Jeruzsálemben Dávid további feleségeket vett és fiúkat s leányokat nemzett. Így hívták azokat, akik Jeruzsálemben születtek neki: Sámua, Sobáb, Nátán, Salamon, Jibhár, Elisua, Elifálet, Nóga, Náfeg, Jáfia, Elisáma, Baáljáda és Elifálet.
Háború a filiszteusok ellen Amikor azonban a filiszteusok meghallották, hogy Dávidot egész Izrael királyává kenték, valamennyien felvonultak, hogy megkeressék. Amikor ezt Dávid meghallotta, kivonult eléjük. A filiszteusok is megérkeztek, és ellepték a Refaim völgyet. Ekkor Dávid megkérdezte az Urat: »Felvonuljak-e a filiszteusok ellen, s kezembe adod-e őket?« Az Úr azt mondta erre neki: »Vonulj fel s a kezedbe adom őket.« Amikor aztán azok felvonultak Baál-Farászimba, Dávid ott megverte őket és azt mondta: »Eloszlatta kezem által Isten az ellenségeimet, úgy, amint eloszlanak a vizek«, ezért nevezték el azt a helyet Baál-Farászimnak. Azok ott hagyták isteneiket, mire Dávid megparancsolta, hogy égessék el őket.
A filiszteusok másodízben is betörtek és ellepték a völgyet. Erre Dávid ismét megkérdezte Istent, s Isten azt mondta neki: »Ne vonulj fel utánuk, hanem térj ki előlük és a körtefák felől vonulj ellenük, s ha majd járás neszét hallod a körtefák tetejéről, akkor vonulj ki a harcra, mert akkor vonul ki előtted Isten, hogy megverje a filiszteusok táborát.« Dávid úgy is cselekedett, ahogy Isten megparancsolta neki, és megverte a filiszteusok táborát Gibeontól Gézerig. Erre elterjedt Dávid híre minden országban, és az Úr félelmet keltett iránta minden nemzetnél.
A láda átvitele: az előkészületek 15 1Majd házakat készíttetett magának a Dávid-városban és helyet építtetett az Isten ládájának és sátrat állíttatott neki. Ugyanakkor meghagyta Dávid: »Nem szabad akárkinek hordoznia Isten ládáját, hanem csak a levitáknak, akiket az Úr választott ki arra, hogy azt hordozzák, s Neki mindörökké szolgáljanak.« Majd egész Izraelt egybegyűjtötte Jeruzsálembe, hogy átszállítsák az Isten ládáját a helyére, amelyet készíttetett neki, meg összehívta Áron fiait és a levitákat. Ott voltak Kaát fiai közül Uriel fejedelem és testvérei, százhúszan; Merári fiai közül Aszája fejedelem, és testvérei, kétszázhúszan; Gersom fiai közül Joel fejedelem és testvérei, százharmincan; Elszafán fiai közül Semeja fejedelem és testvérei, kétszázan; Hebron fiai közül Eliél fejedelem s testvérei, nyolcvanan; Oziel fiai közül Aminádáb fejedelem s testvérei száztizenketten.
Majd magához hívatta Dávid Szádok és Abjatár papokat, s Uriel, Aszája, Joel, Semeja, Eliél és Aminádáb levitákat és ezt mondta nekik: »Ti, akik a levita családok fejei vagytok, tartsatok megszentelődést testvéreitekkel együtt, s vigyétek az Úrnak, Izrael Istenének ládáját arra a helyre, amely neki készült, hogy mi tilalmas dolgot ne cselekedjünk és ne történjék velünk most is úgy, mint a múltkor, amikor – mivel ti nem voltatok jelen –, megvert minket az Úr.« Megszentelődést tartottak erre a papok és a leviták, hogy elhozhassák az Úrnak, Izrael Istenének a ládáját. Aztán felvették Lévi fiai az Isten ládáját, miként Mózes az Úr szava szerint megparancsolta, a rudakkal a vállukra.
Meghagyta továbbá Dávid a leviták vezetőinek, hogy rendeljék ki testvéreik közül az énekeseket a hangszerekkel, a lantokkal, hárfákkal és cintányérokkal, hogy felzendüljön az örvendezés szava. Ki is rendelték a következő levitákat: Hemánt, Joel fiát és az ő testvérei közül Ászáfot, Berekja fiát, testvéreik, Merári fiai közül pedig Etánt, Kásája fiát, és velük testvéreiket a második rendből: Zakariást, Bent, Jázielt, Semirámótot, Jáhielt, Ánit, Eliábot, Benaját, Maaszját, Mattitját, Elifálút, Makenját, Obededomot és Jejélt, az ajtónállókat. Az énekesek, Hemán, Ászáf és Etán rézcintányérokat zengettek, Zakariás, Oziel, Semirámót, Jáhiel, Áni, Eliáb, Maaszja és Benája lantkísérettel titkos dolgokat énekeltek a »Szüzek« szerint.
Mattitja, Elifálú, Makenja, Obededom, Jejél és Ozáziu kobozkísérettel, egy oktávval lejjebb énekelték a győzelmi éneket. Konenja, a leviták vezetője állt az ének élén és ő vezette az éneket, mert igen bölcs volt. Berekja és Elkána voltak a láda ajtónállói, Sebenja, Jozafát, Natanael, Amaszáj, Zakariás, Benája és Eliézer papok fújták a trombitákat az Isten ládája előtt, s Obededom és Jehia voltak a láda ajtónállói.
A láda bevonulása Tehát Dávid, Izrael összes vénei és az ezredesek elmentek, hogy örvendezve elhozzák az Úr szövetségének ládáját Obededom házából. Amikor aztán Isten megsegítette a levitákat, akik az Úr szövetségének ládáját vitték, feláldoztak hét fiatal bikát és hét kost. Dávid bisszusköntöst viselt, éppen úgy, mint mindazok a leviták, akik a ládát vitték, meg az énekesek és Konenja, az ének vezetője az énekesek között. Dávid azonban gyolcs efódot is viselt. Egész Izrael örömrivalgással, harsonaszóval, trombitákkal, cintányérokkal, hárfát, lantot zengetve kísérte az Úr szövetségének ládáját. Amikor azonban az Úr szövetségének ládája a Dávid-városhoz érkezett, Míkol, Saul leánya, aki kinézett az ablakon, meglátta az ugráló és táncoló Dávid királyt, és megvetette őt szívében.
16 Elhozták tehát Isten ládáját és elhelyezték annak a sátornak a közepén, amelyet Dávid felállíttatott neki, és egészen elégő és békeáldozatokat mutattak be az Úr előtt. 2Amikor aztán befejezte Dávid az egészen elégő és a békeáldozatok bemutatását, megáldotta az Úr nevében a népet, és mindenkinek, férfinak, asszonynak egyaránt, egy-egy kenyércipót, egy darab marhasültet s egy olajjal sütött kalácsot juttatott.
Dávid dicsérő éneke A leviták közül az Úr ládája elé rendelte, hogy szolgálatot teljesítsenek, az Úr tetteiről megemlékezzenek, az Urat, Izrael Istenét magasztalják és dicsérjék: Ászáfot, a vezetőt, Zakariást, a helyettesét, továbbá Jáhielt, Semirámótot, Jejélt, Mattitját, Eliábot, Benaját és Obededomot. Jejélt, hogy a húros hangszereket és a lantokat, Ászáfot pedig, hogy a cintányérokat zengessék, Benája és Jáziel papokat pedig, hogy szüntelenül fújják a trombitákat az Úr szövetségének ládája előtt.
Aznap bízta meg Dávid először Ászáfot és testvéreit az Úr következő dicsére
»Dicsérjétek az Urat, kiáltsátok nevét,
hirdessétek a népek közt tetteit.
Énekeljetek neki, zengedezzetek neki
beszéljétek minden csodatettét.
Dicsekedjetek az ő szent nevével,
örvendezzen az Urat keresők szíve.
Keressétek az Urat és erejét,
keressétek arcát szüntelenül.
Emlékezzetek a csodákra, melyeket művelt,
jeleire és szája ítéleteire,
ti, Izrael utódai, az ő szolgái,
Jákob fiai, az ő választottai.
Ő, az Úr, a mi Istenünk,
ő ítéli az egész földet.
Gondoljatok örökké szövetségére,
szavára, amelyet ezer nemzedékre rendelt,
szövetségére, amit Ábrahámmal kötött,
az esküre, amelyet Izsáknak tett.
Jákobnak parancsba adta azt,
Izraelnek örök szövetségként,
mondván: ‘Neked adom Kánaán földjét
örökségtek osztályrészeként.’
Noha szám szerint kevesen voltak,
és zsellérként tartózkodtak rajta,
s nemzettől nemzethez vándoroltak,
egyik országból a másiknak népéhez,
senkinek sem engedte bántani őket,
sőt fejedelmeket vert meg érettük,
mondván: ‘Ne bántsátok Felkentjeimet,
prófétáimnak ne ártsatok.’
Országok, mindnyájan énekeljetek az Úrnak,
szabadítását napról-napra hirdessétek,
beszéljetek a nemzetek közt dicsőségéről,
valamennyi nép között csodatetteiről.
Mert nagy az Úr és igen méltó a dicséretre,
s félelmetesebb minden istennél,
mert a népek istenei mind csak bálványok,
egeket csak az Úr alkotott.
Dicsőség és fenség van előtte,
erő és öröm az ő lakóhelyén.
Hódoljatok az Úrnak, népek nemzetségei,
ismerjétek el az Úr dicsőségét s erejét,
ismerjétek el az Úrnak, nevének dicsőségét.
Hozzatok áldozatot s jöjjetek színe elé,
boruljatok szent ékességben az Úr elé.
Remegjen színétől az egész föld,
mert ő vetette meg alapját a földnek, hogy ne ingadozzék.
Örvendjenek az egek, s ujjongjon a föld
s mondják a nemzetek között: ‘Az Úr a király.’
Zúgjon a tenger s ami azt betölti.
ujjongjanak a mezők s mindaz, ami rajtuk van.
Az erdő fái dicséretet mondanak majd az Úr előtt akkor,
mivel eljön megítélni a földet.
Dicsérjétek az Urat, mert jó,
mert irgalmassága örökkévaló,
s mondjátok: ‘Szabadíts meg minket, szabadító Istenünk,
gyűjts össze s szabadíts ki minket a pogányok közül,
hogy dicsérjük szent neved,
s ujjongva zengjük énekeidet.
Áldott legyen az Úr, Izrael Istene,
öröktől fogva mindörökre.’«
Azt mondja erre az egész nép:
»Ámen« és »Dicsőség az Úrnak!«
Erre az egész nép hazatért, Dávid pedig elment, hogy a maga háza népét is megáldja.
Isten ígéretei Dávidnak 17 Amikor aztán Dávid már a palotájában lakott, ezt mondta Nátán prófétának: »Íme, én cédruspalotában lakom, az Úr szövetségének ládája pedig bőrök alatt van.« Azt mondta erre Nátán Dávidnak: »Hajtsd végre mindazt, ami szándékodban van, mert Isten veled van.«
Ám még ugyanazon az éjszakán Isten szózatot intézett Nátánhoz: »Eredj s mondd szolgámnak, Dávidnak: Ezt üzeni az Úr: Ne te építs nekem házat lakásul. Hiszen nem laktam én házban attól az időtől fogva, hogy kihoztam Izraelt, a mai napig, hanem állandóan változtattam hajlékom helyét és sátorban laktam egész Izraellel együtt. Vagy szóltam-e csak egynek is Izrael bírái közül, akiknek megparancsoltam, hogy legeltessék népemet, mondván: Miért nem építettetek nekem cédrusházat? Nos tehát, így szólj szolgámhoz, Dávidhoz: Ezt üzeni a seregek Ura: Én kiválasztottalak téged, noha a legelőn a nyájat terelted, hogy népem, Izrael vezére légy. Veled voltam, bárhová mentél, és elpusztítottam minden ellenségedet előled. Olyan hírnevet szereztem neked, mint azoknak a nagyoknak, akik híresek a földön. Lakóhelyet is adtam népemnek, Izraelnek, s odaültetem őt, és ő lakni fog rajta, s többé ki nem mozdítják s az erőszak fiai el nem nyomják úgy, mint azelőtt, 10azoktól a napoktól fogva, amelyekben bírákat adtam népemnek, Izraelnek. Megaláztam valamennyi ellenségedet, sőt azt is tudtodra adom, hogy az Úr házat fog építeni neked. 11Ha ugyanis majd eltöltötted napjaidat s atyáidhoz térsz, felemelem utánad ivadékodat, aki a te fiaid közül való lesz, s megszilárdítom királyságát. Ő épít majd nekem házat s én megszilárdítom királyi székét mindörökre. Én atyja leszek s ő fiam lesz, s irgalmasságomat meg nem vonom tőle, mint ahogy megvontam elődödtől, hanem házam s országom fölé állítom őt mindörökre s királyi széke szilárd lesz örökre.«
Így, teljesen e szavak szerint s teljesen e látomás szerint mondta el Nátán mindezt Dávidnak.
Dávid imája Elment erre Dávid király s leült az Úr elé s azt mondta: »Ki vagyok én, Uram Isten, s mi az én házam, hogy ilyeneket tettél velem! Sőt még ez is kevésnek tűnt színed előtt, s azért a jövőre vonatkozólag is szóltál szolgád házáról, s tekintélyesebbé tettél engem minden embernél, Uram Isten. Mit is mondhatna még Dávid, mikor ennyire megdicsőítetted szolgádat s ennyire ismered őt. Uram, szíved jóságából tetted szolgádért mindezeket a nagy dolgokat s jelentetted ki mindezeket a nagyszerű tényeket. Uram, nincs hozzád hasonló és nincs más Isten rajtad kívül, egészen úgy, ahogy hallottuk a fülünkkel. Hol is van más olyan nemzet, mint a te néped, Izrael, az egyetlen nemzet a földön, amelyhez elment Isten, hogy kiszabadítsa és a maga népévé tegye, s miután Egyiptomból kiszabadította, nagyságával és rettenetes tetteivel kiűzze színe elől a nemzeteket. Te népedet, Izraelt a te népeddé tetted mindörökre, s te, Uram, neki Istene lettél! Nos tehát, Uram, tartsd fenn szavadat, amelyet szolgádról és házáról mondtál, mindörökké, és tégy úgy, ahogy szóltál. Bizonyuljon hűségesnek s nagynak neved mindörökké, s mondják: ‘A seregek Ura Izraelnek Istene, s szolgájának, Dávidnak háza maradandó előtte.’ Mivel Uram Isten, te nyilatkoztattad ki szolgád fülének, hogy házat építesz neki, azért merítette szolgád azt a bizodalmat, hogy ezt imádkozza előtted. Nos tehát, Uram, te Isten vagy s te ígérted e nagy jótéteményeket szolgádnak: elkezdted megáldani szolgád házát, hogy mindenkor fennmaradjon előtted, s mivel te, Uram, megáldottad, áldott is lesz mindörökké.«
Jegyzetek
15,1 L. 2 Sám 6. Dávid a szövetség ládája első és második áthelyezése között, három hónap alatt „helyet készített”, azaz felállított egy sátrat (a mózesi sátrat feltehetően Gibeonban hagyta). Aztán a Törvényben szereplő (Szám 1,50; 4,5-15) összeírást szem előtt tartva megbízta a papokat, hogy hozzák el a szövetség ládáját. Dávid templomot szeretett volna építeni az Úrnak, de Isten az ő végtelen jóságában először Dávid házát akarta megszilárdítani: nem csak egy palotát, hanem a királyi ág öröklődését.
16,2 Az áldás jókívánságokból állt: ez a szertartás a főpap számára volt fenntartva.
17,10 Házat építeni azt jelenti, hogy leszármazottakat ad neki.
17,11 Ez a szakasz bizonyos értelemben már Salamonra vonatkozik, sőt, még sokkal inkább, a Messiásra (főleg a 13-14.v.), aki Dávid és Isten fia, akit megillet az örökké tartó egyetemes királyság, és az, hogy Isten (Egy)házát felépítse.