Saul halála.
10 A filiszteusok harcban álltak Izraellel. Az izraelita férfiak megfutamodtak a filiszteusok elől és halálra sebezve hullottak el Gilboa hegyein. A filiszteusok a nyomában voltak Saulnak és fiainak, s a filiszteusok megölték Jonatánt, Abinadabot és Malki-Suát, Saul fiait. Azután a harc heve Saul ellen fordult. Az íjászok meglepték, és sebet kapott az íjászoktól. Akkor Saul így szólt a fegyverhordozójához: „Vond ki kardodat és döfj le, nehogy a körülmetéletlenek ideérjenek és csúfot űzzenek belőlem.” A fegyverhordozója azonban vonakodott, mivel nagyon félt. Akkor Saul fogta a kardot és beledőlt. Amikor a fegyverhordozó látta, hogy Saul meghalt, ő is kardjába dőlt és meghalt vele együtt. Így halt meg Saul, a három fia és egész háza. Amikor a völgyben lakó izraelita férfiak látták, hogy menekülnek, s hogy Saul és fiai meghaltak, mind elhagyták városaikat, s ők is elfutottak. A filiszteusok meg mentek és megtelepedtek bennük. Másnap reggel a filiszteusok eljöttek, hogy kifosszák az elesetteket. Megtalálták Sault és fiait, akik Gilboa hegyén estek el. Levetkőztették, levágták a fejét, elvették a fegyverét, és körülhordozták a filiszteusok földjén, hogy hirdessék az örömhírt bálványaiknak és a népnek. Fegyvereit istenük templomában helyezték el, koponyáját pedig kiszögezték Dágon templomára. Mikor aztán Gileád lakói meghallották, amit a filiszteusok Saullal tettek, mind eljöttek a fegyverforgató férfiak, fogták Saul testét meg fiainak testét, és elvitték Jábesbe. Csontjaikat eltemették a tamariszk alatt Jábes mellett, és hétnapos böjtöt tartottak. Így halt meg Saul hűtlensége miatt, amelyet az Úr ellen elkövetett, az Úr szava miatt, amelyet nem vett figyelembe, és amiatt is, hogy halottlátó asszonyt kérdezett meg, s tőle kért tanácsot.II. DÁVID ÉS A TEMPLOMI ISTENTISZTELET MEGSZERVEZÉSE
Nem az Úrhoz fordult, azért (az Úr) elvette életét, és a királyságot átadta Dávidnak, Izáj fiának.1. DÁVID KIRÁLYSÁGA
Dávid fölkenése.
11 Egész Izrael összegyűlt Hebronban Dávidnál, és így beszéltek: „Nézd, a te csontod és húsod vagyunk. Már tegnap és tegnapelőtt, Saul uralkodása idején is te vezetted harcba Izraelt és te hoztad haza. Azonkívül az Úr, a te Istened azt mondta neked: te fogod legeltetni népemet, Izraelt, s te leszel népemnek, Izraelnek a vezére.” Akkor Izrael vénei mind elmentek Hebronba a királyhoz, s Dávid Hebronban az Úr előtt szövetséget kötött velük. Ők meg fölkenték Izrael királyává Dávidot, az Úr szava szerint, amelyet Sámuelhez intézett.Jeruzsálem meghódítása.
Ezután Dávid és egész Izrael Jeruzsálem (vagyis Jebuz) alá vonult. Azt a földet akkor még a jebuziták lakták. Jebuz lakói így beszéltek Dávidhoz: „Ide ugyan nem fogsz bejutni.” Dávid azonban elfoglalta Sion várát, s ez Dávid városa. Dávid akkor kijelentette: „Aki elsőnek üt le egy jebuzitát, az főember és vezér lesz.” Joáb, Ceruja fia kapaszkodott fel elsőnek, és ő lett a vezér. Dávid a várban vett lakást, ezért nevezték el Dávid városának. Körös-körül újjáépítette a várost, Millót és a körülötte fekvő részt, Joáb pedig a város többi részét állította helyre. Dávid hatalma egyre gyarapodott, és a Seregek Ura vele volt.Dávid vitéz emberei.
Ezek voltak Dávid legkiválóbb vitézei, akik vele együtt váltak naggyá uralma alatt, s akik őt az Úr szava szerint egész Izraellel együtt Izrael királyává tették. Ezek Dávid legkiválóbb vitézeinek a nevei: Jasobeám, Hachmoni fia, a háromnak a feje, aki lándzsáját egyszerre háromszáz legyőzött felett lengette meg. Utána következett Eleazár, az achochita Dodo fia, egy a három hős közül. Ott volt Dáviddal Pasz-Dammimban, ahol a filiszteusok összegyűltek, hogy megtámadják őket. Egy darab árpaföld terült ott el. Amikor a nép megfutamodott a filiszteusok elől, ők a földdarab közepébe álltak, feltartóztatták őket, és megverték a filiszteusokat. Így szereztek nagy győzelmet az Úrnak. Hárman a harminc közül lementek az Adullám barlangja mellett levő sziklához, miközben a filiszteusok csapata Refaim völgyében táborozott. Dávid a búvóhelyen tartózkodott, a filiszteusoknak pedig őrségük volt Betlehemben. Dávid kifejezte kívánságát: „Ki hoz nekem ivóvizet a kútból, amely Betlehem kapujánál van?” Ők hárman áttörtek a filiszteusok táborán, vizet merítettek a Betlehem kapujánál levő kútból, és elvitték Dávidnak. Dávid azonban nem akarta meginni, hanem kiöntötte áldozatul az Úrnak, és így szólt: „Isten mentsen meg attól, hogy ilyet tegyek! Talán megigyam a vízzel együtt ezeknek a férfiaknak a vérét is? Hiszen életüket veszélyeztetve hozták ide.” Ezért nem akarta meginni. Ezt művelte a három. Abisáj, Joáb testvére volt a háromnak a feje. Ő háromszáz legyőzött fölött lengette meg dárdáját, és nagy nevet szerzett magának a három között. Híresebb volt, mint a harminc, úgyhogy a vezérük lett, de a hárommal nem ért fel. Benaja, Jehojada fia egy Kabceelből származó bátor, tettrekész férfi megölte a két moábi hőst. Ő ment le egyszer hóesés idején egy ciszternába, és megölt egy oroszlánt. Leütött egy ötkönyöknyi termetű egyiptomit is, akinek olyan dárda volt a kezében, mint egy zubolyfa. Odament hozzá egy bottal, kicsavarta az egyiptomi kezéből a dárdát, és saját dárdájával ölte meg. Ezt tette Benaja, Jehojada fia. A három között nevet szerzett magának. Híresebbé vált, mint a harminc, de a hárommal nem ért fel. Dávid a testőrsége élére állította. Bátor harcosok voltak: Azahel, Joáb testvére; Elchanan, a betlehemi Dodo fia; a harorita Sammot, a pelonita Helec; Ira, a tekoai Ikkes fia; az anatoti Abiezer, a husai Szibbekáj, az achochi Iláj, a netofai Maheráj; Heled, a netofai Baana fia; Itáj, a gibeai Ribáj fia; Benjamin fiai közül a pireatoni Beneja, a Gaas völgyéből való Huráj, a bet-ha-arabai Abiel, a bachurimi Aszmavet, a saalboni Eljachba, a gizoni Bene-Hasem Jonatán, a harari Ságe fia; Achiám, a harari Zachar fia; Elifelet, Úr fia; a macherai Hefer, a peloni Achija, a karmeli Hecro; Naharaj, Esbaj fia; Joel, Nátán testvére; Mibchár, Hagri fia; az ammonita Celek, a beeroti Nachraj, Joábnak, Ceruja fiának fegyverhordozója; a jitrita Ira, a jitrita Gereb, a hettita Urija; Zabad, Achláj fia; Adina, Siza fia, a rubenita, a rubeniták főembere és a harmincnak a vezére; Hanan, Maacha fia és a meteni Josafát, az asteroti Uzija; Sama és Jauel, az aroeri Hotám fiai; Jediael, Simri fia és testvére, a ticita Jocha, a machavita Eliel; Jeribáj és Josavja, Elnaam fiai; a moábi Jitma, Eliel, Obed és a cobai Jaaziel.Dávid első hívei.
12 Ezek az emberek jöttek Dávidhoz, Ciklagba, amikor még menekülnie kellett Saulnak, Kis fiának színe elől. Ezek vitéz emberek, és a harc erősségei voltak. Az íjat jobb és bal kézzel kezelték, s tudtak az íjról követ és nyilat (lőni). Benjamin (törzséből), Saul testvérei közül: a fejük, Achiezer és Joás, a gibeai Hasemaa fiai; Jeziel és Pelet, Aszmavet fia Beracha és Jehu Anatotból; a gibeoni Jismaja, egy hős a harminc közül, és a harmincnak egyik vezére, Jirmeja, Jachaziel, Jochanan és Jozabad Gederotból; Eleuzáj, Jerimot, Bealja, Semarjahu és Sefatjahu Harifból; Elkána, Jisijahu, Azareel, Joezer és Jasobeám, a korachiták; Joela és Cebadja, a gedori Jerocham fiai. A gáditák közül pajzzsal és dárdával fölszerelt bátor férfiak, harcra kész katonák vonultak ki, hogy Dávidhoz csatlakozzanak rejtekhelyén, a pusztában. Tekintetük olyan volt, mint az oroszlán tekintete, és fürgeségük hasonlított a hegyi gazelláéhoz: Ezer volt a vezér, a második Obadja, a harmadik Eliab, a negyedik Mismanna, az ötödik Jirmeja, a hatodik Attaj, a hetedik Eliel, a nyolcadik Jochanan, a kilencedik Elzabad, a tizedik Jirmejahu, a tizenegyedik Machbannáj. Ezek Gád fiai közül valók voltak, mindnyájan a sereg tisztjei, a legkisebb száz ember fölött, a legnagyobb ezer ember fölött. Ők lépték át a Jordánt az első hónapban, amikor mindenütt elöntötte partjait, s megfutamították a folyó mentén lakókat keleten és nyugaton. Néhány benjaminita és júdeai is fölkereste Dávidot a rejtekhelyén. Dávid eléjük ment, szóba állt velük, és ezt mondta: „Ha békés szándékkal jöttök hozzám, hogy segítségemre legyetek, akkor szívesen szövetkezem veletek. De ha azért jöttök, hogy eláruljatok ellenségeimnek, jóllehet semmi gazság nem tapad a kezemhez, akkor atyáink Istene lássa és torolja meg.” Erre a lélek eltöltötte Amazájt, a harmincnak a vezérét: „Rajta, Dávid, béke veled, Izáj fia, béke azzal, aki segít neked, mivel Istened a segítséged.” Erre Dávid befogadta őket, és helyet biztosított nekik a sereg tisztjei között. Manasszéből is átpártoltak néhányan Dávidhoz, amikor a filiszteusok oldalán harcba indult Saul ellen, de nem segítették őket. A filiszteusok főemberei ugyanis tanácskozás után ezekkel a szavakkal bocsátották el őket: A mi fejünk árán tér majd vissza urához, Saulhoz. Amikor aztán elment Ciklagba, Manasszéből átálltak hozzá: Adnach, Jozabád, Jediael, Michael, Jozabad, Elihu és Cilletáj, akik Manassze ezres csoportjainak voltak a vezetői. Dávidot és csapatát segítették. Mindnyájan harcedzett férfiak voltak, és tisztek lettek a hadseregben. Dávid napról napra kapott erősítést, és így tábora hatalmas táborrá duzzadt.A katonák, akik Dávidot királlyá tették.
Ez a számbavétele azoknak a katonáknak, akik készen álltak a harcra és Dávidhoz csatlakoztak Hebronban, hogy az Úr parancsa szerint ráruházzák Saul királyságát. Júda fiai közül 6800 harcra kész férfi, akik pajzsot és dárdát viseltek. Simeon fiai közül 7100 bátor, harcedzett ember. Lévi fiai közül 4600, hozzá még Jehojada, Áron házának feje, 3700-zal, valamint Cádok, egy fiatal vitéz férfi, családjának 22 vezető tagjával. Benjamin fiai, Saul testvérei közül 3000-en. Eddig a legtöbben hűségesek voltak közülük Saul házához. Efraim fiai közül 20 800 bátor férfi, családjainak neves tagjai. Manassze fél törzséből 18 000, akiket név szerint küldtek, hogy Dávidot királlyá tegyék. Isszachár fiai közül olyanok, akik tisztában voltak azzal, hogy Izraelnek mit kell tennie és hogyan kell végrehajtania: vezetői kétszázan voltak, azonkívül testvéreik, az ő vezetésük alatt. Zebulunból 50 000 hadi szolgálatra alkalmas ember, akik mindenféle fegyverrel el voltak látva, és egész szívükkel készenálltak a szolgálatra. Naftaliból 1000 vezető ember, és velük együtt 37 ezer pajzzsal és dárdával fölszerelt férfi. Dán törzséből 28 600 harcra kész férfi. Áserből 40 000 harcra kész és fölszerelt férfi. A Jordánon túli lakosokból a rubeniták közül, a gáditák közül és Manassze fél törzséből 120 000 ember teljes hadi fölszereléssel. Ezek az emberek mind egy lélekkel felsorakoztak, és Hebronba vonultak, hogy Dávidot királlyá tegyék. De Izrael többi része is egyetértett abban, hogy Dávidot emeljék trónra. Három napot töltöttek ott, Dáviddal együtt ettek és ittak. Testvéreik mindent előkészítettek számukra. A környékbeliek – sőt egészen Isszachárig, Zebulunig és Naftaliig – élelmet hoztak szamaraikon, tevéiken, öszvéreiken és barmaikon: lisztet, fügét, mazsolás kalácsot, bort, olajat, szarvasmarhát, juhot, kecskét tömegével, mivel öröm töltötte el Izraelt.A szövetség ládáját elhozzák Kirjat-Jearimból.
13 Dávid tanácsot tartott az ezres és százas csoportok vezetőivel és a vezérekkel. Ezt mondta Dávid Izrael egész közösségének: „Ha jónak látjátok, és ha az Úr, a mi Istenünk úgy határoz, elküldünk testvéreinkhez, akik Izrael földjén élnek, valamint a papokhoz és a levitákhoz a városaikba és a hozzájuk tartozó telepekre, hogy gyűljenek ide egybe. Elhozzuk Isten ládáját, mivel Saul idejében nem gondoltunk rá.” Az egész közösség beleegyezett, mert a javaslat tetszett az egész népnek. Erre Dávid egybegyűjtötte egész Izraelt Egyiptom Sihorjától egészen Hamat bejáratáig, hogy Kirjat-Jearimból elhozzák Isten ládáját. Dávid és egész Izrael felvonult Baalába, Kirjat-Jearimba, amely Júdához tartozik, hogy elhozza onnét Isten ládáját, amelyet az Úr nevéről neveztek el, aki a kerubok fölött trónol. Az Úr ládáját egy új szekéren hozták el Abinadab házából. Uza és Achjó vezették a szekeret. Dávid és egész Izrael teljes lelkesedéssel táncolt Isten előtt citera és hárfa, dob, csengő és cintányér hangjára énekelve. Amikor azonban Kidón szérűjéhöz értek, Uza kinyújtotta kezét, hogy megfogja a ládát, mivel az ökrök fölbillentették. Erre fölgerjedt az Úr haragja Uza ellen, lesújtott rá, amiért kinyújtotta kezét a láda felé. Meg is halt ott, az Isten előtt. Dávid nagyon megrendült amiatt, hogy az Úr olyan hirtelenül elragadta Uzát. Ezért nevezik azt a helyet mind a mai napig Perec-Uzának. Dávidot ezen a napon elfogta az Istentől való félelem, és így szólt: „Hogyan vigyem el magamhoz az Isten ládáját?” Dávid nem vitette tovább a ládát Dávid városába, hanem a Gádból való Obed-Edom házába küldte. A láda Obed-Edomnál maradt, az ő házában három hónapig. Az Úr megáldotta Obed-Edom házát és minden jószágát.Előző nap Olvasási terv Következő nap