2Elkészítette tehát az efódot is aranyból, kék, bíbor, kétszer festett karmazsin színű fonalból és sodrott lenből, műszövő munkával; az aranyat vékony lemezekre vágta, és fonalakra nyújtotta, hogy bele lehessen szőni az előbb említett színű fonalak közé. Elkészítette a két csatlakozó vállpántot is a két felső végére, valamint az övet ugyanazokból a színekből, úgy, ahogy az Úr parancsolta Mózesnek. Elkészítette a két ónixkövet is aranyba foglalva, és rájuk véste pecsétmetsző munkával Izrael fiainak nevét. Aztán rátette őket a vállravaló vállpántjaira, hogy emlékeztessenek Izrael fiaira, úgy, ahogy az Úr parancsolta Mózesnek.
Elkészítette a tudakolót is műszövő munkával, a vállravaló szövése szerint, aranyból, kék, bíbor, kétszer festett karmazsin színű fonalból és sodrott lenből. Ez négyzet alakú volt, kétrétű, egy-egy arasz méretű. Aztán tett rá négy sor drágakövet: az első sorban karneol, topáz és smaragd volt, a másodikban karbunkulus, zafír és jáspis, a harmadikban jácint, achát és ametiszt, a negyedikben krizolit, ónix meg berill, aranyba foglalva fajtánként. Erre a tizenkét kőre Izrael tizenkét törzsének neve volt vésve, egy-egy név mindegyikre. Készítettek a tudakolóra sodrott láncocskákat is színaranyból, valamint két kis horgot és ugyanannyi aranykarikát. A karikákat aztán ráillesztették a tudakoló két sarkára, hogy róluk függjön a két aranylánc, ezeket pedig hozzáfűzték a vállravaló pántjain kiálló kis horgokhoz. Ezek a dolgok elöl is, hátul is úgy egymáshoz illettek, hogy az efód és a tudakoló egymáshoz simultak, mert az övnél össze voltak szorítva, és a kék zsinórral odakapcsolt karikák révén jó erősen összefogva, hogy lazán ne álljanak, és egymástól el ne váljanak.
Készítettek még két aranykarikát, ezeket ráillesztették az efód két vállrészére, elöl kissé lejjebb, közel az összefűzéshez az efód öve felett. Kék bíborzsinórral csatolták a tudakolót karikáinál fogva az efód karikáihoz, úgyhogy az efód öve felett volt, és nem csúszott el a tudakoló az efódtól – amint az Úr megparancsolta Mózesnek.
Elkészítették az efód köntösét is, kék fonalból az egészet, rajta fenn, középen a nyílást a fej számára, és a nyílást körülvevő szövött szegélyt, alul pedig, a lábnál, a gránátalmákat, kék, bíbor, karmazsin színű fonalból és sodrott lenből, valamint a csengőket színaranyból. Az utóbbiakat a köntös alsó szegélyére helyezték a gránátalmák közé körben, mindig egy aranycsengőt, aztán egy gránátalmát, hogy ezekkel ékesítve járjon a főpap, ha szolgálatot teljesít – úgy, ahogy az Úr parancsolta Mózesnek.
Elkészítették a lenvászon köntösöket is Áronnak és fiainak szövőmunkával, és a süvegeket ékességükkel együtt lenből, valamint a gyolcsnadrágokat lenből, az övet pedig sodrott lenből, kék, bíbor, kétszer festett karmazsin színű fonalból, hímző munkával, úgy, ahogy az Úr parancsolta Mózesnek.
Elkészítették a szent méltóság lemezét is színaranyból, és ráírták pecsétmetsző munkával: »Az Úr Szentje«, és kék zsinórral hozzáfogták a süveghez, úgy, ahogy az Úr parancsolta Mózesnek.
A munka befejezése 32Elkészült tehát a hajléknak és a bizonyság sátrának egész műve, és Izrael fiai megtettek mindent, amit az Úr megparancsolt Mózesnek.
Erre elvitték Mózeshez a hajlékot, a fedelét és minden tartozékát, karikáit, deszkáit, reteszrúdjait, oszlopait, talpait, a vörösre festett kosbőrből készült takarót, a másik, halbőrből való takarót, a függönyt, a ládát, annak rúdjait, az engesztelőhelyet, az asztalt, annak tartozékaival és a kitett kenyerekkel együtt, a mécstartót, a mécseseket tartozékaival és az olajjal együtt, az aranyoltárt, a kenetet, a fűszerekből való füstölőszert, a sátor bejáratára való függönyt, a rézoltárt, annak rostélyát, rúdjait és minden eszközét, a mosdómedencét talapzatával együtt, az udvar kárpitjait és oszlopait talpukkal együtt, az udvar bejáratára való függönyt, az udvar köteleit és cövekeit. Semmi sem hiányzott azokból az eszközökből, amelyeket a hajlék szolgálatára a szövetség sátra számára a parancs szerint készíteni kellett. A ruhákat, amelyeket a szentélyben a papok, azaz Áron és fiai viselnek, szintén elhozták Izrael fiai, úgy, ahogy az Úr parancsolta.
Amikor Mózes látta, hogy elkészült minden, megáldotta őket.
A szentély felszentelése 40 Ekkor így szólt az Úr Mózeshez: »Az első hónapban, a hó első napján, állítsd fel a bizonyság hajlékát! Helyezd el benne a ládát, és bocsásd le előtte a függönyt. Azután vidd be az asztalt, és tedd rá azt, amit annak rendje és módja szerint megparancsoltam. Állítsd fel a mécstartót mécseseivel együtt. Helyezd az aranyoltárt, amelyen a füstölőszert égetik, a bizonyság ládája elé, és akaszd fel a függönyt a hajlék bejáratára. Ez elé aztán tedd az egészen elégő áldozat oltárát, az oltár és a sátor közé pedig a mosdómedencét, és ez utóbbit töltsd meg vízzel. Végül vond be a kárpitokkal az udvart körben és a bejáratnál. Aztán vedd a kenet olaját, és kend fel a hajlékot felszerelésével együtt, hogy szentté legyen. Kend fel az egészen elégő áldozat oltárát és minden eszközét, a mosdómedencét és talapzatát. Mindezt a kenet olajával szenteld fel, hogy szentek legyenek. Aztán állítsd Áront és fiait a bizonyság sátrának ajtajához, mosd meg őket vízzel, aztán öltöztesd fel Áront a szent ruhákba, és kend fel őt és szenteld fel, hogy papként szolgáljon nekem. A fiait is állítsd oda és öltöztesd fel a köntösökbe, és szenteld fel őket, amint felszentelted apjukat, hogy papként szolgáljanak nekem, és felkenésük örökös papság legyen számukra nemzedékről nemzedékre.« Meg is tette Mózes mindazt, amit az Úr parancsolt.
17A második esztendő első hónapjában, a hónap első napján felállították tehát a hajlékot. Mózes felállította a hajlékot, elhelyezte a deszkákat, a talpakat és a reteszrudakat, felállította az oszlopokat, ráterítette a hajlékra a fedelet, arra meg rátette a takarót, úgy, ahogy az Úr parancsolta. Betette továbbá a bizonyságot a ládába, arra pedig rátette alul a rudakat, felül az engesztelőhelyet. Aztán bevitte a ládát a hajlékba, és felakasztotta elé a függönyt, hogy teljesítse az Úr parancsát. Aztán betette az asztalt a bizonyság sátrába, az északi oldalra, a függönyön kívülre, és elrendezte rajta a kitett kenyereket, úgy, ahogy az Úr parancsolta Mózesnek. Betette a mécstartót is a bizonyság sátrába, szembe az asztallal, a déli oldalra, és sorban rárakta a mécseseket az Úr parancsa szerint. Betette az aranyoltárt is a bizonyság sátrába, a függöny elé, és fűszerekből való füstölőszert gyújtott rajta, úgy, ahogy az Úr parancsolta Mózesnek. Aztán felakasztotta a függönyt a bizonyság hajlékának bejáratára. Elhelyezte az egészen elégő áldozat oltárát a bizonyság bejárata előtt, és egészen elégő és ételáldozatokat mutatott be rajta, úgy, ahogy az Úr parancsolta. Elhelyezte a mosdómedencét is a bizonyság sátra és az oltár közé, megtöltötte vízzel, és Mózes, valamint Áron és fiai megmosták kezüket és lábukat, ha a szövetség sátrába mentek, vagy ha az oltárhoz járultak, úgy, ahogy az Úr parancsolta Mózesnek. Felállította az udvart is, a hajlék és az oltár köré, és feltette bejáratára a függönyt. Így aztán minden elkészült.
34Ekkor a felhő eltakarta a bizonyság sátrát, és betöltötte az Úr dicsősége. Mózes nem is tudott bemenni a szövetség sátrába, amíg a felhő mindent eltakart, és az Úr dicsősége tündöklött, mert mindent beborított a felhő. Ha felemelkedett a felhő a hajlékról, elindultak Izrael fiai, nemzetségenként; ha állt felette, azon a helyen maradtak. Nappal ugyanis az Úr felhője lebegett a hajlék felett, éjszaka pedig tűz, Izrael egész népének láttára, egész vándorlásuk alatt.
Jegyzetek
39,1 Vö. Kiv 28,1-43.
39,2 Az efód (jelen fordításunkban gyakran „vállravaló”) a papi ruha egyik része (sem a rendeltetését, sem nevének jelentését nem ismerjük pontosan).
39,32 Az elkészült tárgyakat Mózes felülvizsgálja, aztán megáldja.
40,17 Izrael ettől a dátumtól számítja a rendszeres istentisztelet kezdetét.
40,34 Bár a szent sátrat emberek készítették, az Istennel való találkozás ebben a sátorban mindig az Ő kegyelmétől függ.
A FOGADALMI ÉS SZENTELÉSI AJÁNDÉKOK MEGVÁLTÁSA: 27,1-34
Személyek esetében 27 1Így szólt továbbá az Úr Mózeshez: »Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik: Ha valaki fogadalmat tesz és valamilyen személyt ígér Istennek, becse szerint adja meg értékét. Ha az illető férfi, húsz esztendőtől hatvan esztendőig, ötven sékel ezüstöt adjon a szentély súlyegysége szerint, 4ha nő, harmincat. Öt esztendőtől húszig férfiért húsz sékelt adjon, nőért tízet. Egy hónaptól öt esztendőig fiúgyermekért öt sékelt kell adni, lányért hármat. Hatvanesztendős és azon felül levő férfiért tizenöt sékelt adjon, nőért tízet. Ha szegény, s e becslés szerint fizetni nem tud, állítsa az illetőt pap elé, s amennyire az becsüli, s amennyinek a megfizetésére őt képesnek tartja, annyit adjon.Állatok esetében Ha valaki olyan jószágot ígér, amelyet be szabad mutatni az Úrnak, akkor az szent legyen: kicserélni ne lehessen, azaz se a jobbat hitványra, se a hitványabbat jóra; ha mégis kicseréli, azt is, amelyet kicserélt, azt is, amelyre cserélte, az Úrnak kell szentelni. Ha valaki tisztátalan állatot ígér az Úrnak, olyat, amilyet az Úrnak bemutatni nem szabad, akkor azt el kell vinni a pap elé, s az ítélje meg, jó-e vagy hitvány, s határozza meg az árát; ha fizetni akar érte az, aki felajánlotta, egyötöddel többet adjon a becslésnél.
Házak esetében Ha valaki a házát ígéri és szenteli az Úrnak, nézze meg a pap, jó-e vagy rossz, s adják el az általa megállapított áron. Ha vissza akarja váltani az, aki a fogadalmat tette, egyötöddel többet adjon a becslésnél, s legyen a ház az övé.
Földterületek esetében 16Ha örökségéhez tartozó szántóföldet fogad és szentel valaki az Úrnak, akkor a vetőmag mennyisége szerint kell megbecsülni az árát: ha harminc hómer árpa kell a föld bevetésére, ötven sékel ezüstön kell eladni. Ha mindjárt az örvendetes esztendő kezdetén ígéri a földet, akkor amennyi a teljes értéke, annyira kell becsülni; ha pedig bizonyos idő múlva, akkor a papnak az örvendetes esztendőig hátralevő évek száma szerint kell számítania az árat, s az értékből levonást kell eszközölni. Ha vissza akarja váltani a szántót az, aki a fogadalmat tette, egyötöddel többet adjon a becslési árnál, s legyen az övé. Ha azonban nem akarja visszaváltani, s eladják valaki másnak, akkor az, aki a fogadalmat tette, többé meg nem válthatja, mert amikor az örvendetes esztendő ideje elérkezik, az Úrnak kell szentelni, s mint véglegesen szent birtok a papok tulajdona lesz. Ha a szántót vették, s nem az ősök örökségéből szentelik az Úrnak, akkor a pap az örvendetes esztendőig hátralevő évek száma szerint számítsa az árat, s azt adja oda az, aki fogadta, az Úrnak, a szántó pedig szálljon vissza az örvendetes esztendőben előbbi urára, arra, aki eladta, s akinek az örökségi része volt.
A becslés alapja 25Minden becslés a szentély sékelje szerint történjék: egy sékelben húsz gera van.
Különleges esetek Az elsőszülötteket, amelyek amúgy is az Urat illetik, senki sem szentelheti vagy ígérheti: akár szarvasmarha, akár aprómarha, az amúgy is az Úré. Ha a jószág tisztátalan, akkor váltsa meg az, aki felajánlotta, az árát megbecsülve, és megtoldva az ár egyötödével. Ha megváltani nem akarja, el kell adni másnak, annyiért, amennyire becsülöd.
Semmit, amit véglegesen az Úrnak szentelnek, akár ember, akár állat, akár szántó, nem szabad eladni, s nem lehet megváltani. Amit egyszer véglegesen az Úrnak szenteltek, az szentséges legyen az Úrnak. Senkit, akit véglegesen az Úrnak szenteltek és felajánlottak az emberek közül, megváltani nem szabad: halállal lakoljon.
A föld minden tizede, akár a veteményből, akár a fák gyümölcséből való, az Urat illeti és szent neki. Ha valaki meg akarja váltani tizedét: egyötöd résszel többet kell adnia. Minden tizedik marhát, juhot, kecskét, amely átmegy a pásztor botja alatt, azt, amelyik tizediknek jön, az Úrnak kell szentelni. Nem szabad kiválasztani sem a jót, sem a hitványt, s nem szabad kicserélni mással; ha valaki kicseréli, akkor azt is, amelyet kicserélt, azt is, amelyre cserélte, az Úrnak kell szentelni: megváltani nem lehet.«
Összefoglalás Ezek azok a parancsok, amelyeket az Úr Mózes által a Sínai hegyen Izrael fiainak meghagyott.
Jegyzetek
27,1 Függelék a fogadalmakról.
27,4 1 sékel kb. 11,5 g ezüst.
27,16 1 hómer kb. 400 liter.
27,25 1 gera kb. 0,6 g ezüst.
A Szentély dicsérete
84 1A karvezetőnek. A »Szőlőprések« szerint. Kóré fiainak zsoltára.
2 Milyen kedvesek a te hajlékaid,
Seregek Ura!
Sóvárogva vágyakozik lelkem
az Úr udvaraiba.
Szívem és testem ujjong az élő Isten után.
Hiszen a veréb házat talál magának,
a gerlice fészket,
ahová fiait helyezze:
a te oltáraidnál, seregek Ura,
én királyom és én Istenem!
Milyen boldogok, Uram, akik házadban lakhatnak:
magasztalhatnak téged örökkön örökké!
Boldog az az ember, akit te segítesz,
akinek szíve zarándokútra készül.
Átkelnek a kiaszott völgyön és forrássá teszik azt,
és a korai eső is áldásodba öltözteti.
Erősségről erősségre mennek,
mígnem meglátják az istenek Istenét a Sionon.
9 Uram, Seregek Istene, hallgasd meg imádságomat,
vedd füledbe, Jákob Istene!
Oltalmazó Istenünk, tekints ide,
nézz fölkentednek arcára!
Mert jobb egy nap a te udvaraidban,
mint más helyen ezer.
Inkább akarok a küszöbön lenni Istenem házában,
mint a gonoszok sátraiban lakni.
Mert nap és védőpajzs az Úr Isten,
kegyelmet és dicsőséget ad az Úr,
nem vonja meg javait azoktól,
akik ártatlanságban járnak.
Seregek Ura, boldog az az ember,
aki tebenned bízik!
Jegyzetek
84,1 Kóré fiai: vö. 42,1-49,11.
84,1 Egyéni zarándok ének. A zsoltáros Jeruzsálembe zarándokol (talán a sátoros ünnepre), és a város kapui előtt énekli el örömét és háláját. A fogság előtti időkben keletkezett.
84,2 A zarándok már maga előtt látja úti célját: Jeruzsálemet és Isten házát, a templomot. A szent helyen meg akarja tapasztalni Isten közelségét, ahol félelem nélkül megnyílhat, ujjonghat.
84,9 Könyörgés a királyért, aki a nép védelmezője és Isten fölkentje.