IX. A ZSÁKMÁNY ÉS AZ OSZTOZKODÁS
Háború Midián ellen.
31 Így szólt az Úr Mózeshez: „Állj bosszút a midiánitákon Izrael fiaiért! Aztán meg kell térned törzsed tagjaihoz.” Mózes tehát így szólt a néphez: „Néhányan közületek fegyverkezzenek föl, hogy hadba szálljanak a midiániták ellen, s így az Úr bosszúja utolérje a midiánitákat. Izrael fiainak minden törzséből egy ezrednek kell hadba vonulnia.” Így Izrael ezreiből tizenkétezer harcost állítottak ki, minden törzsből egy ezredet. S Mózes hadba küldte őket – minden törzsből ezret –, őket és Pinchászt, Eleazár fiát; ő vitte magával a szent edényeket és a harsonákat. Így kivonultak Midián ellen, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta, és minden férfit megöltek. A legyőzöttek közt megölték Midián királyait is, Evit, Rekemet, Curt, Hurt és Rebát, Midián öt királyát, sőt még Bileámot, Beor fiát is kardélre hányták. Akkor Izrael fiai fogságba hurcolták Midián asszonyait és gyermekeit, elhajtották barmaikat, nyájaikat, s elvitték mindenüket zsákmányul; városaikat és sátortáboraikat mind felgyújtották. Összeszedték az összes szerzett holmit, a zsákmányul ejtett embereket és állatokat és a foglyokat meg a szerzett holmit, s a zsákmányt Mózes elé és Eleazár pap, valamint Izrael fiainak közössége elé vitték Moáb pusztájára, a táborba, Jerikó közelébe a Jordán mellé.Az asszonyok sorsa és a zsákmány megtisztítása.
Mózes és Eleazár pap, valamint a törzsek fejei eléjük mentek a táboron kívülre. Mózes haragra gerjedt a sereg vezérei és az ezredek és századok hadból hazatérő parancsnokai ellen. Mózes rájuk förmedt: „Csakugyan életben hagytatok minden asszonyt? Épp ők voltak azok, akik Bileám biztatására arra csábították Izrael fiait, hogy Peor kedvéért hűtlenül elhagyják az Urat, azért érte utol a vész az Úr közösségét. Tüstént öljétek meg az összes fiúgyermeket, s ugyanígy öljétek meg az összes olyan asszonyt is, aki már volt együtt férfival. De a fiatal lányokat, akik még nem voltak együtt férfival, hagyjátok magatoknak életben. Most hét napig itt maradtok a táboron kívül! Mindnyájatoknak, akik embert öltetek vagy halotthoz értetek, meg kell a harmadik és a hetedik napon tisztulnotok. Ruhadarabjaitokat is tisztítsátok meg, s minden bőrből vagy kecskeszőrből készült holmitokat meg fából való tárgyatokat!” Eleazár pap pedig így beszélt a harcosokhoz, akik harcba vonultak: „Ez a törvény, amit az Úr Mózesnek szabott: Az összes aranyat, ezüstöt, rezet, vasat, ónt és ólmot, tehát mindent, ami kibírja a tüzet, tűzbe kell tartanotok, hogy tiszta legyen, majd tisztítóvízzel is meg kell tisztítanotok. Minden egyebet azonban, ami nem állja a tüzet, öblítsétek le vízzel. Ha a hetedik nap kimossátok ruhátokat, tiszták lesztek, s bevonulhattok a táborba.”A zsákmány elosztása.
Azt mondta az Úr Mózesnek: „Vedd számba te és Eleazár pap, valamint a közösség törzseinek a fejei, amit emberben és állatban zsákmányul ejtettek, azután fele-fele arányban oszd szét azok közt, akik hadba vonultak s harcoltak, és az egész közösség között. A hadba vonult harcostól kérj ajándékot az Úrnak (adják oda) minden ötszázadik emberből, baromból, szamárból, juhból, kecskéből egyaránt. A nekik jutó részből vedd el, s add át Eleazár papnak, mint az Úrnak felajánlott adományt. Abból a részből azonban, amely Izrael fiainak jut, minden ötvenediket vedd el emberből, marhából, szamárból, juhból, kecskéből, azaz mindenféle állatból egyaránt, s az legyen a levitáké, akik az Úr hajlékának szolgálatát ellátják.” Mózes és Eleazár pap úgy tettek, ahogy az Úr Mózesnek parancsolta. A zsákmány, ami maradt abból, amit a harcosok szereztek, 675 000 juhot, kecskét, 72 000 marhát és 61 000 szamarat tett ki; az emberek közül azoknak a lányoknak a száma, akik még nem voltak együtt férfival, összesen 32 000 lelket tett ki. A fele rész azoknak jutott, akik hadba vonultak; szám szerint 337 500 juh és kecske – az Urat megillető adomány 675-öt tett ki –, 36 000 marha – ebből az Urat megillető adomány 72 –, 30 500 szamár – belőle ajándék az Úrnak 61 –, és 16 000 ember – közülük az Úrnak ajándékképpen 32 lélek. És Mózes az Urat megillető adományt Eleazár papra bízta, ahogy az Úr Mózesnek parancsolta. Az Izrael fiaira eső rész, amelyet Mózes elkülönített a harcosok részétől, tehát a közösség része 337 500 juhot, kecskét, 36 000 marhát, 30 500 szamarat és 16 000 embert tett ki. Az Izrael fiainak jutó részből Mózes kiemelte minden ötvenediket, az emberek közül éppúgy, mint az állatok közül, s átadta – ahogy az Úr Mózesnek parancsolta – a levitáknak, akik ellátták az Úr hajlékának szolgálatát.Az áldozati adományok.
Akkor a seregek vezérei, az ezredek és századok parancsnokai Mózes elé járultak. Így szóltak Mózeshez: „Szolgáid számba vették a hatalmuk alá tartozott harcosokat; közülük egyetlen ember sem hiányzik. Ezért ajándékul hozzuk az Úrnak, hogy az Úr előtt tisztává váljunk, amit arany ékszerben zsákmányoltunk: karpereceket, karkötőket, gyűrűket, fülbevalókat és nyakláncokat.” Mózes és Eleazár pap átvették az aranyat és a művészien megmunkált tárgyakat. Az arany, amit az ezredek és századok parancsnokai ajándékul átadtak az Úrnak, összesen 16 750 sékelt tett ki. A közkatonák zsákmányoltak maguknak. Mózes és Eleazár pap tehát átvették az ezredek és századok parancsnokaitól az aranyat, és a megnyilatkozás sátorába vitték, hogy az Úr mindig emlékezzék Izrael fiaira.
30
Ha ezek az ígéretek, az áldás is, az átok is, amelyeket ma szemetek elé tártam, valósággá válnak, de a népek közt, akik közé az Úr, a te Istened taszít, magadba szállsz,
s gyermekeiddel együtt szíved, lelked mélyéből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez s hallgatsz mindenben a szavára, ahogy ma megparancsoltam neked;
az Úr, a te Istened változtat sorsodon, megkönyörül rajtad, s újra egybegyűjt a népek közül, akik közé szétszórt az Úr, a te Istened.
S még ha az ég határánál is volnának belőled, onnan is idehoz az Úr, a te Istened.
Az Úr, a te Istened elvezérel arra a földre, amely atyáidé volt, hogy vedd birtokodba. Boldogabbá s számosabbá tesz, mint atyáidat.
Az Úr, a te Istened körülmetéli a te és utódaid szívét, hogy az Urat, a te Istenedet szíved, lelked mélyéből szeresd és élj.
Ezeket az átkokat pedig ellenségeidre és gyűlölőidre zúdítja az Úr, a te Istened, akik üldöztek téged.
Te mégis újra hallgatsz az Úr szavára és megtartod parancsait, amelyeket ma adok neked.
S az Úr, a te Istened bőséget ad kezednek minden munkájában, méhed gyümölcsében, jószágod ivadékában és földed termésében. Mert az Úrnak öröme telik benned, a te javadra, ahogyan örömét lelte atyáidban,
ha engedelmeskedsz az Úr, a te Istened szavának, és megtartod az ebben a törvénykönyvben foglalt parancsokat és törvényeket, ha szíved, lelked mélyéből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez.
Ezek a törvények, amelyeket ma szabok neked, nem túlságosan nehezek és nem elérhetetlenek számodra.
Nem az égben vannak, hogy azt kellene mondanod: Ki hatol fel értük az égbe, ki hozza le és hirdeti őket, hogy hozzájuk szabhassuk tetteinket.
De a tengeren túl sincs, hogy azt kellene mondanod: Ki kel át értük a tengeren, ki hozza és hirdeti őket, hogy hozzájuk szabhassuk tetteinket?
Egészen közel van hozzád a törvény, a szádban és a szívedben, így hozzá szabhatod tetteidet.
A két út.
Nézd, ma szemed elé tártam az életet és az üdvösséget, a halált és a kárhozatot. Ha engedelmeskedsz az Úr, a te Istened parancsainak, amelyeket ma adok neked, s szereted az Urat, a te Istenedet, az ő útjain jársz, megtartod parancsait, törvényeit és rendelkezéseit, életben maradsz és megsokasodsz, s az Úr, a te Istened megáld azon a földön, ahova indulsz, hogy birtokodba vedd. Ha azonban elfordul szíved, s nem engedelmeskedsz, ha elcsábulsz más isteneket imádni s nekik szolgálni, akkor ma tudtotokra adom: Menthetetlenül elpusztultok, s azon a földön, amelyre a Jordánon átkelve elérkezel, hogy birtokba vedd, nem fogtok sokáig élni. Ma tanúul hívom ellenetek az eget és a földet: életet és halált, áldást és átkot tártam a szemetek elé. Így hát válaszd az életet, hogy te is, utódaid is életben maradjatok, szeresd az Urat, a te Istenedet, hallgass a szavára és ragaszkodj hozzá. Mert ez jelenti számodra az életet s napjaidnak hosszúra nyúlását azon a földön, amelyre az Úr, a te Istened megesküdött atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy nekik adja.”
116
(Alleluja!) Szeretet tölt el, mert az Úr meghallotta könyörgő kiáltásomat.
Felém fordította fülét azon a napon, amelyen segítségül hívtam.
Körülvettek a halál kötelékei s az alvilág csapdái; elmerültem a nyomorban és a félelemben.
Akkor segítségül hívtam az Úr nevét: „Ó Uram, mentsd meg életemet!”
Jó az Úr és igazságos, a mi Istenünk csupa irgalom.
Az Úr megőrzi a kicsinyeket. Nyomorult voltam és szabadulást hozott.
Lelkem, nyugodj meg újra, mert az Úr jót tett veled.
Megmentette lelkemet a haláltól, szemem a könnyektől, lábam a botlástól.
[És újra az Úr színe előtt járhatok az élők földjén.]
Telve voltam bizalommal akkor is, amikor így szóltam: „Mély megaláztatásban lett részem.”
Kétségbeesésemben ezt mondtam: „Az emberek gonoszak mind.”
Mivel viszonozzam az Úrnak, ami jót tett velem?
Veszem az üdvösség kelyhét, és segítségül hívom az Úr nevét.
[Amit az Úrnak ígértem, feláldozom, egész népének színe előtt.]
Az Úr szemében drága dolog az igazak halála.
Uram, a te szolgád vagyok, szolgád vagyok, szolgálódnak fia. Te oldottad meg bilincseimet,
dicsőítő áldozatot mutatok be neked. Segítségül hívom az Úr nevét.
Amit az Úrnak ígértem, feláldozom egész népének színe előtt.
Az Úr házának udvarában, a te szívedben, Jeruzsálem!