Sába királynőjének látogatása 10
1Amikor pedig Sába királynője hallott Salamon híréről az Úr nevével kapcsolatban, ő is eljött, hogy találós kérdésekkel próbára tegye.
Miután nagy kísérettel és gazdagsággal, fűszereket, mérhetetlen sok aranyat és drágaköveket hozó tevékkel bevonult Jeruzsálembe, elment Salamon királyhoz, s elmondta neki mindazt, ami a szívében volt.
Salamon fel is világosította minden dologról, amelyet eléje terjesztett: nem volt olyan dolog, amely a király előtt rejtély lett volna, s amire meg nem felelt volna.
Amikor aztán Sába királynője látta Salamon egész bölcsességét s a házat, amelyet épített,
meg az asztalán levő ételeket, meg a szolgák lakóhelyeit s a cselédek sorait és ruháit, meg a pohárnokokat, meg azokat az egészen elégő áldozatokat, amelyeket az Úr házában szokott bemutatni, még a lélegzete is elállt,
és azt mondta a királynak: »Igaz az a beszéd, amelyet hallottam földemen
a te dolgaidról s bölcsességedről; nem hittem, amikor nekem beszélték, amíg el nem jöttem magam és saját szememmel nem láttam, s meg nem győződtem, hogy felét sem mondták el nekem: bölcsességed és dolgaid felülmúlják a hírt, amelyet hallottam.
Boldogok embereid, s boldogok szolgáid, akik mindig előtted állnak, s hallják bölcsességedet.
Áldott legyen az Úr, a te Istened, akinek megtetszettél, s aki Izrael trónjára ültetett – mivel az Úr mindörökké szereti Izraelt –, s aki királlyá tett, hogy jogot s igazságot szolgáltass!«
Majd adott a királynak százhúsz talentum aranyat s nagyon sok fűszert meg drágaköveket: sohasem hoztak többé annyi fűszert, mint amennyit Sába királynője adott Salamon királynak.
(De Hírám hajóhada is, amely aranyat hordott Ofírból, igen sok illatos-fát s drágakövet hozott Ofírból; 12ebből az illatos-fából a király oszlopokat készíttetett az Úr házába s a királyi házba, meg lantokat és hárfákat az énekesek számára; ilyen illatos-fát nem hoztak és nem is láttak többé mind a mai napig.)
Salamon király pedig adott Sába királynőjének mindent, amit csak akart és kért tőle azonfelül, amit önként, királyi ajándékul adott neki. Erre az visszatért, s szolgáival együtt földjére ment.
Salamon gazdagsága 14Az arany súlya, amelyet Salamonnak esztendőnként hoztak, hatszázhatvanhat arany talentum volt, azon felül, amit a vámszedők, a kereskedők, a különböző kalmárok, meg Arábia különböző királyai s az ország helytartói hoztak.
16Készíttetett továbbá Salamon király kétszáz nagy pajzsot színaranyból, hatszáz arany sékelt fordított egy-egy pajzs lemezelésére, meg háromszáz kis pajzsot finom aranyból – háromszáz mína arany borított egy-egy pajzsot –, s ezeket elhelyezte a király a Libanon erdejének házába.
Készíttetett továbbá Salamon király egy nagy trónust elefántcsontból, s azt beboríttatta színtiszta arannyal; 19hat lépcsője volt, a trónus teteje hátul kerek volt, kétfelől két kar tartotta az ülést, két oroszlán állt a karok mellett, mindegyik mellett egy-egy és tizenkét kisebb oroszlán állt a hat lépcsőn, kétfelől: nem alkottak ilyen művet semmilyen királyságban.
Sőt Salamon király valamennyi ivó edénye is aranyból volt, s a libanoni erdő házának egész felszerelése is színaranyból készült: ezüst semmi sem volt, mert azt semmire sem becsülték Salamon napjaiban, 22mivel a király hajóhada háromévenként elment Hírám hajóhadával a tengeren Tarzisba, s hozott onnan aranyat, ezüstöt, elefántcsontot, majmot és pávát.
Salamon király tehát gazdagságban és bölcsességben fölülmúlta a föld minden királyát, és az egész föld kívánta látni Salamon arcát, hogy hallja bölcsességét, amelyet Isten a szívébe adott, s mindenki hozott neki ajándékot, ezüst- és aranytárgyakat, ruhákat, hadi szerszámokat, valamint fűszereket, lovakat és öszvéreket, esztendőről-esztendőre.
26Gyűjtött továbbá Salamon szekereket s lovasokat, úgyhogy ezernégyszáz szekere s tizenkétezer lovasa lett, s ezeket elhelyezte a megerősített városokban és a király mellett Jeruzsálemben. Végül is azt idézte elő, hogy az ezüst olyan bőségben volt Jeruzsálemben, mint a kő, a cédrusfák sokasága pedig hasonlóvá lett az Alföldön növő vadfügefákéhoz. A lovakat Salamonnak Egyiptomból és Koából hozták. A király kereskedői ugyanis Koából vásárolták és hozták őket megszabott áron. 29Egy-egy szekér hatszáz sékel ezüstbe került Egyiptomból, egy-egy ló pedig százötvenbe; ugyanígy adták a hetita és szír királyok is mindnyájan a lovakat.
Salamon megszegi a szövetséget 11 Salamon király azonban sok idegen nőt szeretett meg: a fáraó lányán kívül moabita, ammonita, edomita, szidoni és hetita nőket, azok közül a népek közül való nőket, amelyek felől azt mondta az Úr Izrael fiainak: »Ne menjetek be lányaikhoz, s közülük se menjen be senki sem a ti lányaitokhoz, mert bizonnyal elfordítják szíveteket, hogy az ő isteneiket kövessétek.« Ezekhez ragaszkodott Salamon forró szerelemmel. Hétszáz királynői rangban levő felesége és háromszáz mellékfelesége volt és feleségei elfordították szívét az Úrtól. Amikor ugyanis már vén volt, feleségei arra csábították szívét, hogy más isteneket kövessen, s így szíve nem volt teljesen az Úrral, az ő Istenével, mint Dávidnak, apjának a szíve, hanem Astartét, a szidoniak istennőjét s Molokot, az ammoniták bálványát tisztelte Salamon, és azt cselekedte Salamon, ami nem tetszett az Úrnak, s nem követte oly teljesen az Urat, mint apja, Dávid. 7Ekkoriban építtetett Salamon templomot Kámosnak, a moabiták bálványának, a Jeruzsálemmel szemben levő hegyen, meg Moloknak, Ammon fiai bálványának, s ugyanígy járt el minden idegen feleségével, akik az ő isteneiknek tömjéneztek, s áldoztak.
A büntetés Megharagudott erre az Úr Salamonra, hogy elfordult az elméje az Úrtól, Izrael Istenétől, aki kétszer is megjelent neki, s éppen azt parancsolta meg, hogy ne kövessen más isteneket, s ő mégsem tartotta meg, amit az Úr megparancsolt neki. Azt mondta azért az Úr Salamonnak: »Mivel ezt tudtad, s mégsem tartottad meg szövetségemet s parancsaimat, amelyeket meghagytam neked, azért elszakítom tőled királyságodat és szolgádnak adom. Mindazonáltal apád, Dávid miatt nem a te napjaidban cselekszem meg ezt, hanem fiad kezéből szakítom majd el, s nem is veszem el az egész királyságot, hanem egy törzset meghagyok fiadnak, szolgám, Dávid miatt s Jeruzsálem miatt, amelyet kiválasztottam.«
Salamon ellenségei Ezért ellenséget támasztott az Úr Salamonnak az edomita Ádádban, aki az edomi királyi nemzetségből való volt. Amikor ugyanis Dávid Edomban volt és Joáb, a sereg fővezére felment, hogy eltemettesse azokat, akiket megöltek, s Edomban mindenkit felkoncolt, aki férfi nemen volt (hat hónapig tartózkodott ott Joáb és egész Izrael, amíg el nem pusztított Edomban mindenkit, aki férfi nemen volt), Ádád s vele néhány edomita férfi, apja szolgái közül, elmenekült és Egyiptomba tartott; Ádád ekkor kis gyermek volt. Miután pedig felszedelőzködtek Mádiánból, elmentek Páránba, s maguk mellé vettek néhányat Párán férfiai közül, s bementek Egyiptomba a fáraóhoz, Egyiptom királyához, s az házat adott, eleséget rendelt és földet jelölt ki neki, sőt Ádád akkora kegyelmet talált a fáraó előtt, hogy az feleségül adta neki feleségének, Táfnesz királynénak édes nővérét. Táfnesz nővére aztán fiút szült neki, Genubátot, s azt Táfnesz a fáraó házában neveltette. Genubát a fáraónál lakott, annak fiai között. Amikor aztán Ádád Egyiptomban meghallotta, hogy Dávid aludni tért atyáihoz, s hogy Joáb, a sereg fővezére is meghalt, azt mondta a fáraónak: »Bocsáss el, hadd menjek földemre.« Azt mondta erre neki a fáraó: »Mid hiányzik nálam, hogy földedre akarsz menni?« Ő azt felelte: »Semmi, de kérlek, csak bocsáss el engem.«
23Ellenséget támasztott továbbá neki Isten Rázonban, Eljáda fiában. Ez ugyanis megszökött Adarézertől, Szóba királyától, a gazdájától, s embereket gyűjtött ellene, s e rablók vezére lett, amikor Dávid a szóbaiakat megölte. Ezek aztán elmentek Damaszkuszba, s ott letelepedtek, s őt Damaszkusz királyává tették. Ő Salamon valamennyi napja alatt ellensége volt Izraelnek, s ugyanannyi bajt szerzett, mint Ádád és gyűlölte Izraelt; végül is Szíria királya lett.
26Jeroboám, Nábát fia, egy Száredából való efraimita, – özvegyasszony anyját Száruának hívták –, Salamon egyik szolgája is felemelte kezét a király ellen. 27Annak pedig, hogy fellázadt ellene, a következő volt az oka. Salamon kiépíttette a Millót, s betemettette apja, Dávid városának szakadékát. Jeroboám bátor és erős ember volt, s amikor Salamon látta, hogy jóravaló és szorgalmas ifjú, József egész házának robotfelügyelőjévé tette.
Történt már most ebben az időben, hogy Jeroboám kiment Jeruzsálemből, s az úton találkozott vele a Silóból való Ahiás próféta, akin új palást volt és csak ők ketten voltak a mezőn. Ekkor Ahiás megragadta rajta levő új palástját és tizenkét darabra szakította és azt mondta Jeroboámnak: »Vegyél magadnak tíz darabot, mert ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: Íme, én elszakítom a királyságot Salamon kezétől, s neked adok tíz törzset – 32egy törzs azonban maradjon meg neki szolgám, Dávid miatt és Jeruzsálem városa miatt, amelyet kiválasztottam Izrael minden törzse közül –, mivel elhagyott engem s Astartét, a szidoniak istennőjét és Kámost, a moabiták istenét s Molokot, Ammon fiainak istenét imádta, s nem járt az én útjaimon, s nem tette meg azt, ami igaz én előttem: parancsaimat s rendeleteimet, miként apja, Dávid. De nem veszem el az egész királyságot kezéből, sőt fejedelemnek is meghagyom élete valamennyi napjára, szolgám, Dávid miatt, akit kiválasztottam, s aki megtartotta törvényeimet és parancsolataimat. Fia kezéből azonban elveszem a királyságot, s neked adok tíz törzset, bár fiának is adok egy törzset, hogy minden időben szövétneke maradjon előttem szolgámnak, Dávidnak Jeruzsálem városában, amelyet kiválasztottam, hogy ott legyen nevem. Téged emellek fel tehát, hogy uralkodj mindenen, amit lelked kíván, s király légy Izraelen. Ha te majd hallgatsz mindarra, amit parancsolok neked, s útjaimon jársz, s azt teszed, ami igaz én előttem, s megtartod törvényeimet és parancsaimat, miként szolgám, Dávid cselekedett: veled leszek, s maradandó házat építek neked, mint ahogy házat építettem Dávidnak is, és neked adom Izraelt. Ilyen módon sanyargatom meg Dávid ivadékát, ámde nem minden időkre.«
40Salamon ezért meg akarta ölni Jeroboámot, de az felkelt, s Egyiptomba menekült Sesákhoz, Egyiptom királyához, s Egyiptomban volt egészen Salamon haláláig.
Salamon halála 41Salamon egyéb dolgai pedig s mindaz, amit cselekedett és a bölcsessége: íme, mind meg van írva Salamon krónikás könyvében. 42Az idő, amely alatt Salamon Jeruzsálemben, egész Izraelen uralkodott: negyven esztendő volt. Aztán Salamon aludni tért atyáihoz, s eltemették apja, Dávid városában, s fia, Roboám lett a király helyette.
Amikor aztán a nép elment, tanácsot tartott Roboám király a vénekkel, akik apjának, Salamonnak szolgálatában álltak, amikor még az élt, s azt mondta: »Mit tanácsoltok nekem, hogyan feleljek e népnek?« Azok ezt mondták neki: »Ha engedsz ma e népnek és szolgálsz neki, s helyt adsz kérésüknek, s szelíd szóval szólsz hozzájuk, akkor ők szolgáid lesznek minden időben.« Ám ő figyelmen kívül hagyta a vének tanácsát, amelyet neki adtak, s az ifjakhoz fordult, akik vele nevelkedtek, s az ő szolgálatában álltak, s azt mondta nekik: »Mit tanácsoltok, hogyan feleljek e népnek, amely azt mondta nekem: ‘Tedd könnyebbé az igát, amelyet apád ránk rakott?’« Azt mondták erre neki az ifjak, akik vele nevelkedtek: »Ezt mondd a népnek, amely így szólt hozzád: ‘Apád súlyossá tette igánkat, te könnyíts rajtunk’ – ezt mondd nekik: Az én kisujjam vastagabb, mint apám dereka. 11Nos tehát: apám súlyos igát rakott rátok, de én még súlyosabbá teszem igátokat; apám ostorral vert titeket, én meg skorpióval foglak verni benneteket.«
Harmadnapon elment tehát Jeroboám s az egész nép Roboámhoz, miként a király meghagyta, amikor azt mondta: »Harmadnap térjetek vissza hozzám.« Ekkor a király kemény feleletet adott a népnek, figyelmen kívül hagyta a vének tanácsát, amelyet neki adtak, s az ifjak tanácsa szerint szólt hozzájuk, s azt mondta:
16Így tehát, amikor a nép látta, hogy nem akarja meghallgatni őket a király, azt válaszolták neki:
Azzal Izrael elment sátraiba. –
I. Jeroboám, Izrael királya 20Amikor aztán meghallotta egész Izrael Jeroboám visszatértét, az történt, hogy érte küldtek, s elhívták az összegyűlt gyülekezet elé, s egész Izrael királyává tették; Dávid házát senki sem követte az egy Júda törzsén kívül.
Amikor Roboám Jeruzsálembe érkezett, egybegyűjtötte Júda egész házát és Benjamin törzsét, száznyolcvanezer válogatott harcost, hogy harcba szálljanak Izrael házával, s így visszaszerezzék a királyságot Roboámnak, Salamon fiának. Ám az Úr szózatot intézett Semejához, az Isten emberéhez, ezekkel a szavakkal: »Szólj Roboámhoz, Salamon fiához, Júda királyához s Júda meg Benjamin egész házához s a többi néphez, s mondd: Ezt üzeni az Úr: Ne vonuljatok fel, s ne szálljatok harcba testvéreitekkel, Izrael fiaival: térjen vissza mindenki a házába, mert tőlem eredt ez a dolog.« – Hallgattak is az Úr szavára, s visszatértek útjukról, amint az Úr parancsolta nekik.
25Jeroboám pedig kiépíttette Szíchemet Efraim hegységén, s ott letelepedett. Majd kiköltözött onnan, s kiépíttette Fánuelt.
Vallási szakadás 26Jeroboám már most azt gondolta magában: »Még majd visszaszáll a királyság Dávid házára, ha e nép feljár, hogy az Úr házában, Jeruzsálemben áldozzon; így urához, Roboámhoz, Júda királyához fordul e nép szíve, s engem megölnek, s visszatérnek hozzá.« Gondolkodott, s tanakodott tehát, s két aranyborjút készíttetett, s azt mondta a népnek: »Ne járjatok fel többé Jeruzsálembe: íme, itt vannak isteneid, Izrael, akik kihoztak téged Egyiptom földjéről.« Egyiket Bételben állíttatta fel, a másikat pedig Dánban; lett is bűn ebből a dologból, mert a nép egészen Dánig, a borjút járt imádni. Majd magaslati templomokat építtetett, s papokat szerzett a köznépből, olyanokat, akik nem voltak Lévi fiai közül valók. 32Aztán ünnepet rendezett a nyolcadik hónapban, a hó tizenötödik napján, annak az ünnepnek a mintájára, amelyet Júdában szoktak ünnepelni és felment az oltárra – hasonlóképpen cselekedett Bételben –, hogy áldozzon a borjúknak, amelyeket készíttetett, s beiktatta Bételben azoknak a magaslatoknak a papjait, amelyeket alkottatott. Felment tehát az oltárra, amelyet Bételben építtetett a nyolcadik hó tizenötödik napján, amelyet a maga szívéből koholt és ünnepet szerzett Izrael fiainak, s felment az oltárra, hogy illatot gyújtson.
(De Hírám hajóhada is, amely aranyat hordott Ofírból, igen sok illatos-fát s drágakövet hozott Ofírból; 12ebből az illatos-fából a király oszlopokat készíttetett az Úr házába s a királyi házba, meg lantokat és hárfákat az énekesek számára; ilyen illatos-fát nem hoztak és nem is láttak többé mind a mai napig.)
Salamon király pedig adott Sába királynőjének mindent, amit csak akart és kért tőle azonfelül, amit önként, királyi ajándékul adott neki. Erre az visszatért, s szolgáival együtt földjére ment.
Salamon gazdagsága 14Az arany súlya, amelyet Salamonnak esztendőnként hoztak, hatszázhatvanhat arany talentum volt, azon felül, amit a vámszedők, a kereskedők, a különböző kalmárok, meg Arábia különböző királyai s az ország helytartói hoztak.
16Készíttetett továbbá Salamon király kétszáz nagy pajzsot színaranyból, hatszáz arany sékelt fordított egy-egy pajzs lemezelésére, meg háromszáz kis pajzsot finom aranyból – háromszáz mína arany borított egy-egy pajzsot –, s ezeket elhelyezte a király a Libanon erdejének házába.
Készíttetett továbbá Salamon király egy nagy trónust elefántcsontból, s azt beboríttatta színtiszta arannyal; 19hat lépcsője volt, a trónus teteje hátul kerek volt, kétfelől két kar tartotta az ülést, két oroszlán állt a karok mellett, mindegyik mellett egy-egy és tizenkét kisebb oroszlán állt a hat lépcsőn, kétfelől: nem alkottak ilyen művet semmilyen királyságban.
Sőt Salamon király valamennyi ivó edénye is aranyból volt, s a libanoni erdő házának egész felszerelése is színaranyból készült: ezüst semmi sem volt, mert azt semmire sem becsülték Salamon napjaiban, 22mivel a király hajóhada háromévenként elment Hírám hajóhadával a tengeren Tarzisba, s hozott onnan aranyat, ezüstöt, elefántcsontot, majmot és pávát.
Salamon király tehát gazdagságban és bölcsességben fölülmúlta a föld minden királyát, és az egész föld kívánta látni Salamon arcát, hogy hallja bölcsességét, amelyet Isten a szívébe adott, s mindenki hozott neki ajándékot, ezüst- és aranytárgyakat, ruhákat, hadi szerszámokat, valamint fűszereket, lovakat és öszvéreket, esztendőről-esztendőre.
26Gyűjtött továbbá Salamon szekereket s lovasokat, úgyhogy ezernégyszáz szekere s tizenkétezer lovasa lett, s ezeket elhelyezte a megerősített városokban és a király mellett Jeruzsálemben. Végül is azt idézte elő, hogy az ezüst olyan bőségben volt Jeruzsálemben, mint a kő, a cédrusfák sokasága pedig hasonlóvá lett az Alföldön növő vadfügefákéhoz. A lovakat Salamonnak Egyiptomból és Koából hozták. A király kereskedői ugyanis Koából vásárolták és hozták őket megszabott áron. 29Egy-egy szekér hatszáz sékel ezüstbe került Egyiptomból, egy-egy ló pedig százötvenbe; ugyanígy adták a hetita és szír királyok is mindnyájan a lovakat.
Salamon megszegi a szövetséget 11 Salamon király azonban sok idegen nőt szeretett meg: a fáraó lányán kívül moabita, ammonita, edomita, szidoni és hetita nőket, azok közül a népek közül való nőket, amelyek felől azt mondta az Úr Izrael fiainak: »Ne menjetek be lányaikhoz, s közülük se menjen be senki sem a ti lányaitokhoz, mert bizonnyal elfordítják szíveteket, hogy az ő isteneiket kövessétek.« Ezekhez ragaszkodott Salamon forró szerelemmel. Hétszáz királynői rangban levő felesége és háromszáz mellékfelesége volt és feleségei elfordították szívét az Úrtól. Amikor ugyanis már vén volt, feleségei arra csábították szívét, hogy más isteneket kövessen, s így szíve nem volt teljesen az Úrral, az ő Istenével, mint Dávidnak, apjának a szíve, hanem Astartét, a szidoniak istennőjét s Molokot, az ammoniták bálványát tisztelte Salamon, és azt cselekedte Salamon, ami nem tetszett az Úrnak, s nem követte oly teljesen az Urat, mint apja, Dávid. 7Ekkoriban építtetett Salamon templomot Kámosnak, a moabiták bálványának, a Jeruzsálemmel szemben levő hegyen, meg Moloknak, Ammon fiai bálványának, s ugyanígy járt el minden idegen feleségével, akik az ő isteneiknek tömjéneztek, s áldoztak.
A büntetés Megharagudott erre az Úr Salamonra, hogy elfordult az elméje az Úrtól, Izrael Istenétől, aki kétszer is megjelent neki, s éppen azt parancsolta meg, hogy ne kövessen más isteneket, s ő mégsem tartotta meg, amit az Úr megparancsolt neki. Azt mondta azért az Úr Salamonnak: »Mivel ezt tudtad, s mégsem tartottad meg szövetségemet s parancsaimat, amelyeket meghagytam neked, azért elszakítom tőled királyságodat és szolgádnak adom. Mindazonáltal apád, Dávid miatt nem a te napjaidban cselekszem meg ezt, hanem fiad kezéből szakítom majd el, s nem is veszem el az egész királyságot, hanem egy törzset meghagyok fiadnak, szolgám, Dávid miatt s Jeruzsálem miatt, amelyet kiválasztottam.«
Salamon ellenségei Ezért ellenséget támasztott az Úr Salamonnak az edomita Ádádban, aki az edomi királyi nemzetségből való volt. Amikor ugyanis Dávid Edomban volt és Joáb, a sereg fővezére felment, hogy eltemettesse azokat, akiket megöltek, s Edomban mindenkit felkoncolt, aki férfi nemen volt (hat hónapig tartózkodott ott Joáb és egész Izrael, amíg el nem pusztított Edomban mindenkit, aki férfi nemen volt), Ádád s vele néhány edomita férfi, apja szolgái közül, elmenekült és Egyiptomba tartott; Ádád ekkor kis gyermek volt. Miután pedig felszedelőzködtek Mádiánból, elmentek Páránba, s maguk mellé vettek néhányat Párán férfiai közül, s bementek Egyiptomba a fáraóhoz, Egyiptom királyához, s az házat adott, eleséget rendelt és földet jelölt ki neki, sőt Ádád akkora kegyelmet talált a fáraó előtt, hogy az feleségül adta neki feleségének, Táfnesz királynénak édes nővérét. Táfnesz nővére aztán fiút szült neki, Genubátot, s azt Táfnesz a fáraó házában neveltette. Genubát a fáraónál lakott, annak fiai között. Amikor aztán Ádád Egyiptomban meghallotta, hogy Dávid aludni tért atyáihoz, s hogy Joáb, a sereg fővezére is meghalt, azt mondta a fáraónak: »Bocsáss el, hadd menjek földemre.« Azt mondta erre neki a fáraó: »Mid hiányzik nálam, hogy földedre akarsz menni?« Ő azt felelte: »Semmi, de kérlek, csak bocsáss el engem.«
23Ellenséget támasztott továbbá neki Isten Rázonban, Eljáda fiában. Ez ugyanis megszökött Adarézertől, Szóba királyától, a gazdájától, s embereket gyűjtött ellene, s e rablók vezére lett, amikor Dávid a szóbaiakat megölte. Ezek aztán elmentek Damaszkuszba, s ott letelepedtek, s őt Damaszkusz királyává tették. Ő Salamon valamennyi napja alatt ellensége volt Izraelnek, s ugyanannyi bajt szerzett, mint Ádád és gyűlölte Izraelt; végül is Szíria királya lett.
26Jeroboám, Nábát fia, egy Száredából való efraimita, – özvegyasszony anyját Száruának hívták –, Salamon egyik szolgája is felemelte kezét a király ellen. 27Annak pedig, hogy fellázadt ellene, a következő volt az oka. Salamon kiépíttette a Millót, s betemettette apja, Dávid városának szakadékát. Jeroboám bátor és erős ember volt, s amikor Salamon látta, hogy jóravaló és szorgalmas ifjú, József egész házának robotfelügyelőjévé tette.
Történt már most ebben az időben, hogy Jeroboám kiment Jeruzsálemből, s az úton találkozott vele a Silóból való Ahiás próféta, akin új palást volt és csak ők ketten voltak a mezőn. Ekkor Ahiás megragadta rajta levő új palástját és tizenkét darabra szakította és azt mondta Jeroboámnak: »Vegyél magadnak tíz darabot, mert ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: Íme, én elszakítom a királyságot Salamon kezétől, s neked adok tíz törzset – 32egy törzs azonban maradjon meg neki szolgám, Dávid miatt és Jeruzsálem városa miatt, amelyet kiválasztottam Izrael minden törzse közül –, mivel elhagyott engem s Astartét, a szidoniak istennőjét és Kámost, a moabiták istenét s Molokot, Ammon fiainak istenét imádta, s nem járt az én útjaimon, s nem tette meg azt, ami igaz én előttem: parancsaimat s rendeleteimet, miként apja, Dávid. De nem veszem el az egész királyságot kezéből, sőt fejedelemnek is meghagyom élete valamennyi napjára, szolgám, Dávid miatt, akit kiválasztottam, s aki megtartotta törvényeimet és parancsolataimat. Fia kezéből azonban elveszem a királyságot, s neked adok tíz törzset, bár fiának is adok egy törzset, hogy minden időben szövétneke maradjon előttem szolgámnak, Dávidnak Jeruzsálem városában, amelyet kiválasztottam, hogy ott legyen nevem. Téged emellek fel tehát, hogy uralkodj mindenen, amit lelked kíván, s király légy Izraelen. Ha te majd hallgatsz mindarra, amit parancsolok neked, s útjaimon jársz, s azt teszed, ami igaz én előttem, s megtartod törvényeimet és parancsaimat, miként szolgám, Dávid cselekedett: veled leszek, s maradandó házat építek neked, mint ahogy házat építettem Dávidnak is, és neked adom Izraelt. Ilyen módon sanyargatom meg Dávid ivadékát, ámde nem minden időkre.«
40Salamon ezért meg akarta ölni Jeroboámot, de az felkelt, s Egyiptomba menekült Sesákhoz, Egyiptom királyához, s Egyiptomban volt egészen Salamon haláláig.
Salamon halála 41Salamon egyéb dolgai pedig s mindaz, amit cselekedett és a bölcsessége: íme, mind meg van írva Salamon krónikás könyvében. 42Az idő, amely alatt Salamon Jeruzsálemben, egész Izraelen uralkodott: negyven esztendő volt. Aztán Salamon aludni tért atyáihoz, s eltemették apja, Dávid városában, s fia, Roboám lett a király helyette.
A KETTÉSZAKADT ORSZÁG TÖRTÉNETE ELSŐ RÉSZ: 12,1-22,54
Az északi tíz törzs elpártolása 12 1Roboám ugyanis elment Szíchembe, mert ott gyűlt egybe egész Izrael, hogy őt királlyá tegye. Ám Jeroboám, Nábát fia, aki még Egyiptomban bujdosott Salamon király színe elől, értesült ennek haláláról, visszatért Egyiptomból. El is küldtek hozzá és elhívatták. Elment tehát Jeroboám s Izrael egész sokasága és szóltak Roboámhoz, s azt mondták: »Apád igen kemény igát rakott ránk: nos, te könnyíts most egy kissé apád kemény uralmán s a súlyos igán, amelyet ránk rakott, s akkor mi szolgálni fogunk neked.« Ő azt mondta nekik: »Menjetek el, s harmadnap majd térjetek vissza hozzám.«Amikor aztán a nép elment, tanácsot tartott Roboám király a vénekkel, akik apjának, Salamonnak szolgálatában álltak, amikor még az élt, s azt mondta: »Mit tanácsoltok nekem, hogyan feleljek e népnek?« Azok ezt mondták neki: »Ha engedsz ma e népnek és szolgálsz neki, s helyt adsz kérésüknek, s szelíd szóval szólsz hozzájuk, akkor ők szolgáid lesznek minden időben.« Ám ő figyelmen kívül hagyta a vének tanácsát, amelyet neki adtak, s az ifjakhoz fordult, akik vele nevelkedtek, s az ő szolgálatában álltak, s azt mondta nekik: »Mit tanácsoltok, hogyan feleljek e népnek, amely azt mondta nekem: ‘Tedd könnyebbé az igát, amelyet apád ránk rakott?’« Azt mondták erre neki az ifjak, akik vele nevelkedtek: »Ezt mondd a népnek, amely így szólt hozzád: ‘Apád súlyossá tette igánkat, te könnyíts rajtunk’ – ezt mondd nekik: Az én kisujjam vastagabb, mint apám dereka. 11Nos tehát: apám súlyos igát rakott rátok, de én még súlyosabbá teszem igátokat; apám ostorral vert titeket, én meg skorpióval foglak verni benneteket.«
Harmadnapon elment tehát Jeroboám s az egész nép Roboámhoz, miként a király meghagyta, amikor azt mondta: »Harmadnap térjetek vissza hozzám.« Ekkor a király kemény feleletet adott a népnek, figyelmen kívül hagyta a vének tanácsát, amelyet neki adtak, s az ifjak tanácsa szerint szólt hozzájuk, s azt mondta:
»Apám súlyossá tette igátokat,
de én még súlyosabbá teszem igátokat;
atyám ostorral vert titeket,
én meg skorpióval foglak verni benneteket.«
16Így tehát, amikor a nép látta, hogy nem akarja meghallgatni őket a király, azt válaszolták neki:
Azzal Izrael elment sátraiba. –
»Mi részünk van Dávidban,
s mi örökségünk Izáj fiában?
Eredj sátraidba, Izrael;
törődj ezentúl a magad házával, Dávid!«
I. Jeroboám, Izrael királya 20Amikor aztán meghallotta egész Izrael Jeroboám visszatértét, az történt, hogy érte küldtek, s elhívták az összegyűlt gyülekezet elé, s egész Izrael királyává tették; Dávid házát senki sem követte az egy Júda törzsén kívül.
Amikor Roboám Jeruzsálembe érkezett, egybegyűjtötte Júda egész házát és Benjamin törzsét, száznyolcvanezer válogatott harcost, hogy harcba szálljanak Izrael házával, s így visszaszerezzék a királyságot Roboámnak, Salamon fiának. Ám az Úr szózatot intézett Semejához, az Isten emberéhez, ezekkel a szavakkal: »Szólj Roboámhoz, Salamon fiához, Júda királyához s Júda meg Benjamin egész házához s a többi néphez, s mondd: Ezt üzeni az Úr: Ne vonuljatok fel, s ne szálljatok harcba testvéreitekkel, Izrael fiaival: térjen vissza mindenki a házába, mert tőlem eredt ez a dolog.« – Hallgattak is az Úr szavára, s visszatértek útjukról, amint az Úr parancsolta nekik.
25Jeroboám pedig kiépíttette Szíchemet Efraim hegységén, s ott letelepedett. Majd kiköltözött onnan, s kiépíttette Fánuelt.
Vallási szakadás 26Jeroboám már most azt gondolta magában: »Még majd visszaszáll a királyság Dávid házára, ha e nép feljár, hogy az Úr házában, Jeruzsálemben áldozzon; így urához, Roboámhoz, Júda királyához fordul e nép szíve, s engem megölnek, s visszatérnek hozzá.« Gondolkodott, s tanakodott tehát, s két aranyborjút készíttetett, s azt mondta a népnek: »Ne járjatok fel többé Jeruzsálembe: íme, itt vannak isteneid, Izrael, akik kihoztak téged Egyiptom földjéről.« Egyiket Bételben állíttatta fel, a másikat pedig Dánban; lett is bűn ebből a dologból, mert a nép egészen Dánig, a borjút járt imádni. Majd magaslati templomokat építtetett, s papokat szerzett a köznépből, olyanokat, akik nem voltak Lévi fiai közül valók. 32Aztán ünnepet rendezett a nyolcadik hónapban, a hó tizenötödik napján, annak az ünnepnek a mintájára, amelyet Júdában szoktak ünnepelni és felment az oltárra – hasonlóképpen cselekedett Bételben –, hogy áldozzon a borjúknak, amelyeket készíttetett, s beiktatta Bételben azoknak a magaslatoknak a papjait, amelyeket alkottatott. Felment tehát az oltárra, amelyet Bételben építtetett a nyolcadik hó tizenötödik napján, amelyet a maga szívéből koholt és ünnepet szerzett Izrael fiainak, s felment az oltárra, hogy illatot gyújtson.
Jegyzetek
10,1 Sába – melyet asszír szövegek is említenek – valószínűleg Arábia északi részén feküdt.
10,12 „Oszlopokat”: a szó jelentése bizonytalan.
10,14 A 666 jelképes szám (vö. Jel 13,18);1 talentum = kb. 41 kg.
10,16 Ezeket a pajzsokat díszmeneteknél használták (vö. 14,28).
10,19 „Hátul kerek”: vagy egy bika feje (a görög szöveg szerint).
10,22 A „tarzisi hajók” olyan gyors tengeri hajók voltak, melyek akár Tarzisig (a mai Spanyolország partjain) is el tudtak menni.
10,26 Vö. 5,6.
10,29 1 sékel = kb. 11,5 g.
11,7 Molok itt Milkom helyett áll (vö. 5.33. v.).
11,23 Damaszkusz függetlenné válása valószínűleg Salamon uralkodásának legelején történt.
11,26 Száreda Jaffa és Síló között fekszik.
11,27 Jeroboám lázadása a Milló építésének idején történt (vö. 2 Sám 5,9).
11,32 „Egy törzs”: Simeon törzse akkorra már beolvadt Júdába.
11,40 Sesák Kr. e. 945-ben megdöntötte a 21. dinasztiát, amellyel Salamon rokonságban állt.
11,41 Salamon krónikás könyve egy önálló mű lehetett Salamon uralkodásáról.
11,42 A negyvenes szám jelképes (valójában Salamon kb. 30 évig uralkodott).
12,1 Ettől kezdve Izrael az északi országrészt, Júda a délit jelenti. A gyűlést Szíchemben tartották, így valószínű, hogy az északi törzsek kezdeményezték.
12,11 A „skorpiók” kampókkal ellátott korbácsot jelentenek.
12,15 Vö. 11,11-13.
12,16 Izrael felmondja a Dáviddal kötött szövetséget (vö. 2 Sám 5,1-4).
12,17 Északi törzsekből származó családok, akik délre költöztek.
12,20 I. Jeroboám (Kr. e. 931-910) választás nélkül lett Izrael királya.
12,25 Vö. Bír 9,45-49. Szíchem csak rövid ideig volt főváros. Fánuel a Jordánon túl a Jabbok partján fekszik.
12,26 A Jahve-hit volt a legerősebb kötelék, amely az északi és a déli törzseket összetartotta. Jeroboám ezt a köteléket akarja megszüntetni azáltal, hogy Bételt és Dánt királyi szentélyekké teszi (vö. Bír 18,7-10). Az aranyborjak, mint a kerubok, Isten jelenlétének jelei.
12,32 A sátoros ünnep.