Isten igazságossága
8 Ekkor Bildád szólt és így válaszolt: Meddig akarsz még ily módon beszélni? Mint dühöngő vihar, szállnak szádból a szók. Isten tán kiforgathatja a törvényt, visszájára fordíthatja a Mindenható az igazságosságot? Hogyha gyermekeid vétettek ellene, a saját gonoszságuknak estek áldozatul. De ha te magad tiszta vagy és igaz, keresd az Istent, és fohászkodj a Mindenhatóhoz! Minden bizonnyal irgalmas lesz hozzád, visszaadja otthonod, mihelyt rászolgálsz. Ha korábbi szerencséd kevés lett volna, hatalmas, nagy lesz az, amit cserébe ad. Kérdezgesd a letűnt nemzedéket, vedd fontolóra az atyák bölcsességét. Mi csak tegnapiak vagyunk, s mit sem tudunk, napjaink a földön átsuhanó árnyak, de ők tanítanak s szólnak hozzád, az ő bölcsességük szülte e szavakat: „Ahol nincsen mocsár, terem-e nád ottan, s megnő-e a káka, ha víz nem tör elő? Javában virágzik, vágásra nem érett, és máris elszárad, előbb más füveknél. Így járnak mind, akik feledik az Istent, az istentelen vágya csak ábránd, mit sem ér. Úszó ökörnyál a reménysége, póknak hálója minden birodalma. Házába fogódzik, de az nem tartja, kapkod utána, de nincs semmi tartása. Életnedvtől duzzad, mikor rásüt a nap, szálai egészen ellepik a kertet. Kőrakáshoz köti szálai gyökerét, a kőrakás ölén élelmet talál. De ha elhagyja helyét, az megtagadja: „Nem ismerlek téged, sohasem láttalak!” Így halálát leli bizonnyal az úton, s máris idegenek sarjadnak a helyén. Isten nem veti el sohasem a jámbort, és nem fogja kézen a gonosztevőt. Nevetéssel tölti még meg szádat, ujjongó dalokat fakaszt ajkadon. Gyűlölőid meg szégyenbe öltöznek, és a gonoszok sátra megsemmisül.”Isten igazságossága és a jog
9 Jób akkor válaszolt és így szólt: Igenis jól tudom, hogy a dolog így áll. Lehet Isten előtt embernek igaza? Még ha összeáll is vele vitatkozni, ezer kérdés közül egyre sem ad választ. Bölcsessége nagy és ereje hatalmas. Ki marad büntetlen, ha vele szembeszáll? Hegyeket mozdít el és észre sem venni, hogy mivel haragszik, felforgatja őket. A földet is kimozdítja helyéről, az oszlopai csak úgy inognak. Ha megparancsolja, nem kel föl a nap sem, pecsétje elveszi a csillagok fényét. Maga feszítette ki az ég sátorát, tenger magas árját lába alá gyűrte. Ő alkotta a Göncölszekeret, a Kaszást meg a Fiastyúkot is, s Délnek Kamaráit. Kifürkészhetetlen s nagy, amit teremtett, csodálatra méltó és tömérdek. Nem látom, amikor elvonul mellettem, járását-kelését nem is veszem észre. Ha magával ragadja, ki tud ellenállni? Ki mondhatja neki: „Hé! Te mit akarsz itt?” Büntetését Isten sose vonja vissza, görnyednek előtte Rahab segítői. Hogy tudnék én neki feleletet adni, vele perbe szállva szavakat találni? Ha igazam volna, sem tudnék mit felelni, bírám előtt inkább kegyelmet kell kérnem. S ha kiáltásomra feleletet adna, akkor sem hihetném, hogy hallgat szavamra. Egyetlen hajszálért a földbe tapos, sebeimet ok nélkül szaporítja. Nem hagyja, hogy egy kissé lélegzethez jussak, inkább keservekkel etet jóllakásig. Ha erőről van szó, akkor ő az Erős, ha a jogot nézzük, hát ki idézi meg? Még ha igaz volnék, akkor is elvethet, ártatlanságomban is bűnösnek ítélhet. Ártatlan vagyok? Nem ismerem magam. Életem mit sem ér, semmire sem tartom. Egy azonban biztos, azért most kimondom: Bűnöst és igazat egyaránt elragad. Amikor ostora hirtelen halált oszt, neveti ártatlan emberek félelmét. A földet a bűnösök kezébe adta, maga fogta be bíráiknak szemét. Vagy talán nem ő az? Ki volna, ha nem ő? Napjaim futárnál gyorsabban szaladnak, eltűnnek, s nem látnak semmi boldogságot. Elsiklanak gyorsan, akár a nádcsónak, vagy mint a sas, mikor lecsap a zsákmányra. Hiába gondolom: feledek minden bajt, derűs lesz az arcom, s vidáman kacagok. Tenger fájdalmam iszonyattal tölt el, jól tudom, hogy nem oldozol soha fel. Ha úgyis a bűnösök közt van a helyem, mit is töröm magam hasztalan. Ha megmosdanék is tiszta fehér hóban, ha kezem lúgban mosnám, tisztítanám, akkor is csak szennybe mártogatnál, úgyhogy még a ruhám is megutálna. Nem ember, hogy azt mondhatnám neki: „Gyere törvény elé, menjünk bíróságra!” Nincs bíró, ki köztünk igazságot tenne, ki kezét mindkettőnknek fejére tehetné. Ha levenné rólam büntető vesszejét, és nem kínoznának rémségei többé, akkor megszólalnék és nem félnék tőle, hisz saját szememben nem vagyok én ilyen. 10 Undorral tekintek saját életemre, szabadon hagyom, áradjon panaszom, gyötrődő lelkemet kiöntöm. Esengek Istenhez: Ne ítélj el! Hadd tudjam meg, miért támadtál meg! Hasznod van tán abból, ha erőszakhoz nyúlsz, kezed remekművét hogyha meggyalázod, a bűnösök terveit meg jóváhagyod? Csak tán nincs húsból a te szemed is, hogy mint ember szokott, te is csak úgy lássál? Napjaid hasonlók az ember napjaihoz, s esztendeid az ember éveihez, hogy bűnöm keresed s kutatsz vétkem után, noha jól tudod, hogy nem vagyok bűnös? Nem szabadít ki senki sem kezedből? A te kezed formált és teremtett, most meg mást gondoltál, s elpusztítasz? Agyagból formáltál – csak emlékezzél! – s most újra porrá változtatnál vissza? Nemde kiöntöttél, mint a tejet szokták, aztán sajt módjára hagytál megalvadni. Bőrbe meg húsba nem te öltöztettél, s csontokkal, inakkal nem te szőttél át? Életet, kegyelmet te adtál nekem, őrködj hát éberen a lelkem fölött! Bár elrejtetted mélyen a szívedben, tudom jól: ezt forgattad elméd rejtekében. Amikor vétkezem, leskelődsz utánam, nem akarsz bűnömtől megszabadítani. Hogyha bűnös vagyok, akkor jaj nekem! De nem büszkélkednék, ha igaz volnék is: jóllaktam szégyennel, nyomor italával. Hogyha gőgös volnék, oroszlán módjára üldözőbe vennél, megmutatnád rajtam csodatevő erőd. Újra támadást indítasz ellenem, ádáz haragodat egyre sokasítod, mindig friss csapatok szállnak velem harcba. Miért hoztál elő anyámnak méhéből? Haltam volna meg, mielőtt szem látott! Úgy volnék csak, mintha sose lettem volna, vittek volna sírba anyámnak méhéből. Éltem napjainak nem kevés a száma? Vedd le rólam szemed, hadd örüljek egy kicsit, mielőtt elmegyek, s vissza nem térek a sötétség és az árnyék országából. A sötétség honából, hol nincs semmi rend, hol a napvilág is fekete éjszaka.Isten bölcsessége belátást kíván
11 Ekkor a naamai Cofár szólalt meg: Maradhat válasz nélkül ez a szóáradat, adhatunk igazat egy ilyen szájhősnek? Hazug szavad elhallgattatja a férfiakat, nincs, ki szembeszállna gúnyos beszédeddel. Magadról azt mondod: tiszta az életem, tiszta voltam mindig a szemedben. Bárcsak újra szólna hozzád az Isten, megnyitná ellened ismét a száját, s feltárná előtted a mély bölcsességet, amelyen elámul az értelem. Tudd meg: a bűnödet kéri számon tőled! Fel tudod tán fogni Istennek mélységét, a Mindenható tökéletességét? Magasabb az égnél – mit tesz ennek láttán? Alvilágnál mélyebb – és a te tudásod? Hogyha hosszát méred, a földnél is hosszabb, szélessége nagyobb, mint az óceáné. Hogyha útnak indul, ki szól neki: „Állj meg!” Ha valamit elkezd, ki mondja: „Hagyd abba!” Tudja, hogy az ember tele hamissággal, ismeri a bűnét, azt is szemmel tartja. Észre térhet néha az üresfejű ember, és a vadszamár is szelídebbé válhat. Nos, hozd bensődet rendbe, és terjeszd fel a kezedet! Ha elveted kezedből mind, ami bűnös, és sátradban nem adsz szállást a bűnnek, fejedet akkor magasra tarthatod, lábad szilárdan áll, és nincs mitől tartanod. Elfelejted akkor sok-sok kínlódásod, úgy gondolsz majd rá, mint az elfolyt vízre. Jobban ragyog az életed, mint a déli nap, és a sötétség is reggelre változik. Biztonságban leszel, mert lesz reménységed, biztos fedél alatt nyugodtan pihenhetsz. Ha aludni akarsz, senki sem riaszt fel, sokan lesznek, akik hízelegnek neked. Közben a bűnösöknek megtörik a szemük, menedékhelyüket is elveszítik, reményük csak az, hogy kilehelik lelkük.Előző nap Olvasási terv Következő nap