2311 Bileám Balakhoz fordult: „Építtess hét oltárt, s adj nekem hét fiatal bikát és hét kost.” 22 Balak teljesítette Bileám kérését, és minden oltáron feláldozott egy fiatal bikát és egy kost. 33 Akkor Bileám így szólt Balakhoz: „Maradj égőáldozatod mellett! Magam elmegyek, hátha találkozom az Úrral. S amit látnom enged, azt tudtodra adom.” S elment egy kopár helyre.
Bileám áldásai.
44 Itt Isten eléje ment Bileámnak, s ő így szólt hozzá: „A hét oltárt felállíttattam, és mindegyiken feláldoztam egy fiatal bikát meg egy kost.” 55 Ekkor az Úr szózatot adott Bileám szájába, mondván: „Menj vissza Balakhoz és beszélj!” 66 Visszament hát hozzá, s lám, még ott állt Moáb a vezéreivel együtt az égőáldozatnál. 77 Erre elkezdte beszédét e szavakkal: „Balak elhozatott Aramból, Moáb királya Kelet hegyei közül. Rajta! Átkozd meg kedvemért Jákobot! Rajta! Vond Izraelre az (Isten) haragját! 88 De hogy átkozhatnám meg azt, akit Isten nem átkoz? Hogyan esdhetném le a haragot, amikor az Úr nem haragszik? 99 Látom őt a sziklák csúcsáról, igen, látom a halmok tetejéről: Lám, ez a nép magányosan vándorol, nem tartozik a többi nép közé. 1010 Ki tudná számba venni Jákob porát? Ki tudná följegyezni Izraelnek csak a negyedét is? Bár az igazak halálával halhatnék meg én is, s olyan lenne a végem, mint az övék!” 1111 Balak Bileámhoz fordult: „Mit tettél velem? Azért hoztalak magammal, hogy átkozd ellenségeimet, s te áldod őket!” 1212 De az ezt válaszolta: „Hát nem pontosan ahhoz kell-e szabnom szavaimat, amit az Úr ad ajkamra?” 1313 Erre Balak így szólt hozzá: „Gyere velem egy másik helyre, ahonnan láthatod – igaz, hogy csak egy részét látod majd, az egészet nem láthatod –, s onnan mondj átkot rá az én kedvemért.” 1414 S fölvitte a Piszga tetejére, az Őrök mezejére, építtetett hét oltárt, s mindegyik oltáron feláldozott egy fiatal bikát meg egy kost. 1515 S akkor így szólt Balakhoz: „Maradj itt égőáldozatod mellett, addig én odébb várok (az Úr) megjelenésére.” 1616 Az Úr megjelent Bileámnak, s szózatot adott ajkára, mondván: „Menj vissza és beszélj!” 1717 Ő visszament (Balakhoz), s lám, az még ott állt Moáb vezéreinek társaságában égőáldozata mellett. Balak megkérdezte: „Mit mondott az Úr?” 1818 Akkor fölemelte szavát, s elkezdte: „Nos, Balak, halljad! Cippor fia, figyelj rám! 1919 Nem ember az Isten, hogy hazudjék, nem ember fia, hogy visszakozzék. Mond-e valamit, hogy meg ne tenné? Ígér-e valamit, hogy ne teljesítené? 2020 Nézd, az a megbízásom, hogy áldjam, így áldani fogom, s nem vonok vissza belőle semmit. 2121 Nem láttam Jákobban semmi kivetnivalót, nem tapasztaltam Izraelben semmi nyomorúságot. Vele van Istene, az Úr, fel-felharsan a királyi ének. 2222 Isten, aki kivezette Egyiptomból, olyan neki, mint bivalynak a szarva. 2323 Nem szól Jákob ellen semmi előjel, Izrael ellen semmi jövendölés! Mindig idejében hirdeti majd Jákob és Izrael, mit akar tenni az Isten. 2424 Nézd, mint a nőstény oroszlán, olyan ez a nép, oroszlán módjára fölkel, s nem nyújtózik el, míg zsákmányát szét nem marcangolja, áldozata vérét ki nem issza.” 2525 Erre azt mondta Balak Bileámnak: „Ha már nem átkozhatod, hát legalább ne áldjad!” 2626 Bileám azonban így válaszolt Balaknak: „Nem megmondtam neked előre: mindent meg kell tennem, amit az Úr mond?” 2727 Balak most ezt mondta Bileámnak: „Gyere, elviszlek egy másik helyre. Talán helyénvaló lesz Isten szemében, hogy onnét átkot mondj.” 2828 És Balak fölvitte Bileámot a Peor tetejére, amely a puszta felé nézett. 2929 Így szólt Bileám Balakhoz: „Építtess hét oltárt, s készíts ide hét fiatal bikát és hét kost.” 3030 Balak úgy tett, ahogy Bileám mondta, s mindegyik oltáron feláldozott egy fiatal bikát meg egy kost.
2411 Tegyük föl, hogy valaki feleséget vesz, együtt hál vele, de aztán nem talál tetszésre nála az asszony, mert valami taszítót fedez föl rajta. Válólevelet ír hát neki, kezébe adja, és elbocsátja házából. 22 El is hagyja házát, s hozzámegy egy másik emberhez. 33 A másik ember azonban szintén elfordul tőle, válólevelet ír, kezébe adja, s elküldi házából. (Vagy meghal az a második ember, aki feleségül vette.) 44 Ilyenkor az első ember, aki elbocsátotta, nem veheti el újra feleségül, mert tisztátalanná lett. Ez utálat tárgya volna az Úr, a te Istened szemében, s nem szabad a földet, amelyet az Úr, a te Istened ad neked örökségül, bűnnel terhelned.
Egyéb törvények.
55 Ha valaki feleséget vesz, ne vonuljon hadba, s nem szabad semmi más terhet sem róni rá. Egy évig maradjon otthon, foglalkozzék a maga dolgával, szentelje magát asszonyának, akit elvett. 66 Ne vedd el zálogba a kézimalmot, sem a felső malomkövet, mert ez annyi volna, mint ha magát az életet vennéd el zálog gyanánt. 77 Ha valakit rajtakapnak, hogy testvérei, Izrael fiai közül valakit elrabol, kihasznál és elad, az illető rabló haljon meg. Irtsd ki, ami gonosz, körödből! 88 Lepra előfordulásakor vigyázz, gondosan tartsd meg és pontosan hajtsd végre azokat a rendelkezéseket, amelyeket a Lévi törzséből való papok adnak; azokhoz a rendszabályokhoz igazodjatok, amelyeket nekik adok. 99 Emlékezz rá, mit tett az Úr, a te Istened Mirjammal az úton, amikor Egyiptomból kivonultatok. 1010 Ha kölcsönt adsz embertársadnak, ne lépd át küszöbét, hogy zálogot végy tőle. 1111 Állj meg kint, s akinek kölcsönt adsz, az hozza ki neked a zálogot. 1212 Ha szegény, ne térj nyugovóra zálogával. 1313 Napnyugtakor vidd neki vissza a zálogot, hogy köntösében fekhessen le és áldjon téged. Ez igaz tettnek számít majd az Úr, a te Istened színe előtt! 1414 Szegény és nélkülöző munkás bérét, akár testvéreid közül való, akár azok közül az idegenek közül, akik országodban, városaidban élnek, ne tartsd vissza. 1515 Még aznap, mielőtt a nap lenyugodna fölötte, add meg a bérét. Mert szegény, és türelmetlenül várja. Különben az Urat hívja ellened, s bűn nehezedik rád. 1616 Az apák ne lakoljanak halállal a gyermekek miatt, s a gyermekek sem az apák miatt. Mindenki csak a maga bűnéért lakoljon halállal. 1717 Az idegent és az árvát ne csorbítsd jogában, és az özvegy ruháját ne vedd el zálogba. 1818 Emlékezz, magad is rabszolga voltál Egyiptom földjén, s az Úr, a te Istened kiszabadított onnan. Ezért parancsolom meg neked, hogy így tégy. 1919 Ha aratsz földeden s kint felejtesz ott egy kévét, ne menj vissza érte; legyen az idegené, az árváé és az özvegyé, hogy az Úr, a te Istened megáldja kezednek minden munkáját. 2020 Ha olajfáidat megszeded, utána ne keresgélj rajtuk. Maradjon az idegennek, az árvának és az özvegynek. 2121 Ha szőlődben szüretelsz, utána ne keresgélj szemeket. Maradjon az idegennek, az árvának és az özvegynek. 2222 Emlékezz, magad is rabszolga voltál Egyiptom földjén. Ezért parancsolom meg neked, hogy így tégy. 2511 Amikor vita támad két ember között és bíróságra mennek, hogy igazságot szolgáltassanak nekik: kimondják az igaz igazát s a vétkes vétkességét, 22 a bíró a botbüntetésre ítélt bűnöst mindjárt a jelenlétében fektesse le a földre és méresse rá a bűne nagyságához mérten kiszabott ütéseket. 33 Negyven ütést adhatnak neki, többet nem, nehogy túl sok ütést kapva testvéred megalázottá váljék szemedben. 44 Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját!
A sógorházasság.
55 Ha testvérek laknak együtt, s egyikük meghal anélkül, hogy gyermeket hagyna hátra, az elhunyt felesége ne menjen hozzá egy kívülről, idegen családból való férfihez. Menjen be hozzá a sógora, s vegye el; sógori kötelezettségének eleget téve. 66 Az elsőszülött, akit (az asszony) szül, kapja az elhunyt testvér nevét, nehogy kivesszen a neve Izraelben. 77 Ha azonban a sógor nem akarja elvenni sógornőjét, a sógornő menjen a város kapujához a vének elé, s adja elő: „Sógorom vonakodik testvére nevét fenntartani Izraelben, nem akarja velem szemben teljesíteni sógori kötelességét.” 88 A vének erre hívassák maguk elé, s vonják kérdőre. Ha megjelenik és kijelenti: „Nem akarom feleségül venni”, 99 a sógornő a vének jelenlétében lépjen oda, vegye le a saruját és köpje szembe e szavak kíséretében: „Ez történjék mindenkivel, aki nem akarja testvére házát fölépíteni.” 1010 Az ilyen embernek ez legyen a neve Izraelben: „A mezítlábas házanépe.”
Szeméremsértés verekedés alkalmával.
1111 Ha két ember összeverekszik, férfi férfival, aztán az egyiknek a felesége odaszalad, hogy kiszabadítsa férjét a másik kezéből, aki üti, s közben kinyújtja a kezét, 1212 és megragadja annak szeméremtestét, könyörtelenül vágd le a kezét.
A mértékek védelme.
1313 Zsákodban ne legyen kétféle súly, egy nehezebb és egy könnyebb. 1414 Házadban ne tarts kétféle űrmértéket, egy nagyobbat és egy kisebbet. 1515 Hibátlan és pontos legyen a súlyod, hibátlan és pontos legyen az űrmértéked, hogy sokáig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked. 1616 Mert utálat tárgya az Úr, a te Istened szemében, aki ilyet tesz, aki csal. 1717 Emlékezz vissza, mit tettek veled útközben az amalekiták, amikor Egyiptomból kivonultál. 1818 Istent nem félve hátba támadtak az úton, amikor fáradt és kimerült voltál, s elszakították tőled a hátul sántikálókat. 1919 Ha az Úr, a te Istened nyugtot ad majd minden ellenségtől körülötted azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked örökségül, Amaleknek még az emlékét is töröld el a földön. Ne feledd el!
10611 (Alleluja!) Magasztaljátok az Urat, mert jó: irgalma örökké megmarad. 22 Ki sorolhatja el az Úr hatalmas tetteit? Ki hirdetheti minden dicsőségét? 33 Boldogok, kik szem előtt tartják parancsait, és az igazsághoz szabják tetteiket minden időben. 44 Emlékezzél meg rólam, Uram, emlékezzél meg jóságosan népedről, segítségeddel siess hozzám! 55 Hogy felüdítsen választottaid boldogsága, hogy örüljek néped örömének, és együtt dicsekedjem örökségeddel. 66 Vétkeztünk, ahogy atyáink is, szembeszegültünk és gonoszat műveltünk. 77 Egyiptom földjén atyáink nem becsülték meg csodáidat, nem gondoltak mérhetetlen irgalmadra; a Vörös-tengernél a Fölséges ellen lázadtak, 88 mégis megmentette őket neve miatt, hogy kinyilvánítsa hatalmát. 99 Parancsot adott a Vörös-tengernek, s az szárazzá vált; úgy vezette át őket az áron, mint a pusztán. 1010 Gyűlölőik hatalmából kimentette őket, s kiszabadította az ellenség kezéből. 1111 Ellenségüket elborította a víz, egy sem maradt életben közülük. 1212 Erre hittek szavának és zengték dicséretét. 1313 Ám hamar elfeledték, amit tett, és nem akartak bízni a szavában. 1414 A pusztában saját vágyukat követték, a kietlen földön kísértették az Istent. 1515 Megadta nekik, amit követeltek, de hagyta, hogy a betegség kikezdje őket. 1616 A táborban irigykedtek Mózesre, s féltékenyek lettek Áronra, az Úr szentjére. 1717 Erre megnyílt a föld és elnyelte Datant, eltemette Abiron hadát. 1818 Lobogó láng csapott fel seregeik ellen, és megemésztette a vétkeseket. 1919 A Hórebnél borjút formáltak maguknak, leborultak az arany képmás előtt. 2020 Dicsőségét fölcserélték a bika képével, amely szénával táplálkozik. 2121 Elfeledték Istent, aki megmentette őket, s aki nagy dolgokat művelt Egyiptomban. 2222 Csodadolgokat Kám földjén, félelmetes tetteket a Vörös-tengernél. 2323 Már arra gondolt, hogy eltörli őket, ha nem lett volna Mózes, akit kiválasztott. Ő eléje lépett, hogy fékezze haragját, és ne hozzon pusztulást rájuk. 2424 Ócsárolták az ígéret földjét, nem bíztak meg ígéretében. 2525 Sátraikban pártütés támadt, és nem hallgattak az Úr szavára. 2626 Erre fölemelt kézzel megesküdött nekik, hogy eltiporja őket a pusztában. 2727 Szétszórja nemzetségüket a pogányok között, elszéleszti őket messze országokba. 2828 Meghajoltak Baal-Peor előtt, és ettek a halotti áldozatból. 2929 Gonosz tetteikkel haragra ingerelték, ezért súlyos csapás érte őket. 3030 De fölkelt Pinchasz és ítélkezett, erre megszűnt a csapás. 3131 Ez érdemül számított neki, nemzedékeken át mindörökre. 3232 Majd ismét megharagították Meriba vizénél, miattuk kellett Mózesnek is lakolnia. 3333 Mert megkeserítették a lelkét, meggondolatlanul szólt az ajka. 3434 Nem irtották ki a népeket, amelyeket az Úr megnevezett. 3535 Összeadták magukat a pogányokkal, és utánozták tetteiket. 3636 Az ő isteneiknek szolgáltak, és ez lett a vesztük. 3737 Saját fiaikat áldozatul adták, és leányaikat a démonoknak. 3838 Ártatlan vért ontottak, fiaik és leányaik vérét Kánaán isteneinek vitték áldozatul. Így vérrel szennyezték be földjüket, 3939 tetteikkel megfertőzték magukat, gonoszságuk miatt hűtlenek lettek. 4040 Az Úr haragja újra fellángolt népe ellen, öröksége iszonyat tárgya lett számára. 4141 A pogányok kezébe adta őket, s gyűlölőik uralkodtak rajtuk. 4242 Ellenségeik elnyomták őket, öklük lesújtott rájuk. 4343 Majd újra meg újra megmentette őket, de álnokságukkal ingerelték, és visszaestek vétkeikbe. 4444 Ám ismét rátekintett nyomorúságukra, mihelyt meghallotta könyörgésüket. 4545 Szövetségére gondolt és irgalmas lett, nagy irgalmában megváltoztatta szándékát. 4646 Engedte, hogy részvétet találjanak azoknál, akik őket fogságba hurcolták. 4747 Ments meg minket, Urunk, mi Istenünk, és vezess haza a pogány népek közül! Hogy magasztaljuk szent nevedet, és téged dicsérve dicsekedhessünk.
107 (108). ZSOLTÁR
4848 Áldott legyen az Úr, Izrael Istene mindörökké! Mondja az egész nép: Úgy legyen!