Jajgassatok! Jaj, az a nap!
Mert közel van az a nap,
elközeleg az Úr napja!
A felhő napja, a nemzetek ideje lesz az!
Mert kard jön Egyiptomra
és rettegés lesz Etiópiában,
amikor elesnek majd
a halálra sebzettek Egyiptomban.
Elvesztik sokaságát és feldúlják alapjait.
Etiópia, Líbia, a lídiaiak és mind a többi hordák,
Kúb és a szövetség országának fiai
velük együtt kard által hullanak el.
6 Így szól az Úr Isten:
Egyiptom támaszai is összerogynak,
és megsemmisül birodalmának kevélysége;
Sziéné tornyától kezdve
kard által hullanak el benne
– mondja az Úr, a seregek Istene. –
Azon a napon követek mennek majd ki hajókon színem elől, hogy megtörjék Etiópia elbizakodottságát; és rettegés lesz közöttük Egyiptom napján, mert ez bizonnyal eljön!
Így szól az Úr Isten: Egyiptom sokaságának végét vetem Nebukadnezár babiloni király keze által. Odaviszem őt és vele együtt népét, a nemzetek leghatalmasabbjait, hogy feldúlják az országot. Kirántják kardjukat Egyiptom ellen, és megtöltik az országot a megöltekkel. Kiszárítom a folyók medrét, az országot pedig a leggonoszabbak kezébe adom; elpusztítom az országot és azt, ami benne van, idegenek keze által. Én, az Úr, szóltam!
13 Így szól az Úr Isten:
Megsemmisítem a szobrokat
és végét vetem Memfisz bálványainak;
nem támad többé fejedelem Egyiptom földjéről,
és rettegést bocsátok Egyiptom földjére.
Elpusztítom Patrosz földjét,
tüzet bocsátok Coánra,
és ítéletet mondok Tébé fölött.
20Történt pedig a tizenegyedik esztendőben, az első hónapban, a hónap hetedik napján, hogy az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: »Emberfia, a fáraónak, Egyiptom királyának karját összetörtem, és íme, nem kötözik be, hogy egészsége helyreálljon; nem kötözik be ruhával és nem göngyölik be kötéssel, hogy visszanyerje erejét és kardot forgathasson. Ezért így szól az Úr Isten: Íme, én a fáraó, Egyiptom királya ellen fordulok, összezúzom erős és összetört karját, és kiütöm kezéből a kardot. Szétszórom Egyiptomot a nemzetek közé, és szétszélesztem őket az országokba. De erőssé teszem Babilon királyának karját, és kardomat az ő kezébe adom. Összetöröm a fáraó karját; és amint nyög a haldokló, úgy nyögnek majd az ő színe előtt. Erőssé teszem Babilon királyának karját, de a fáraó karja lehanyatlik; és megtudják, hogy én vagyok az Úr, amikor Babilon királyának kezébe adom kardomat, hogy kinyújtsa Egyiptom földje ellen. Szétszórom Egyiptomot a nemzetek közé, és szétszélesztem őket az országokba; és megtudják, hogy én vagyok az Úr!«
Példázat a fáraóról, a pompás fáról 31 1Történt pedig a tizenegyedik esztendőben, a harmadik hónapban, a hónap elsején, hogy az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: »Emberfia, mondd a fáraónak, Egyiptom királyának és az ő népének:
Kihez vagy te hasonló nagyságodban?
3 Íme, a fenyő, olyan, mint a Libanon cédrusa;
szép ágú, dús lombozatú,
magas növésű;
a sűrű lombozatú ágak között
magasra emelkedik koronája.
Vizek növelték naggyá,
árvíz tette magassá,
folyói folyták körül gyökereit,
és patakjait a vidék minden fájához küldte.
Ezért magassága túltett
a környék minden fáján;
gallyai megsokasodtak,
ágai magasra nyúltak a bőséges víztől.
Amikor pedig kiterjesztette árnyékát,
ágai közt fészket raktak az ég madarai mind;
lombozata alatt ellett az erdő minden vadja,
és árnyékában lakott mindenféle nemzet.
Igen szép volt nagyságában, kiterjesztett ágaival,
mert gyökere bőséges víz mellett volt.
Még Isten paradicsomában sem voltak
a cédrusok nála magasabbak;
a ciprusok sem érték el csúcsát,
s a platánoknak sem voltak olyan lombjaik, mint neki;
Isten paradicsomának
egy fája sem volt hozzá és szépségéhez hasonló.
Mert széppé tettem őt,
sok és sűrű lombozatával;
és irigykedtek rá mindazon gyönyörűséges fák,
melyek Isten paradicsomában voltak.
A ledőlt fára telepszik
az ég minden madara,
és ágai között időzik
a környék minden vadja.
Ezért fel ne fuvalkodjék
magassága miatt egy fa sem,
mely a víz mentén áll,
ne törjön a magasba
az árnyékos és lombos ágak között,
és ne is büszkélkedjék magasságában
egy fa sem, melyet a vizek öntöznek;
mert mindmegannyit a halálra szántam,
a föld legmélyére, az emberek fiai közé,
azok közé, akik leszállnak a sírgödörbe.
Kihez vagy te hasonló, te kiváló és magas fa a gyönyörűség fái között? Íme, leviszlek a gyönyörűség fáival a föld legmélyére; a körülmetéletlenek között pihensz majd azokkal együtt, akiket a kard ölt meg! Ez a fáraó és egész sokasága!« – mondja az Úr Isten.
Gyászének a fáraóról, a foglyul ejtett krokodilról 32 1Történt pedig a tizenkettedik esztendőben, a tizenkettedik hónapban, a hónap elsején, hogy az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: »Emberfia, zengj siralmat a fáraóról, Egyiptom királyáról és ezt mondd neki:
Hasonlóvá tetted magadat a nemzetek oroszlánjához,
és a tengerben levő krokodilhoz;
szarvaddal ökleltél folyamaidban,
lábaddal zavarossá tetted a vizet,
és tapostad áramlásait.
Ezért így szól az Úr Isten:
kiterjesztem feletted hálómat
számos népnek sokasága által,
és hálómmal kihúznak;
a földre vetlek,
a nyílt mezőre kidoblak;
rád csődítem az ég madarait mind,
és jóllakatom belőled az egész föld vadjait.
Húsodat a hegyekre vetem,
és gennyeddel betöltöm dombjaidat.
Megöntözöm bűzös véreddel a földet
a hegyek tetején,
és a völgyek megtelnek veled.
Amikor majd kialszol, betakarom az eget,
és elsötétítem csillagjait;
a napot befödöm felhővel,
s a hold nem adja világosságát.
Az ég minden világítóját gyászba borítom érted,
és sötétséget bocsátok földedre
– mondja az Úr Isten –,
amikor elhullanak sebesültjeid az ország közepén
– mondja az Úr Isten. –
Sokaságodat a földre terítem
a hősök kardjával;
ezek a nemzetek mind legyőzhetetlenek,
és semmivé teszik Egyiptom kevélységét,
és szétszórják sokaságát.
Kiirtom minden állatát,
mely a sok víz mellett lakott;
nem zavarja fel többé azokat ember lába,
sem állat körme nem kavarja fel.
Akkor majd igen tisztává teszem vizeiket,
és folyóit úgy ömlesztem, mint az olajat – mondja az Úr Isten –,
amikor sivataggá teszem Egyiptom földjét,
az országot pedig elhagyja az, ami betölti,
amikor majd megverem valamennyi lakóját,
és megtudják, hogy én vagyok az Úr!
Gyászének a fáraóról és kíséretéről 17Történt pedig a tizenkettedik esztendőben, a hónap tizenötödik napján, hogy az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: »Emberfia, énekelj gyászdalt Egyiptom sokaságáról, és vond le őt magát s a hatalmas nemzetek leányait a föld legmélyére, azokhoz, akik leszálltak a verembe.
Kinél vagy te szebb?
Szállj le, és pihenj a körülmetéletlenek között!
AZ ÍTÉLET ÉS AZ ÚJ ÜDVÖSSÉG: 33,1-37,28
Ezekiel, a nép őrzője 33 1Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: »Emberfia, szólj néped fiaihoz és mondd nekik: Ha valamely országra kardot bocsátok, és az ország népe egy férfit választ legkisebbjei közül és azt magának őrállóvá rendeli, s ez látja jönni a kardot az ország ellen, és megfújja a harsonát és hírt ad a népnek: ha aztán valaki meghallja a harsona hangját – bárki is legyen az –, de nem hallgat a figyelmeztetésre, és eljön a kard és elragadja: annak vére a saját fején lesz. Hallotta ő a harsona szavát, de nem hallgatott a figyelmeztetésre; ezért vére őrajta lesz; ha hallgatott volna a figyelmeztetésre, megmentette volna életét. Ha pedig az őrálló látja jönni a kardot, de nem fújja meg a harsonát, és a nép nem kap figyelmeztetést, és eljön a kard és elragad valakit közülük: azt ugyan a saját gonoszsága miatt ragadják el, vérét azonban az őrállónak kezéből fogom számon kérni.Téged pedig, emberfia, őrállónak rendeltelek Izrael háza számára; ha tehát beszédet hallasz számból, mint az enyémet hirdesd azt nekik. Ha azt mondom az istentelennek: Halállal halsz meg, te istentelen! – de te nem szólsz, hogy az istentelen tartózkodjék az ő útjától, az istentelen ugyan a saját gonoszsága miatt hal meg, vérét azonban a te kezedből kérem számon. Ha azonban hirdeted az istentelennek, hogy útjairól térjen meg, de ő nem tér meg útjáról, akkor a saját gonoszsága miatt meg fog halni, te azonban megmentetted lelkedet.
Személyes bűn és büntetés 10Ezért tehát, emberfia, mondd Izrael házának: Ti ekként beszéltek, s ezt mondjátok: ‘Gonoszságaink és vétkeink ránk nehezednek, és elsenyvedünk bennük; hogyan maradhatnánk tehát életben?’ Mondd nekik: Életemre mondom, én, az Úr Isten, nem akarom az istentelen halálát, hanem azt, hogy az istentelen megtérjen útjáról és éljen. Térjetek meg, térjetek meg igen gonosz útjaitokról! Akkor miért halnátok meg, Izrael háza?
Ezért tehát, emberfia, mondd néped fiainak: Az igaznak igazvolta nem szabadítja meg őt azon a napon, amelyen vétkezik; és az istentelennek istentelensége nem lesz ártalmára azon a napon, amelyen megtér istentelenségéből; és az igaz nem maradhat életben az ő igazvolta miatt azon a napon, amelyen vétkezik. Ha mondom is az igaznak, hogy biztosan élni fog, de igazvoltában elbizakodva gonoszságot cselekszik, igazvolta teljesen feledésbe megy, és ő meghal elkövetett gonoszsága miatt. Ha azonban így szólok a gonoszhoz: Halállal halsz meg! – és ő bűnbánatot tart vétke fölött, és jog és igazság szerint jár, a zálogot visszatéríti az istentelen, a rablott jószágot visszaadja, az élet parancsai szerint jár, és nem cselekszik semmi igazságtalan dolgot sem, biztosan élni fog és nem hal meg. Egyetlen elkövetett vétkét sem fogom neki betudni; jog és igazság szerint járt, ezért biztosan élni fog.
De néped fiai így szólnak: ‘Nem igazságos az Úr útja!’ – holott az ő útjuk igazságtalan! Mert ha az igaz eltávozik igazságától és gonoszságot követ el, emiatt hal meg; és ha az istentelen elhagyja istentelenségét, és jog és igazság szerint jár, ezek miatt fog élni. Ti mégis azt mondjátok: ‘Nem igazságos az Úr útja!’ Mindenkit közületek a saját útjai szerint ítélek meg, Izrael háza!«
Jeruzsálem bukásának híre 21Történt pedig száműzetésünk tizenkettedik esztendejében, a tizedik hónapban, a hónap ötödik napján, hogy egy menekülő jött hozzám Jeruzsálemből, és így szólt: »Elpusztult a város!« Aznap este, mielőtt megjött volna a menekülő, rajtam volt az Úr keze, és megnyitotta számat, mielőtt az reggel hozzám jött volna; és miután megnyílt a szám, nem hallgattam többé.
Az otthon maradottak sorsa 23Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: »Emberfia, akik azok között a romok között laknak Izrael földjén, így szólnak: ‘Ábrahám egymaga volt, és örökrészül nyerte az országot; mi pedig sokan vagyunk, nekünk adatott birtokul az ország!’ Ezért mondd nekik: Így szól az Úr Isten: Akik vérrel eszitek a húst, és szemeteket tisztátalanságaitokra emelitek és vért ontotok, vajon a ti örökrészetek lehet-e az ország? Kardotokra támaszkodtok, utálatosságokat cselekedtek, és mindenki meggyalázza társának feleségét; és ennek ellenére is a ti örökrészetek legyen az ország? Ezeket mondd nekik: Így szól az Úr Isten: Életemre mondom, hogy azok, akik a romok között laknak, kard által hullanak el; és aki a mezőn van, a vadállatok prédájává lesz; akik pedig erődítésekben és barlangokban vannak, dögvész által halnak meg. Az országot pedig sivataggá és pusztasággá teszem, kevély hatalma megsemmisül; kietlenekké lesznek Izrael hegyei, mert senki sem lesz, aki rajtuk átmenne. És megtudják, hogy én vagyok az Úr, amikor országukat sivataggá és pusztasággá teszem minden utálatosságuk miatt, amit elkövettek.
A nép kétszínűsége Ami pedig téged illet, emberfia: népednek fiai, akik rólad beszélnek a falak mentén és a házak kapuiban, mikor így szól egyik a másikhoz, mindegyik a társához: ‘Jöjjetek, és hallgassuk meg, milyen beszéd jön az Úrtól.’ Hozzád mennek, mintha gyűlésre menne a nép, és leül a népem előtted és meghallgatják beszédeidet, de nem cselekszenek szerintük. Mint éneket szájukban, forgatják ugyan őket, szívük azonban igazságtalan nyereség után jár. Olyan vagy te nekik, mint a zenére szánt dal, amelyet kellemes és édes hangon énekelnek; meghallgatják szavaidat, de nem cselekszenek szerintük. Ám amikor majd bekövetkezik a megjövendölt dolog – mert íme, bekövetkezik –, akkor majd megtudják, hogy próféta volt közöttük.«
Jegyzetek
30,6 Vö. 29,10.
30,13 Egyiptom híres városai elesnek.
30,17 Ón (= Heliopolisz) Kairótól északnyugatra a napkultusz központja volt.
30,20 Kr. e. 586, három hónappal Jeruzsálem eleste előtt. Nebukadnezár visszaverte az egyiptomi felmentő sereget.
31,1 Ezekiel felhasználja a „világfa” mítoszának képeit. A fa a föld alatti vizekbe nyújtotta le gyökereit és az égig ért, életereje kimeríthetetlen volt.
31,3 A költemény Asszíria pusztulására (Kr. e. 612) is utal.
31,15 A többi fa (azaz a többi ország) örül, hogy Egyiptom is az ő sorsukra jutott.
32,1 A krokodil az őskígyóra emlékeztet, amit Isten legyőzött.
32,17 Kr. e. 585.
32,17 A Seólban különbség lesz igaz és bűnös között.
32,22 A temetetlen halottak Asszíria, Elám (Babilon keleti szomszédja), Mesek és Tubál (Babilontól északra élő népcsoport).
33,1 A gyűjtemény főként üdvösségről szóló jövendöléseket tartalmaz.
33,10 Vigasztalás azoknak a bűnbánóknak, akik nem mernek hinni bűneik bocsánatában.
33,21 Kr. e. 585 január. A próféta szavai beteljesedtek, ezért most bátran beszélhet.
33,23 Az otthonmaradottak (Ábrahámra hivatkozva) birtokba veszik az elhurcoltak földjeit és házait.