111 Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, 22 ő volt kezdetben Istennél. 33 Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett. 44 Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága. 55 A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel. 66 Föllépett egy ember, az Isten küldte, s János volt a neve. 77 Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. 88 Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról. 99 (Az Ige) volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít. 1010 A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. 1111 A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. 1212 Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. Azoknak, akik hisznek nevében, 1313 akik nem a vérnek vagy a testnek a vágyából s nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. 1414 S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be. 1515 János tanúbizonyságot tett róla, amikor azt mondta: „Ez az, akiről hirdettem: Aki nyomomba lép, nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én.” 1616 Mindannyian az ő teljességéből részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva. 1717 Mert a törvényt Mózes közvetítette, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által lett osztályrészünk. 1818 Istent nem látta soha senki, az Egyszülött Isten nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van.
I. AZ ELSŐ HÚSVÉT
Keresztelő János első tanúságtétele.
1919 János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, s megkérdeztették: „Ki vagy?” 2020 Erre megvallotta, nem tagadta, hanem megvallotta: „Nem én vagyok a Messiás.” 2121 Ezért megkérdezték tőle: „Hát akkor? Talán Illés vagy?” „Nem vagyok” – felelte. „A próféta vagy?” – Erre is nemmel válaszolt. 2222 Így tovább faggatták: „Akkor ki vagy? Választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket. Mit mondasz magadról?” 2323 Ezt felelte: „A pusztában kiáltó szó vagyok: Egyengessétek az Úr útját”, amint Izajás próféta mondta. 2424 A küldöttek a farizeusoktól jöttek, 2525 s tovább kérdezgették: „Akkor miért keresztelsz, ha nem vagy sem a Messiás, sem Illés, sem a próféta?” 2626 János így válaszolt: „Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek, 2727 aki a nyomomba lép, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani.” 2828 Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János keresztelt. 2929 Másnap, amikor látta, hogy Jézus feléje tart, így szólt: „Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit. 3030 Róla mondtam: A nyomomba lép valaki, aki nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én. 3131 Én sem ismertem, de azért jöttem vízzel keresztelni, hogy megismertessem Izraellel.” 3232 Ezután János tanúsította: „Láttam a Lelket, amint galamb alakjában leszállt rá a mennyből, s rajta is maradt. 3333 Magam sem ismertem, de aki vízzel keresztelni küldött, azt mondta: Akire látod, hogy leszáll a Lélek s rajta is marad, az majd Szentlélekkel fog keresztelni. 3434 Láttam és tanúskodom róla, hogy ő az Isten Fia.”
Az első tanítványok.
3535 Másnap megint ott állt János két tanítványával, 3636 s mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: „Nézzétek, az Isten Báránya!” 3737 E szavak hallatára a két tanítvány Jézus nyomába szegődött. 3838 Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik, megkérdezte: „Mit akartok?” Így feleltek: „Rabbi – ami annyit jelent, mint Mester –, hol lakol?” 3939 „Gyertek, nézzétek meg!” – mondta nekik. Elmentek vele, megnézték, hol lakik, s aznap nála is maradtak. A tizedik óra körül járhatott. 4040 A kettő közül, aki János szavára követte, az egyik András volt, Simon Péter testvére. 4141 Reggel találkozott testvérével, Simonnal, s szólt neki: „Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Fölkentet”, s 4242 elvitte Jézushoz. Jézus ráemelte tekintetét, s így szólt hozzá: „Te Simon vagy, János fia, de Kéfa, azaz Péter lesz a neved.” 4343 Másnap Galilea felé tartva találkozott Fülöppel. Felszólította: „Gyere és kövess!” 4444 Fülöp Betszaidából, András és Péter városából való volt. 4545 Fülöp találkozott Natánaellel és elmondta neki: „Megtaláltuk, akiről Mózes törvénye és a próféták írnak, a názáreti Jézust, Józsefnek a fiát.” 4646 „Jöhet valami jó Názáretből?” – kérdezte Natánael. „Gyere és győződjél meg róla!” – felelte Fülöp. 4747 Amikor Jézus meglátta Natánaelt, amint feléje tartott, ezt mondta róla: „Lám, egy igazi izraelita, akiben nincs semmi álnokság.” 4848 Natánael megkérdezte tőle: „Honnét ismersz?” Jézus így válaszolt: „Mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak, a fügefa alatt voltál.” 4949 Natánael erre felkiáltott: „Rabbi (azaz: Mester), te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya!” 5050 Jézus ezt felelte neki: „Mivel megmondtam, hogy láttalak a fügefa alatt, hiszel. De nagyobb dolgokat is fogsz még látni.” Majd hozzátette: 5151 „Bizony, bizony, mondom nektek: Látni fogjátok, hogy megnyílik az ég, s az Isten angyalai föl s leszállnak az Emberfia fölött.”
A kánai menyegző.
211 Harmadnap menyegzőt tartottak a galileai Kánában, amelyen Jézus anyja is ott volt. 22 Jézust is meghívták a menyegzőre, tanítványaival együtt. 33 Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja megjegyezte: „Nincs több boruk.” 44 Jézus azt felelte: „Mit akarsz tőlem, asszony! Még nem jött el az én órám.” 55 Erre anyja szólt a szolgáknak: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond!” 66 Volt ott hat kőkorsó, a zsidóknál szokásos tisztálkodás céljára, mindegyik két-három mérős. 77 Jézus szólt nekik: „Töltsétek meg a korsókat vízzel!” Meg is töltötték azokat színültig. 88 Ekkor azt mondta nekik: „Most merítsetek belőle, és vigyétek oda a násznagynak.” Odavitték. 99 Amikor a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, nem tudta honnan való – a szolgák azonban, akik a vizet merítették, tudták –, hívatta a násznagy a vőlegényt, 1010 s szemére vetette: „Először mindenki a jó bort adja, s csak amikor már megittasodtak, akkor az alábbvalót. Te meg mostanáig tartogattad a jó bort.” 1111 Ezzel kezdte meg Jézus csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, s tanítványai hittek benne. 1212 Aztán lement anyjával, testvéreivel és tanítványaival Kafarnaumba, de csak néhány napig maradtak ott.
A templom megtisztítása.
1313 A zsidók húsvétjának közeledtével Jézus fölment Jeruzsálembe. 1414 A templomban kalmárokat talált, akik ökröt, juhot és galambot árultak, valamint pénzváltókat, akik ott telepedtek le. 1515 Kötélből ostort font, és mind kiűzte őket a templomból, juhaikkal és ökreikkel együtt, a pénzváltók pénzét szétszórta, asztalaikat felforgatta, 1616 a galambárusoknak meg azt mondta: „Vigyétek innét ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!” 1717 Tanítványainak eszükbe jutott az Írás szava: „Emészt a házadért való buzgalom.” 1818 A zsidók azonban szót emeltek, ezekkel a szavakkal fordultak hozzá: „Miféle csodajelet mutatsz, hogy ezt mered tenni?” 1919 Jézus azt válaszolta: „Bontsátok le ezt a templomot, és harmadnapra fölépítem.” 2020 A zsidók ellene vetették: „Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, s te három nap alatt újjáépítenéd?” 2121 De ő saját teste templomáról beszélt. 2222 Amikor föltámadt a halálból, tanítványai visszaemlékeztek ezekre a szavakra, s hittek az Írásnak és Jézus szavainak. 2323 Akkor, amikor húsvét ünnepe alkalmával Jézus Jeruzsálemben tartózkodott, sokan hittek benne, mert látták a csodákat, 2424 amelyeket tett. Jézus azonban nem bízott bennük, mert ismerte mindnyájukat, 2525 s nem szorult rá, hogy bárki is felvilágosítsa az emberről. Tudta, mi lakik az emberben.
Jézus és Nikodémus.
311 Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, egy zsidó tanácsos. 22 Ez éjnek idején fölkereste Jézust, s így szólt hozzá: „Rabbi, tudjuk, hogy Istentől jött tanító vagy, hisz senki sem vihet végbe olyan jeleket, amilyeneket te végbeviszel, ha nincs vele az Isten.” 33 Jézus azt felelte neki: „Bizony, bizony, mondom neked: aki nem születik újjá, az nem láthatja meg az Isten országát.” 44 Nikodémus megkérdezte: „Hogy születhet valaki, amikor már öreg? Csak nem térhet vissza anyja méhébe azért, hogy újraszülessék?” 55 Erre Jézus azt mondta: „Bizony, bizony, mondom neked: Aki nem vízből és (Szent)lélekből születik, az nem megy be az Isten országába. 66 Ami a testből születik, az test, ami a Lélekből születik, az lélek. 77 Ne csodálkozz azon, hogy azt mondtam: újjá kell születnetek. 88 A szél ott fúj, ahol akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hova megy. Így van vele mindenki, aki a Lélekből született.” 99 „Hogyan lehetséges ez?” – kérdezte Nikodémus. 1010 Jézus így válaszolt: „Izrael tanítója vagy, és nem érted? 1111 Bizony, bizony, mondom neked: arról beszélünk, amit tudunk, s arról tanúskodunk, amit láttunk, mégsem fogadjátok el tanúságtételünket. 1212 Ha földi dolgokról beszélek, s azt sem hiszitek, hogy fogjátok hinni, ha majd a mennyei dolgokról beszélek? 1313 Senki sem ment föl a mennybe, csak aki alászállt a mennyből: az Emberfia (aki a mennyben van). 1414 Amint Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, 1515 hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. 1616 Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. 1717 Nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvösséget szerezzen a világnak. 1818 Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, aki azonban nem hisz, már ítéletet vont magára, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiában. 1919 Ez az ítélet: a világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik gonoszak voltak. 2020 Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, s nem megy a világosságra, nehogy kiderüljenek a tettei. 2121 Aki ellenben az igazsághoz szabja tetteit, a világosságra megy, hadd derüljön fény a tetteire, amelyeket az Istenben vitt végbe.”
II. SZAMÁRIÁBAN ÉS GALILEÁBAN
Keresztelő János tanúságtétele.
2222 Jézus ezután Júdea földjére ment a tanítványaival, ott maradt velük és keresztelt. 2323 János is keresztelt Ainonban, Szalim közelében, mert ott sok víz volt. Az emberek mentek és megkeresztelkedtek. 2424 János akkor még nem volt börtönben. 2525 János tanítványai és egy zsidó közt vita támadt a tisztulási szertartásról. 2626 Elmentek Jánoshoz, és azt mondták: „Mester, aki a Jordánon túl nálad volt, s akiről tanúságot tettél, az most szintén keresztel, s az emberek tódulnak hozzá.” 2727 János így válaszolt: „Az ember semmit sem vallhat a magáénak, hacsak nem a mennyből kapta. 2828 Magatok vagytok a tanúim, hogy megvallottam: Nem a Messiás vagyok, hanem csak az előfutára. 2929 A menyasszony a vőlegényé. A vőlegény barátja csak ott áll mellette, és szívből örül a vőlegény hangját hallva. Ez az örömöm most teljes lett. 3030 Neki növekednie kell, nekem kisebbednem. 3131 Aki felülről jön, az mindenkinek fölötte van. Aki a földről való, az földies és a földi dolgokról beszél. Aki a mennyből jött, 3232 azt tanúsítja, amit látott és hallott, de tanúságát nem fogadja el senki. 3333 Ám aki elfogadja tanúságát, bizonyítja, hogy Isten igazmondó. 3434 Akit ugyanis az Isten küldött, az az Isten szavait közvetíti, mert hisz (Isten) nem méri szűken a Lelket, amikor adja. 3535 Az Atya szereti a Fiút, s mindent a kezébe adott. 3636 Aki hisz a Fiúban, az örökké él. Aki azonban nem hisz a Fiúban, az nem látja meg az életet, az Isten haragja száll rá.”
511 Figyelj, fiam, a bölcsességemre, és okosságomnak nyisd ki a füledet, 22 ne veszítsd el megfontoltságodat, és az ajkad őrizze meg a tudást. Ne vess ügyet romlott nőszemélyre! 33 Mert méztől csepeg az idegen nő ajka, és az olajnál is simább az ínye, 44 de végül keserű, akárcsak az üröm, és olyan éles, mint a kétélű kard. 55 Lába lefelé, a halálba viszi, szilárd léptekkel az alvilágba tart. 66 Útjai csapongók, nem törődik vele, így aztán nem is jár az élet ösvényén.