A tisztátalanok kiutasítása 5
1Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
»Parancsold meg Izrael fiainak, hogy utasítsák ki a táborból mindazt, aki leprás, folyásban szenved, vagy halott miatt tisztátalan:
akár férfi, akár nő, utasítsátok ki a táborból, hogy tisztátalanná ne tegyék a tábort, mert én közöttetek lakom.«
Úgy is tettek Izrael fiai: kiutasították az ilyeneket a táboron kívülre, amint az Úr meghagyta Mózesnek.
Kártérítés, adományok a szentélynek Így szólt továbbá az Úr Mózeshez: »Szólj Izrael fiaihoz: Ha valaki, akár férfi, akár nő, elkövet valami vétket, amelyet az emberek el szoktak követni, s így hűtlenül megszegi az Úr parancsát és vétkessé válik: vallja meg vétkét, s térítse meg magát az értéket, s azonfelül ötödrészét annak, aki ellen vétkezett. Ha nincsen, aki felvegye, akkor adja oda az Úrnak, s legyen a papé, azon a koson felül, amelyet az engesztelés végett, engesztelő áldozatul kell bemutatni.
Minden adomány, amelyet Izrael fiai hoznak, a papot illesse, s mindaz, amit valaki a szent helyre visz és a pap kezébe ad, a papé legyen.«
Engesztelő áldozat féltékenység esetén 11Így szólt továbbá az Úr Mózeshez: »Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik: Ha valakinek a felesége megtéved és megcsalja a férjét és más férfival hál, de ezt férje nem tudja megállapítani, hanem titok marad a házasságtörés, és tanúk által sem lehet bizonyítani, mert nem érték rajta a házasságtörésen: ha a féltékenység szelleme izgatja a férfit a felesége ellen, akár valóban tisztátalanná lett az, akár hamisan gyanúsítja, vezesse a paphoz, és vigyen miatta áldozati ajándékul egy tized mérték árpalisztet; olajat ne öntsön rá, és tömjént se tegyen rá, mert féltékenységi ételáldozat, házasságtörést vizsgáló áldozat az.
A pap aztán vezesse és állítsa az asszonyt az Úr elé és vegyen egy cserépedénybe szent vizet, s tegyen abba egy kis port a hajlék padozatáról. Aztán fossza meg az Úr színe előtt álló asszony fejét a díszétől, tegye rá kezére az emlékeztető ételáldozatot, a féltékenységi ételáldozatot, ő maga pedig tartsa kezében a keservek vizét, amelyet átokkal megátkozott és eskesse meg őt és mondja: ‘Ha nem hált veled más férfi, s nem lettél tisztátalanná férjed ágyának elhagyása által, ne ártson neked e keservek vize, amelyet megátkoztam. Ha azonban elhajoltál férjedtől és tisztátalanná lettél és más férfival háltál, szálljanak rád a következő átkok: Tegyen az Úr téged átokká és példázattá mindenki számára néped között: sorvassza el csípődet, s szakadjon szét megdagadó méhed. Hatoljon ez az átkozott víz beleidbe, s dagadjon meg méhed, sorvadjon el a csípőd.’ Felelje erre az asszony: ‘Ámen, ámen!’
Aztán írja rá a pap ezeket az átkokat egy lapra, s törölje bele a keservek vizébe, amelyet megátkozott, s itassa meg az asszonnyal. Mielőtt azonban megissza, vegye el a pap a kezéből a féltékenységi ételáldozatot, ajánlja fel az Úr előtt és tegye az oltárra – úgy tudniillik, hogy előbb vegyen egy marékra valót emlékeztetőrészül az áldozatból, s égesse el az oltáron, és csak aztán itassa meg az asszonnyal a keservek vizét. – Amikor megitta: ha tisztátalanná lett, s megcsalta férjét és házasságtörésben vétkes, akkor átjárja őt az átok vize, s feldagad a hasa, elsorvad a csípője, és az asszony átokká és példázattá lesz egész népe között; ha pedig nem lett tisztátalanná, akkor sértetlen marad és szülhet magzatot.
Ez a törvény a féltékenységről. Ha elhajol az asszony a férjétől és tisztátalanná lesz, s a férj a féltékenység szellemétől izgatva elviszi az Úr színe elé, s a pap megteszi vele mindazt, ami itt meg van írva, akkor a férj vétek nélkül lesz, ő pedig meglakol vétkéért.«
A nazíreátus 6 1Így szólt továbbá az Úr Mózeshez: »Szólj Izrael fiaihoz, s mondd nekik: Ha egy férfi vagy nő fogadalmat tesz, hogy megszentelődik és az Úrnak fogja magát szentelni, bortól és mindattól, ami részegít, tartózkodjon. Borból vagy más valami italból készült ecetet és semmit, amit szőlőből sajtolnak, ne igyon, se friss, se szárított szőlőt ne egyék. Azon egész idő alatt, amelyben fogadalma az Úrnak szenteli, semmit se egyék, ami szőlőtőről való, se aszú szőlőt, se szőlőmagot. Megtartóztatásának egész ideje alatt borotva ne járja fejét; annak a napnak leteltéig, ameddig az Úrnak szentelte magát, szent legyen: hagyja nőni fején haját. Megszentelődésének egész ideje alatt halotthoz be ne menjen, még atyja, anyja, fivére és nővére temetése által se tegye tisztátalanná magát, mert fején annak a jele van, hogy Istenének szentelte magát. Megtartóztatásának egész ideje alatt az Úrnak szentelje magát.
Ha valaki hirtelen meghal előtte, akkor tisztátalanná válik szentelt feje: nyírja is meg azt mindjárt tisztulása napján, s a hetediken újra. A nyolcadik napon aztán vigyen két gerlicét vagy két galambfiókát a paphoz, a bizonyság sátrának bejáratához. A pap pedig készítse el az egyiket bűnért való áldozatul, a másikat meg egészen elégő áldozatul és esedezzék érte, amiért bűnbe esett a halott által. Ugyanazon a napon szentelje fejét, és szentelje megtartóztatásra szánt napjait újra az Úrnak, bemutatva egy egyesztendős bárányt vétekért való áldozatul – úgy azonban, hogy az előbbi napok érvénytelenek legyenek, minthogy tisztátalanná vált megszentelődése.
A megszentelődésről a következő a törvény. Amikor letelnek azok a napok, amelyeket fogadalmára megállapított, vezesse őt a pap a szövetség sátrának ajtajához és hozasson vele áldozati ajándékul az Úrnak: egy egyesztendős hibátlan bárányt egészen elégő áldozatul, egy egyesztendős hibátlan juhot bűnért való áldozatul, meg egy hibátlan kost békeáldozatul, meg egy kosár kovásztalan, olajjal meghintett kenyeret és kovásztalan, olajjal megkent lepényt, a hozzájuk tartozó étel- s italáldozatokkal együtt. Aztán vigye ezeket a pap az Úr elé és készítse el a bűnért való áldozatot és az egészen elégő áldozatot, a kost pedig vágja le békeáldozatul az Úrnak, és mutassa be vele a kosár kovásztalan kenyeret meg a szokásos étel- s italáldozatot. Aztán nyírassa le a nazírral a szövetség sátrának ajtaja előtt megszentelődésének haját, és vegye a haját és tegye a békeáldozat alá tett tűzre. Majd vegye a kos megfőzött lapockáját meg az egyik kovásztalan cipót a kosárból, s az egyik kovásztalan lepényt, s tegye rá a nazír kezére, miután fejét megnyírták, s ajánlja fel az Úr előtt; aztán vegye vissza tőle, s legyen éppúgy a pap szent része, mint a parancs szerint odaadandó szegy meg a comb. Ezután ihat a nazír bort.
Ez a kötelessége a nazírnak, minthogy megszentelődése idején áldozati ajándékát ígérte az Úrnak – azonkívül, amire a tehetségéből telik: amint szívében a fogadalmat tette, úgy kell cselekednie, hogy megszentelődése tökéletes legyen.«
Az ároni áldás Így szólt továbbá az Úr Mózeshez: »Szólj Áronhoz és fiaihoz: Így áldjátok meg Izrael fiait és ezt mondjátok nekik:
A törzsek vezetőinek ajándékai 7 1Történt pedig azon a napon, amelyen Mózes befejezte, felállította, felkente és megszentelte a hajlékot és minden eszközét, valamint az oltárt és minden eszközét, hogy Izrael fejedelmei, a nagycsaládok fejei, azok, akik az egyes törzsek fejedelmei, s a megszámláltak elöljárói voltak, elhoztak az Úr elé áldozati ajándékul hat fedett szekeret és tizenkét szarvasmarhát. Egy-egy szekeret hozott két-két fejedelem, egy-egy szarvasmarhát mindegyik. Amikor elhozták ezeket a hajlék elé, így szólt az Úr Mózeshez: »Fogadd el tőlük és szolgáljanak a sátor szolgálatára és add oda a levitáknak szolgálatuk tisztéhez képest.« Átvette tehát Mózes a szekereket s a marhákat, és odaadta a levitáknak. Két szekeret és négy marhát Gerson fiainak adott szükségletükhöz képest, másik négy szekeret meg nyolc marhát Merári fiainak adott tisztükhöz és szolgálatukhoz Itamárnak, Áron pap fiának keze alá. Kaát fiainak azonban nem adott sem szekeret, sem marhát, minthogy ők a szent helyen levő dolgok szolgálatát végezték, s vinnivalóikat tulajdon vállukon vitték.
Azon a napon, amelyen felkenték az oltárt, elhozták a fejedelmek az oltár felavatására áldozati ajándékukat az oltár elé. Azt mondta ekkor az Úr Mózesnek: »Minden nap egy-egy fejedelem mutassa be áldozati ajándékát az oltár felavatására.«
Az első napon a Júda törzséből való Nahson, Aminádáb fia mutatta be áldozati ajándékát. 13Volt pedig abban: egy ezüsttál, amely százharminc sékelt nyomott, egy ezüstcsésze, amely hetven sékel volt a szentély súlyegysége szerint; mindkettő telve ételáldozatnak szánt, olajjal meghintett lisztlánggal; egy tíz aranysékeles mozsárka telve füstölőszerrel; egy fiatal bika a csordából, egy kos, egy egyesztendős bárány egészen elégő áldozatul; meg egy kecskebak bűnért való áldozatul; békeáldozatul pedig két szarvasmarha, öt kos, öt kecskebak, öt egyesztendős bárány. Ez volt Nahsonnak, Aminádáb fiának áldozati ajándéka.
A második napon Natanael, Szuár fia, Isszakár törzsének fejedelme mutatta be áldozatát: egy ezüsttálat, amely százharminc sékelt nyomott, egy ezüstcsészét, amely hetven sékel volt a szentély súlyegysége szerint, mindkettőt telve ételáldozatul szánt, olajjal meghintett lisztlánggal; egy tízsékeles aranymozsárkát telve füstölőszerrel; egy fiatal bikát a csordából, egy kost, egy egyesztendős bárányt egészen elégő áldozatul; egy kecskebakot bűnért való áldozatul; békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Natanaelnek, Szuár fiának áldozati ajándéka.
A harmadik napon Zebulon fiainak fejedelme, Eliáb, Helon fia mutatta be: egy ezüsttálat, amely százharminc sékelt nyomott, egy ezüstcsészét, amely hetven sékel volt a szentély súlyegysége szerint, mindkettőt telve ételáldozatul szánt, olajjal meghintett lisztlánggal, egy tíz sékelt nyomó aranymozsárkát telve füstölőszerrel; egy fiatal bikát a csordából, egy kost, egy egyesztendős bárányt egészen elégő áldozatul; egy kecskebakot bűnért való áldozatul; békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Eliábnak, Helon fiának áldozati ajándéka.
A negyedik napon Rúben fiainak fejedelme, Eliszúr, Sedeúr fia mutatta be áldozatát: egy ezüsttálat, amely százharminc sékelt nyomott, egy ezüstcsészét, amely hetven sékel volt a szentély súlyegysége szerint, mindkettőt telve ételáldozatul szánt, olajjal meghintett lisztlánggal, egy tíz sékelt nyomó aranymozsárkát, telve füstölőszerrel; egy fiatal bikát a csordából, egy kost, egy egyesztendős bárányt egészen elégő áldozatul; egy kecskebakot bűnért való áldozatul; békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Eliszúrnak Sedeúr fiának áldozati ajándéka.
Az ötödik napon Simeon fiainak fejedelme, Salámiel, Szúrisaddáj fia mutatta be áldozatát: egy ezüsttálat, amely százharminc sékelt nyomott, egy ezüstcsészét, amely hetven sékel volt a szentély súlyegysége szerint, mindkettőt telve ételáldozatul szánt, olajjal meghintett lisztlánggal; egy tíz sékelt nyomó aranymozsárkát telve füstölőszerrel; egy fiatal bikát a csordából, egy kost, egy egyesztendős bárányt egészen elégő áldozatul; egy kecskebakot bűnért való áldozatul; békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Salámielnek, Szúrisaddáj fiának áldozati ajándéka.
A hatodik napon Gád fiainak fejedelme, Eliászáf, Dúel fia mutatta be áldozatát: egy ezüsttálat, amely százharminc sékelt nyomott, egy ezüstcsészét, amely hetven sékel volt a szentély súlyegysége szerint, mindkettőt telve ételáldozatul szánt, olajjal meghintett lisztlánggal, egy tíz sékelt nyomó aranymozsárkát telve füstölőszerrel; egy fiatal bikát a csordából, egy kost, egy egyesztendős bárányt egészen elégő áldozatul; egy kecskebakot bűnért való áldozatul; békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Eliászáfnak, Dúel fiának áldozati ajándéka.
A hetedik napon Efraim fiainak fejedelme, Elisáma, Ammiúd fia mutatta be áldozatát: egy ezüsttálat, amely százharminc sékelt nyomott, egy ezüstcsészét, amely hetven sékel volt a szentély súlyegysége szerint, mindkettőt telve ételáldozatul szánt, olajjal meghintett lisztlánggal; egy tíz sékelt nyomó aranymozsárkát telve füstölőszerrel; egy fiatal bikát a csordából, egy kost, egy egyesztendős bárányt egészen elégő áldozatul; egy kecskebakot bűnért való áldozatul; békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Elisámának, Ammiúd fiának áldozati ajándéka.
A nyolcadik napon Manassze fiainak fejedelme, Gamáliel, Fadasszúr fia mutatta be áldozatát: egy ezüsttálat, amely százharminc sékelt nyomott, egy ezüstcsészét, amely hetven sékel volt a szentély súlyegysége szerint, mindkettőt telve ételáldozatul szánt, olajjal meghintett lisztlánggal, egy tíz sékelt nyomó aranymozsárkát telve füstölőszerrel; egy fiatal bikát a csordából, egy kost, egy egyesztendős bárányt egészen elégő áldozatul; egy kecskebakot bűnért való áldozatul; békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Gamálielnek, Fadasszúr fiának áldozati ajándéka.
A kilencedik napon Benjamin fiainak fejedelme, Abidán, Gedeon fia mutatta be áldozatát: egy ezüsttálat, amely százharminc sékelt nyomott, egy ezüstcsészét, amely hetven sékel volt a szentély súlyegysége szerint, mindkettő telve ételáldozatul szánt, olajjal meghintett lisztlánggal, egy tíz sékelt nyomó aranymozsárkát telve füstölőszerrel; egy fiatal bikát a csordából, egy kost, egy egyesztendős bárányt egészen elégő áldozatul; egy kecskebakot bűnért való áldozatul; békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Abidánnak, Gedeon fiának áldozati ajándéka.
A tizedik napon Dán fiainak fejedelme, Ahiézer, Ammisaddáj fia mutatta be áldozatát: egy ezüsttálat, amely százharminc sékelt nyomott, egy ezüstcsészét, amely hetven sékel volt a szentély súlyegysége szerint, mindkettőt telve ételáldozatul szánt, olajjal meghintett lisztlánggal, egy tíz sékelt nyomó aranymozsárkát telve füstölőszerrel; egy fiatal bikát a csordából, egy kost, egy egyesztendős bárányt egészen elégő áldozatul; egy kecskebakot bűnért való áldozatul; békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Ahiézernek, Ammisaddáj fiának áldozati ajándéka.
A tizenegyedik napon Áser fiainak fejedelme, Fegiel, Okrán fia mutatta be áldozatát: egy ezüsttálat, amely százharminc sékelt nyomott, egy ezüstcsészét, amely hetven sékel volt a szentély súlyegysége szerint, mindkettőt telve ételáldozatul szánt, olajjal meghintett lisztlánggal, egy tíz sékelt nyomó aranymozsárkát telve füstölőszerrel; egy fiatal bikát a csordából, egy kost, egy egyesztendős bárányt egészen elégő áldozatul; egy kecskebakot bűnért való áldozatul; békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Fegielnek, Okrán fiának áldozati ajándéka.
A tizenkettedik napon Naftali fiainak fejedelme, Áhira, Enán fia mutatta be áldozatát: egy ezüsttálat, amely százharminc sékelt nyomott, egy ezüstcsészét, amely hetven sékel volt a szentély súlyegysége szerint, mindkettőt telve ételáldozatul szánt, olajjal meghintett lisztlánggal, egy tíz sékelt nyomó aranymozsárkát telve füstölőszerrel; egy fiatal bikát a csordából, egy kost, egy egyesztendős bárányt egészen elégő áldozatul; egy kecskebakot bűnért való áldozatul; békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Ahirának, Enán fiának áldozati ajándéka.
A következőket mutatták be tehát Izrael fejedelmei az oltár felavatására azon a napon, amelyen felszentelték: tizenkét ezüsttálat, tizenkét ezüstcsészét, tizenkét aranymozsárkát, úgyhogy százharminc sékel ezüst volt egy-egy tál és hetven sékel volt egy-egy csésze, tehát ezüstből, az összes edényeket együttvéve, kétezernégyszáz sékelt a szentély súlyegysége szerint; a tizenkét, füstölőszerrel telt aranymozsárka pedig tíz-tíz sékel súlyú volt a szentély súlyegysége szerint, aranyból tehát összesen százhúsz sékelt; egészen elégő áldozatul tizenkét fiatal bikát a csordából, tizenkét kost, tizenkét egyesztendős bárányt meg a hozzájuk tartozó ételáldozatokat; vétekért való áldozatul tizenkét kecskebakot; békeáldozatul huszonnégy szarvasmarhát, hatvan kost, hatvan kecskebakot, hatvan egyesztendős bárányt. Ezt mutatták be az oltár felavatására, amikor felkenték.
Az Úr találkozik Mózessel Ha pedig Mózes bement a szövetség sátrába, hogy tanácsot kérjen, hallotta a hangot, mellyel az Úr a bizonyság ládáján levő engesztelőhelyről, a két kerub közül szólt hozzá és onnan vele beszélt.
A mécstartó elhelyezése 8 1Így szólt továbbá az Úr Mózeshez: »Szólj Áronhoz és mondd neki: Ha felrakod a hét mécsest, a déli oldalra állítsd a mécstartót. Azt parancsold tehát, hogy a mécsesek észak felé, a kitett kenyerek asztala felé nézzenek, a mécstartóval szembeeső oldalra világítsanak.« Áron úgy is tett: úgy rakta fel a mécseseket a mécstartóra, amint az Úr parancsolta Mózesnek. – A mécstartó vert aranyból készült, a középső szára éppúgy, mint mindaz, ami az ágak mindkét oldalából kijött: azon minta szerint, amelyet az Úr mutatott Mózesnek, aszerint csinálta meg a mécstartót.
A leviták felszentelése és szolgálata 5Így szólt továbbá az Úr Mózeshez: »Vedd ki a levitákat Izrael fiai közül és tisztítsd meg őket a következő szertartással: hintsd meg őket a tisztulás vizével, borotválják le testüket egészen, és mossák ki ruhájukat. Miután így megtisztultak, vegyenek egy fiatal bikát a csordából, hozzávaló ételáldozatul pedig olajjal meghintett lisztlángot, egy másik bikát a csordából pedig végy bűnért való áldozatul. Aztán állítsd a levitákat a szövetség sátra elé és hívd egybe Izrael fiainak egész sokaságát. Miután pedig a leviták az Úr elé álltak, Izrael fiai tegyék rájuk a kezüket, Áron pedig ajánlja fel a levitákat az Úr színe előtt ajándékul Izrael fiai részéről, hogy szolgáljanak az Ő szolgálatában. Majd tegyék rá a leviták a kezüket a fiatal bikák fejére, te pedig készítsd el az egyiket bűnért való áldozatul, a másikat meg egészen elégő áldozatul az Úrnak, hogy engesztelést végezz értük. Így állítsd a levitákat Áronnak és fiainak színe elé, így szenteld és ajánld fel őket az Úrnak, így különítsd el őket Izrael fiai közül, hogy az enyéim legyenek, s aztán bemehetnek a szövetség sátrába, hogy szolgáljanak nekem.
Így tisztítsd, szenteld és ajánld fel őket az Úrnak, mert teljesen nekem adták őket Izrael fiai: cserébe minden elsőszülöttért, amely méhet nyit Izraelben, vettem el őket magamnak. Az enyém ugyanis minden elsőszülött Izrael fiai között, akár ember, akár állat: attól a naptól kezdve, hogy megvertem minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, magamnak szenteltem őket. De cserébe Izrael fiainak összes elsőszülötteiért elvettem a levitákat, s odaadtam őket a népből ajándékba Áronnak és fiainak, hogy szolgáljanak nekem Izrael helyett a szövetség sátrában és könyörögjenek az izraelitákért, hogy csapás ne legyen a népen, ha a szentélyhez közelíteni merészel.«
Meg is tette Mózes és Áron meg Izrael fiainak egész közössége a levitákkal azt, amit az Úr Mózesnek parancsolt: megtisztultak, kimosták ruhájukat, Áron felajánlotta őket az Úr színe előtt, s könyörgött értük, hogy megtisztulva menjenek be szolgálatukra a szövetség sátrába Áron s fiai előtt. Ahogy az Úr parancsolt Mózesnek a leviták felől, úgy történt.
Így szólt továbbá az Úr Mózeshez: »Ez a törvény a levitákról: Huszonöt esztendős koruktól kezdve vonuljanak be, hogy szolgáljanak a szövetség sátrában; ha azonban ötvenedik esztendejüket betöltötték, ne szolgáljanak többé; legyenek testvéreik segítői a szövetség sátrában, gondoskodjanak arról, amit rájuk bíznak, de szolgálatot ne teljesítsenek. Így rendelkezzél a levitákkal dolgaikat illetőleg.«
Kártérítés, adományok a szentélynek Így szólt továbbá az Úr Mózeshez: »Szólj Izrael fiaihoz: Ha valaki, akár férfi, akár nő, elkövet valami vétket, amelyet az emberek el szoktak követni, s így hűtlenül megszegi az Úr parancsát és vétkessé válik: vallja meg vétkét, s térítse meg magát az értéket, s azonfelül ötödrészét annak, aki ellen vétkezett. Ha nincsen, aki felvegye, akkor adja oda az Úrnak, s legyen a papé, azon a koson felül, amelyet az engesztelés végett, engesztelő áldozatul kell bemutatni.
Minden adomány, amelyet Izrael fiai hoznak, a papot illesse, s mindaz, amit valaki a szent helyre visz és a pap kezébe ad, a papé legyen.«
Engesztelő áldozat féltékenység esetén 11Így szólt továbbá az Úr Mózeshez: »Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik: Ha valakinek a felesége megtéved és megcsalja a férjét és más férfival hál, de ezt férje nem tudja megállapítani, hanem titok marad a házasságtörés, és tanúk által sem lehet bizonyítani, mert nem érték rajta a házasságtörésen: ha a féltékenység szelleme izgatja a férfit a felesége ellen, akár valóban tisztátalanná lett az, akár hamisan gyanúsítja, vezesse a paphoz, és vigyen miatta áldozati ajándékul egy tized mérték árpalisztet; olajat ne öntsön rá, és tömjént se tegyen rá, mert féltékenységi ételáldozat, házasságtörést vizsgáló áldozat az.
A pap aztán vezesse és állítsa az asszonyt az Úr elé és vegyen egy cserépedénybe szent vizet, s tegyen abba egy kis port a hajlék padozatáról. Aztán fossza meg az Úr színe előtt álló asszony fejét a díszétől, tegye rá kezére az emlékeztető ételáldozatot, a féltékenységi ételáldozatot, ő maga pedig tartsa kezében a keservek vizét, amelyet átokkal megátkozott és eskesse meg őt és mondja: ‘Ha nem hált veled más férfi, s nem lettél tisztátalanná férjed ágyának elhagyása által, ne ártson neked e keservek vize, amelyet megátkoztam. Ha azonban elhajoltál férjedtől és tisztátalanná lettél és más férfival háltál, szálljanak rád a következő átkok: Tegyen az Úr téged átokká és példázattá mindenki számára néped között: sorvassza el csípődet, s szakadjon szét megdagadó méhed. Hatoljon ez az átkozott víz beleidbe, s dagadjon meg méhed, sorvadjon el a csípőd.’ Felelje erre az asszony: ‘Ámen, ámen!’
Aztán írja rá a pap ezeket az átkokat egy lapra, s törölje bele a keservek vizébe, amelyet megátkozott, s itassa meg az asszonnyal. Mielőtt azonban megissza, vegye el a pap a kezéből a féltékenységi ételáldozatot, ajánlja fel az Úr előtt és tegye az oltárra – úgy tudniillik, hogy előbb vegyen egy marékra valót emlékeztetőrészül az áldozatból, s égesse el az oltáron, és csak aztán itassa meg az asszonnyal a keservek vizét. – Amikor megitta: ha tisztátalanná lett, s megcsalta férjét és házasságtörésben vétkes, akkor átjárja őt az átok vize, s feldagad a hasa, elsorvad a csípője, és az asszony átokká és példázattá lesz egész népe között; ha pedig nem lett tisztátalanná, akkor sértetlen marad és szülhet magzatot.
Ez a törvény a féltékenységről. Ha elhajol az asszony a férjétől és tisztátalanná lesz, s a férj a féltékenység szellemétől izgatva elviszi az Úr színe elé, s a pap megteszi vele mindazt, ami itt meg van írva, akkor a férj vétek nélkül lesz, ő pedig meglakol vétkéért.«
A nazíreátus 6 1Így szólt továbbá az Úr Mózeshez: »Szólj Izrael fiaihoz, s mondd nekik: Ha egy férfi vagy nő fogadalmat tesz, hogy megszentelődik és az Úrnak fogja magát szentelni, bortól és mindattól, ami részegít, tartózkodjon. Borból vagy más valami italból készült ecetet és semmit, amit szőlőből sajtolnak, ne igyon, se friss, se szárított szőlőt ne egyék. Azon egész idő alatt, amelyben fogadalma az Úrnak szenteli, semmit se egyék, ami szőlőtőről való, se aszú szőlőt, se szőlőmagot. Megtartóztatásának egész ideje alatt borotva ne járja fejét; annak a napnak leteltéig, ameddig az Úrnak szentelte magát, szent legyen: hagyja nőni fején haját. Megszentelődésének egész ideje alatt halotthoz be ne menjen, még atyja, anyja, fivére és nővére temetése által se tegye tisztátalanná magát, mert fején annak a jele van, hogy Istenének szentelte magát. Megtartóztatásának egész ideje alatt az Úrnak szentelje magát.
Ha valaki hirtelen meghal előtte, akkor tisztátalanná válik szentelt feje: nyírja is meg azt mindjárt tisztulása napján, s a hetediken újra. A nyolcadik napon aztán vigyen két gerlicét vagy két galambfiókát a paphoz, a bizonyság sátrának bejáratához. A pap pedig készítse el az egyiket bűnért való áldozatul, a másikat meg egészen elégő áldozatul és esedezzék érte, amiért bűnbe esett a halott által. Ugyanazon a napon szentelje fejét, és szentelje megtartóztatásra szánt napjait újra az Úrnak, bemutatva egy egyesztendős bárányt vétekért való áldozatul – úgy azonban, hogy az előbbi napok érvénytelenek legyenek, minthogy tisztátalanná vált megszentelődése.
A megszentelődésről a következő a törvény. Amikor letelnek azok a napok, amelyeket fogadalmára megállapított, vezesse őt a pap a szövetség sátrának ajtajához és hozasson vele áldozati ajándékul az Úrnak: egy egyesztendős hibátlan bárányt egészen elégő áldozatul, egy egyesztendős hibátlan juhot bűnért való áldozatul, meg egy hibátlan kost békeáldozatul, meg egy kosár kovásztalan, olajjal meghintett kenyeret és kovásztalan, olajjal megkent lepényt, a hozzájuk tartozó étel- s italáldozatokkal együtt. Aztán vigye ezeket a pap az Úr elé és készítse el a bűnért való áldozatot és az egészen elégő áldozatot, a kost pedig vágja le békeáldozatul az Úrnak, és mutassa be vele a kosár kovásztalan kenyeret meg a szokásos étel- s italáldozatot. Aztán nyírassa le a nazírral a szövetség sátrának ajtaja előtt megszentelődésének haját, és vegye a haját és tegye a békeáldozat alá tett tűzre. Majd vegye a kos megfőzött lapockáját meg az egyik kovásztalan cipót a kosárból, s az egyik kovásztalan lepényt, s tegye rá a nazír kezére, miután fejét megnyírták, s ajánlja fel az Úr előtt; aztán vegye vissza tőle, s legyen éppúgy a pap szent része, mint a parancs szerint odaadandó szegy meg a comb. Ezután ihat a nazír bort.
Ez a kötelessége a nazírnak, minthogy megszentelődése idején áldozati ajándékát ígérte az Úrnak – azonkívül, amire a tehetségéből telik: amint szívében a fogadalmat tette, úgy kell cselekednie, hogy megszentelődése tökéletes legyen.«
Az ároni áldás Így szólt továbbá az Úr Mózeshez: »Szólj Áronhoz és fiaihoz: Így áldjátok meg Izrael fiait és ezt mondjátok nekik:
‘Áldjon meg téged az Úr és őrizzen meg téged,
ragyogtassa rád arcát az Úr és kegyelmezzen néked,
fordítsa feléd arcát az Úr, s adjon békét tenéked!’
27Így hívják le nevemet Izrael fiaira, és én megáldom őket.«A törzsek vezetőinek ajándékai 7 1Történt pedig azon a napon, amelyen Mózes befejezte, felállította, felkente és megszentelte a hajlékot és minden eszközét, valamint az oltárt és minden eszközét, hogy Izrael fejedelmei, a nagycsaládok fejei, azok, akik az egyes törzsek fejedelmei, s a megszámláltak elöljárói voltak, elhoztak az Úr elé áldozati ajándékul hat fedett szekeret és tizenkét szarvasmarhát. Egy-egy szekeret hozott két-két fejedelem, egy-egy szarvasmarhát mindegyik. Amikor elhozták ezeket a hajlék elé, így szólt az Úr Mózeshez: »Fogadd el tőlük és szolgáljanak a sátor szolgálatára és add oda a levitáknak szolgálatuk tisztéhez képest.« Átvette tehát Mózes a szekereket s a marhákat, és odaadta a levitáknak. Két szekeret és négy marhát Gerson fiainak adott szükségletükhöz képest, másik négy szekeret meg nyolc marhát Merári fiainak adott tisztükhöz és szolgálatukhoz Itamárnak, Áron pap fiának keze alá. Kaát fiainak azonban nem adott sem szekeret, sem marhát, minthogy ők a szent helyen levő dolgok szolgálatát végezték, s vinnivalóikat tulajdon vállukon vitték.
Azon a napon, amelyen felkenték az oltárt, elhozták a fejedelmek az oltár felavatására áldozati ajándékukat az oltár elé. Azt mondta ekkor az Úr Mózesnek: »Minden nap egy-egy fejedelem mutassa be áldozati ajándékát az oltár felavatására.«
Az első napon a Júda törzséből való Nahson, Aminádáb fia mutatta be áldozati ajándékát. 13Volt pedig abban: egy ezüsttál, amely százharminc sékelt nyomott, egy ezüstcsésze, amely hetven sékel volt a szentély súlyegysége szerint; mindkettő telve ételáldozatnak szánt, olajjal meghintett lisztlánggal; egy tíz aranysékeles mozsárka telve füstölőszerrel; egy fiatal bika a csordából, egy kos, egy egyesztendős bárány egészen elégő áldozatul; meg egy kecskebak bűnért való áldozatul; békeáldozatul pedig két szarvasmarha, öt kos, öt kecskebak, öt egyesztendős bárány. Ez volt Nahsonnak, Aminádáb fiának áldozati ajándéka.
A második napon Natanael, Szuár fia, Isszakár törzsének fejedelme mutatta be áldozatát: egy ezüsttálat, amely százharminc sékelt nyomott, egy ezüstcsészét, amely hetven sékel volt a szentély súlyegysége szerint, mindkettőt telve ételáldozatul szánt, olajjal meghintett lisztlánggal; egy tízsékeles aranymozsárkát telve füstölőszerrel; egy fiatal bikát a csordából, egy kost, egy egyesztendős bárányt egészen elégő áldozatul; egy kecskebakot bűnért való áldozatul; békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Natanaelnek, Szuár fiának áldozati ajándéka.
A harmadik napon Zebulon fiainak fejedelme, Eliáb, Helon fia mutatta be: egy ezüsttálat, amely százharminc sékelt nyomott, egy ezüstcsészét, amely hetven sékel volt a szentély súlyegysége szerint, mindkettőt telve ételáldozatul szánt, olajjal meghintett lisztlánggal, egy tíz sékelt nyomó aranymozsárkát telve füstölőszerrel; egy fiatal bikát a csordából, egy kost, egy egyesztendős bárányt egészen elégő áldozatul; egy kecskebakot bűnért való áldozatul; békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Eliábnak, Helon fiának áldozati ajándéka.
A negyedik napon Rúben fiainak fejedelme, Eliszúr, Sedeúr fia mutatta be áldozatát: egy ezüsttálat, amely százharminc sékelt nyomott, egy ezüstcsészét, amely hetven sékel volt a szentély súlyegysége szerint, mindkettőt telve ételáldozatul szánt, olajjal meghintett lisztlánggal, egy tíz sékelt nyomó aranymozsárkát, telve füstölőszerrel; egy fiatal bikát a csordából, egy kost, egy egyesztendős bárányt egészen elégő áldozatul; egy kecskebakot bűnért való áldozatul; békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Eliszúrnak Sedeúr fiának áldozati ajándéka.
Az ötödik napon Simeon fiainak fejedelme, Salámiel, Szúrisaddáj fia mutatta be áldozatát: egy ezüsttálat, amely százharminc sékelt nyomott, egy ezüstcsészét, amely hetven sékel volt a szentély súlyegysége szerint, mindkettőt telve ételáldozatul szánt, olajjal meghintett lisztlánggal; egy tíz sékelt nyomó aranymozsárkát telve füstölőszerrel; egy fiatal bikát a csordából, egy kost, egy egyesztendős bárányt egészen elégő áldozatul; egy kecskebakot bűnért való áldozatul; békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Salámielnek, Szúrisaddáj fiának áldozati ajándéka.
A hatodik napon Gád fiainak fejedelme, Eliászáf, Dúel fia mutatta be áldozatát: egy ezüsttálat, amely százharminc sékelt nyomott, egy ezüstcsészét, amely hetven sékel volt a szentély súlyegysége szerint, mindkettőt telve ételáldozatul szánt, olajjal meghintett lisztlánggal, egy tíz sékelt nyomó aranymozsárkát telve füstölőszerrel; egy fiatal bikát a csordából, egy kost, egy egyesztendős bárányt egészen elégő áldozatul; egy kecskebakot bűnért való áldozatul; békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Eliászáfnak, Dúel fiának áldozati ajándéka.
A hetedik napon Efraim fiainak fejedelme, Elisáma, Ammiúd fia mutatta be áldozatát: egy ezüsttálat, amely százharminc sékelt nyomott, egy ezüstcsészét, amely hetven sékel volt a szentély súlyegysége szerint, mindkettőt telve ételáldozatul szánt, olajjal meghintett lisztlánggal; egy tíz sékelt nyomó aranymozsárkát telve füstölőszerrel; egy fiatal bikát a csordából, egy kost, egy egyesztendős bárányt egészen elégő áldozatul; egy kecskebakot bűnért való áldozatul; békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Elisámának, Ammiúd fiának áldozati ajándéka.
A nyolcadik napon Manassze fiainak fejedelme, Gamáliel, Fadasszúr fia mutatta be áldozatát: egy ezüsttálat, amely százharminc sékelt nyomott, egy ezüstcsészét, amely hetven sékel volt a szentély súlyegysége szerint, mindkettőt telve ételáldozatul szánt, olajjal meghintett lisztlánggal, egy tíz sékelt nyomó aranymozsárkát telve füstölőszerrel; egy fiatal bikát a csordából, egy kost, egy egyesztendős bárányt egészen elégő áldozatul; egy kecskebakot bűnért való áldozatul; békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Gamálielnek, Fadasszúr fiának áldozati ajándéka.
A kilencedik napon Benjamin fiainak fejedelme, Abidán, Gedeon fia mutatta be áldozatát: egy ezüsttálat, amely százharminc sékelt nyomott, egy ezüstcsészét, amely hetven sékel volt a szentély súlyegysége szerint, mindkettő telve ételáldozatul szánt, olajjal meghintett lisztlánggal, egy tíz sékelt nyomó aranymozsárkát telve füstölőszerrel; egy fiatal bikát a csordából, egy kost, egy egyesztendős bárányt egészen elégő áldozatul; egy kecskebakot bűnért való áldozatul; békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Abidánnak, Gedeon fiának áldozati ajándéka.
A tizedik napon Dán fiainak fejedelme, Ahiézer, Ammisaddáj fia mutatta be áldozatát: egy ezüsttálat, amely százharminc sékelt nyomott, egy ezüstcsészét, amely hetven sékel volt a szentély súlyegysége szerint, mindkettőt telve ételáldozatul szánt, olajjal meghintett lisztlánggal, egy tíz sékelt nyomó aranymozsárkát telve füstölőszerrel; egy fiatal bikát a csordából, egy kost, egy egyesztendős bárányt egészen elégő áldozatul; egy kecskebakot bűnért való áldozatul; békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Ahiézernek, Ammisaddáj fiának áldozati ajándéka.
A tizenegyedik napon Áser fiainak fejedelme, Fegiel, Okrán fia mutatta be áldozatát: egy ezüsttálat, amely százharminc sékelt nyomott, egy ezüstcsészét, amely hetven sékel volt a szentély súlyegysége szerint, mindkettőt telve ételáldozatul szánt, olajjal meghintett lisztlánggal, egy tíz sékelt nyomó aranymozsárkát telve füstölőszerrel; egy fiatal bikát a csordából, egy kost, egy egyesztendős bárányt egészen elégő áldozatul; egy kecskebakot bűnért való áldozatul; békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Fegielnek, Okrán fiának áldozati ajándéka.
A tizenkettedik napon Naftali fiainak fejedelme, Áhira, Enán fia mutatta be áldozatát: egy ezüsttálat, amely százharminc sékelt nyomott, egy ezüstcsészét, amely hetven sékel volt a szentély súlyegysége szerint, mindkettőt telve ételáldozatul szánt, olajjal meghintett lisztlánggal, egy tíz sékelt nyomó aranymozsárkát telve füstölőszerrel; egy fiatal bikát a csordából, egy kost, egy egyesztendős bárányt egészen elégő áldozatul; egy kecskebakot bűnért való áldozatul; békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Ahirának, Enán fiának áldozati ajándéka.
A következőket mutatták be tehát Izrael fejedelmei az oltár felavatására azon a napon, amelyen felszentelték: tizenkét ezüsttálat, tizenkét ezüstcsészét, tizenkét aranymozsárkát, úgyhogy százharminc sékel ezüst volt egy-egy tál és hetven sékel volt egy-egy csésze, tehát ezüstből, az összes edényeket együttvéve, kétezernégyszáz sékelt a szentély súlyegysége szerint; a tizenkét, füstölőszerrel telt aranymozsárka pedig tíz-tíz sékel súlyú volt a szentély súlyegysége szerint, aranyból tehát összesen százhúsz sékelt; egészen elégő áldozatul tizenkét fiatal bikát a csordából, tizenkét kost, tizenkét egyesztendős bárányt meg a hozzájuk tartozó ételáldozatokat; vétekért való áldozatul tizenkét kecskebakot; békeáldozatul huszonnégy szarvasmarhát, hatvan kost, hatvan kecskebakot, hatvan egyesztendős bárányt. Ezt mutatták be az oltár felavatására, amikor felkenték.
Az Úr találkozik Mózessel Ha pedig Mózes bement a szövetség sátrába, hogy tanácsot kérjen, hallotta a hangot, mellyel az Úr a bizonyság ládáján levő engesztelőhelyről, a két kerub közül szólt hozzá és onnan vele beszélt.
A mécstartó elhelyezése 8 1Így szólt továbbá az Úr Mózeshez: »Szólj Áronhoz és mondd neki: Ha felrakod a hét mécsest, a déli oldalra állítsd a mécstartót. Azt parancsold tehát, hogy a mécsesek észak felé, a kitett kenyerek asztala felé nézzenek, a mécstartóval szembeeső oldalra világítsanak.« Áron úgy is tett: úgy rakta fel a mécseseket a mécstartóra, amint az Úr parancsolta Mózesnek. – A mécstartó vert aranyból készült, a középső szára éppúgy, mint mindaz, ami az ágak mindkét oldalából kijött: azon minta szerint, amelyet az Úr mutatott Mózesnek, aszerint csinálta meg a mécstartót.
A leviták felszentelése és szolgálata 5Így szólt továbbá az Úr Mózeshez: »Vedd ki a levitákat Izrael fiai közül és tisztítsd meg őket a következő szertartással: hintsd meg őket a tisztulás vizével, borotválják le testüket egészen, és mossák ki ruhájukat. Miután így megtisztultak, vegyenek egy fiatal bikát a csordából, hozzávaló ételáldozatul pedig olajjal meghintett lisztlángot, egy másik bikát a csordából pedig végy bűnért való áldozatul. Aztán állítsd a levitákat a szövetség sátra elé és hívd egybe Izrael fiainak egész sokaságát. Miután pedig a leviták az Úr elé álltak, Izrael fiai tegyék rájuk a kezüket, Áron pedig ajánlja fel a levitákat az Úr színe előtt ajándékul Izrael fiai részéről, hogy szolgáljanak az Ő szolgálatában. Majd tegyék rá a leviták a kezüket a fiatal bikák fejére, te pedig készítsd el az egyiket bűnért való áldozatul, a másikat meg egészen elégő áldozatul az Úrnak, hogy engesztelést végezz értük. Így állítsd a levitákat Áronnak és fiainak színe elé, így szenteld és ajánld fel őket az Úrnak, így különítsd el őket Izrael fiai közül, hogy az enyéim legyenek, s aztán bemehetnek a szövetség sátrába, hogy szolgáljanak nekem.
Így tisztítsd, szenteld és ajánld fel őket az Úrnak, mert teljesen nekem adták őket Izrael fiai: cserébe minden elsőszülöttért, amely méhet nyit Izraelben, vettem el őket magamnak. Az enyém ugyanis minden elsőszülött Izrael fiai között, akár ember, akár állat: attól a naptól kezdve, hogy megvertem minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, magamnak szenteltem őket. De cserébe Izrael fiainak összes elsőszülötteiért elvettem a levitákat, s odaadtam őket a népből ajándékba Áronnak és fiainak, hogy szolgáljanak nekem Izrael helyett a szövetség sátrában és könyörögjenek az izraelitákért, hogy csapás ne legyen a népen, ha a szentélyhez közelíteni merészel.«
Meg is tette Mózes és Áron meg Izrael fiainak egész közössége a levitákkal azt, amit az Úr Mózesnek parancsolt: megtisztultak, kimosták ruhájukat, Áron felajánlotta őket az Úr színe előtt, s könyörgött értük, hogy megtisztulva menjenek be szolgálatukra a szövetség sátrába Áron s fiai előtt. Ahogy az Úr parancsolt Mózesnek a leviták felől, úgy történt.
Így szólt továbbá az Úr Mózeshez: »Ez a törvény a levitákról: Huszonöt esztendős koruktól kezdve vonuljanak be, hogy szolgáljanak a szövetség sátrában; ha azonban ötvenedik esztendejüket betöltötték, ne szolgáljanak többé; legyenek testvéreik segítői a szövetség sátrában, gondoskodjanak arról, amit rájuk bíznak, de szolgálatot ne teljesítsenek. Így rendelkezzél a levitákkal dolgaikat illetőleg.«
Jegyzetek
5,1 Egy sor jogi rendelkezés következik itt, amelyeket a Sínai szövetségkötéssel igyekeztek kapcsolatba hozni.
5,1 A kitaszítottak további sorsával nem foglalkozik a rendelkezés.
5,11 A más népeknél is szokásos „istenítélet” leírása olyan esetre, ha a vád bizonytalan. E rítus segítségével jogszerű módon megóvták az asszonyt az alaptalan vádaskodásoktól.
6,1 A nazireátus három alapszabálya: szeszes italt nem ihat (ellentétben a kánaániakkal, akik a részegség által keresték az Isten megtapasztalását); a haját és szakállát nem vághatja le (a pusztai életmód gyakorlata szerint, szemben a városi élettel); tisztátalant nem érinthet. A fogadalmat tevő személy az Istenhez tartozás jele volt a közösség számára (vö. Csel 18,18; 21,23-26).
6,27 Isten nevét a népre lehívni annyi, mint az Ő rejtett lényegét hatékonnyá tenni a nép számára.
7,1 Az adományok felsorolása aláhúzza azt a tényt, hogy a szentély Izrael minden törzséhez egyformán tartozik.
7,13 1 sékel kb. 11,5 g.
8,1 Vö. Kiv 25,31-40.
8,5 A leviták kiválasztása, felszentelése és szolgálata.