A főpap ruhái.
39 A szentélyben való szolgálathoz a díszes ruhákat kék és vörös bíborból, karmazsinból és sodrott szálú lenvászonból csinálták. Elkészítették a ruhákat Áron számára, ahogy az Úr Mózes által megparancsolta.Az efod.
Az efodot aranyból, kék és vörös bíborból, karmazsinból és sodrott szálú lenvászonból csinálta. Az aranylemezt vékonyra nyújtották, szálakra vágták, hogy műszövéssel be lehessen dolgozni a kék és vörös bíborba, a karmazsinba és a lenvászonba. Két összeillesztett vállpántot csináltak, s a két végükön összevarrták őket. A kötőszalag, amely a rögzítésre szolgált, vele egy darabból volt, s ugyancsak aranyból, kék és vörös bíborból, karmazsinból és sodrott szálú lenvászonból készült, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta. Kicsiszolták a karneolköveket és aranyfoglalatba tették. Ezekbe pecsétmetsző írással Izrael fiainak a nevei voltak bevésve. Mint Izrael fiaira emlékeztető köveket rakta rá őket az efod vállpántjára, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta.A melltáska.
A melltáskát úgy készítette el, mint az efodot: műszövéssel, aranyból, kék és vörös bíborból, karmazsinból és sodrott szálú lenvászonból. A melltáskát négyszögletesre, kétrétűre csinálta, hosszúsága egy arasz, szélessége is egy arasz volt és kétrétű. Négy sor drágakövet rakott rá: az első sorba karneolt, topázt és smaragdot a második sorba rubint, zafírt és jáspist; a harmadik sorba jácintot, achátot és ametisztet; a negyedik sorba krizolitot, karneolt és ónixot. Aranyfoglalatba voltak betéve. Izrael fiai tizenkét nevének megfelelően tizenkét darab volt. A pecsétmetsző írásával mindegyikbe bele volt vésve a tizenkét törzs egyike sorrend szerint. Azután a melltáskára ráerősítette a színaranyból készült sodrott láncocskát. Majd csinált két aranyhorgocskát meg két aranykarikát, és a két karikát megerősítették a melltáska két szélén. A két aranyláncocskát a két karikára erősítették, amelyek a melltáska két szélén voltak. A láncocska másik végét a két horgocskára erősítették, ezeket pedig az efod két vállpántjának elejére. Még két másik aranykarikát is csináltak, s ezeket a melltáska két alsó végére erősítették, az efod felé néző szélére. Azután még két aranykarikát készítettek, ezeket az efod két vállpántjára erősítették, elöl, lent a találkozásuknál, az efod kötése fölött. A melltáska karikáit kék bíborzsineg segítségével hozzákötötték az efod karikáihoz, úgyhogy az efod kötése fölött feküdt, és a melltáska nem csúszhatott le az efodról, ahogy azt az Úr Mózesnek megparancsolta.A felső köntös.
Megcsinálták a felső köntöst az efodhoz kék bíborból, műszövéssel. A köntös közepén levő nyílás olyan volt, mint a páncéling nyílása. A nyakkivágás körül szegélyt varrtak, hogy be ne szakadjon. A köntös alsó szegélyére kék és vörös bíborból, karmazsinból és sodrott szálú lenvászonból gránátalmákat hímeztek. Azután csináltak tiszta aranycsengettyűket, körös-körül a gránátalmák közé illesztették a köntös szegélyére, úgy, hogy a köntös szegélyén körös-körül egy gránátalma és egy csengettyű váltakozott. Így kellett a szolgálathoz felöltöznie, ahogy az Úr Mózesnek előírta.A papok ruhái.
Ezután megcsinálták a köntösöket finom lenvászonból Áron és fiai számára, továbbá a fejkendőt finom lenből, a papi sapkákat finom lenből, a nadrágot finom lenvászonból, és az övet kék és vörös bíborból és karmazsinból; művészi hímzéssel, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta.A diadém.
A homlokdíszt, a szent diadémot tiszta aranyból csinálták és pecsétírással belevésték: az Úr fölszenteltje. Kék bíborzsineget erősítettek rá, s azzal kötötték a fejkendőre, ahogy az Úr parancsolta. Így végeztek el minden munkát a találkozás sátoránál. Izrael fiai mindenben úgy jártak el, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta.A munka átadása.
Ezután elvitték Mózeshez a hajlékot, a sátrat minden felszerelésével, kampóival, deszkáival, reteszeivel, oszlopaival és talpaival, továbbá a vörösre festett báránybőr takarót, a bőr felső takarót, a belső függönyt, a bizonyság ládáját, hordozórúdjaival és az engesztelés táblájával, az asztalt minden felszerelésével és a kitett kenyerekkel, a tiszta aranyból készült mécstartót a mécsesekkel, amelyeket sorban felraktak, továbbá minden kellékét, a világításhoz való olajat, valamint az aranyoltárt, a kenetet, a jó szagú illatszert, a sátor bejáratának függönyét, a bronzoltárt a ráccsal, hordozórúdjait és felszerelését, a medencét és állványát, az udvar függönyeit és oszlopait a talpakkal, a cövekeket, a találkozás sátorának szolgálatához szükséges minden eszközt, a díszes ruhákat a szentélyben való szolgálathoz, Áron papnak és fiainak a ruháit a papi szolgálathoz. Ahogy az Úr megparancsolta Mózesnek, Izrael fiai úgy végeztek el minden munkát. Amikor Mózes megnézte az egész munkát, látta, hogy mindent úgy csináltak, ahogy az Úr megparancsolta. Mózes megáldotta őket.A szentély felállítása és felszentelése.
40 Az Úr így szólt Mózeshez: „Az első hónap első napján állítsd fel a találkozás sátorának hajlékát, helyezd bele a bizonyság ládáját és akaszd a függönyt a láda elé. Vidd be az asztalt, és helyezd rá a kitett kenyereket. Vidd be a mécstartót, és tedd rá a mécseseket. Az arany illatoltárt állítsd a bizonyság ládája elé, és akaszd a függönyt a hajlék bejáratára. Állítsd az égőáldozat oltárát a találkozás sátorának bejárata elé, a medencét pedig a találkozás sátra és az oltár közé, és önts bele vizet. Jelöld ki körül az előudvart, és akaszd fel a függönyt az előudvar kapujára. Azután vedd a kenetet és szenteld fel a hajlékot mindennel, ami benne van. Szenteld fel minden felszerelésével együtt, hogy szent legyen. Kend fel az égőáldozat oltárát és minden felszerelését. Szenteld fel az oltárt, hogy nagyon szent legyen. Kend fel és szenteld fel a medencét és az állványát. Azután vezesd Áront és fiait a találkozás sátorának bejáratához, hogy mossák le magukat vízzel. Add rá Áronra a szent ruhákat, kend fel és szenteld fel, hogy mint pap szolgáljon nekem. Aztán hívd a fiait, add rájuk ruháikat és kend fel őket, ahogy atyjukat felkented, hogy mint papok szolgáljanak nekem. Ez a felkenés adja nekik a papi tisztséget minden időre, nemzedékről nemzedékre.”Az isteni rendelkezés végrehajtása.
Mózes úgy járt el, ahogy az Úr megparancsolta neki, mindenben azt követte. A második év első hónapjában, a hónap első napján állították fel a hajlékot. Mózes maga állította fel a hajlékot. Elhelyezte a talapzatokat, azokra állította a deszkákat, összeillesztette az eresztékeket és felállította az oszlopokat. Azután a hajlékra ráterítette a vásznat, arra ráhelyezte a sátor felső takaróját, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta. Azután vette a bizonyságot, beletette a ládába, beledugta a ládába a rudakat, és a ládára ráhelyezte a kiengesztelődés tábláját. Azután bevitte a ládát a hajlékba, felakasztotta a belső függönyt, hogy takarja el a bizonyság ládáját, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta. Az asztalt a találkozás sátorának északi oldalára állította, a függönyön kívül, s ráhelyezte a kitett kenyereket az Úr elé, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta. Bevitte a mécstartót a találkozás sátrába, a hajlék déli oldalába, az asztallal szembe, s rátette a mécseket az Úr előtt, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta. Betette az aranyoltárt a találkozás sátorába, a függöny elé, s meggyújtotta rajta az illatáldozatot, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta. Végül a hajlék bejáratára akasztotta a függönyt. Az égőáldozat oltárát a találkozás sátorának bejárata előtt állította fel, s bemutatott rajta égő és ételáldozatot, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta. A medencét a találkozás sátora és az oltár közé helyezte és vizet öntött bele mosakodásra. Áron és fiai abban mosták meg kezüket és lábukat. Valahányszor bementek a találkozás sátorába vagy az oltárhoz léptek, előbb megmosakodtak, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta. Elkészítette az előudvart a hajlék és az oltár körül és felfüggesztette a függönyt az előudvar bejáratára. Így fejezte be Mózes a munkát.Az Úr birtokba veszi a szentélyt.
Akkor felhő borította be a találkozás sátorát és az Úr dicsősége betöltötte a hajlékot. Mózes nem léphetett be a találkozás sátorába, mivel a felhő behatolt oda és az Úr dicsősége betöltötte a hajlékot.A felhő vezeti Izrael fiait.
Amikor aztán a felhő a hajlékról felemelkedett, Izrael fiai tovább indultak vándorlásukon. Ha nem emelkedett föl, akkor nem indultak el addig a napig, amíg fel nem emelkedett. Az Úr felhője napközben a hajlék fölött lebegett, éjjel azonban tűz volt benne egész Izrael szeme láttára, egész vándorlásuk idején.
27
Az Úr ezt mondta Mózesnek:
„Szólj Izrael fiaihoz és közöld velük: Ha valaki teljesíteni akarja fogadalmát, amelyet egy személy értékéig tett az Úrnak,
egy húsz és hatvan közötti férfit 50 ezüstsékelre kell értékelni, a szentély sékelje szerint.
A nő értéke 30 sékel.
Az öt és húsz év közötti fiút értékeljék 20 sékelre, a lányt 10 sékelre.
Az egy hónap és öt év közötti fiú értéke 5 ezüstsékel, a lányé 3 ezüstsékel.
Hatvan évtől fölfelé a férfit 15 sékelre kell értékelni, az asszonyt 10 sékelre. B) Állatok.
Ha a fogadalmat tevő nem képes leróni az értéket, mutassa meg a személyt a papnak, s ő értékelje fel, de annak a lehetősége szerint, aki a fogadalmat tette.
Ha azokról az állatokról van szó, amelyeket föl lehet áldozni az Úrnak, minden állat szent dologgá válik, ha az Úrnak adják.
Nem lehet sem kicserélni, sem mással helyettesíteni, vagyis jót adni a rosszért vagy rosszat adni a jóért. Ha valamely állat helyett másikat adnak, mindkettő szent dologgá válik.
Ha tisztátalan állatról van szó, amelyet nem lehet az Úrnak felajánlani, bármilyen is, hozzák el a paphoz,
ő pedig becsülje meg, hogy jó-e vagy rossz, azután tartsák magukat az ő véleményéhez. C) Ház.
De ha vissza akarják váltani, a becsült értéket egyötödével meg kell toldani.
Ha valaki házát szenteli az Úrnak, a pap becsülje föl, hogy sokat, vagy keveset ér-e. A pap véleményét el kell fogadni. D) Szántóföld.
De ha az ember, aki a házát felajánlotta, vissza akarja váltani, toldja meg a becsült értékét egyötödével, s a ház az övé lesz.
Ha valaki a birtokából egy darab földet az Úrnak szentel, az értékelést a termés hozama szerint kell megejteni, 50 ezüstsékelt számítva egy köböl árpáért.
Ha a jubileumi évben szentelik a földet az Úrnak, akkor az előbbi módon kell fölbecsülni,
de ha a jubileumi év után ajánlja fel, a pap az értéket a jubileumi évig terjedő évek szerint számítsa ki, s a becsült értéket aszerint kell csökkenteni.
Ha vissza akarja váltani a földet, toldja meg a becsült értéket az ötödével, s a föld visszaszáll rá.
Ha nem váltja vissza, hanem eladja másnak, elveszti a visszaváltás jogát.
A jubileumi évben a vevő köteles lemondani róla, mivel olyan dolog lett, amelyet az Úrnak szenteltek, olyan, mint az átokesküvel szentté tett szántóföld, s a papság tulajdonába megy át.
Ha olyan szántóföldet szentel az Úrnak, amelyet vásárolt, s nem őseitől örökölt,
akkor a pap a jubileumi esztendőig hátralevő évek szerint számítsa ki az árát, ő meg fizesse ki az összeget még aznap, mint az Úrnak fogadott szent dolgot.
A jubileumi évben a föld visszaszáll az eladó tulajdonába, azéba, akinek örökrésze volt az országban.