Dávid Jeruzsálemben; palotája és gyermekei.
14 Tírusz királya, Hiram embereket küldött Dávidhoz cédrusfával, továbbá kőműveseket és ácsokat, hogy építsenek neki házat. Ebből Dávid megtudta, hogy az Úr megerősítette Izrael fölötti uralmában, és királyságát felmagasztalta népe, Izrael miatt. Dávid Jeruzsálemben további asszonyokat vett feleségül, és fiakat meg lányokat nemzett. Ezek a nevei azoknak, akik Jeruzsálemben születtek: Sammua, Sobab, Nátán, Salamon, Jibchar, Elisua, Elpelet, Nogach, Nefeg, Jafija, Elisama, Baeljada és Elifelet.A filiszteusok legyőzése.
Amikor a filiszteusok megtudták, hogy Dávidot fölkenték egész Izrael királyává, a filiszteusok mind felvonultak, hogy hatalmukba kerítsék. Dávid tudomást szerzett róla és kivonult eléjük. A filiszteusok megérkeztek, és Refaim síkságán táboroztak le. Dávid megkérdezte az Istent, ilyenképpen: „Hadba szálljak a filiszteusok ellen? Kezembe adod őket?” Az Úr azt felelte: „Vonulj ki, kezedbe adom őket.” Erre Baal-Peracimba vonultak, és itt Dávid legyőzte őket. Dávid így szólt: „Az Isten általam áttört ellenségeimen, ahogy a víz áttör a gáton.” Ezért hívják ezt a helyet Baal-Peracimnak. Itt cserbenhagyták őket bálványaik, s Dávid megparancsolta, hogy vessék a tűzbe őket. A filiszteusok még egyszer összegyűltek a síkságon, és Dávid újra megkérdezte az Istent. Az Isten azt felelte: „Ne támadd meg őket, hanem kerülj mögéjük bizonyos távolságra, kerítsd be őket, és ronts nekik a bozót felől. Amikor lépések zaját hallod a bozót koronáján, akkor ütközz meg, mert az Isten előtted vonul, hogy legyőzze a filiszteusok táborát.” Dávid Isten parancsa szerint járt el, és legyőzte a filiszteusok táborát Gibeontól Gézerig. Így Dávid híre az egész vidéken elterjedt, és az Úr félelmessé tette minden nép előtt.2. A SZÖVETSÉG LÁDÁJA DÁVID VÁROSÁBAN
Az átvitel előkészítése.
15 Ő meg házakat épített magának Dávid városában, helyet jelölt ki Isten ládája számára, és fölvert ott egy sátrat. Aztán így rendelkezett: „Senki sem hozhatja el Isten ládáját, csak a leviták, mert őket választotta ki az Úr, hogy vigyék az Isten ládáját, és ellássák körülötte a szolgálatot, minden időkre.” Akkor Dávid összehívta Jeruzsálemben egész Izraelt, hogy az Úr ládáját vigyék a helyére, amelyet készített neki. Dávid Áron fiait és a levitákat is odarendelte: Kehát fiai közül a vezetőt, Urielt, továbbá testvéreit, 120-at. Merári fiai közül a vezetőt, Azaját és testvéreit, 220-at. Gerson fiai közül a vezetőt, Joelt és testvéreit, 130-at. Elicafán fiai közül a vezetőt, Semaját és testvéreit, 200-at. Hebron fiai közül a vezetőt, Elielt és testvéreit, 80-at. Uziel fiai közül a vezetőt, Aminadabot és testvéreit, 112-t. Dávid odahívatta Cádok és Ebjatár papot, valamint a levitákat, Urielt, Azaját, Joelt, Semaját, Elielt és Aminadabot. Így szólt hozzájuk: „Ti vagytok a leviták családfői. Szentelődjetek meg és szenteljétek meg testvéreiteket, és hozzátok ide az Úrnak, Izrael Istenének a ládáját, arra a helyre, amelyet készítettem. Első ízben nem voltatok jelen, azért az Úr, a mi Istenünk romlást küldött ránk, mivel nem az előírásnak megfelelően fordultunk hozzá.” Erre a papok és leviták megszentelődtek, hogy felhozzák az Úrnak, Izrael Istenének ládáját. A leviták a vállukon hozták a ládát rudakon, ahogy Mózes az Úr parancsára elrendelte. Dávid megparancsolta a leviták vezetőinek, hogy állítsák sorba testvéreiket, az énekeseket – hangszerekkel, hárfákkal, citerákkal és cintányérokkal fölszerelve –, és hallassanak örömrivalgást. A leviták odaállították Hemánt, Joel fiát, testvérei közül Aszafot, Berechjahu fiát, s testvéreik, Merári fiai közül Etánt, Kusajahu fiát; melléjük a második helyre testvéreiket: Zecharjahut, Jaaziel fiát; Semirámotot, Jechielt, Unnit, Eliábot, Benaját, Maazejahut, Mattitjahut, Eliflehut, Miknejahut, Obed-Edomot, Jejelt, a kapuőröket. Az énekeseknek, Hemánnak, Aszafnak és Etánnak a cintányért kellett verniük. Zecharjahu, Jaaziel, Semirámot, Jechiel, Unni, Eliáb, Maazejahu és Benaja csomózott hárfán játszottak kíséretül, Mattitjahu, Eliflehu, Miknejahu, Obed-Edom, Jejel és Azaszjahu meg nyolchúrú citerán. Kenanjahu volt a leviták vezetője az átvitelkor. Jártas volt Isten tanításában és hirdette. Berechja és Elkána voltak az őrök a láda előtt. A papok, Sebanjahu, Josafát, Natániel, Amazaj, Zecharjahu, Benajahu és Eliezer fújták a harsonákat az Isten ládája előtt. Obed-Edom és Jehija voltak az őrök a láda mögött.Az átvitel szertartása.
Dávidot, Izrael véneit, és az ezres csoportok vezetőit, akik eljöttek, hogy az Úr ládáját Obed-Edom házából elhozzák, nagy öröm töltötte el. Mivel Isten megsegítette a levitákat, akik az Úr szövetségének ládáját vitték, föláldoztak hét bikát és hét kost. Dávid bisszuspalástot viselt, s táncot lejtett; ugyanígy tettek a leviták is, akik a ládát vitték, valamint az énekesek és Kenanja, aki az átvitelt irányította. Dávid vászonefodot viselt. Egész Izrael kísérte az Úr szövetségének ládáját örömujjongás és harsonazengés közepette, trombitaszó, cintányér, hárfa és citera kíséretében. Amikor az Úr szövetségének ládája Dávid városába érkezett, Michal, Saul lánya kinézett az ablakon. Meglátta Dávid királyt, amint táncolt s ujjongott, s megvetette érte szívében. 16 Az Isten ládáját bevitték és elhelyezték a sátor közepén, amelyet Dávid emelt neki. Azután égőáldozatot és közösségi áldozatot mutattak be Istennek. Amikor Dávid befejezte az égő és közösségi áldozat bemutatását, megáldotta a népet az Úr nevében. Azután minden izraelitának – férfinak és nőnek – kiosztott egy-egy kenyeret, egy csomó datolyát és egy-egy mazsolás kalácsot.A leviták szolgálata a láda körül.
Dávid levitákat állított a láda elé mint szolgálattevőket, hogy az Urat, Izrael Istenét áldják, magasztalják és dicsőítsék: Aszafot mint vezetőt, Zecharját mint másodikat, továbbá Uzielt, Semirámotot, Jechielt, Mattitját, Eliábot, Benajahut, Obed-Edomot és Jejelt. Hárfán és citerán játszottak, Aszaf pedig a cintányért szólaltatta meg. A papok, Benajahu és Jachaziel folytonosan harsonáztak Isten szövetségének ládája előtt. Azon a napon Dávid elsőnek magasztalta az Urat, s ezt a dicsőítő éneket adta át Aszafnak és testvéreinek: Adjatok hálát az Úrnak, dicsérjétek a nevét, hirdessétek tetteit a népek között. Énekeljetek, zenéljetek előtte, beszéljetek csodatetteiről. Dicsekedjetek szent nevével, öröm az a szívnek, amely őt keresi. Keressétek az Urat és az ő erejét, keressétek szüntelen az arcát. Emlékezzetek csodáira, amelyeket művelt, a jelekre, s a szájából elhangzott tanításra. Izrael nemzetsége az ő szolgája, Jákob fiai az ő választottai. Ő, az Úr a mi Istenünk, ítéletei érvényesek az egész földön. Emlékezzetek mindig szövetségére, és szavára, amellyel a nemzedékek ezreihez szólt; Ábrahámmal kötött egyezségére és Izsáknak tett esküjére. Ezt Jákob számára törvénnyé tette, Izrael számára örök szövetséggé. Így szólt ugyanis: neked adom Kánaán földjét örökrészedül, ahol még megszámlálhattak titeket, mint gyér számú idegent az országban. Azután néptől néphez vonultak, egyik országból a másikba. De nem engedte senkinek, hogy szolgaságba vesse őket, királyokat büntetett meg miattuk: „Ne bántsátok fölkentemet, prófétáimat ne zaklassátok.” Az egész föld dicsőítse az Urat, naponta hirdessétek üdvösségét. Beszéljetek fönségéről a népeknek, és csodatetteiről minden nemzetnek. Mert nagy az Úr, dicséretre méltó, és félelmetesebb, mint az összes istenek. A pogányok istenei semmik, az Úr pedig az eget alkotta. Előtte fényesség és fönség, szentélyében hatalom és öröm. Adjátok meg tehát, népek, az Úrnak, adjátok meg az Úrnak a dicséretet és a hódolatot. Adjátok meg a tiszteletet az Úr nevének, hozzatok és mutassatok be neki áldozatot, imádjátok az Urat szentélyének udvarán. Remegjen előtte az egész föld, ő tette szilárddá a mindenséget. Örüljön az ég és ujjongjon a föld, hirdessék a népeknek: Király az Úr! A nagy tenger, és ami benne van, örüljön a föld és minden termése. Az erdő minden fája hangosan ujjongjon az Úr színe előtt, mivel jön, ítélkezni a föld felett. Adjatok hálát az Úrnak, mivel jó, mivel szeretete örökre megmarad. Kiáltsátok: Ments meg minket, ments ki a pogányok közül, hogy hálát adjunk szent nevednek, és dicsekedjünk dicséreteddel. Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, öröktől fogva mindörökké. És az egész nép mondja: Ámen! Alleluja! Dávid otthagyta Aszafot és testvéreit az Úr szövetségének ládája előtt, hogy állandó szolgálatot teljesítsenek a láda előtt a napi szertartásnak megfelelően, ugyanígy Obed-Edomot és hatvannyolc testvérét is. Obed-Edom, Jedutun fia és Hoza voltak a kapuőrök. Cádokot, a papot és testvéreit, a papokat az Úr hajlékához (rendelte), a Gibeon melletti magaslatra, hogy az égőáldozat oltárán reggel és este állandóan bemutassák az áldozatot aszerint, ahogy meg van írva az Úr törvényében, amelyet Izraelnek szabott. Velük volt Hemán és Jedutun és más kiválasztottak, akiket név szerint arra rendeltek, hogy dicsőítsék az Urat, mivel a szeretete örök. Hemán és Jedutun azért voltak velük, hogy megszólaltassák a harsonát, a citerát és a hangszereket a szent énekek kísérésére. Jedutun fiainak tiszte volt a kapuőrség. Azután a nép hazatért, ki-ki a maga házába. Dávid is hazament, hogy megáldja háza népét.Nátán próféta.
17 Amikor Dávid már a házában lakott, így szólt Nátán prófétához: „Nézd, én már cédrusházban lakom, az Úr szövetségének ládája pedig sátor alatt van.” Nátán így felelt Dávidnak: „Valósítsd meg mind, amit elterveztél, hiszen az Isten veled van.” De Isten szava még azon az éjjelen felszólította Nátánt: „Menj és mondd meg szolgámnak, Dávidnak: Ezt üzeni az Úr: Nem te fogsz nekem házat építeni lakásul. Nem laktam házban attól az időtől kezdve, amikor kihoztam Izraelt, mind a mai napig, hanem sátorból sátorba, hajlékból hajlékba vonultam. Az egész idő alatt, amikor egész Izraellel vándoroltam, mondtam-e egynek is Izrael bírái közül, akiket mint pásztorokat népem élére állítottam: miért nem építettek nekem cédrusházat? Ezt közöld tehát szolgámmal, Dáviddal: Ezt mondja a Seregek Ura: Én hoztalak el a legelőről, a juhok mögül, hogy népem fejedelme légy. Veled voltam minden vállalkozásodban, és megsemmisítettem előtted minden ellenségedet. Olyan hírnevet adok neked, amely fölér a legnagyobbakéval a földön. Lakóhelyet adok népemnek, Izraelnek, letelepítem, hogy azon a helyen lakjék, s ne hányódjék tovább, s a gonoszok ne pusztítsák, mint azelőtt, abban az időben, amikor bírákat rendeltem népem, Izrael fölé. Leigázom minden ellenségét, téged pedig naggyá teszlek. Az Úr házat épít neked, s ha majd betöltöd napjaidat és atyáidhoz térsz, megőrzöm utánad ivadékodat: egyik fiad lesz az, s én megerősítem királyságát. Ő épít majd nekem házat, s én örökre megszilárdítom trónját. Atyja leszek, ő pedig fiam lesz, s nem vonom meg tőle kegyelmemet, mint ahogy megvontam elődödtől. Megtartom mindörökre házamban, országomban, és trónja szilárd lesz örökre.” Nátán közölte Dáviddal ezeket a szavakat, az egész kinyilatkoztatást.Dávid imája.
Ekkor Dávid bement, leült az Úr elé, és így szólt: „Ki vagyok én, Uram, Istenem, és mi az én házam, hogy idáig vezettél? De a te szemedben, Istenem, ez még kevés volt. Szolgád házának még a messze jövőre is adtál ígéretet. Akarod, hogy úgy nézzenek rám, mint az emberek csoportjára, akiket az Úr, az Isten fölemelt. Mi többet kívánhatna még Dávid tőled, amikor látja a tőled kapott dicsőséget? Magad tüntetted ki szolgádat, Uram, és szolgád, kutyád kedvéért végbevitted ezeket a nagy dolgokat. Uram, nincs senki, aki hasonló volna hozzád. Rajtad kívül nincs más Isten, ezt saját fülünkkel hallottuk. Van-e még olyan nép a földön, mint Izrael népe, amelyhez lehajolt az Isten, hogy kiszabadítsa és a maga népévé tegye, a nagyság és erő dicsőségét szerezze meg neki azáltal, hogy Egyiptomból kiváltott néped elől nemzeteket űzzél el? Népedet, Izraelt arra szemelted ki, hogy mindig a te néped legyen, és te, Uram, az Istene lettél. Nos, tehát Uram, legyen érvényes a szavad örökre, amellyel szolgádnak és házának ígéretet tettél. Tégy úgy, ahogy mondtad. Ígéreted valósuljon meg, és a neved legyen nagy mindörökre, hogy elmondhassák: A Seregek Ura Izrael Istene, ő Izrael Istene. Szolgádnak, Dávidnak a háza szilárdan áll előtted. Te, Istenünk, tudattad szolgáddal, hogy házat építesz számára. Ezért vette szolgád a bátorságot, hogy imádkozzék hozzád. Nos, tehát Uram, te Isten vagy, s te adtad szolgádnak ezt a dicsőséges ígéretet. Jóságodban megáldottad szolgád házát, hogy örökre fennmaradjon előtted. Igen, Uram, te áldottad meg, és áldott marad örökre.”Előző nap Olvasási terv Következő nap