1
1Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.
(Ján 3,13)
2Ez kezdetben az Istennél vala.
(Ján 12,23)
3Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
(Mát 13,57; Márk 6,4; Luk 4,24)
4Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;
(1Ján 5,20)
5És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.
(Ján 1,2-11)
6Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János.
(2Kor 3,6)
7Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen ő általa.
(Ján 2,18.1Kor;1,22)
8Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról.
(Ján,1 44.)
9Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.
(Ján 16,27)
10A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.
11Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.
(Ján 16,15)
12Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
(Mát 16,16; Márk 8,29; Luk 9,20)
13A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
(Ján 6,39;10,28;18,9;Ján 13,18; Zsolt 41,10)
14És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.
(2Móz 23,17)
15János bizonyságot tett ő róla, és kiáltott, mondván: Ez vala, a kiről mondám: A ki utánam jő, előttem lett, mert előbb volt nálamnál.
(Ján,1 27. 30.)
16És az ő teljességéből vettünk mindnyájan kegyelmet is kegyelemért.
(3Móz 23,24)
17Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem pedig és az igazság Jézus Krisztus által lett.
18Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, a ki az Atya kebelében van, az jelentette ki őt.
19És ez a János bizonyságtétele, a mikor a zsidók papokat és Lévitákat küldöttek Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: Kicsoda vagy te?
(Márk 3,21)
20És megvallá és nem tagadá; és megvallá, hogy: Nem én vagyok a Krisztus.
(Ján 3,28)
21És kérdezék őt: Kicsoda tehát? Illés vagy-é te? És monda: Nem vagyok. A próféta vagy-é te? És ő felele: Nem.
(Mát 9,6; Márk 2,11; Luk 5,24)
22Mondának azért néki: Kicsoda vagy? Hogy megfelelhessünk azoknak, a kik minket elküldöttek: Mit mondasz magad felől?
(Ján 8,20)
23Monda: Én kiáltó szó vagyok a pusztában. Egyengessétek az Úrnak útját, a mint megmondotta Ésaiás próféta.
(Ésa 40,3)
24És a küldöttek a farizeusok közül valók voltak:
25És megkérdék őt és mondának néki: Miért keresztelsz tehát, ha te nem vagy a Krisztus, sem Illés, sem a próféta?
(Ján 11,56)
26Felele nékik János, mondván: Én vízzel keresztelek; de köztetek van, a kit ti nem ismertek.
(Ján 9,16;10,19)
27Ő az, a ki utánam jő, a ki előttem lett, a kinek én nem vagyok méltó, hogy saruja szíjját megoldjam.
(Ján,1 15. 30.;Mát 3,11)
28Ezek Béthabarában lettek, a Jordánon túl, a hol János keresztel vala.
(2Sám 15,23;Máté 26,36; Márk 14,32; Luk 22,39)
29Másnap látá János Jézust ő hozzá menni, és monda: Ímé az Istennek ama báránya, a ki elveszi a világ bűneit!
(Jel 5,12;Ésa 53,7)
30Ez az, a kiről én ezt mondám: Én utánam jő egy férfiú, a ki előttem lett, mert előbb volt nálamnál.
(Ján,1 15. 27.)
31És én nem ismertem őt; de hogy megjelentessék Izráelnek, azért jöttem én, a ki vízzel keresztelek.
(Ján 8,38;10,33; Fil 2,6)
32És bizonyságot tőn János, mondván: Láttam a Lelket leszállani az égből, mint egy galambot; és megnyugovék ő rajta.
(Mát 3,16; Márk 1,10; Luk 3,21)
33És én nem ismertem őt; de a ki elkülde engem, hogy vízzel kereszteljek, az mondá nékem: A kire látod a Lelket leszállani és rajta megnyugodni, az az, a ki keresztel Szent Lélekkel.
(Mát 3,11; Csel 1,5)
34És én láttam, és bizonyságot tettem, hogy ez az Isten Fia.
(Ján 11,43.44;17,2)
35Másnap ismét ott állt vala János és kettő az ő tanítványai közül;
(Mát 25,31-46; Csel 17,31)
36És ránézvén Jézusra, a mint ott jár vala, monda: Ímé az Isten Báránya!
(Ján,1 29.)
37És hallá őt a két tanítvány, a mint szól vala, és követék Jézust.
(Ján 3,18.36;6,40.47;Ján 8,51)
38Jézus pedig hátrafordulván és látván, hogy követik azok, monda nékik:
(5Móz 1,17)
39Mit kerestek? Azok pedig mondának néki: Rabbi, (a mi megmagyarázva azt teszi: Mester) hol lakol?
40Monda nékik: Jőjjetek és lássátok meg. Elmenének és megláták, hol lakik; és nála maradának azon a napon: vala pedig körülbelül tíz óra.
41A kettő közül, a kik Jánostól ezt hallották és őt követték vala, András volt az egyik, a Simon Péter testvére.
(Mát 4,18)
42Találkozék ez először a maga testvérével, Simonnal, és monda néki: Megtaláltuk a Messiást (a mi megmagyarázva azt teszi: Krisztus);
(Dán 12,2; Mát 25,46)
43És vezeté őt Jézushoz. Jézus pedig reá tekintvén, monda: Te Simon vagy, a Jóna fia; te Kéfásnak fogsz hivatni (a mi megmagyarázva: Kőszikla).
(Mát 16,18.19)
44A következő napon Galileába akart menni Jézus; és találkozék Fileppel, és monda néki: Kövess engem!
(Ján 8,14)
45Filep pedig Bethsaidából, az András és Péter városából való volt.
(Ján 12,21)
46Találkozék Filep Nátánaellel, és monda néki: A ki felől írt Mózes a törvényben, és a próféták, megtaláltuk a názáreti Jézust, Józsefnek fiát.
(1Móz 3,15;22,18;49,10.5Móz;18,15.18.2Sám;7,12; Ésa 4,1;7,14;9,6;40,10.11;53,1-12; Jer 23,5;33,14)
47És monda néki Nátánael: Názáretből támadhat-é valami jó? Monda néki Filep: Jer és lásd meg!
(Ján 7,41)
48Látá Jézus Nátánaelt ő hozzá menni, és monda ő felőle: Ímé egy igazán Izráelita, a kiben hamisság nincsen.
(Ján 8,21;13,33)
49Monda néki Nátánael: Honnan ismersz engem? Felele Jézus és monda néki: Mielőtt hítt téged Filep, láttalak téged, a mint a fügefa alatt voltál.
(Ján 10,25.38)
50Felele Nátánael és monda néki: Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy az Izráel Királya!
(Zak 9,9)
51Felele Jézus és monda néki: Hogy azt mondám néked: láttalak a fügefa alatt, hiszel? Nagyobbakat látsz majd ezeknél.
(3Móz 23,36;Ésa 55,1)
52És monda néki: Bizony, bizony mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok a megnyilt eget, és az Isten angyalait, a mint felszállnak és leszállnak az ember Fiára.
(1Móz 28,12; Mát 4,11; Márk 1,13; Luk 22,43)
2
1És harmadnapon menyegző lőn a galileai Kánában; és ott volt a Jézus anyja;
(Ján 6,47)
2És Jézus is meghivaték az ő tanítványaival együtt a menyegzőbe.
(Ján 6,14; Luk 7,16)
3És elfogyván a bor, a Jézus anyja monda néki: Nincs boruk.
(Ján 1,47)
4Monda néki Jézus: Mi közöm nékem te hozzád, oh asszony? Nem jött még el az én órám.
(Mik 5,2; Mát 2,5)
5Mond az ő anyja a szolgáknak: Valamit mond néktek, megtegyétek.
(Ján 12,43; Róm 2,29)
6Vala pedig ott hat kőveder elhelyezve a zsidók tisztálkodási módja szerint, melyek közül egybe-egybe két-három métréta fér vala.
(Márk 7,3)
7Monda nékik Jézus: Töltsétek meg a vedreket vízzel. És megtölték azokat színig.
(1Móz 3,15;12,3;22,18;49,10.5Móz;18,15.18)
8És monda nékik: Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak. És vittek.
(Mát 7,28)
9A mint pedig megízlelé a násznagy a borrá lett vizet, és nem tudja vala, honnét van, (de a szolgák tudták, a kik a vizet merítik vala), szólítá a násznagy a vőlegényt,
10És monda néki: Minden ember a jó bort adja fel először, és mikor megittasodtak, akkor az alábbvalót: te a jó bort ekkorra tartottad.
(Ján 12,42)
11Ezt az első jelt a galileai Kánában tevé Jézus, és megmutatá az ő dicsőségét; és hivének benne az ő tanítványai.
12Azután leméne Kapernaumba, ő és az ő anyja és a testvérei és tanítványai; és ott maradának néhány napig,
(2Móz 12,18.3Móz;23,5.4Móz;28,16.5Móz;16,1)
13Mert közel vala a zsidók husvétja, és felméne Jézus Jeruzsálembe.
(2Móz 12,3-6.14-20)
14És ott találá a templomban az ökrök, juhok és galambok árúsait és a pénzváltókat, a mint ülnek vala:
(Mát 27,15; Márk 15,6; Luk 23,17)
15És kötélből ostort csinálván, kiűzé mindnyájokat a templomból, az ökröket is a juhokat is; és a pénzváltók pénzét kitölté, az asztalokat pedig feldönté;
(Mát 27,21; Márk 15,11; Luk 23,18; Csel 3,14)
16És a galambárúsoknak monda: Hordjátok el ezeket innen; ne tegyétek az én Atyámnak házát kalmárság házává.
(Mát 27,26; Márk 15,15)
17Megemlékezének pedig az ő tanítványai, hogy meg van írva: A te házadhoz való féltő szeretet emészt engem.
(Zsolt 69,10)
18Felelének azért a zsidók és mondának néki: Micsoda jelt mutatsz nékünk, hogy ezeket cselekszed?
(Ján 6,30; Mát 12,38;16,1; Márk 8,11; Luk 11,29)
19Felele Jézus és monda nékik: Rontsátok le a templomot, és három nap alatt megépítem azt.
(Mát 26,61;27,40; Márk 14,58;15,29)
20Mondának azért a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt megépíted azt?
(3Móz 20,10.5Móz;22,22)
21Ő pedig az ő testének templomáról szól vala.
(Ján 10,18)
22Mikor azért feltámadt a halálból, megemlékezének az ő tanítványai, hogy ezt mondta; és hivének az írásnak, és a beszédnek, a melyet Jézus mondott vala.
(Luk 24,8)
23A mint pedig Jeruzsálemben vala husvétkor az ünnepen, sokan hivének az ő nevében, látván az ő jeleit, a melyeket cselekszik vala.
24Maga azonban Jézus nem bízza vala magát reájok, a miatt, hogy ő ismeré mindnyájokat,
25És mivelhogy nem szorult rá, hogy valaki bizonyságot tegyen az emberről; mert magától is tudta, mi volt az emberben.
(Ján 6,64; Csel 1,24; Jel 2,23)
3
1Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere:
(Ján 7,50;19,39)
2Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.
(Ján 9,16.33;Csel 10,38)
3Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.
(Tit 3,5; Mát 18,3)
4Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?
(Ján 5,31;Ján 9,29)
5Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.
6A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az.
(Mát 27,31; Márk 15,22; Luk 23,25)
7Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.
(5Móz 17,6;19,15)
8A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől született.
(Préd 11,5)
9Felele Nikodémus és monda néki: Mimódon lehetnek ezek?
(Mát 27,37; Márk 15,26; Luk 23,38)
10Felele Jézus és monda néki: Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket?
(Ján,3 40. 54. Ján 4,14.;Ján 5,37;8,18; Mát 3,17;17,5; Márk 1,11;9,7; Luk 3,22;9,35.2Pét;1,17)
11Bizony, bizony mondom néked, a mit tudunk, azt mondjuk, és a mit látunk, arról teszünk bizonyságot; és a mi bizonyságtételünket el nem fogadjátok.
(Ján,3 32.)
12Ha a földiekről szóltam néktek és nem hisztek, mimódon hisztek, ha a mennyeiekről szólok néktek?
(1Ján 3,23)
13És senki sem ment fel a mennybe, hanemha az, a ki a mennyből szállott alá, az embernek Fia, a ki a mennyben van.
(Eféz 4,9)
14És a miképen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképen kell az ember Fiának felemeltetnie.
(4Móz 21,9;Ján 8,28;12,32)
15Hogy valaki hiszen ő benne, el ne veszszen, hanem örök élete legyen.
(1Ján 5,10.11)
16Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
(Róm 5,8;8,32.1Ján;4,9)
17Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.
(Ján 12,47; Luk 9,56)
18A ki hiszen ő benne, el nem kárhozik; a ki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.
(Ján,3 36. Ján 5,24. 6,40. 47. 20,21.)
19Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának.
(Ján 1,5.9.10)
20Mert minden, a ki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek;
(Jób 24,13)
21A ki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.
(Eféz 5,8)
22Ezután elméne Jézus az ő tanítványaival a Júdea földére; és ott időzék velök, és keresztele.
(Ján 10,28;17,12;18,9)
23János pedig szintén keresztel vala Énonban, Sálemhez közel, mert ott sok volt a víz. És oda járulának és megkeresztelkedének.
(Mát 3,6; Márk 1,5; Luk 3,7)
24Mert János még nem vetteték a tömlöczbe.
(Mát 14,3)
25Vetekedés támada azért a János tanítványai és a judeaiak között a mosakodás felől.
(Mát 13,55; Márk 6,3; Luk 4,22)
26És menének Jánoshoz és mondának néki: Mester! A ki veled vala a Jordánon túl, a kiről te bizonyságot tettél, ímé az keresztel, és hozzá megy mindenki.
(Ján 1,7.15.26.34; Mát 3,11; Márk 1,7; Luk 3,16)
27Felele János és monda: Az ember semmit sem vehet, hanem ha a mennyből adatott néki.
(1Kor 4,7)
28Ti magatok vagytok a bizonyságaim, hogy megmondtam: Nem vagyok én a Krisztus, hanem hogy ő előtte küldettem el.
(Ján 1,20;Malak 3,1; Mát 11,10; Márk 1,2; Luk 1,17)
29A kinek jegyese van, vőlegény az; a vőlegény barátja pedig, a ki ott áll és hallja őt, örvendezve örül a vőlegény szavának. Ez az én örömem immár betelt.
(Ján 1,18; Mát 11,27; Luk 10,22)
30Annak növekednie kell, nékem pedig alább szállanom.
(Ján,3 40.)
31A ki felülről jött, feljebb való mindenkinél. A ki a földről való, földi az és földieket szól; a ki a mennyből jött, feljebb való mindenkinél.
(Ján 8,23;1Kor 15,47)
32És arról tesz bizonyságot, a mit látott és hallott; és az ő bizonyságtételét senki sem fogadja be.
(Ján,3 11.)
33A ki az ő bizonyságtételét befogadja, az megpecsételte, hogy az Isten igaz.
(1Ján 5,10.11;Róm 3,4)
34Mert a kit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja; mivelhogy az Isten nem mérték szerint adja a Lelket.
(Ján 3,13)
35Az Atya szereti a Fiút, és az ő kezébe adott mindent.
(Ján 13,3;17,2; Mát 11,27;28,18; Luk 10,22; Zsid 2,8)
36A ki hisz a Fiúban, örök élete van; a ki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.
(Ján,3 18. Ján 5,24. 6,40. 47. 20,21.)
5
1Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
2Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.
(Péld 17,17)
3Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.
(Péld 2,26)
4De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
5Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek.
(Jak 1,13-15)
6Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.
(Péld 14,20)