611 Az Úr ládája hét hónapig volt a filiszteusok földjén. 22 Akkor a filiszteusok hívatták a papokat és jövendőmondókat és megkérdezték: „Mit tegyünk az Úr ládájával. Adjátok tudtunkra, hogy mi módon juttassuk vissza a helyére.” 33 Ezek azt felelték: „Ha vissza akarjátok küldeni Izrael Istenének ládáját, akkor ne küldjétek üresen vissza, hanem fizessetek jóvátételt. Akkor meggyógyultok és megtudjátok, miért nem vette le rólatok a kezét.” 44 Erre megkérdezték: „Mi legyen a jóvátétel, amit fizetnünk kell?” Ezt felelték: „A filiszteusok vezérei számának megfelelően öt aranydaganat és öt aranypatkány, mert ugyanaz a csapás sújtott mindenkit, benneteket és vezéreiteket egyaránt. 55 Csináltassatok hát képmást daganataitokról és képmást patkányaitokról, amelyek az országot pusztítják, és így fejezzétek ki hódolatotokat Izrael Istene iránt. Lehetséges, hogy nem marad tovább rajtatok, isteneteken és országotokon a keze. 66 Miért keményítitek meg szíveteket, amint az egyiptomiak s a fáraó megkeményítették a szívüket? Nemde, amikor kegyetlenül bánt velük, akkor elengedték őket, úgyhogy elvonulhattak? 77 Nos, csináltassatok egy új szekeret, és vegyetek két frissen ellett tehenet, amelyen még nem volt járom. Fogjátok be a teheneket a szekérbe, borjaikat meg vigyétek vissza az istállóba. 88 Aztán fogjátok az Úr ládáját és tegyétek fel a szekérre. Az aranyholmit is rakjátok mellé, amit jóvátételül adtok, egy ládikában, s hagyjátok, menjenek. 99 Aztán figyeljétek meg: ha odaérnek a hazafelé, a Bet-Semesbe vivő útra, akkor ő volt, aki ezt a nagy szerencsétlenséget ránk hozta; ha ellenben nem, akkor tudni fogjuk: nem az ő keze ért utol bennünket, hanem valami véletlen folytán lett osztályrészünk.” 1010 Az emberek így tettek. Vettek két frissen ellett tehenet, befogták őket a szekérbe, a borjaikat meg ott tartották az istállóban. 1111 Aztán az Úr ládáját föltették a szekérre, a ládikával egyetemben, amelyben az aranypatkányok és daganataik képmásai voltak. 1212 A tehenek egyenesen a Bet-Semesbe vivő útra tértek, és azon az úton is maradtak, menet közben bőgtek, s nem tértek le se jobbra, se balra. A filiszteusok egész Bet-Semes határáig követték őket.
A láda Bet-Semesben.
1313 Bet-Semes lakói épp a búzát aratták a síkságon. Amikor fölnéztek és megpillantották a ládát, boldogan elé siettek. 1414 Mihelyt a szekér a Bet-Semesbe való Józsue szántóföldjéhez ért, megállt. Volt ott egy nagy kő. Felaprították hát a szekér farészeit és bemutatták a teheneket az Úrnak égőáldozatul. 1515 A leviták leemelték az Úr ládáját a mellette levő ládikával együtt, amelyben az aranyholmik voltak, és a kőre állították. Bet-Semes lakói meg égőáldozatot és véres áldozatot mutattak be azon a napon az Úrnak. 1616 Amikor a filiszteusok öt vezére ezt látta, még aznap visszatért Ekronba. 1717 Ezek voltak az aranydaganatok, amelyeket a filiszteusok jóvátételül adtak az Úrnak: egy Asdódért, egy Gázáért, egy Askelonért, egy Gátért és egy Ekronért. 1818 Aranypatkány meg annyi volt, amennyi a filiszteusoknak az öt vezérükhöz tartozó városa, a megerősített városoktól a falvakig. Tanú a nagy kő, amelyre az Úr ládáját állították, s amely még ma is ott áll a Bet-Semesbe való Józsue szántóföldjén. 1919 Ám Jechonja fiai nem örültek együtt Bet-Semes lakóival, amikor az Úr ládáját meglátták. Ezért az Úr lesújtott közülük hetven emberre. A nép bánkódott, hogy az Úr olyan keményen megbüntette őket.
A láda Kirjat-Jearimban.
2020 Bet-Semes lakói föltették a kérdést: „Ki méltó rá, hogy az Úrnak, a szent Istennek színe előtt álljon? Kihez menjen tovább tőlünk?” 2121 Hírvivőket küldtek hát Kirjat-Jearim lakóihoz és megüzenték: „A filiszteusok visszahozták az Úr ládáját. Gyertek és vigyétek el!” 711 Kirjat-Jearim lakói tehát elmentek és elvitték az Úr ládáját. Abinadab házába vitték, a dombra. Aztán fiát, Eleazárt fölszentelték az Úr ládájának őrévé.
Sámuel, a bíró és szabadító.
22 Attól a naptól, hogy a láda Kirjat-Jearimba került, nagy idő telt el: húsz esztendő, s Izrael egész háza az Úr után sóhajtozott. 33 Akkor Sámuel Izrael egész háza előtt kijelentette: „Ha szívetek mélyéből az Úrhoz akartok térni, távolítsátok el az idegen isteneket és az Asztartéket körötökből, szívetek ragaszkodjék az Úrhoz és ne szolgáljatok másnak, csak neki. Akkor kiszabadít benneteket a filiszteusok kezéből.” 44 Izrael fiai tehát eltávolították a Baálokat és Asztartéket, és csak az Úrnak szolgáltak. 55 Akkor Sámuel elrendelte: „Egész Izrael gyűljön egybe Micpában, s majd imádkozom értetek az Úrhoz!” 66 Amikor összegyűltek Micpában, vizet merítettek és az Úr elé öntötték. S böjtöltek is azon a napon. Azt mondták: „Vétkeztünk az Úr ellen.” Sámuel meg ítélkezett Izrael fiai fölött Micpában. 77 Mihelyt a filiszteusok hírét vették, hogy Izrael fiai egybegyűltek Micpában, a filiszteusok vezérei kivonultak Izrael ellen. Amikor Izrael fiai ezt megtudták, félelem fogta el őket a filiszteusoktól. 88 Ezért Izrael fiai kérték Sámuelt: „Ne hagyd abba, könyörögj értünk az Úrhoz, Istenünkhöz, hogy szabadítson ki minket a filiszteusok kezéből!” 99 Sámuel fogott egy szopós bárányt, és mindenestül bemutatta az Úrnak égőáldozatul. És Sámuel könyörgött Izraelért az Úrhoz, és az Úr meghallgatta. 1010 Míg Sámuel az áldozat bemutatásával volt elfoglalva, a filiszteusok támadást indítottak Izrael fiai ellen. Az Úr azonban vihart küldött azon a napon a filiszteusokra, iszonyú mennydörgést, s ezzel akkora zavart keltett köztük, hogy vereséget szenvedtek Izrael fiaitól. 1111 Izrael férfiai kivonultak Micpából és üldözőbe vették a filiszteusokat, és egészen Bet-Kárig visszaverték őket. 1212 Akkor Sámuel fogott egy követ, Micpa és Ha-Sen között felállította, és elnevezte Eben-ha-Ezernek. Közben azt mondta: „Eddig segített bennünket az Úr!” 1313 Így a filiszteusoknak megaláztatásban volt részük, és többé nem hatoltak be Izrael fiainak földjére. Amíg Sámuel élt, addig az Úr keze ránehezedett a filiszteusokra. 1414 Azok a városok is, amelyeket a filiszteusok elvettek, újra visszakerültek Izraelhez, Ekrontól egészen Gátig. Ezenkívül a földjét is kiszabadította a filiszteusok kezéből. Izrael és az amoriták közt is béke volt. 1515 Sámuel egész életében bíráskodott Izrael fölött. 1616 Minden évben végigjárta Bételt, Gilgalt és Micpát, és ezeken a helyeken igazságot szolgáltatott Izraelnek.
II. SÁMUEL ÉS SAUL
1717 Aztán visszatért Rámába, mivel ott volt a háza, és ott ült törvényt Izrael fölött. S oltárt is épített az Úrnak.
1. A KIRÁLYSÁG MEGALAPÍTÁSA
A nép királyt kíván.
811 Amikor Sámuel megöregedett, a fiait tette meg Izrael bíráivá. 22 Az idősebbik fiát Joelnek hívták, a fiatalabbat Abijának. Beersebában ültek törvényt. 33 De fiai nem az ő útjain jártak, a maguk hasznát nézték, ajándékokat fogadtak el és kiforgatták a törvényt. 44 Ezért Izrael vénei összegyűltek, elmentek Sámuelhez Rámába, 55 és azt mondták neki: „Nézd, megöregedtél, fiaid meg nem a te útjaidon járnak. Adj nekünk királyt, hogy kormányozzon minket, amint ez minden népnél szokásban van.” 66 Sámuelnek azonban nem tetszett, amivel előálltak: „Adj nekünk királyt, hogy kormányozzon minket.” Ezért az Úrhoz fordult. 77 De az Úr azt mondta Sámuelnek: „Tégy meg mindent, amit csak kér tőled a nép, hisz nem téged vetettek el, hanem engem vetettek el, hogy ne uralkodjam többé fölöttük. 88 Amint velem bántak attól az időtől fogva, hogy kivezettem őket Egyiptomból mind a mai napig: elhagytak és idegen isteneknek szolgáltak, most veled is úgy bánnak. 99 Nos hát, teljesítsd kérésüket. De figyelmeztesd őket, és ünnepélyesen mutass rá a király jogára, aki majd uralkodik fölöttük.”
A királyság hátrányai.
1010 Erre Sámuel kihirdette a népnek, amely királyt kívánt tőle, mind, amit az Úr mondott: 1111 „Ez lesz a királynak a joga, aki majd uralkodik fölöttetek: Elveszi fiaitokat, s szekerei és lovai mellé rendeli őket – a szekerei előtt kell majd futniuk; 1212 megteszi őket az ezres és ötvenes csoportok parancsnokainak; felszántatja velük a földet és betakaríttatja a termést, hadi fölszerelést csináltat velük és szerszámot a szekereire. 1313 Elveszi lányaitokat, illatszert készíteni, főzni és sütni. 1414 Elveszi szántóföldeitekről, szőleitekből, az olajligeteitekből a legjava termést, és odaadja a tisztjeinek. 1515 Tizedet vet ki szántóitokra, szőleitekre, és azt udvari embereinek meg a tisztségviselőinek adja fizetségül. 1616 Elszedi legjobb szolgáitokat és szolgálóitokat, ökreiteket és szamaraitokat, és a maga javára dolgoztatja őket. 1717 Tizedet szed nyájaitokból, s ti magatok is a szolgái lesztek. 1818 S ha majd egyszer királyotok miatt, akit választottatok magatoknak, könyörögni fogtok, az Úr nem hallgat meg benneteket azon a napon.” 1919 De a nép nem hallgatott Sámuel szavára, hanem kijelentette: „Nem, király uralkodjék fölöttünk. 2020 Legyünk mi is olyanok, mint a többi nép: a királyunk ítélkezzék fölöttünk, ő álljon az élünkön és vezesse harcainkat.” 2121 Sámuel meghallgatta a népet, aztán az Úrhoz fordult. 2222 Az Úr azonban ezt mondta Sámuelnek: „Teljesítsd kérésüket és adj nekik királyt!” Erre Sámuel így szólt Izrael fiaihoz: „Térjen vissza mindenki a maga városába.”
8611 (Dávid imája.) Uram, fordítsd felém füled és hallgass meg, mert nyomorult vagyok és szegény. 22 Őrizd meg lelkemet, hisz hozzád tartozom, segítsd meg szolgádat, aki benned bízik. 33 Istenem vagy, Uram, légy hozzám irgalmas! Szüntelen hozzád kiáltok. 44 Tedd vidámmá szolgád szívét, lelkemet, Uram, hozzád emelem. 55 Hiszen te jóságos és elnéző vagy, Uram, és csupa irgalom azokhoz, akik hozzád kiáltanak. 66 Hallgasd meg, Uram, imámat, figyelj könyörgő szavamra! 77 Hozzád kiáltok a szorongatás napján, s tudom, hogy meghallgatsz. 88 Senki sincs olyan az istenek között, mint te, Uram! Semmi nem hasonlít tetteidhez, melyeket műveltél. 99 Minden nép eljön, hogy imádjon, és dicsőíti a neved, Uram! 1010 Mert nagy vagy, Uram, csodákkal hatalmas, egyedül te vagy az Isten. 1111 Mutasd meg utadat, Uram, hogy igazságod szerint járjak; irányítsd szívemet, hogy félje nevedet! 1212 Uram, Istenem, egész szívvel áldalak, dicsőítem nevedet mindörökké. 1313 Mivel nagy volt irgalmad irántam, lelkem kimentetted a halál verméből. 1414 Istenem, kevélyek kelnek föl ellenem, hatalmaskodók csapata tör életemre, és egy sincs rád tekintettel. 1515 Ám te irgalmas és kegyes Isten vagy, megfontolt a haragban, de gazdag a jóságban és hűségben. 1616 Tekints rám és ajándékozz meg irgalmaddal, adj erőt szolgádnak, segíts szolgálód fián! 1717 Add jelét kegyelmednek, hadd lássák gyűlölőim, és szégyenkezzenek, hogy te, Uram, megsegítettél és vigaszt nyújtottál.