldja az Úr
112
1 ALLELUJA!
Boldog az az ember, aki az Urat féli,
és nagy tetszését leli parancsaiban!
Utóda hatalmas lesz a földön,
áldott lesz az igazak nemzedéke.
Dicsőség és gazdagság lesz házában,
és igazsága mindörökre megmarad.
Világosságként ragyog fel a sötétségben az igazaknak
az irgalmas, a kegyes, az igaz.
Jó annak az embernek, aki könyörül és kölcsönt ad,
aki a törvény szerint intézi dolgait,
mert az soha meg nem inog.
Örökké emlékezetben marad az igaz,
rossz hírtől nem kell félnie.
Erős a szíve, bízik az Úrban,
rendületlen a szíve, nem fél,
amíg le nem nézheti ellenségeit.
Osztogat, adakozik a szegényeknek;
igazsága örökre megmarad,
hatalma dicsőségesen emelkedik.
Látja a bűnös és bosszankodik,
fogát csikorgatja és emészti magát.
A bűnösök kívánsága meghiúsul.
Dicsőítő ének Isten fenségéről és hűségéről
113
1 ALLELUJA!
Dicsérjétek az Urat, ti szolgái,
dicsérjétek az Úr nevét!
Áldott legyen az Úr neve
most és mindörökké!
Napkelettől napnyugatig
dicsértessék az Úr neve!
Fölséges az Úr minden nemzet fölött,
dicsősége fölülmúlja az egeket.
5 Ki olyan mint az Úr, a mi Istenünk,
aki a magasságban lakik,
de lehajol hogy letekintsen az égre és a földre?
Fölemeli a nincstelent a porból,
fölsegíti a szegényt a sárból,
hogy helyet adjon neki a fejedelmek között,
népének fejedelmei között.
Úgy lakhat házában a gyermektelen asszony,
mint a fiain örvendő anya.
Jegyzetek
112,1 Alfabétikus tanító költemény a késő fogság utáni időkből (vö. 111,1-10). Feltehetően ugyanaz a szerzője, mint a Zsolt 111-nek. A zsoltáros a hívő embert jellemzi: olyan, aki jelen van mind Isten, mind a felebarát számára. Ez az egyetlen zsoltárhely, ahol ez a két követelmény ilyen közvetlenül, egyetlen parancsban fogalmazódik meg (vö. Mt 22,36-39).
113,1 Ezeknek a dicsőítő énekeknek a három nagy zsidó ünnep liturgiájában volt állandó helye. Pászka ünnepén étkezés előtt a 113-114. zsoltárt énekelték, étkezés után pedig a 115-118. zsoltárt (vö. Mt 26,30).
113,1 Liturgikus ének a fogság előtti időkből. Két énekes csoport (1-4.5-9 v.) énekli.
113,1 Az Úr szolgája (pap vagy levita) dicsőítésre szólít fel.
113,5 A második csoport dicsőíti a fölséges Istent.