NÁHUM JÖVENDÖLÉSE

Felirat: 1,1

Isten hatalma a kegyelemben és az ítéletben: 1,2-8

²2  Féltékeny és bosszúálló Isten az Úr,
bosszúálló és haragvó.
Bosszút áll ellenségein az Úr,
és hajthatatlan elleneivel szemben.

³3  Türelmes az Úr, de hatalma félelmetes,
egy bűnöst sem hagy büntetlenül.
Eljön az Úr viharban és forgószélben,
s a felhő a por az ő lába nyomán.

⁴4  Rászól a tengerre és kiszárítja,
s a folyókat mind kiapasztja.
Eltikkad Básán és a Kármel,
és elfonnyad a Libanon virágja.

⁵5  Megremegnek előtte a hegyek,
és reszketnek a halmok;
tekintetétől megrendül a föld,
s a földkerekség és minden lakója.

⁶6  Ki állhat meg haragos színe előtt,
ki állhat helyt haragjának tüze előtt?
Bosszúja kiárad, mint a tűz,
s a kősziklák megolvadnak előtte.

⁷7  Jó az Úr és megerősít ő a szorongatás napján,
és ismeri a benne bízókat.

⁸8  De rohanó vízözönnel vet véget az ellene támadóknak,
és ellenségeit a sötétség üldözi.

Ítélet Ninive felett: 1,9-3,19

⁹9  Mit terveztek az Úr ellen?
Ő hajtja végre a pusztítást!
Nem keletkezik kétszer veszedelem!

¹⁰10  Lehetnek, mint az egymásba fonódó tövisek,
vagy mint megrészegült tivornyázók:
elégnek, mint az egészen száraz tarló.

¹¹11  Belőled származott az, aki gonosz terveket szőtt az Úr ellen,
aki elméjében törvényszegést forgatott.

¹²12  Így szól az Úr: »Ha még oly erősek és még oly sokan lesznek is,
akkor is levágják őket és elvesznek!
Megaláztalak, de nem alázlak meg többé.

¹³13  Most összetöröm a vesszejét annak, aki hátadat verdesi,
és bilincseidet széttöröm.«

¹⁴14  Rólad pedig ezt parancsolja az Úr:
»Nevednek ne támadjon többé utódja!
isteneid házából kiirtom a faragott és az öntött bálványokat,
elkészítem sírodat, mert becstelen vagy!«

azé, aki békét hirdet.
Üld meg, Júda, ünnepeidet és váltsd be fogadalmaidat,
mert nem halad át többé rajtad Béliál;
mindenestül elveszett!

²2  Felvonul előtted, aki szétszór téged,
aki ostrom alá veszi ostromműveidet;
»Lesd csak az utat, tedd erőssé derekadat,
Szedd össze minden erődet!«

³3  Mert helyreállítja az Úr Jákob dicsőségét
és Izrael dicsőségét egyaránt;
bár a pusztítók széjjelszórták őket,
és tönkretették csemetéiket.

⁴4  Hőseinek pajzsa tűzpiros,
seregének emberei karmazsin színű ruhát viselnek;
fáklyaként tündöklik harci szekereinek szerszáma,
amikor felkészül a hadra,
és kocsisai toporzékolnak.

⁵5  Az utakon vágtáznak a szekerek,
és összetorlódnak a tereken.
Olyanok, mint a fáklyák,
mint a cikázó villámok.

⁶6  Számba veszik a vitézeket,
rohannak útjukon;
gyorsan felhágnak falaira,
és elkészítik a védőtetőt.

⁷7  Nyitva állnak a folyóra néző kapuk,
a palota rémüldözik.

⁸8  Az Úrnőt csupasszá teszik és fogságba viszik,
rabszolganői nyögnek majd, mint a galambok,
és mellüket verik.

⁹9  Ninive olyan, mint a víztároló,
amelyből elillant a víz.
»Álljatok meg, álljatok meg!« –
De egy sincsen, aki megfordulna.

¹⁰10  »Raboljátok el az ezüstöt,
raboljátok el az aranyat!«
Se szeri, se száma a kincseknek,
a mindenféle drága edényeknek.

¹¹11  Széthányják, széjjeltépik, szerteszaggatják;
szívük elcsügged, térdük remeg;
teljesen cserben hagyja őket derekuk,
és mindannyiuk arca olyan, mint a fekete fazék.

¹²12  Hol van hát az oroszlánok búvóhelye
s az oroszlánkölykök tanyája,
ahová megbújni járt az oroszlán,
az oroszlánkölyök, és nem volt, aki felriaszthatta volna?

¹³13  Zsákmányolt egykor az oroszlán,
hogy jóllakjanak kölykei,
és öldösött nőstényei számára;
prédával töltötte meg barlangjait,
és lakóhelyét zsákmánnyal.

¹⁴14  »Íme, én ellened megyek!
– mondja a Seregek Ura. –
Füstté égetem szekereidet,
oroszlánkölykeidet kard emészti meg;
véget vetek a földön zsákmányolásodnak,
és nem hallatszik majd többé követeid szava.«

te egészen hazug;
telve vagy fosztogatással,
és nem távozik tőled a rablás.

²2  Csattog az ostor,
dübörög a robogó kerék,
zihál a ló,
száguld a szekér,
közelednek a lovasok,

³3  csillog a kard,
villog a lándzsa,
tömérdek a sebesült,
rengeteg a halott.
Nincs száma a holttesteknek,
hulláikba botlanak.

⁴4  Mert sokat paráználkodott a szép és bájos parázna nő,
mert varázslást űzött.
Nemzeteket ejtett rabul paráznaságával
és nemzetségeket varázslásaival.

⁵5  »Íme, én ellened fordulok
– mondja a Seregek Ura –,
ruhád szegélyét arcodig emelem,
és megmutatom meztelenségedet a nemzeteknek,
és gyalázatodat az országoknak.

⁶6  Utálatosságot halmozok rád,
gyalázattal illetlek,
és pellengérre állítlak.

⁷7  Olyan leszel, hogy mindenki, aki lát,
visszatántorodik tőled és így szól:
‘Elpusztult Ninive! Ki sajnálja?
Hol is találhatnék olyanokat, akik részvéttel vannak irántad?’

⁸8  Vajon különb vagy-e te Nó-Ámonnál,
mely a folyók mellett fekszik? –
vizek veszik körül,
védősánca a tenger,
várfala a tenger vize.

⁹9  Etiópia volt az erőssége
és a végtelen Egyiptom;
Afrika és Líbia lakói voltak segítségére.

¹⁰10  És mégis számkivetésbe, fogságba hurcolták,
kisdedeit minden utcasarkon a földhöz verdesték;
nemesei fölött sorsot vetettek,
és minden főemberét bilincsbe verték.

¹¹11  Te is megrészegülsz
és megvetés tárgya leszel;
te is oltalmat keresel majd
az ellenség elől!

¹²12  Minden erődítésed olyan,
mint a korán érő fügével megrakott fügefa:
ha megrázzák, az evőnek szájába hullanak.

¹³13  Íme, hadi néped olyan benned, mint az asszonyok;
országod kapui feltárulnak
és kinyílnak ellenségeid előtt,
tűz emészti meg záraidat.

¹⁴14  Meríts bár magadnak vizet az ostrom idejére,
erősítsd meg bár erődítéseidet,
eredj bár a sárba, taposd és gyúrd,
és készíts téglát:

¹⁵15  ott emészt meg téged a tűz,
kiirt a kard,
felfal, mint a sáska.
Gyűlj bár egybe, mint a sáska,
légy bár oly nagyszámú, mint a szöcske,

¹⁶16  legyen bár több a kereskedőd,
mint az ég csillaga:
a sáska levedli a bőrét és elrepül!

¹⁷17  Őreid annyian vannak, mint a sáskák,
és íródeákjaid mint a sáskaraj,
melyek a hideg idején meghúzódnak a kerítésekben,
de ha felkel a nap, elrepülnek,
és nem tudni a helyüket sem, ahol voltak.

¹⁸18  Pásztoraid, Asszúr királya, elszunnyadnak,
főembereid szenderegnek,
néped a hegyeken bujdosik,
és nincs, aki összegyűjthetné őket.

¹⁹19  Nincs orvosság a te romlásodra,
gyógyíthatatlan a te sebed!
Mindenki, aki hírt hall rólad,
tapsol fölötted;
hiszen kire nem hatott ki szüntelenül a te gonoszságod?«