II. KÜLÖNFÉLE TÖRVÉNYEK
A tisztátalanok eltávolítása.
5 Ezt mondta az Úr Mózesnek: „Parancsold meg Izrael fiainak, hogy távolítsák el a táborból, aki leprában vagy folyásban szenved, vagy akit holttest fertőzött meg. Akár férfi, akár nő, távolítsák el, utasítsák ki a táborból, nehogy megfertőzzék táborukat, ahol közöttük lakom.” Izrael fiai így tettek, s kiutasították őket a táborból, ahogy az Úr mondta Mózesnek, úgy tettek Izrael fiai.A jóvátétel.
Ezt mondta az Úr Mózesnek: „Mondd meg Izrael fiainak: Ha egy férfi vagy nő elkövet bármi vétket, ahogy az emberek teszik, foltot ejtve az Úron, s ezzel az illető terhet vesz magára, meg kell vallania elkövetett vétkét, aztán amivel hűtlenül bánt, azt helyre kell állítania teljes értékében, sőt egy ötöddel még meg is kell toldania az értékét; ezt annak kell adnia, aki ellen vétkezett. Ha azonban (ez maga már nem él és) közeli rokona sincs, akinek a tartozást meg lehetne fizetni, akkor az Úrnak járó jóvátétel legyen a papé, kivéve az áldozatra szánt kost, amivel az (ti. a pap) megtisztítja (a bűnöst). Izrael fiainak minden szent adományából, amit a papnak visznek, minden maradék legyen az övé. A szent adományok dolgában (a rend): megilletik (ti. a papot), amit valaki a papnak ad, az legyen az övé.”Engesztelő áldozat féltékenység esetén.
Ezt mondta az Úr Mózesnek: „Szólj Izrael fiaihoz és mondd meg nekik: Ha valamely férfinak a felesége félrelép, és hűtlenné válik azáltal, hogy valaki más hál vele, a dolog azonban rejtve marad a férje előtt, mivel titokban szennyezte be magát, s tanúk sem lépnek fel ellene, mert hisz vigyázott, nehogy rajtakapják, s most hatalmába ejti a féltékenység szelleme és féltékennyé válik feleségére, aki csakugyan beszennyezte magát, vagy ha megszállja a féltékenység szelleme, s féltékennyé lesz feleségére, jóllehet az ártatlan, akkor az illető férfi vezesse feleségét a pap elé, s egyszersmind áldozati adományt is vigyen magával, egy tized efa árpalisztet. Ne öntsön rá olajat, tömjént se tegyen hozzá. Mert hisz a féltékenység miatt bemutatott ételáldozat emlékeztető ételáldozat, amelynek emlékezetbe kell idéznie a bűnt. A pap vezesse elő (az asszonyt), s állítsa az Úr elé. A pap merítsen élő vizet egy cserépedénybe, s a hajlék padozatának porából is vegyen egy keveset a pap, és tegye a vízbe. Most a pap állítsa az asszonyt az Úr elé, s bontsa meg az asszony fején a hajat, adja kezébe az emlékeztető ételáldozatot – a féltékenység miatti ételáldozatot –, közben a keserves sírás átokhozó vize maradjon a pap kezében. Most a pap vegye ki az esküt, így beszélve az asszonyhoz: Ha senki nem hált veled, s nem váltál férjedhez magadat beszennyezve hűtlenné, a keserű sírásnak ez az átokhozó vize nem lesz büntetésedre. Ha ellenben hűtlen voltál férjedhez, és beszennyezted magad azzal, hogy férjeden kívül valaki más is hált veled –, ekkor a pap eskesse meg az asszonyt átok terhe alatt, s közben így szóljon az asszonyhoz: Az Úr tegyen eskü és átok tárgyává néped körében, sorvassza el az Úr csípődet, méhed dagadjon meg, s ez az átokhozó víz hatoljon be beleidbe, hogy méhed megdagadjon és csípőd elsorvadjon. Az asszonynak közben ezt kell mondogatnia: Úgy legyen, az történjen! Ekkor a pap írja fel ezeket az átkokat egy lapra, és mossa bele a keserves sírás vizébe. Majd adja oda az asszonynak a keserves sírás átokhozó vizét, hogy igya meg, s az átokhozó víz – keserű fájdalmára – belehatoljon. Azután a pap vegye ki az asszony kezéből a féltékenység miatti ételáldozatot, majd lengesse meg az ételáldozatot az Úr előtt, és vigye az oltárra. Az ételáldozatból a pap most vegyen el egy maroknyit – mintegy annak illatos részeként –, és égesse el az oltáron. Akkor adja oda a vizet az asszonynak, hogy igya meg. Mihelyt odaadja az asszonynak a vizet meginni, ha csakugyan beszennyezte magát és hűtlenné vált férjéhez, az átokhozó víz keserű fájdalmára belehatol, úgyhogy méhe megdagad, és csípője elsorvad, és az asszony átkozottá válik népe körében. Ha azonban az asszony nem szennyezte be magát, tehát ártatlan, nem éri büntetés, sőt gyermekei lesznek. Ez a törvény féltékenység esetében: ha egy asszony vétkezik férje ellen és beszennyezi magát, vagy ha egy férfit hatalmába ejt a féltékenység szelleme, s féltékennyé válik feleségére, állítsa feleségét az Úr elé, és a pap alkalmazza rá ezt az egész törvényt. A férfi ment marad a bűntől, az asszonynak ellenben viselnie kell vétkét.”A nazireátus.
6 Ezt mondta az Úr Mózesnek: „Szólj Izrael fiaihoz és mondd meg nekik: Ha valaki, akár férfi, akár nő le akarja tenni a nazireusok külön fogadalmát, hogy egészen az Úrnak szentelje magát, tartózkodjék a bortól és a részegítő italtól, ne igyék borból és részegítő italból készült ecetet, s nem szabad semmiféle szőlő levét sem innia, sem pedig friss vagy aszalt szőlőt ennie. Fogadalma egész idején nem szabad semmit sem élveznie abból, ami a szőlőtőn terem, még az éretlen szemeket vagy az indákat sem. Fogadalma egész tartama alatt nem szabad borotvának érnie a fejét, amíg le nem jár az idő, ameddig az Úrnak szentelte magát – legyen szent, s növessze haját hosszúra. Azokon a napokon, amelyeknek idejére az Úrnak szentelte magát, nem szabad halotthoz odamennie. Még akkor sem szabad beszennyeznie magát, ha apja, anyja, bátyja vagy nővére hal meg, mert rajta a fején az Istennek tett fogadalom. Fogadalma idejének minden napján az Úrnak van szentelve. Ha valaki hirtelenül hal meg mellette, beszennyezi fölszentelt fejét. Azon a napon, amikor újra tiszta lesz, meg kell nyírnia fejét; a hetedik nap kell megnyiratkoznia. A nyolcadik napon pedig vigyen két gerlét vagy két galambfiat a papnak a megnyilatkozás sátorának bejáratához. A pap áldozza fel az egyiket engesztelő, a másikat égőáldozatul, hogy megtisztuljon attól a bűntől, amelybe a holttest miatt esett; ugyanazon a napon a fejét újra fölszenteltnek kell nyilvánítani. Fogadalma idejének minden napját ajánlja föl újra az Úrnak, s jóvátételi áldozatul mutasson be egy egyesztendős bárányt. A korábbi napok azonban nem számítanak, mert fogadalma tisztátalanná vált.” A nazireus számára ez a törvény: „Azon a napon, amelyen fogadalma ideje lejár, menjen a megnyilatkozás sátorának bejáratához, és áldozati ajándékul vigyen az Úrnak egyesztendős hibátlan bárányt égőáldozatul, egy hibátlan jerkét engesztelésül, s egy hibátlan kost a közösség áldozatául, azonkívül egy kosár finomlisztből olajjal gyúrt, kovásztalan cipót és olajjal meghintett kovásztalan lepényt a hozzá tartozó étel és italáldozattal. A pap vigye az Úr elé, és mutassa be engesztelő és égőáldozatul. A kost a közösség áldozatául mutassa be az Úrnak a kosár kovásztalannal együtt, majd étel és italáldozatát is mutassa be a pap. Ekkor a nazireus a megnyilatkozás sátorának bejáratánál nyírja le fölszentelt haját, aztán fogja fölszentelt haját, s dobja a tűzbe, amely a közösség áldozata alatt ég. Ekkor a pap fogja a kos megfőtt lapockáját, s vegyen ki a kosárból egy kovásztalan cipót meg egy kovásztalan lepényt, és adja a nazireus kezébe, miután az már levágta a haját. Most a pap végezze el vele a bemutatás szertartását az Úr előtt. A szegyen és combon kívül ezek a papnak járnak, szent adományként. Ezután az Istennek szentelt ismét ihat bort.” Ez az Istennek szenteltre vonatkozó törvény, aki fogadalmat tesz, áldozati ajándéka tekintetében, amelyet fölszentelésekor be kell mutatnia az Úrnak, eltekintve attól, amit egyébként még fel akar ajánlani. Közvetlenül azután, hogy fogadalma, amelyet letesz, elhangzik, a fogadalmára vonatkozó törvény szerint kell eljárnia.Az áldás.
Így szólt az Úr Mózeshez: „Mondd meg Áronnak és fiainak: Így áldjátok meg Izrael fiait, e szavakkal: Áldjon meg az Úr és oltalmazzon! Ragyogtassa rád arcát az Úr, s legyen hozzád jóságos! Fordítsa feléd arcát az Úr és szerezzen neked üdvösséget! Hívják le Izrael fiaira a nevem, és én megáldom őket.”III. A TÖRZSEK VEZÉREINEK ÁLDOZATI AJÁNDÉKA ÉS A LEVITÁK FÖLSZENTELÉSE
A szekerek felajánlása.
7 Amikor Mózes elkészült a hajlékkal, és minden fölszerelésével együtt fölszentelte, s az oltárt és tartozékait is fölkente és fölszentelte, Izrael vezérei, a családok fejei, azaz a törzsek vezetői, s a számba vettek elöljárói ajándékokat hoztak. Hat fedett szekeret és tizenkét marhát hoztak áldozati ajándékul az Úrnak, minden két vezérre esett egy szekér és mindegyikükre egy marha. Odavitték a hajlék elé. Az Úr ekkor azt mondta Mózesnek: „Vedd el tőlük őket, legyenek a megnyilatkozás sátorának szolgálatára. Add át őket a leviták különféle csoportjainak, megszabott tisztségüknek megfelelően.” Mózes tehát átvette a szekereket és a marhákat, és odaadta Lévi fiainak. Két szekeret és négy marhát odaadott Gerson fiainak a nekik kijelölt szolgálatnak megfelelően. Négy szekeret és nyolc marhát átadott Merári fiainak, annak a rájuk kirótt szolgálatnak megfelelően, (amelyet) Áron pap fiának, Itamárnak a felügyeletével be kellett tölteniük. Kehát fiainak ellenben nem adott semmit, mivel nekik a szent dolgok voltak gondjukra bízva, s ezeket a vállukon kellett vinniük.Adományok az oltár felszenteléséhez.
A vezérek az oltár fölszenteléséhez is elhozták az ajándékokat azon a napon, amelyen fölszentelték; a vezérek az oltár elé hozták áldozati adományaikat. Akkor azt mondta az Úr Mózesnek: „Mindennap egy vezér hozza el áldozati adományát az oltár felszenteléséhez.” Az első nap Amminadab fia, Nachson hozta el ajándékát Júda törzséből. Ajándéka egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, meg egy 70 sékel súlyú ezüsttálka, a szent mérték szerint, mindkettő tele olajjal vegyített lisztlánggal, ételáldozat céljára, továbbá egy 10 sékel súlyú aranyszelence füstölőszerekkel töltve, egy fiatal bika, egy kos és egy egyesztendős bárány égőáldozatnak, egy kecskebak engesztelő áldozatul, végül a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Nachsonnak, Amminadab fiának az ajándéka. A második nap Cuár fia, Isszachár fiainak vezére, Netaneel hozta el (adományát). Elhozta adományát: egy 130 sékel súlyú ezüsttálat, egy 70 sékel súlyú ezüsttálkát a szent mérték szerint, mindkettő tele olajjal kevert lisztlánggal, ételáldozat céljára, egy 10 sékel súlyú aranyszelencét füstölőszerekkel töltve, egy fiatal bikát, egy kost és egy esztendős bárányt égőáldozatnak, egy kecskebakot engesztelő áldozatul, s a közösség áldozatául két marhát, öt kost, öt bakot és öt egyesztendős bárányt. Ez volt Cuár fiának, Netaneelnek az adománya. A harmadik nap Zebulun fiainak vezére, Helon fia, Eliab. Az ő ajándéka egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, egy 70 sékel súlyú ezüsttálka, a szent mérték szerint, mindkettő olajjal vegyített lisztlánggal tele, ételáldozat céljára, egy 10 sékel súlyú aranyszelence füstölőszerekkel töltve, egy fiatal bika, egy kos és egy esztendős bárány égőáldozatnak, egy kecskebak engesztelő áldozatul, s a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Helon fiának, Eliabnak az ajándéka. A negyedik nap Ruben fiainak a vezére, Sedeur fia, Elicur. Az ő adománya egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, egy 70 sékel súlyú ezüsttálka, a szent mérték szerint, mindkettő tele olajjal vegyített lisztlánggal, ételáldozat céljára, egy 10 sékel súlyú aranyszelence füstölőszerekkel töltve, egy fiatal bika, egy kos és egy esztendős bárány égőáldozatnak, egy kecskebak engesztelő áldozatul, és a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Sedeur fiának, Elicurnak az adománya. Az ötödik nap Simeon fiainak a vezére, Curisaddai fia, Selumiel. Az ő ajándéka egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, egy 70 sékel súlyú ezüsttálka, a szent mérték szerint, mindkettő tele olajjal kevert lisztlánggal, ételáldozat céljára, egy 10 sékel súlyú aranyszelence füstölőszerekkel töltve, egy fiatal bika, egy kos és egy egyesztendős bárány égőáldozatnak, egy kecskebak engesztelő áldozatul, s a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Curisaddai fiának, Selumielnek az ajándéka. A hatodik nap Gád fiainak a vezére, Reuel fia, Eljazaf. Az ő adománya egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, egy 70 sékel súlyú ezüsttálka, a szent mérték szerint, mindkettő olajjal kevert lisztlánggal tele, ételáldozat céljára, egy 10 sékel súlyú aranyszelence füstölőszerekkel töltve, egy fiatal bika, egy kos és egy egyesztendős bárány égőáldozatnak, egy kecskebak engesztelő áldozatul, s a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Reuel fiának, Eljazafnak az adománya. A hetedik nap Efraim fiainak vezére, Ammihud fia, Elisama. Az ő ajándéka egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, egy 70 sékel súlyú ezüsttálka, a szent mérték szerint, mindkettő tele olajjal kevert lisztlánggal, ételáldozat céljára, egy 10 sékel súlyú aranyszelence füstölőszerekkel töltve, egy fiatal bika, egy kos és egy egyesztendős bárány égőáldozatnak, egy kecskebak engesztelő áldozatul, s a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Ammihud fiának, Elisamának az ajándéka. A nyolcadik nap Manassze fiainak a vezére, Pedacur fia, Gamliel. Az ő adománya egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, egy 70 sékel súlyú ezüsttálka, a szent mérték szerint, mindkettő tele olajjal kevert lisztlánggal, ételáldozat céljára, egy 10 sékel súlyú aranyszelence füstölőszerekkel töltve, egy fiatal bika, egy kos és egy egyesztendős bárány égőáldozatnak, egy kecskebak engesztelő áldozatul, s a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Pedacur fiának, Gamlielnek az adománya. A kilencedik nap Benjamin fiainak vezére, Gidoni fia, Abidan. Az ő ajándéka egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, egy 70 sékel súlyú ezüsttálka, a szent mérték szerint, mindkettő tele olajjal kevert lisztlánggal, ételáldozat céljára, egy 10 sékel súlyú aranyszelence füstölőszerekkel töltve, egy fiatal bika, egy kos és egy egyesztendős bárány égőáldozatnak, egy kecskebak engesztelő áldozatul, s a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Gidoni fiának, Abidannak az ajándéka. A tizedik nap Dán fiainak a vezére, Ammisaddai fia, Achiezer. Az ő adománya egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, egy 70 sékel súlyú ezüsttálka a szent mérték szerint, mindkettő tele olajjal vegyített lisztlánggal, ételáldozat céljára, egy 10 sékel súlyú aranyszelence füstölőszerekkel töltve, egy fiatal bika, egy kos és egy egyesztendős bárány égőáldozatnak, egy kecskebak engesztelő áldozatul, s a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Ammisaddai fiának, Achiezernek az adománya. A tizenegyedik nap Áser fiainak a vezére, Ochran fia, Pagiel. Az ő ajándéka egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, egy 70 sékel súlyú ezüsttálka, a szent mérték szerint, mindkettő olajjal kevert lisztlánggal tele, ételáldozat céljára, egy 10 sékel súlyú aranyszelence füstölőszerekkel töltve, egy fiatal bika, egy kos és egy egyesztendős bárány égőáldozatnak, egy kecskebak engesztelő áldozatul, és a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Ochran fiának, Pagielnek az ajándéka. A tizenkettedik nap Naftali fiainak a vezére, Enan fia, Achira. Az ő adománya egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, egy 70 sékel súlyú ezüsttálka, a szent mérték szerint, mindkettő tele olajjal vegyített lisztlánggal, ételáldozat céljára, egy 10 sékel súlyú aranyszelence füstölőszerekkel töltve, egy fiatal bika, egy kos és egy egyesztendős bárány égőáldozatnak, egy kecskebak engesztelő áldozatul, s a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Enan fiának, Achirának az adománya. Ezek voltak Izrael vezéreinek adományai az oltár felszentelésére azon a napon, amelyen fölszentelték: tizenkét ezüsttál, tizenkét ezüsttálka, tizenkét aranyszelence. Minden tál 130 sékelt nyomott ezüstben és minden tálka 70 sékelt. Az edények összesen 2400 sékel ezüstöt tettek ki a szent mérték szerint. Ami a füstölőszerekkel töltött aranyszelencéket illeti, mindegyikük 10 sékelt nyomott a szent mérték szerint, így a szelencék összesen 120 sékel aranyat tettek ki. Az égőáldozatnak szánt állatok összesen: tizenkét bika, továbbá tizenkét kos és tizenkét egyesztendős bárány a velük együttjáró ételáldozaton kívül, valamint tizenkét kecskebak engesztelő áldozatul. A közösség áldozatául hozott állatok száma huszonnégy marhát, hatvan kost, hatvan bakot és hatvan egyesztendős bárányt tett ki. Ezek voltak azok az áldozati adományok, amelyeket akkor hoztak az oltár fölszentelésére, amikor azt fölkenték. S amikor Mózes bement a megnyilatkozás sátorába, hogy beszéljen Vele, hallotta a hangot, amint beszélt hozzá a kiengesztelődés táblájáról, amely a tanúság ládáján volt elhelyezve, a két kerub között, s beszélt vele.A mécstartó mécsesei.
8 Ezt mondta az Úr Mózesnek: „Beszélj Áronnal és mondd meg neki: Ha felrakod a mécseseket, ügyelj, hogy a hét mécses a mécstartó előtti térre vesse fényét.” S Áron így járt el: a mécstartó előtti tér felé fordítva helyezte el a mécseseket, ahogy az Úr Mózesnek parancsolta. A mécstartó így készült: aranyból kalapálták, még a lábát s rajta a virágokat is aranyból kalapálták; pontosan arra a mintára készítette el Mózes a mécstartót, amelyet az Úr mutatott neki.A leviták fölszentelése.
Ezt mondta az Úr Mózesnek: „Vezesd ki Lévi fiait Izrael fiainak köréből, és tisztítsd meg őket. Ezt tedd velük tisztulásukra: hintsd meg őket bűneiktől való megszabadulásukra szolgáló vízzel, aztán egész testüket borotválják meg, mossák ki a ruhájukat, tisztálkodjanak meg, s fogjanak egy fiatal bikát és vegyék a vele együttjáró ételáldozatot, az olajjal vegyített lisztlángot; te pedig végy egy fiatal bikát engesztelő áldozatul. Majd rendeld a levitákat a megnyilatkozás sátora elé, és gyűjtsd egybe Izrael fiainak egész közösségét. Ezután a leviták járuljanak az Úr elé, Izrael fiai meg tegyék kezüket a levitákra. S most Áron ajánlja fel Lévi fiait az Úrnak Izrael fiainak ajándékaként szertartás keretében, hogy alkalmassá váljanak az Úr szolgálatára. A leviták tegyék kezüket a bikák fejére, te meg mutasd be az egyiket engesztelő, a másikat égőáldozatul az Úrnak, hogy a leviták megszabaduljanak bűneiktől. Ezután állítsd Áron és fia elé a levitákat, ajánld fel őket az Úrnak szertartással, és vond ki Lévi fiait Izrael fiai köréből, hogy a leviták az enyémek legyenek. Ezután a leviták megkezdhetik szolgálatukat a megnyilatkozás sátora körül. Tehát tisztítsd meg, s ajánld fel őket. Hiszen nekem adták őket egészen, Izrael fiai közül. A magam számára lefoglaltam őket Izrael elsőszülöttei helyett, akik elsőként nyitják meg anyjuk méhét. Mert Izrael fiai körében az enyém minden elsőszülött, ember és állat egyaránt. Azon a napon, amelyen lesújtottam Egyiptom elsőszülötteire, a magamévá avattam őket. Lefoglaltam magamnak Lévi fiait Izrael fiainak elsőszülöttei helyett, s Izrael fiai közül odaadtam a levitákat Áronnak és fiainak, hogy Izrael fiai nevében ellássák a megnyilatkozás sátorának szolgálatát, s Izrael fiai helyett engeszteljenek, nehogy csapás érje Izrael fiait, amikor Izrael fiai a szentélyhez közelítenek.” Mózes és Áron, s Izrael fiainak egész közössége így tettek Lévi fiaival. Egészen úgy tettek velük Izrael fiai, ahogyan az Úr a leviták felől Mózesnek parancsot adott. Lévi fiai engedték, hogy bűneiktől megtisztítsák őket, s kimosták ruhájukat. Áron adományként felajánlotta őket az Úrnak, majd elvégezte értük az engesztelés szertartását, hogy megtisztuljanak. Ezután a leviták Áronnak és fiainak a felügyeletével megkezdték a megnyilatkozás sátorának szolgálatát. Ahogyan az Úr Lévi fiai ügyében Mózesnek megparancsolta, úgy jártak el.A leviták szolgálatának ideje.
Ezt mondta az Úr Mózesnek: „A következők legyenek érvényben a levitákra: huszonöt évtől fölfelé köteles szolgálatot teljesíteni, azaz a megnyilatkozás sátorának gondját viselni. Ötvenéves korában abbahagyhatja a megnyilatkozás sátorának gondozását, nem köteles tovább szolgálatot teljesíteni. Mindazonáltal segítségére lehet társainak a megnyilatkozás sátorában kötelezettségeik teljesítésében, de tulajdonképpeni szolgálatot nem kell többé ellátnia. Így járj el a levitákkal szolgálati kötelezettségeik tekintetében.”Előző nap Olvasási terv Következő nap