Kis türelmet

AscensionPress 365 napos terv - 86. nap

Ígéret földjének elfoglalása és bírák kora, Jozs15-18, Zsolt130


Júda törzse.
15 Az a rész, amely Júda fiai törzsének jutott, nemzetségeik szerint, Edom határa mentén terült el, Cin pusztájától Kádesig, délnyugatra. Déli határa a Sós-tenger szélénél, a tenger dél felé ívelő öblénél kezdődött, majd dél felé folytatódott az Akrabbim magaslatáig, keresztülszelte Cint, majd Kádes-Barneától délre húzódott; Hecront elhagyva továbbment Addar felé, ott Karka felé fordult, átment Acmonon és Egyiptom patakjába torkollott, hogy a tengerben érjen véget. Ez legyen déli határotok. Keleten a Holt-tenger felé, majd a Jordán torkolatáig. Az északi határ a Jordán torkolatánál levő tengeröbölnél kezdődött. Aztán fölkanyarodott a határ Bet-Hogla felé, majd Bet-ha-Arabától északra folytatódott és Ruben fiának, Bohannak a kövéig húzódott. Most a határ felkanyarodott Debirnek, az Achor völgyétől kiindulva, és északon a kőkör felé fordult, Addumin lejtőjével szemben, amely a pataktól délre fekszik. Innen a határ En-Semes vizei felé húzódott és En-Rogelben ért véget. Aztán folytatódott Ben-Hinnom völgye felé, a jebuziták hegygerincétől délre, azaz Jeruzsálem felé, majd felkapaszkodott a hegy csúcsára, amely Hinnom völgyét lezárja nyugat felől, és Refaim síkságának az északi határánál fekszik. A hegycsúcsról a határ Neftoach vízforrásához kanyarodott, majd Efron hegyéig húzódott, hogy onnan Baala irányában, vagyis Kirjat-Jearim felé íveljen. Baalától a határ nyugatra fordult, a Szeir-hegység felé, végigfutott a Jearim-hegység északi lejtőjén – ez másként Keszalon –, onnan lefelé fordult Bet-Semes, majd Timna irányában elérte az Ekron északi oldalát, Sikkaronnak kanyarodott, felhúzódott Baala hegyére, aztán Jabneel felé tartva elérte a tengert. A nyugati határt a Nagy-tenger alkotta. Ezek körös-körül a határai annak a földnek, amely Júda nemzetségeinek jutott osztályrészül.
Kaleb fiai elfoglalják a Jordán völgyét.
Jefunne fia, Kaleb, Júda fiai között kapott örökrészt az Úr Józsuénak adott parancsa szerint. Ez neki adta Kirjat-Arbát, az anakiták fővárosát, azaz Hebront. Kaleb kiűzte onnan Anak három fiát: Sesait, Achimant és Talmait, Anak utódait. Aztán Debir lakói ellen vonult, amelyet azelőtt Kirjat-Szefernek hívtak. Kaleb azt mondta: „Aki Kirjat-Szefert elfoglalja, annak adom leányomat, Achszát feleségül. Otniel foglalta el, Kaleb fiának, Kenáznak a fia, hozzá adta hát Kaleb a lányát, Achszát feleségül.” Amikor férjéhez vezették, rábeszélte, hogy kérjen apjától szántóföldet. Ő aztán leszállt a szamaráról a földre, s Kaleb megkérdezte: „Mit akarsz?” „Tégy nekem egy szívességet! Tégy meg a kedvemért valamit! Ha Negeb pusztájába küldtél, akkor adj vízforrásokat!” S neki adta mind a felső vízforrásokat, mind az alsó vízforrásokat. Ez lett Júda fiainak örökrésze, nemzetségeik szerint.
Júda törzsének városa.
Júda fiai törzsének városai Edom határánál, a Negeben: Kabceel, Éder, Jagur, Kina, Dimon, Adada, Kedes, Hacar, Jitnan, Szif, Telem, Bealot, Hacor-Hadatta, Kerijot-Hecron (ez Hacor), Aman, Sema, Molada, Hacar-Gadda, Hesmon, Bet-Pelet, Hacar-Sual, Bersabé, Bizjotja, Baala, Ijim, Ecem, Eltolad, Keszil, Horma, Ciklag, Madmanna, Szanszanna, Lebaot, Silhim, En-Rimmon. Összesen 29 város a hozzájuk tartozó helységekkel együtt. A síkságon Estaol, Corea, Asna, Zanuach, En-Gannim, Tappuach, Enam, Jarmut, Adullam, Szoko, Azeka, Saarajim, Aditajim, Hag-Gedera, Gederotajim: 15 város a hozzájuk tartozó helységekkel együtt. Cenan, Hadasa, Migdal-Gad, Dilean, Ham-Micpe, Jokteel, Lachis, Boszkat, Eglon, Kabbon, Lachmasz, Kitlis, Gederot, Bet-Dagon, Naama, Makkeda: 16 város a hozzájuk tartozó helységekkel együtt. Libna, Eter, Asan, Iftach, Asna, Necib, Keila, Achzib, Maresa: 9 város a hozzájuk tartozó helységekkel együtt. Ekron a városaival, s a hozzájuk tartozó helységekkel együtt. Ekrontól a tengerig minden, ami Asdod mellett található, a helységeivel együtt. Asdod a városokkal és a hozzájuk tartozó helységekkel, Gáza a városokkal és a hozzájuk tartozó helységekkel egészen Egyiptom patakjáig és a határig, a Nagy-tengerig. A hegyvidéken: Samir, Jattir, Szoko, Danna, Kirjat-Szanna, vagyis Debir, Anab, Estemoa, Anim, Gósen, Holon, Gilo: 11 város a hozzájuk tartozó helységekkel együtt. Arab, Duma, Esean, Janum, Bet-Tappuach, Afeka, Humta, Kirjat-Arba – ez Hebron –, Cior: 9 város a hozzájuk tartozó helységekkel együtt. Maon, Kármel, Szif, Jutta, Jiszreel, Jokdeam, Zanuach, Hak-Kajim, Gibea, Timna: 10 város a hozzájuk tartozó helységekkel együtt. Halchul, Bet-Cur, Gedor, Maarat, Bet-Anot, Eltekon: 6 város a hozzájuk tartozó helységekkel együtt. Tekoa, Efrata, azaz Betlehem, Peor, Etam, Kulon, Tatam, Szoresz, Karem, Gallim, Beter, Manach: 11 város a hozzájuk tartozó helységekkel együtt. Kirjat-Baal, vagyis Kirjat-Jearim és Ha-Rabba: 2 város a hozzájuk tartozó helységekkel együtt. A pusztában: Bet-ha-Araba, Middin, Szechacha, Nibsan, a sóváros és Engedi: 6 város a hozzájuk tartozó helységekkel együtt. Júda fiai azonban nem tudták a Jeruzsálemben lakó jebuzitákat kiűzni; így a jebuziták Jeruzsálemben élnek, Júda fiai mellett mind a mai napig.
Efraim törzse.
16 József fiainak határa a Jordánnál kezdődött, Jerikóval szemközt, keleten, és Jerikótól a kopár hegyen át Bétel-Luz felé húzódott; Bétel-Luztól az arkiták határát átszelve Atarotig folytatódott; aztán nyugatra fordult a jafletiták határa felé, az alsó Bet-Horon határáig, majd Gézerig, végül pedig a tengerbe torkollott. Ez lett József fiainak, Manasszénak és Efraimnak az örökrésze. Ami Efraim fiainak területét illeti, nemzetségeik szerint: örökrészük határa keleten Atrot-Arach volt, egészen a felső Bet-Horonig, és a tengerbe torkollott…; északon Michmetat; aztán a határ kelet felé fordult Taanat-Silo irányában, majd tovább folytatódott keleti irányban Janoachig; Janoachtól lekanyarodott Atarot és Naara felé, érintette Jerikót és a Jordánnál végződött. Tappuachtól a határ nyugat felé folytatódott, a Kána-patakig, majd a tengernél ért véget. Ez Efraim törzsének örökrésze, nemzetségeik szerint, továbbá azok a városok, amelyeket Manassze fiainak örökrészében fenntartottak Efraim fiainak, ezek a városok és a hozzájuk tartozó helységek. A Gézerben lakó kánaánit nem tudták elűzni, ott maradt Efraimban hűbéresnek, mind a mai napig.
Manassze törzse.
17 A sorsvetés Manasszéra esett, mivel ő volt József elsőszülötte. Manassze elsőszülöttének és Gileád apjának, Machirnak Gileád földje és Básán jutott osztályrészül, mint vitéz harcost ez illette meg. Manassze többi fiai is kaptak részt, nemzetségeik jelentőségétől függően: Abiezer fiai, Helek fiai, Aszriel fiai, Sechem fiai, Hefer fiai, Semida fiai; ezek voltak József fia, Manassze férfi leszármazottainak nemzetségei. Celofchadnak, Hefer fiának, aki Manassze fia; Machir fiának, Gileádnak volt a fia, nem voltak fiai, csak lányai, név szerint Machla, Noa, Hogla, Milka és Tirca. Eleazár pap és Józsue, Nun fia és az elöljárók elé járultak és így szóltak: „Mózes megparancsolta, hogy testvéreink közt nekünk is adjatok örökrészt.” Tehát az Úr parancsa szerint nekik is adtak örökrészt atyjuk testvérei közt. Így Manasszéra 10 rész esett, azonkívül Gileád és Básán a Jordánon túl. Mert Manasszénak a lányai is kaptak örökrészt a fiai között. Gileád földjét Manassze többi fia kapta. Manassze határa Áser mellett Michmetat felé húzódott. Szichemmel szemközt onnan jobbra a Tappuach forrásánál fekvő Jasib felé; Tappuach vidéke Manasszéé volt, de Manassze határán maga Tappuach Efraim fiaié; a határ most a Kána-patakhoz kanyarodott [a pataktól délre terültek el Efraim fiainak a városai, továbbá azok, amelyeket Efraim Manassze városai közt birtokolt, Manassze földje pedig a pataktól északra terült el], végül a tengernél ért véget. Efraim délen volt, Manassze pedig északon, s a tenger volt a határ. Északon érintkeztek Áserral, délen pedig Isszachárral. Manasszéé lett – Isszachárral és Áserral közösen – Bet-Sean és a hozzá tartozó helységek, Jibleam és a hozzá tartozó helységek, Tanach és Megiddó lakói és a hozzá tartozó helységek, és egyharmadrész Nefetből. Mivel Manassze fiai nem tudták ezeket a városokat elfoglalni, a kánaániaknak sikerült továbbra is ezen a földön maradniuk. Amikor azonban Izrael fiai megerősödtek, robotra kényszerítették a kánaániakat, de nem űzték ki őket.
József fiai előrehatolnak az erdőkbe.
József házanépe Józsuéhoz fordult és így szólt: „Miért juttattál nekem csupán egyetlen részt örökségül, egyetlen sorsvetéssel, mikor olyan népes törzs vagyok, annyira megáldott az Úr?” Józsue azt válaszolta: „Mivel népes törzs vagy, húzódj fel az erdős vidékre és irtsd ki magadnak az erdőt a periziták és a refaiták földjén, ha Efraim hegye túl szűk neked.” József fiai így feleltek: „A hegy nem elég nekünk, azonkívül a síkságon lakó kánaániaknak vasszekereik vannak, s így a Bet-Seanban és a hozzá tartozó helységekben, valamint a Jiszreel síkságán élőknek is.” Józsue erre azt mondta József házanépének, Efraimnak és Manasszénak: „Népes nép vagy, s erőd nagy, nem lesz csupán egy örökrészed; hegységet is kapsz részül, igaz, erdők borítják, de majd kiirtod s tieid lesznek határai, ha vasszekereik is vannak és erősek, mégis ki tudod majd űzni a kánaánitákat.”
3. A HÉT MÁSIK TÖRZS
Földosztás a hét törzsnek.
18 Izrael egész közössége összegyűlt Silóban; ott állították fel a megnyilatkozás sátorát. Az egész földet meghódították, az övék volt. De volt még Izrael fiainak hét törzse, amelyik még nem kapott örökrészt. Ezért Józsue így szólt hozzájuk: „Meddig késlekedtek még elfoglalni a földet, amelyet az Úr, atyáitok Istene nektek adott? Jelöljetek ki minden törzsből három embert, s én elküldöm őket, járják be az országot, vegyék számba a felosztáshoz, aztán térjenek vissza hozzám. Osszák fel a földet hét egyenlő részre: Júda maradjon a földjén délen, a József házából valók meg maradjanak a földjükön északon. Vegyétek hát számba az országot hét részre osztva, aztán hozzátok ide a felosztást, hogy az Úr, a mi Istenünk színe előtt sorsot vethessek rá nektek. Mert Lévi fiai nem kapnak részt közöttetek; az Úr papsága lesz az örökségük. Gád, Ruben és Manassze fél törzse pedig – ők már megkapták örökrészüket a Jordánon túl, keleten, Mózes, az Úr szolgája adta ki nekik.” Az emberek útra keltek. Azoknak, akik elmentek a földet számba venni, Józsue ezt a parancsot adta: „Menjetek, járjátok be az országot és vegyétek számba, aztán térjetek vissza hozzám. Majd sorsot vetek nektek Silóban, az Úr színe előtt.” Az emberek elindultak, bejárták az országot s jegyzékbe foglalták a városokat hét részben, aztán elvitték Józsuénak Silóba, a táborba. Akkor Józsue sorsot vetett nekik az Úr színe előtt, Silóban. Itt Józsue felosztotta a földet Izrael fiai között, törzsek szerint.
Benjamin törzse.
A sorsvetés Benjamin fiainak törzsére esett, nemzetségeik szerint úgy adódott, hogy földjük a Júda fiaié és a József fiaié között terült el. Határuk az északi oldalon a Jordánnál kezdődött, Jerikótól észak felé húzódott, aztán a hegyen át nyugat felé folytatódott, és Bet-Aven pusztájában ért véget. Onnan Luznak tartott, majd Luz lejtőjén dél felé, azaz Bételnek lekanyarodott Atrot-Arach felé, ahhoz a hegyhez, amely az alsó Bet-Horontól délre fekszik. A határ itt megtörik, és a nyugati oldalon délre fordul annál a hegynél, amely délen Bet-Horonnal szemközt emelkedik, hogy Kirjat-Baalnál, vagyis Júda fiainak egyik városánál, Kirjat-Jearimnál érjen véget. Ez volt a nyugati oldal. A következő volt a déli oldal: Kirjat-Jearim szélétől a határ Gazon felé húzódott, továbbhaladt Neftoach vízforrásáig, aztán annak a hegynek a lábáig folytatódott, amely északon a Ben-Hinnom-völggyel szemben Refaim síkságán fekszik, majd lekanyarodott a Hinnom völgyébe, a jebuziták hegygerincétől délre, és elérte En-Rogelt. Onnan északnak fordult, és En-Semes felé tartott, és továbbhaladt azokig a kőkörökig, amelyek Adummin lejtőjével szemközt találhatók, végül Ruben fia, Bohán kövéig átszelte Bet-ha-Araba északi gerincét és lekanyarodott Arabához, és elérte északon a Bet-Hogla gerincét. A határ végpontja a Sós-tenger öble volt, északon, a Jordán déli végénél. Ez volt a déli határ. A keleti határt a Jordán alkotta. Ez lett Benjamin fiainak örökrésze, határokkal körülvéve, nemzetségeik szerint.
Benjamin városai.
Ezek voltak Benjamin törzsének városai nemzetségeik szerint: Jerikó, Bet-Hogla, Emek-Kecic, Bet-ha-Araba, Cemarajim, Bétel, Avvim, Para, Ofra, Kefar-ha-Ammoni, Ofni, Gaba: 12 város, helységeikkel együtt, Gibeon, Ráma, Beerot, Micpa, Kefira, Moca, Rekem, Jirpeel, Tareala, Cela-ha-Elef, Jeruzsálem, Gibea és Kirjat: 14 város helységeikkel együtt. Ez lett Benjamin fiainak örökrésze, nemzetségeik szerint.
Előző nap Olvasási terv Következő nap
130 (129). ZSOLTÁR. KÖNYÖRGÉS ÉS BIZAKODÁS
130 (Zarándokének.) A mélységből kiáltok, Uram, hozzád, Uram, halld meg a szavam! Füled figyeljen fel könyörgő szavamra! Ha számon tartod a vétkeket, ki állhat meg akkor, színed előtt, Uram? Ám nálad bocsánatot nyer a vétek, hogy féljenek téged. Remélek az Úrban, benne remél lelkem, és bízom a szavában. Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őr a hajnalt, várja Izrael az Urat. Mert az Úrnál az irgalom és bőséges nála a megváltás. Ő váltja meg Izraelt minden bűnétől.
Előző nap Olvasási terv Következő nap
Minden fejezet...
1 0