Júda határai
15 Ez jutott sorsolással Júda fiai törzsének nemzetségenként: Edóm határánál a Cin-puszta, Témán szélétől a Délvidék felé. Déli határuk a Sós-tenger végétől, a Délvidékre néző tengeröböltől indul ki, és délen az Akrabbím-hágó felé halad, majd átmegy Cin felé, azután fölmegy délről Kádés-Barneához. Elhalad Hecrón mellett, fölmegy Addár felé, és Karka felé kanyarodik. Majd Acmón felé halad, kiér Egyiptom patakjáig, és a határ a tengernél végződik. Ez legyen a déli határotok. Kelet felé a Sós-tenger a határ a Jordán torkolatáig. Az északi határvonal a tengeröbölnél, a Jordán torkolatánál kezdődik, innen fölmegy a határ Bét-Hoglá felé, és Bét-Arábától északra megy el, azután fölmegy a határ a rúbeni Bóhan sziklájáig. Azután az Ákór-völgytől Debír felé megy föl a határ, és észak felé fordul Gelílótnál, amely a pataktól délre, az Adummím-hágóval szemben van. Azután a Semes-forrás mellett halad el a határ, és vége a Rógél-forrásnál van. Innen fölmegy a határ a Ben-Hinnóm-völgy felé a jebúszi hegyhát déli oldalánál, azaz Jeruzsálemnél. Majd fölmegy a határ a hegytetőre, amely a Hinnóm-völggyel szemben nyugatra és a Refáím-völgy északi szélén van. A hegycsúcsról lekanyarodik a határ a Mé-Neftóah-forráshoz, és az efróni hegyvidék városaihoz ér ki. Majd lekanyarodik a határ Baalá, azaz Kirjat-Jeárím felé. Baalától nyugatra fordul a határ a Széír-hegység felé, áthalad a Jeárím-hegy, azaz a Keszálón északi oldalán. Innen lemegy Bét-Semes irányába, és Timná felé halad. Azután továbbmegy a határ az ekróni hegyháttól északra, és Sikkárón felé kanyarodik. Azután átmegy a határ a Baalá-hegy felé, és elér Jabneélhez, úgyhogy a határ a tengernél végződik. A nyugati határ a Nagy-tenger partvidéke. Ez Júda fiainak a határa körös-körül nemzetségenként.Káléb öröksége
Kálébnak, Jefunne fiának is Júda fiai között adtak birtokrészt, ahogyan az ÚR megparancsolta Józsuénak: Kirjat-Arbát, Anák apjának városát, azaz Hebrónt. Káléb kiűzte onnan Anák három fiát: Sésajt, Ahímant és Talmajt, Anák leszármazottait. Innen felvonult Debír lakói ellen. Debír neve azelőtt Kirjat-Széfer volt. Akkor ezt mondta Káléb: Aki megveri és elfoglalja Kirjat-Széfert, annak adom a lányomat, Akszát feleségül. Otníél, Káléb öccsének, Kenaznak a fia foglalta el azt, így neki adta a lányát, Akszát feleségül. Amikor az asszony hozzáment, a férje rábeszélte, hogy kérjen mezőt az apjától. Amikor leszállt a szamárról, Káléb megkérdezte tőle: Mi járatban vagy? Az asszony ezt felelte neki: Ajándékozz meg engem! Ha a Délvidékre adtál férjhez, akkor adj nekem forrásokat is! Káléb pedig neki adta a Felső-forrásokat és az Alsó-forrásokat.Júda városai
Ez Júda fiai törzsének az öröksége nemzetségenként: Ezek lettek Júda fiai törzsének legtávolabbi városai Edóm határánál, a Délvidéken: Kabceél, Éder és Jágúr, Kíná, Dímóná és Adádá, Kedes, Hácór és Jitnán, Zíf, Telem és Beálót, Hácór-Hadattá és Kerijjót-Hecrón, azaz Hácór, Amám, Sema és Móládá, Hacar-Gaddá, Hesmón és Bét-Pelet, Hacar-Súál, Beérseba és Bizjótjá, Baalá, Ijjím és Ecem, Eltólad, Keszíl és Hormá, Ciklág, Madmanná és Szanszanná, Lebáót, Silhím, Ajin és Rimmón. Összesen huszonkilenc város falvaival együtt.A Sefélá-alföldön: Estáól, Corá és Asná, Zánóah, Én-Ganním, Tappúah és Énám, Jarmút, Adullám, Szókó és Azéká, Saarajim, Adítajim, Gedérá és Gedérótajim. Tizennégy város falvaival együtt.
Cenán, Hadásá és Migdal-Gád, Dilán, Micpe és Jokteél, Lákís, Bockat és Eglón, Kabbón, Lahmász és Kitlís, Gedérót, Bét-Dágón, Naamá és Makkédá. Tizenhat város falvaival együtt.
Libná, Eter és Ásán, Jiftáh, Asná és Necíb, Keílá, Akzíb és Márésá. Kilenc város falvaival együtt.
Ekrón, a hozzá tartozó városokkal és falvakkal együtt. Ekróntól a tengerig az egész terület Asdód mellett, az ott levő falvakkal együtt.
Asdód, a hozzá tartozó városokkal és falvakkal; Gáza, a hozzá tartozó városokkal és falvakkal egészen Egyiptom patakjáig, meg a Nagy-tenger partvidéke.
A hegyvidéken Sámír, Jattír és Szókó, Danná és Kirjat-Szanná, azaz Debír, Anáb, Estemó és Áním, Gósen, Hólón és Giló. Tizenegy város falvaival együtt.
Arab, Dúmá és Esán, Jánúm, Bét-Tappúah és Aféká, Humtá, Kirjat-Arba, azaz Hebrón és Cíór. Kilenc város falvaival együtt.
Máón, Karmel, Zíf és Júttá, Jizreel, Jokdeám és Zánóah, Kajin, Gibá és Timná. Tíz város falvaival együtt.
Halhúl, Bét-Cúr és Gedór, Maarát, Bét-Anót és Eltekón. Hat város falvaival együtt.
Kirjat-Baal, azaz Kirjat-Jeárím és Rabbá. Két város falvaival együtt.
A pusztában: Bét-Arábá, Middín és Szekáká, Nibsán, Ír-Melah és Én-Gedí. Hat város falvaival együtt.
A jebúsziakat, Jeruzsálem lakóit nem tudták kiűzni Júda fiai. Ezért laknak ott a jebúsziak Júda fiaival Jeruzsálemben még ma is.
József fiainak öröksége
16 A József fiainak kisorsolt terület határa Jerikó mellett, a Jordántól indul, Jerikó vizeitől keletre, a pusztában, majd Jerikótól továbbmegy a hegyvidéken Bétel felé. Azután továbbmegy Bételtől Lúz felé, és átmegy az arkiak területére Atárótig. Majd lemegy a tenger felé a jaflétiak területére, Alsó Bét-Hórón vidékéig és Gézerig, és a tengernél végződik. Így kapták meg örökségüket József fiai, Manassé és Efraim.Efraim öröksége
Ez lett Efraim fiainak a határa nemzetségenként: Örökségük határa keleten Atrót-Addártól húzódik Felső Bét-Hórónig, és eléri a határ a tengert. Északon Mikmetátnál kelet felé fordul a határ Taanat-Sílónak, majd továbbmegy mellette keleten Jánóah felé. Jánóahtól lemegy Atárót és Naará felé, érinti Jerikót, és kiér a Jordánhoz. Tappúahtól nyugat felé megy a határ a Káná-patakig, és a tengernél végződik. Ez Efraim fiai törzsének az öröksége nemzetségenként. De Manassé fiainak az örökségében is különítettek el városokat Efraim fiainak, mindegyik várost a falvaival együtt.A Gézerben lakó kánaániakat azonban nem űzték ki. Ezért ott laknak a kánaániak Efraim között még ma is, de kényszermunkásokká lettek.
Manassé öröksége
17 Manassé törzsének is jutott kisorsolt rész; ő volt ugyanis József elsőszülöttje. Mákírnak, Manassé elsőszülöttjének, Gileád apjának jutott Gileád és Básán, mert harcos ember volt. Manassé többi fiának is jutott örökség, nemzetségenként: Abíezer fiainak, Hélek fiainak, Aszríél fiainak, Sekem fiainak, Héfer fiainak és Semída fiainak. Ezek József fiának, Manassénak a férfi leszármazottai nemzetségenként.De Celofhádnak, Héfer fiának, aki Gileád fia, Mákír unokája és így Manassé dédunokája volt, nem voltak fiai, csak leányai. Leányainak neve Mahlá, Nóá, Hoglá, Milká és Tircá volt. Ezek odamentek Eleázár paphoz meg Józsuéhoz, Nún fiához meg a fejedelmekhez, és ezt mondták: Az ÚR megparancsolta Mózesnek, hogy testvéreink között nekünk is adjon örökséget. Adott is nekik örökséget az ÚR parancsa szerint apjuk testvérei között. Így esett Manasséra tíz rész a Jordánon túl levő Gileád és Básán földjén kívül. Mert Manassé leányai örökséget kaptak az ő fiai között. Gileád földje pedig Manassé többi fiáé lett.
Manassé határa Ásértól Mikmetát felé húzódik, ami Sikemmel átellenben fekszik, azután dél felé fordul a határ Én-Tappúah lakói felé. Tappúah földje Manassénak jutott, de maga Tappúah, Manassé határán, Efraim fiaié lett. Azután lefelé megy a határ a Káná-patak felé a pataktól délre. Ezek a városok Efraimnak jutottak, bár Manassé városai között voltak. Manassé határa a pataktól északra volt, és a tengernél végződött. A déli rész Efraimé, az északi rész Manasséé lett, határa pedig a tenger. Északon Ásér a szomszédja, keleten pedig Issakár.
Manassénak jutott Issakár és Ásér területén Bét-Seán a falvaival együtt, Jibleám a falvaival, Dór lakosai falvaikkal együtt, Én-Dór lakosai falvaikkal együtt, Taanak lakosai falvaikkal együtt, Megiddó lakosai falvaikkal és a három dombvonulattal együtt. De magukat a városokat nem tudták birtokba venni Manassé fiai, a kánaániaknak így sikerült ott maradniuk azon a földön. Amikor megerősödtek Izráel fiai, kényszermunkára fogták a kánaániakat, kiűzni azonban nem tudták őket.
De József fiai így beszéltek Józsuéval: Miért csak egy sorsvetésnyi örökséget és egy kimért részt adtál nekünk? Hiszen nagy a mi népünk, mert mindeddig megáldott bennünket az ÚR. Józsué azt felelte nekik: Ha olyan nagy a ti népetek, menjetek föl az erdőségbe, és irtsatok abból magatoknak a perizziek és a refáiak földjén, ha szűk nektek Efraim hegyvidéke! Erre azt mondták József fiai: Ez a hegyvidék nem elég nekünk, viszont a síkságon lakó kánaániaknak mind vas harci kocsijaik vannak: Bét-Seánban és falvaiban is, meg Jezréel síkságán is. Józsué azonban azt felelte József házának, Efraimnak és Manassénak: Nagy a ti népetek, és az erőtök is nagy! Nemcsak ez az egy kisorsolt rész jut tehát majd nektek, hanem egy egész hegyvidék lesz majd a tiétek! Ahol erdőség van, irtsátok ki, és így a tietek lesz az egész. Ki fogjátok űzni a kánaániakat, még ha vas harci kocsijaik vannak, és erősek is.
Az ország többi részének összeírása
18 Izráel fiainak egész közössége összegyűlt Sílóban. Ott helyezték el a kijelentés sátrát, miután meghódolt előttük az ország.Izráel fiai között ekkor még hátra volt hét olyan törzs, amelyeknek nem osztották ki az örökségét. Akkor ezt mondta Józsué Izráel fiainak: Meddig késtek még? Miért nem mentek el, és veszitek birtokba azt a földet, amelyet nektek adott atyáitok Istene, az ÚR? Hozzatok ide törzsenként három férfit, hogy elküldjem őket. Induljanak el, járják be az országot, készítsenek róla leírást örökségüknek megfelelően, majd jöjjenek vissza hozzám. Azután osszátok fel magatok között hét részre! Júda maradjon meg a maga területén délen, József háza is maradjon meg a maga területén északon. Ti tehát készítsetek leírást arról a földről, a hét birtokrészről, és hozzátok ide hozzám, hogy itt, Istenünknek, az ÚRnak színe előtt kisorsoljam azokat közöttetek. De a lévitáknak nincs birtokrésze közöttetek, mert az ÚR papi szolgálata az ő örökségük. Gád, Rúben és Manassé törzsének a fele pedig már megkapta a maga örökségét keleten, a Jordánon túl, amelyet Mózes, az ÚR szolgája adott nekik.
El is indultak azok a férfiak, és elmentek. Amikor útra keltek, megparancsolta nekik Józsué, hogy készítsenek leírást az országról. Ezt mondta: Menjetek el, járjátok be az országot, és készítsetek róla leírást! Azután térjetek vissza hozzám, és én kisorsolom köztetek itt, Sílóban, az ÚR színe előtt. Elmentek tehát a férfiak, bejárták az országot, és egy könyvben leírást készítettek a városokról a hét birtokrész szerint, azután visszamentek Józsuéhoz a sílói táborba. Józsué pedig sorsot vetett nekik Sílóban, az ÚR színe előtt, és szétosztotta ott Józsué az országot Izráel fiai között, elkészített felosztásuk szerint.
Benjámin öröksége
A sorsolás először Benjámin fiainak törzsére, annak nemzetségeire esett. A sorsolásban nekik jutott terület Júda fiai és József fiai közé esett. Határuk az északi oldalon a Jordánnál kezdődik, majd fölmegy a határ a jerikói hegyhátra északon; azután a hegyvidéken át megy nyugat felé, és a bét-áveni pusztánál ér véget. Onnan továbbmegy a határ Lúz felé, a lúzi, azaz bételi hegyháttól délre. Azután lemegy a határ Atrót-Addár felé a hegyvidéken, Alsó Bét-Hóróntól délre. Majd elkanyarodik a határ, és a nyugati oldalon dél felé fordul; attól a hegytől délre, amely Bét-Hórónnal szemben van, és Kirjat-Baalnál, azaz Kirjat-Jeárímnál, Júda fiainak a városánál végződik. Ez a nyugati oldal.A déli oldal Kirjat-Jeárím szélénél kezdődik. Elkezdődik a határ nyugaton, és elér a Mé-Neftóah-forráshoz. Innen lemegy a határ annak a hegynek a lábához, amely a Ben-Hinnóm-völggyel átellenben van, a Refáím-völgytől északra. Azután lemegy a Hinnóm-völgybe, a jebúszi hegyhátra dél felé; lemegy a Rógél-forráshoz, majd északnak kanyarodik, és elér Én-Semesig, ahonnan kiér Gelílótig, az Adummím-hágóval szemben, és lemegy a rúbeni Bóhan sziklájáig. Azután átmegy az Arábá-völggyel szemben levő hegyhátra észak felé, és lemegy az Arábá-völgybe. Majd átmegy a határ a Bét-Hoglá-hegyhátra észak felé, és a határ a Sós-tenger északi öblénél végződik, a Jordán déli végénél. Ez a déli határ. A keleti oldalon a Jordán határolja. Ez Benjámin fiainak az öröksége és határaik körös-körül nemzetségeinek megfelelően.
Ezek Benjámin fiai törzsének a városai nemzetségeinek megfelelően: Jerikó, Bét-Hoglá és Émek-Kecíc. Bét-Arábá, Cemárajim és Bétel, Avvím, Párá és Ofrá, Kefar-Ammóná, Ofní és Geba. Tizenkét város, falvaival együtt. Gibeón, Rámá és Beérót, Micpe, Kefírá és Mócá, Rekem, Jirpeél és Taralá, Céla, Elef és Jebúsz, azaz Jeruzsálem, továbbá Gibat és Kirjat. Tizennégy város, falvaival együtt. Ez Benjámin fiainak az öröksége nemzetségeiknek megfelelően.