Az Úr haragjának napja Egyiptom ellen.
30 Az Úr szózatot intézett hozzám: Emberfia, jövendölj és így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten. Jajgassatok: „Jaj, jaj! Miféle nap ez!” Mert közel a nap, közel az Úr napja, a felhővel borított nap, a népek ideje. Kard tör Egyiptomra, és félelem keríti hatalmába Etiópiát. Akkor elesettek hevernek Egyiptomban, és kifosztják gazdagságából, s feldúlják alapjait. Kus, Put, Lud, egész Arábia, Kub és a szövetség fiai velük együtt elhullanak a kardnak élén. Ezt mondja az Úr: Egyiptom támaszai összeomlanak, oda lesz büszke gazdagsága. Migdoltól Sziénéig kard élén hullnak el – mondja az Úr, az Isten. Az ország pusztasággá válik az elpusztított országok sorában, és a városai az elnéptelenedett városok közé kerülnek. Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr, ha lángba borítom Egyiptomot, és minden bűntársát összetöröm. Azon a napon követeket küldök hajókon, hogy a gondtalan Kust felriasszák. Rettegés támad köztük, mint Egyiptom napján, mert bizony az elkövetkezik. Ezt mondja az Úr, az Isten: Kiirtom Egyiptom tömérdek népét Nebukadnezárnak, Babilon királyának keze által. Őt és népét – a népek közül a leghatalmasabbat – küldöm oda, hogy semmisítsék meg az országot. Kirántják kardjukat Egyiptom ellen, és elesettek lepik el az országot. A Nílus ágait kiszárítom, az országot gonosztevők kezére adom. Idegenek keze által pusztítom el az országot, mindazzal együtt, ami benne van. Én, az Úr, megmondtam. Ezt mondja az Úr, az Isten: Megsemmisítem a bálványokat, és eltávolítom Nofból a kosokat. Nem támad többé fejedelem Egyiptom földjéről, és rettegéssel töltöm el Egyiptom földjét. Patroszt elpusztítom, Coánt lángba borítom, Nó felett ítéletet tartok. Rázúdítom haragomat Szinre, Egyiptom védőbástyájára, és kiirtom Nó tömegeit. Lángba borítom Egyiptomot, reszket és remeg Szin. Nóban áradás lesz, és elborítják a vizek. On és Pi-Beszet fiataljai kard élén hullanak el, a városok meg fogságba kerülnek. Tafniszban elsötétül a nap, amikor összetöröm ott Egyiptom jogarát, és kevély hatalma megszűnik. Sötét felhő takarja el, leányait meg fogságba hurcolják. Így hajtom végre az ítéletet Egyiptomon, hadd tudják meg, hogy én vagyok az Úr. A 11. esztendőben, az első hónapban, a hó hetedik napján az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: Emberfia, összetörtem a fáraónak, Egyiptom királyának a karját. Nézd, nem kötözte be senki, hogy meggyógyuljon, nem tettek rá kötést, hogy visszanyerje erejét és kardot forgathasson. Ezért hát ezt mondja az Úr, az Isten: Nézd, a fáraó, Egyiptom királya ellen fordulok. Összetöröm a karját, az erőset és a töröttet, és kiütöm a kardját kezéből. Szétszórom Egyiptomot a népek közé és szétszélesztem őket az országokba. Babilon királyának karját meg erőssé teszem, és kezébe adom kardomat. Széttöröm a fáraó karját, és nyögni fog előtte, ahogy a halálra sebzett nyög. Erőssé teszem Babilon királyának karját, a fáraó karja meg lehanyatlik. Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr, ha kardomat Babilon királyának kezébe adom, hogy Egyiptom földje ellen fordítsa. Szétszórom Egyiptomot a népek közé, szétszélesztem az országokba. Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr.A cédrus, Egyiptom hatalmának jelképe.
31 A 11. esztendőben, a harmadik hónapban, a hónap első napján az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: Emberfia, mondd meg a fáraónak, Egyiptom királyának és egész népének: Nagyságodban ki mérhető hozzád? Lám, a Libanon cédrusához vagy hasonló, amely szép ágazatú, dús lombozatú, magas növésű, a koronája a felhőkig ér. Vizek növelték naggyá, az árvíz tette magassá. A folyók elárasztották a vidéket, ahová ültették, a patakok eljutottak a vidék minden fájához. Ezért magasabbra nőtt a környék minden fájánál: gallyai megsokasodtak, ágai magasra nyúltak, mert bőséges víz táplálta őket. Ágai közt rakott fészket az ég minden madara, lombozata alatt ellett az erdő minden vadja, és számtalan nép lakott árnyékában. Pompás volt termete és lombozata, mert gyökerei bőséges vízig hatoltak le. Az Isten kertjének cédrusai sem hasonlítottak hozzá, és a ciprusokat sem lehetett hozzámérni ágaihoz. A platánoknak sem volt olyan lombjuk, mint neki. Isten kertjének egyetlen fája sem volt olyan szép. Széppé tettem sűrű lombozatával, ezért irigyelte az Éden minden fája az Isten kertjében. Azért ezt mondja az Úr, az Isten: Mivel igen magasra nőtt, koronája a felhőkig nyúlt, és nagyságában büszke lett, elvetettem, a legerősebb nép kezébe adtam, hadd bánjon vele gonoszsága szerint. Az idegenek – a népek között a leghatalmasabbak – kivágták és ledöntötték. Ágai szétterültek a hegyeken és a völgyekben, gallyai letörtek, s az ország szakadékaiba hullottak, árnyékából elmenekült a föld minden népe és elhagyta. Ledőlt törzsére rátelepedtek az égi madarak, s ágai közé gyűlt a környék minden vadja. Ezért egyetlen víz mentén álló fa se törjön a magasba, és ne nyúljon koronája a felhőkig, és ha vízben bővelkednek, nagyságukban ne váljanak önteltté. Mert az ilyeneket halálra szántam, az alvilágba kerülnek, azok közé az emberek közé, akik a sírgödörbe szálltak. Ezt mondja az Úr, az Isten: Azon a napon, amikor az alvilágba szállt, a gyász jeléül bezártam fölötte a mélységet, folyamait visszatartottam, és megállítottam a nagy áradást. Gyászba öltözött miatta a Libanon, és a mező minden fája elszáradt miatta. Dőlésének robajával megremegtettem a népeket, amikor letaszítottam az alvilágba, azok közé, akik a sírgödörbe szálltak. Az alvilágban megvigasztalódott az Éden minden fája, a Libanon legszebb és legkiválóbb, vízzel öntözött fái. Ekkor szálltak le az alvilágba a kard áldozataihoz azok is mind, akik az árnyékában laktak a népek közül. Melyik hasonlított hozzád nagyságban és dicsőségben az Éden fái közül? És mégis letaszíttattál az Éden fáival együtt az alvilágba, hogy a körülmetéletlenek közt pihenj majd a kard áldozataival együtt. Ez a fáraó és számtalan alattvalója – mondja az Úr, az Isten.A krokodil.
32 A 12. esztendőben, a tizenkettedik hónapban, a hónap elsején az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: Emberfia, mondj siratóéneket a fáraóról, Egyiptom királyáról, és mondd meg neki: Te népeknek oroszlánja, elpusztultál! Olyan voltál, mint a krokodil a tengerben. Orrlyukaidon át lövellted, s lábaddal zavarossá tetted a vizet, és felkavartad hullámait. Ezt mondja az Úr, az Isten: Kiterjesztem fölötted hálómat, a nép összecsődül, s partra húznak a hálómmal. Kivezetlek a földre, a nyílt mezőre doblak, hogy rád telepedjenek az ég madarai és a föld minden vadja jóllakjék belőled. Húsodat a hegyekre vetem, hulláddal megtöltöm a völgyeket. Romlott véreddel megöntözöm a földet egészen a hegyekig, és megtelnek véreddel a patakok. Ha majd kioltom életedet, beborítom az eget és elsötétítem csillagait. Befödöm felhővel a napot, s a hold nem ad többé világosságot. Az égen minden égitestet elsötétítek miattad, és sötétséget hozok földedre – mondja az Úr, az Isten. Számos nép szívét megszomorítom, amikor foglyaidat a népek közé viszem, olyan országba, amelyeket nem ismersz. Sok népet döbbenetbe ejtek miattad, és királyaik is megborzadnak miattad, amikor kardomat előttük villogtatom. Folyvást remegnek majd életükért pusztulásod napján. Mert ezt mondja az Úr, az Isten: Üldözőbe vesz Babilon királyának kardja: a hősöknek kardjával, akik mind a legvadabb népek közé tartoznak, tömérdek alattvalódat földre terítem. Ők majd véget vetnek Egyiptom kevélységének, és kiirtják egész népességét. Kipusztítom vizeiből mind az állatait. Nem zavarja fel őket többé ember lába, sem állat patája nem kavarja fel. Akkor majd lecsendesítem vizeit, folyói úgy fognak folydogálni, mint az olaj – mondja az Úr, az Isten. Amikor majd sivataggá teszem Egyiptom földjét, és az országot kifosztják mindenből, amikor majd megverem minden lakóját, akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. Siratóének ez, amelyet majd a népek leányai énekelnek; Egyiptom és egész népessége fölött éneklik majd, éneklik ezt a siratóéneket – mondja az Úr, az Isten.A fáraó az alvilágba száll.
A 12. esztendőben, az első hónapban, a hónap tizenötödik napján az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: Emberfia, mondj siratóéneket Egyiptom tömérdek lakójáról, és hagyd, hadd szálljanak le a hatalmas népek leányaival egyetemben az alvilágba azok közé, akik a sírgödörbe szálltak. Azok közé hullanak majd, akiket karddal öltek meg, és akiket minden erejük cserbenhagyott. Akkor így szólítják meg a legerősebb hősök az alvilágból: Kit múlsz felül kiválóságban? Szállj le, és légy a körülmetéletlenek, a karddal megöltek között. Ott van Asszíria és egész serege sírja körül, mindannyian megölve – kard élén hulltak el. A verem legmélyén van a sírja, és serege a sírja körül hever, mindegyik megölve – kard élén hulltak el. Ők voltak azok, akik egykor rettegésben tartották az élők földjét. Ott van Elám és egész serege a sírja körül, mindannyian megölve – kard élén hulltak el, s körülmetéletlenül szálltak le az alvilágba, akik azelőtt rettegésben tartották az élők földjét. Most azokkal együtt viselik gyalázatukat, akik a sírgödörbe szálltak. Az elesettek között adtak neki nyugvóhelyet, csapatai veszik körül a sírját. Mind körülmetéletlenek, kard ölte meg őket, mert rettegésben tartották az élők földjét. Most azokkal együtt viselik szégyenüket, akik leszálltak a sírgödörbe. A megöltek közt van a helyük. Ott van Mesek, Tubal és egész serege a sírja körül. Mindannyian körülmetéletlenek, kard ölte meg őket, mert rettegésben tartották az élők földjét. Nem pihennek azokkal a hősökkel, akik az őskorban estek el, akik fegyvereikkel együtt szálltak le az alvilágba, és fejük alá tették kardjukat és csontjaik alá pajzsukat, mert rettegtek a hősöktől az élők földjén. Neked is a körülmetéletlenek közt kell pihenned, azok között, akiket a kard ölt meg. Ott van Edom minden királya és fejedelme, akik hőstetteik ellenére is a kard áldozatai közé kerültek. A körülmetéletlenek között pihennek, azokkal, akik leszálltak a sírgödörbe. Ott van észak összes fejedelme és minden szidóni. Leszálltak az elesettekhez, noha remegtek erejüktől. Most körülmetéletlenül pihennek azok mellett, akiket kard ölt meg, és azokkal együtt viselik gyalázatukat, akik a sírgödörbe szálltak. Meglátja majd őket a fáraó, és megvigasztalódik nagy sokaságukon. Kard élén hullott el a fáraó, és egész serege – mondja az Úr, az Isten. Mert rettegésben tartotta az élők földjét, azért a fáraó és egész serege a körülmetéletlenek közt pihen, azok között, akiket kard ölt meg – mondja az Úr, az Isten.III. JERUZSÁLEM OSTROMA ALATT ÉS UTÁN
A próféta felelőssége.
33 Az Úr szózatot intézett hozzám: Emberfia, szólj néped fiaihoz és mondd meg nekik: Ha valamely országra kardot szabadítok, és ennek az országnak a lakói kiválasztanak maguk közül egy férfit és megteszik őrnek, ez mihelyt meglátja, hogy kard közelít az országra, rögvest megfújja a kürtöt, és így riasztja a népet. Ha valaki már most hallja a trombita hangját, de mégsem vigyáz magára, úgyhogy a kard odaérve elragadja, akkor a vére a saját fejére száll. Mert hallotta a kürt hangját, mégsem vigyázott, azért vére őrá magára száll. Aki azonban hallgat a figyelmeztetésre, megmenti a lelkét. De ha az őr, látva, hogy közeleg a kard, nem fújja meg trombitáját, és nem riasztja a népet, s a kard odaérve elragad egyet közülük, akkor bár saját bűne folytán ragadta el, vérét mégis az őrtől kérem számon. Emberfia, őrnek állítottalak Izrael háza mellé, hogy halld számból szavaimat és közvetítsd intelmeimet. Ha azt mondom az istentelennek: Istentelen, meg kell halnod, és te nem teszel semmit, hogy az istentelent visszatérítsd útjáról, az istentelen vétke miatt hal ugyan meg, de vérét tőled kérem számon. Ha ellenben meginted az istentelent, hogy hagyjon fel életmódjával és térjen meg, de nem tér le útjáról, meghal ugyan gonoszsága miatt, de te megmented életedet.Megtérés és megátalkodottság.
Te meg emberfia, mondd meg Izrael házának: Azt mondogatjátok: „Gonoszságaink és bűneink ránk nehezednek, elveszünk miattuk. Hogy is maradhatnánk életben?” Mondd meg nekik: „Amint igaz, hogy élek – mondja az Úr, az Isten –, nem lelem kedvemet az istentelen halálában. Inkább annak örülök, ha az istentelen letér útjáról és él. Térjetek meg, térjetek le gonosz utatokról! Miért akartok meghalni, Izrael háza?” Te meg, emberfia, mondd meg néped fiainak: az igazat igaz volta nem menti meg, ha egy napon félrelép, és az istentelent, ha egy napon megtér, nem tartja béklyóban istentelensége, ahogy az igaz sem marad életben, ha egy napon mégis vétkezik. Ha azt mondom az igaznak: „Biztosan életben maradsz”, de ő igaz voltában bizakodva gonoszságot visz végbe, nos, akkor nem emlékezem többé igaz voltára, hanem meg kell halnia gonoszsága miatt, amit elkövetett. És ha azt mondom az istentelennek: „Biztos, hogy meghalsz”, de ő mégis elhagyja bűnét, és a törvény és az igazság szerint jár el, visszaadja a zálogot, visszaadja, amit erőszakkal elvett, s az életet adó parancsok útján jár, semmi igazságtalant nem tesz, biztos, hogy életben marad és nem hal meg. Elkövetett bűnei közül egyet sem rovok fel neki. A törvényhez és az igazsághoz szabta tetteit, azért hát élni fog. Néped fiai ezt mondogatják: „Nem igazak az Úrnak útjai”, jóllehet az ő útjaik nem igazak. Mert ha az igaz eltávolodik az igazságtól és gonosz tetteket visz végbe, akkor belepusztul. Ám ha a gonosz elhagyja gonoszságát és a törvény meg az igazság szerint jár el, emiatt életben marad. És még azt mondjátok: „Az Úr bánásmódja nem méltányos”, noha mindenki fölött a maga útjai szerint ítélkezem, Izrael háza.Jeruzsálem pusztulása.
Elhurcoltatásunktól számítva a 12. esztendőben, a tizedik hónapban, a hónap ötödik napján menekült érkezett hozzám Jeruzsálemből, és azt mondta: „Elfoglalták a várost.” A menekült megérkezése előtti este fölöttem volt az Úr keze, és megnyitotta számat, mielőtt a menekült reggel megérkezett volna. Megnyílt a szám és nem voltam többé néma.Az ország elnéptelenedése.
Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: Emberfia, akik e romok között Izrael országában laknak, így beszélnek: „Ábrahám csak egymaga volt, s birtokul kapta az országot. Mi meg sokan vagyunk, akik örökségül kaptuk az országot.” Azért hát így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Vérrel együtt esztek és bálványaitokra emelitek tekintetetek, vért ontotok, mégis birtokba akarjátok venni az országot? Kardotokban bíztok, iszonyatos dolgokat műveltek, mindegyiketek megbecsteleníti embertársa feleségét, s birtokba akarjátok venni az országot? Mondd meg nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten: Amint igaz, hogy élek: akik a romok között laknak, kard élén vesznek el, akik a nyílt mezőn vannak, azokat vadállatok falják fel, akik meg az erődökben vagy a barlangokban tanyáznak, pestisben pusztulnak el. Az országot sivataggá és pusztasággá teszem, véget vetek büszke pompájának, csupaszon meredeznek Izrael hegyei, senki sem megy fel rájuk. Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr, ha sivataggá és pusztasággá teszem az országot, azok miatt az iszonyatos dolgok miatt, amiket műveltek.A beszéd hatása.
Nézd, emberfia, néped fiai rólad beszélnek a falakon és a házak kapujában, és az egyik így szól a másikhoz: „Gyertek, hallgassuk meg a szót, amit az Úr sugall!” S el is mennek seregestül, népem köréd telepszik, hallgatják szavaidat, de nem igazodnak hozzájuk, mert hazugságra jár a szájuk és haszonleső a szívük. Lásd, olyan vagy közöttük, mint aki a szerelemről énekel, szép hangja van, mesterien kezeli a hárfát: meghallgatják szavaidat, de nem igazodnak hozzájuk. De ha beteljesedik – és lám, beteljesedik –, akkor majd rádöbbennek, hogy próféta volt köztük.Előző nap Olvasási terv Következő nap