8
Akkor felele a sukhi Bildád, és monda:
(Jób 30,23)
Meddig szólasz még efféléket, és lesz a te szádnak beszéde sebes szél?
Elforgatja-é Isten az ítéletet, avagy a Mindenható elforgatja-é az igazságot?
(2Krón 19,7; Siral 1,18)
Ha a te fiaid vétkeztek ellene, úgy az ő gonoszságuk miatt vetette el őket.
(Jób 1,18.19)
De ha te az Istent buzgón keresed, és a Mindenhatóhoz bocsánatért könyörögsz;
(Jób 22,23)
Ha tiszta és becsületes vagy, akkor legott felserken éretted, és békességessé teszi a te igazságodnak hajlékát.
És ha előbbi állapotod szegényes volt, ez utáni állapotod boldog lesz nagyon.
Mert kérdezd meg csak az azelőtti nemzedéket, és készülj csak fel az ő atyáikról való tudakozódásra!
(5Móz 4,32;32,7)
Mert mi csak tegnapiak vagyunk és semmit nem tudunk, mert a mi napjaink csak árnyék e földön.
(Jób 7,7; Zsolt 39,13)
Nem tanítanak-é meg azok téged? Nem mondják-é meg néked, és nem beszélik-é meg szívök szerint néked?!
(Zsolt 94,6)
Felnövekedik-é a káka mocsár nélkül, felnyúlik-é a sás víz nélkül?
(3Móz 19,13)
Még gyenge korában, ha fel nem szakasztják is, minden fűnél elébb elszárad.
Ilyenek az ösvényeik mindazoknak, a kik Istenről elfeledkeznek, és a képmutatónak reménysége is elvész.
(Zsolt 129,5.6; Jób 11,20)
Mivel szétfoszol bizakodása, és bizodalma olyan lesz, mint a pókháló.
(Ésa 59,6)
Házára támaszkodik, és nem áll meg; kapaszkodik belé, és nem marad meg.
(Zsolt 10,8.9)
Bő nedvességű ez a napfényen is, és ágazata túlnő a kertjén.
(Zsolt 1,2.3)
Gyökerei átfonódnak a kőhalmon; átfúródnak a szikla-rétegen.
Ámha kiirtják helyéről, megtagadja ez őt: Nem láttalak!
Ímé ez az ő pályájának öröme! És más hajt ki a porból.
(Zsolt 11,6)
Ímé az Isten nem veti meg az ártatlant, de a gonoszoknak sem ád előmenetelt.
(Zsolt 49,15)
Még betölti szádat nevetéssel, és ajakidat vigassággal.
Gyűlölőid szégyenbe öltöznek, és a gonoszok sátora megsemmisül. 9
Felele pedig Jób, és monda:
Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
(Jób 4,17-19)
Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
(Jób 22,20; Zsolt 1,4;73,19.20)
Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
(Ésa 45,9.10)
A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.
A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
(Józs 10,12.13)
A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
(Jób 4,17-19;9,2;15,14-16)
A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
(Ámós 5,8)
A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
(Jób 5,10)
Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.
Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
(Jób 2,11;25,2-6)
Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.
Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.
Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
(Zsolt 138,8.12; Zsid 4,13)
A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
(Jób 1,19)
Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.
Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?
(Zsolt 104,2.3)
Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.
Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.
(Jób 1,8;2,3;23,10-12)
Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!
(2Móz 14,31; Ésa 51,15)
Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.
A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?
(Péld 3,11)
Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.
Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
(Jób 33,4.1Móz;2,7)
Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.
Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
(Zsolt 73,13.14)
Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
(Jer 2,22)
Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
(Jób 2,9.10)
Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk.
(Luk 12,17-21;16,19.23)
Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!
(Péld 28,9; Ján 9,31; Ésa 1,15)
Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:
(Jób 21,14.15)
Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!
(Jób,9 21. 1 Ján. 3,21.)
10
Lelkemből útálom az életemet, megeresztem felőle panaszomat; szólok az én lelkem keserűségében.
Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?!
(Jób,10 8. 9. Jób 21,17-20.)
Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod?
(Ésa 64,8.9)
Testi szemeid vannak-é néked, és úgy látsz-é te, a mint halandó lát?
(Zsolt 78,64)
Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?
Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz.
(Péld 13,22; Préd 2,27)
Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, a ki kezedből kiszabadítson!
Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?!
(Zsolt 139,14.15)
Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?
(Jób 15,20.21)
Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem?
Bőrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem.
Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed őrizte az én lelkemet.
(1Sám 25,29)
De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban:
Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bűnöm alól nem mentesz föl engem.
Ha istentelen vagyok, jaj nékem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra!
Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám.
(Ésa 38,13)
Megújítanád a te bizonyságidat ellenem, megöregbítenéd a te boszúállásodat rajtam; váltakozó és állandó sereg volna ellenem.
(Jób 16,9;13,14)
Miért is hoztál ki engem anyámnak méhéből? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem!
(Jób 3,3.11)
Lettem volna, mintha nem is voltam volna; anyámnak méhéből sírba vittek volna!
Hiszen kevés napom van még; szünjék meg! Forduljon el tőlem, hadd viduljak fel egy kevéssé,
Mielőtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe;
Az éjféli homálynak földébe, a mely olyan, mint a halál árnyékának sürű setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürű setétség. 11
Felele a Naamából való Czófár, és monda:
A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-é igaza?
Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, a ki megszégyenítsen?!
Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid előtt.
(Jób 10,7.14)
De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened!
(Péld 3,13-18;8,11-19)
És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bűneidből.
(Péld 16,16)
Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é?
Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg?
Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél.
(Zsolt 19,11)
Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg?
Mert ő jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra!
(Zsolt 10,14)
És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is.
Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd;
(Péld 8,1.13)
Ha a hamisságot, a mely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság;
(Zsolt 101,7)
Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erős lennél és nem félnél;
(1Ján 3,21)
Sőt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekről, úgy emlékeznél arról.
Ragyogóbban kelne időd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a kora reggel.
(Zsolt 37,6)
Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál.
(Zsolt 111,10; Péld 1,7;8,13)
Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sőt sokan hizelegnének néked.
(Zsolt 3,6.7)
De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik előlök, és reménységök: a lélek kilehellése!
(Jób 18,5-21)