Jót tenni.
12 Amikor jót teszel, tudd, hogy kivel teszed, s akkor jótetteid nem vesznek majd kárba. Tégy jót a jó emberrel, s hálát aratsz, ha nem is őnála, a Mindenhatónál. Ne tégy jót azzal, aki kitart a rosszban, s aki nem hajlandó semmi jót sem tenni. A jó emberrel tégy jót, ne a bűnöst segítsd. Azzal tégy jót, aki alázatos, s az istentelennek ne juttass semmit se. Tagadd meg tőle a kenyeret, ne etesd, mert különben nálad erősebbé válik. S a sok jóért, amit tettél vele, kétszeres balsors lesz az osztályrészed. Mert a Mindenható gyűlöli a bűnöst, és a gonoszoknak rendszerint megfizet. Adj a jó embernek, de a bűnösön ne segíts.Igaz és hamis barátok
Jó sorsban nem tudjuk, ki a jó barátunk, balsorsban kiderül, ki az ellenségünk. Hogyha jól megy sorod, ellenséged mérges, barátod is elhagy, mikor bajba kerülsz. Ne bízzál sose az ellenségedben, gonoszsága, mint a fém, egyre rozsdásabb lesz. Hogyha hallgat is rád, s meghajol előtted, akkor is vigyázz és őrizkedj tőle. Úgy tégy, mint amikor a tükröt tisztítod: meglátod, végül is eltűnik róla a rozsda. Ne engedd meg neki, hogy melletted álljon, nehogy félrelökjön és helyedre lépjen. Ne tűrd el azt se, hogy jobbodon üljön, mert még tolakodva elfoglalja széked, akkor aztán hitelt adsz szavamnak, és rá emlékezve megbánod, amit tettél. Ki szánja a bűvölőt, ha megmarja a kígyó, vagy azokat, akik fenevadak közelébe mennek? Így jár, aki gonosz emberhez szegődik, és belegabalyodik az ő bűneibe. Amíg állsz lábadon, nem fedi fel magát, de hogyha meginogsz, nem tart ki melletted. Szájával barátod (minden) ellenséged, de szívében arra tör, hogy verembe lökjön. Mind a két szemével sír az ellenséged, de véredet szívja, amíg módjában van. Hogyha baj ér, magad körül látod, úgy tesz, mintha segítene és a sarkadban van. Csóválja a fejét, kezét összecsapja, mindenfélét suttog, s arcát fintorítja.Magadhoz valókkal barátkozzál!
13 Aki szurokhoz nyúl, szurkos lesz a keze, aki dölyfössel barátkozik, ahhoz lesz hasonló. Ami túl nehéz neked, azt ne emeld, erősebbhez s gazdagabbhoz ne csatlakozz. Minek agyagkorsót vasedényhez tenni? Ha összeütődnek, eltörik a korsó. A gazdag kérkedik jogtalan tettével, a megbántott szegény még elnézést kérhet. Amíg hasznára vagy, addig segít rajtad, de ha lassan mozogsz, akkor magadra hagy. Hogyha van valamid, (szívesen) él veled, de ha elszegényít, az cseppet sem fáj neki. Ha szüksége van rád, elbűvöl, megszédít, mosolyog rád és bizalmat kelt benned. Barátsággal kérdi: „Mire van szükséged?” Aztán megszégyenít a lakomáival, amíg ki nem foszthat kétszer-háromszor is, s végül jól kigúnyol. Ha később viszontlát, szó nélkül elkerül, csak fejét csóválja. Vigyázz, s ne hagyd magadat becsapni, meg ne alázzanak balgaságod miatt. Hogyha előkelő meghív, akkor tiltakozzál, s annál inkább fog majd hívni. Ne légy tolakodó, nehogy elküldjenek, ne is állj túl messze, mert elfelednek. Ne kapasd el magad, hogy közvetlen hozzád, s ne építs arra, hogy sokat cseveg veled. A sok csevegéssel csak próbára tesz, amikor rád mosolyog, kiszedi titkaid. Irgalmatlan, aki továbbadja a szót, és nem kímél meg a veréstől s láncoktól. Légy hát óvatos és vigyázz magadra, mert saját fejedre hozol veszedelmet. Minden élőlény a maga fajtáját szereti, így az ember is azt, aki hasonló hozzá. Minden élőlényt a fajtája vesz körül, hozzá hasonlókkal társul az ember is. Vajon összefér-e a farkas a báránnyal? Éppoly kevéssé a gonosz a jóval. Egyetérthet-e a kutya s a hiéna? Hogy érthetne hát egyet a gazdag a szegénnyel? A puszták oroszlánja vadszamarat zabál, éppígy a szegény is a gazdag legelője. Az alázat iszonyattal tölti el a gőgöst, éppilyen iszonyat a szegény a gazdagnak. Ha meginog a gazdag, barátja segíti, de a botladozó szegényt elhagyja barátja. Ha megbotlik a gazdag, sokan felkarolják, s ha badarságot beszél, hízelegnek neki. Ha szegény botlik meg, szidalmazzák érte, s ha bölcsen szólna is, nem engedik szóhoz. Hogyha gazdag beszél, mindenki elhallgat, és a bölcsességét égig magasztalják. Ha szegény szólal meg, „Ki ez?” – azt kérdezik, és ha akadozik, beléfojtják a szót. Jó a gazdagság, ha bűn nem tapad hozzá, rossz dolog a szegénység – mondják a gonoszok. Az embernek a kedélye tükröződik az arcán, akkor is, ha vidám, akkor is, ha komor. Boldog szívre sugárzó arc mutat, szállóigét nehéz kigondolni.Az igaz boldogság.
14 Boldog az az ember, aki nem vétkezik szóval, és akit bűne miatt nem kínoz fájdalom. Boldog az az ember, akit nem vádol a szíve, és aki nem süllyed reménytelenségbe.Irigység és kapzsiság
Kicsinyes embernek nem való gazdagság, s a telhetetlennek mire jók a kincsek? Aki magához fösvény, az másnak gyűjtöget, idegen tobzódik majd a javaiban. Kivel tesz jót, aki sajnálja magától? A saját vagyonában sem leli örömét. Nincs szörnyűbb, mint aki önmagához fösvény, ezáltal nyeri el gazdagsága bérét. Néha ugyan tesz jót, de csak véletlenül, s végül mégis kimutatja gonoszságát. Gonosz az, aki másra ferde szemmel tekint, elfordítja fejét és más embert lenéz. A kapzsinak sose elég az, amije van, a telhetetlenség kiszárítja lelkét. Fukar a zsugori, mikor kenyeret szel, a saját asztala is szükséget szenved. Fiam, ha van miből, ne sajnáld magadtól, és vidd el az Úrnak az adományt, amit kíván tőled. Ne felejtsd, a halál nem várat magára, s nem tudod, milyen szövetség áll fenn az alvilággal. Tégy jót barátoddal, mielőtt meghalnál, ajándékozd meg, ahogyan csak tudod. Ne vond meg magadtól a ma boldogságát, és vedd ki részedet az élvezetekből. Nem kell vagyonodat másoknak adnod, nehéz szerzeményed a kockavetőknek. Adj (ajándékot), s fogadj el magad is; élvezd az életet, mert az alvilágban már nincsen élvezet. Minden test elavul, akárcsak a ruha, ősi törvény mondja: meghalni, meghalni! Mint a levélrügy a zöldülő fán: az egyik elhervad, a másik fejlődik, ilyen a húsból s vérből való népség: amikor az egyik meghal, születik a másik. Minden mulandó mű végül is elpusztul, és aki alkotta, osztozik sorsában.A bölcs boldogsága
Boldog az, akinek bölcsességen jár az esze, aki mindent okosan megfontol; aki eszét a bölcsesség felé irányítja, és annak titkait igyekszik fölfedni, mint valami vadász, úgy jár a nyomában, leskelődik, hogyan juthat a közelébe, benéz az ablakán, fülel az ajtaján, s megtelepszik a háza közelében, a falához kötözi sátrának cövekét, az oldalához üti fel a sátrát, s ezáltal kellemes otthonban lakhatik, gondjaira bízza gyermekei sorsát, s az ágai alatt kipiheni magát, a nagy hőség elől árnyékába bújik, oltalmat nyújt neki annak dicsősége.Előző nap Olvasási terv Következő nap