Kis türelmet

365 napos logikus terv (teljes Szentírás) - 189. nap

Náh1–3, Hab1


Náhum könyve

1 Jövendölés Ninivéről. Az elkosi Náhum látomásának könyve.
I. BEVEZETÉS
Zsoltár. Az Úr haragja
Az Úr féltékeny és bosszúálló Isten, bosszút áll az Úr, és nagyon haragszik, bosszút áll az Úr ellenségein, nem könyörül ellenfelein. Türelmes az Úr, de hatalma félelmetes, nem hagyja büntetlenül a bűnöst. Viharban és forgószélben jár, a felhő por a lába nyomában. Gátat vet a tengernek, s akkor az kiszárad, kiapaszt minden folyamot. …Elhervad Básán és Kármel, Libanon zöldje elhervadt. Hegyek rendülnek meg előtte, halom halomra dől. Összeomlik színe előtt a föld, a földkerekség és minden lakója. Haragjával szemben ki állhat meg, heves bosszúja előtt állva ki maradhat? Haragja kiárad, mint a tűz, darabokra törnek előtte a sziklák. Jó az Úr, menedék a szorongatás napján. Jól ismeri azokat, akik benne bíznak, ha jön az áradat. De akik ellene támadnak, azokat kiirtja, sötétedésig üldözi ellenfeleit.
Jövendölés Júdáról és Ninivéről (Júdáról)
Miként gondolkoztok ti az Úr felől? Ő idézi elő a pusztulást, másodszor nem kerül sor a gyötrelemre; megsemmisülnek, mint a bogáncs, mindenestül, mint a száraz pelyva.
(Asszíriáról)
Belőled származott az, aki gonoszságot forral az Úr ellen: Beliál terveinek embere.
(Júdáról)
Ezt mondja az Úr: Ha készen vannak is, ha sokan vannak is, lekaszálják őket és megsemmisítik. Megaláztalak, de többé nem alázlak meg. Nézd, most összetöröm az igát, amely rád nehezedik, és széttépem kötelékeidet.
(Ninive királyáról)
Felőled ezt határozta az Úr: Nem lesz utódod, aki viselje nevedet. Eltávolítom isteneid templomából a faragott és öntött bálványokat, sírodat pedig gyalázattá teszem.
(Júdáról)
2 Nézzétek, fut a hegyeken a hírvivő és hirdeti: „Szabadulás!” Tartsd meg ünnepeidet, Júda, teljesítsd fogadalmaidat, mert Béliál nem látogat el többé hozzád: mindenestül elpusztult.
II. NINIVE PUSZTULÁSA
A támadás
Helyreállítja az Úr Jákob szőlőskertjét, és Izrael szőlőskertjét. A fosztogatók teljesen kifosztották, letördelték a vesszőket. Felvonul ellened a pusztító. Állj őrt a várfalon, őrizd az utat, övezd fel derekadat, gyűjtsd össze minden erődet! Harcosainak vöröslik a pajzsuk, bajnokai bíborba öltöztek, harci szekereinek vasa tündöklik, amikor a harcba bevetik, lovasai toporzékolnak. Az utakon vágtáznak a szekerek, végigszáguldanak a tereken. Olyanok, mint a tűz, mint a cikázó villám. Bevetik az élcsapatot, megütköznek a hadoszlopok, megrohanják a várfalat, készen áll a védőtető. Megnyílnak a folyóra néző kapuk, a palota rémüldözik. Elfogják és fogságba viszik az Úrnőt, rabszolgái jajgatnak, mint a galambok, siránkoznak mellüket verdesve. Ninive olyan, mint a medence, amelyből elillan a víz: „Álljatok meg, álljatok meg!” De senki nem fordul meg. „Raboljátok az ezüstöt! Raboljátok az aranyat!” Kimeríthetetlen kincstár ez, tömérdek drágaság. Lopás, rablás, fosztogatás! Kihagy a szív, a térdek remegnek, rémület vesz erőt a veséken, színét veszti minden arc.
Intelem Asszíria oroszlánjához
Hol van az oroszlánok barlangja, az oroszlánkölykök búvóhelye? Amikor útnak indult az oroszlán, a kölykökkel otthon maradt a nőstény, és nem zavarta őket semmi. Zsákmányolt az oroszlán a kölykei számára, öldökölt a nőstényeinek, odúját megtöltötte zsákmánnyal, prédával a barlangját. Lám, én szembeszállok veled – mondja a Seregek Ura –, fölégetem szekereidet, kicsinyeidet kard emészti meg. Zsákmányodat eltörlöm a földről, hírnökeid hangja nem hallatszik többé.
Intelem Ninivéhez bűnei miatt
3 Jaj a vérengző városnak, amely tele van hazugsággal és rablással, és folyvást fosztogat! Hallga! Csattog az ostor, dübörög a kerék. Száguldó lovak és vágtató szekerek! A lovasok nekirugaszkodnak, a kardok villognak, a dárdák csillognak. Tömérdek halott, számtalan sebesült, holttestek végtelen mezeje! Mindenütt holttestekbe botlanak… Lám, ez a bére a paráznaságra vetemedett, céda nőnek, a bájos szépségnek, az ügyes kerítőnek! Bája a népeket rabul ejtette, elcsábította a nemzeteket. Nézd, én szembeszállok veled – mondja a Seregek Ura –, szoknyád szegélyét arcodig emelem, feltárom meztelenséged a népek előtt, szégyenedet a nemzetek előtt. Gyalázatot szórok rád, pellengérre állítalak és megszégyenítlek. Aki csak lát majd, az mind elfordul tőled és így beszél: „Ninive! Micsoda pusztulás!” Ugyan ki fog megszánni? Hol keressünk neked vigasztalókat?
Théba példája
Te talán jobban jársz, mint No-Amon, aki a Folyón túl uralkodott? Védősánca a tenger volt körös-körül, várfala a tenger vize. Etiópia volt az erőssége és Egyiptom, határa nem is volt, Put és Líbia lakói támogatták. De neki is fogságba kellett mennie, vonulhatott a számkivetésbe. A csecsemőit is eltiporták az utcasarkokon. Nemeseire sorsot vetettek, főembereire bilincset vertek. Téged is körülvesznek, le fognak igázni; te is kereshetsz majd menedéket ellenfeleid elől.
Ninive védekezése fölösleges
Minden erődöd olyan, mint a korán érő füge: megrázzák, és belehullik annak szájába, aki enni akarja. Harcosaid olyanok benned, mint az asszonyok, kapuid szélesre tárulnak az ellenfél előtt, záraidat tűz emészti meg. Hiába merítesz vizet az ostrom idejére, hiába erősíted meg erődeidet; gyúrhatod a sarat, taposhatod az agyagot, készíthetsz téglát:
A sáskák rajzása
megemészt a tűz, és elpusztít a kard. Gyülekezzetek, mint a legyek, gyülekezzetek, mint a sáskák, szaporítsd kereskedőidet, legyenek többen, mint az égen a csillag. Őrséged, mint a sáskák, írnokaid, mint a sáskaraj: hideg napokon a falakon tanyáznak, de mihelyt kisüt a nap, kiterjesztik szárnyukat és elrepülnek a sáskák, útnak indulnak, nem tudni hová.
Siratóének
Jaj! Álomba merültek a pásztoraid, Asszíria királya; bajnokaid szenderegnek, néped szétszéledt a hegyeken, senki sem tudja őket összeszedni. Sebedre nincsen orvosság, sérülésed nem gyógyul be. Akik csak hallják a hírét, tapsolnak fölötted. Mert van-e valaki, akit utol ne ért volna gonoszságod?

Habakuk könyve

Címzés.
1 Látomás, amelyet Habakuk próféta látott.
I. PÁRBESZÉD ISTEN ÉS A PRÓFÉTA KÖZÖTT
A próféta első panasza: az igazságosság hiánya miatt
Meddig kell még Uram, segítségért folyamodnom anélkül, hogy meghallgatnál? Hozzád kiáltanom: „Erőszak!”, anélkül, hogy megszabadítanál? Miért feded fel előttem a gonoszságot, és mutatod meg a nyomorúságot? Csupa fosztogatást, csupa rablást látok magam előtt; a vádaskodás és civakodás egyre fokozódik. Csorbát szenved a törvény, a jog nem érvényesül. Üldözi a gonosz az igazat, a jogot kicsavarják.
Az első jövendölés: A káldeusok az Isten ostora
Tekintsetek a népekre és lássátok, ámuljatok és csodálkozzatok: mert olyan dolgot viszek majd végbe napjaitokban, hogy el sem hinnétek, ha elbeszélnék. Lám, idehozom a káldeusokat, ezt a vad és kegyetlen nemzetet, amely messze földeket bejár, hogy elfoglalja mások hajlékát. Borzalmas és rettenetes nép, ereje szab neki törvényt és hatalmat. Lovai gyorsabbak a párducnál, mérgesebbek az esti farkasnál. Lovasai özönlenek, lovasai messziről jönnek, repülnek, mint a sas, amely lecsap a zsákmányra. Fosztogatni jön valamennyi, izzik az arcuk, mint a keleti szél, annyi rabot ejtenek, mint a fövény. Ez a nép gúnyt űz a királyokból, a fejedelmeket nevetségessé teszi; fittyet hány minden erődre, töltést emel és beveszi őket. Aztán megfordul, és elvonul, mint a szélvész. Bűnös, akinek az ereje az istene!
A próféta második panasza: A hódító garázdálkodása
Nem te vagy-e Uram, ősidőktől fogva az én Istenem, Szentem, aki nem hal meg? Te rendelted Uram, ide, hogy ítéletet tartson. Te tetted sziklává, hogy büntessen. Szemed tisztább annál, hogysem a gonoszságra tekints, a nyomorúságot nézni sem tudod. Miért tekintesz hát e hitszegőkre, miért hallgatsz, amikor a gonosz elnyeli a nála igazabbat? Úgy bánsz az emberrel, mint a tengeri halakkal, mint a gazdátlan csúszómászókkal. Mind kiemeli horoggal, varsájába fogja, hálójába gyűjti, aztán örül és ujjong. Ezért varsájának mutat be áldozatot, hálójának gyújt jó illatot, mert azok juttatták jó fogáshoz, és bőséges eledelhez. Nemde szüntelen kiüríti hálóját, és pusztítja a népeket irgalom nélkül?

Előző nap Olvasási terv Következő nap
Minden fejezet...
1 0