6. A SZENTÉLY FELÁLLÍTÁSA
A szombat törvénye.
35 Mózes összegyűjtötte Izrael fiainak egész közösségét, és így szólt hozzájuk: „Az Úr meghagyta, hogy ezt tegyük: hat napon át dolgozhatunk, a hetedik nap azonban legyen szent, legyen ünnepnap, a teljes nyugalom napja, legyen az Úrnak szentelve. Aki ezen a napon dolgozik, halállal kell büntetni. Szombaton nem gyújthattok tüzet lakástokban.”Az anyag összegyűjtése.
Mózes még így beszélt Izrael közösségéhez: „Az Úr ezt parancsolja: Ajánljatok fel javaitokból az Úrnak. Akit ösztönöz a szíve, ilyen adományokat hozzon: aranyat, ezüstöt, bronzot, vörös és kék bíbort, karmazsint, finom vásznat, kecskeszőrt, vörösre festett báránybőrt, finomított bőrt, akácfát, olajat a mécsesekbe, illatszert a kenethez és az illatáldozathoz, karneol és más drágakövet az efodhoz és a melltáskához. Azután jöjjenek a mesteremberek mind, és készítsék el mindazt, amit az Úr parancsolt: a hajlékot a sátorral és tetőzetével, kapuival, deszkáival, tolórúdjaival, oszlopaival és talapzataival; a ládát rúdjaival, a kiengesztelés tábláját, a belső függönyt, az asztalt, hordozórúdjait és minden kellékét, valamint a kitett kenyereket, a világító mécstartót minden felszerelésével és mécseseivel, a mécsesekbe való olajat; az illatoltárt hordozórúdjaival, a kenetet és az illatszert, a hajlék bejáratának függönyét, az égőáldozat oltárát a bronzráccsal, hordozórúdjait és minden felszerelését, a medencét és talapzatát, az udvar függönyeit, az oszlopokat talapzatukkal együtt, az előudvar kapujának függönyét, a hajlék cövekeit és az előudvar cövekeit a hozzájuk tartozó kötelekkel; a díszruhákat a szentélyben való szolgálathoz, a szent ruhákat Áron pap számára, és azokat a ruhákat, amelyeket fiai használnak a papi szolgálathoz.” Akkor Izrael fiainak egész közössége hazament Mózestől. Azután visszajöttek mindazok, akiket a szívük erre indított, s áldozatos lélekkel hozták adományaikat az Úrnak a találkozás sátorának elkészítéséhez, a benne végbemenő szolgálathoz és a szent ruhákhoz. Jöttek a férfiak és nők, mind, akiket a szívük erre indított, s hoztak karpereceket, fülbevalókat, gyűrűket, nyakláncokat és mindenféle arany ékszert, mindenki úgy, ahogy arany fogadalmi ajándékot ígért az Úrnak. Akinek vörös vagy kék bíbora, karmazsinja, finom vászna, kecskeszőre, vörösre festett báránybőre volt, azt is elhozta. Mások ezüst és bronz fogadalmi ajándékot hoztak az Úrnak, ismét mások, akiknek akácfájuk volt, azt hozták oda. A hozzáértő asszonyok szőttek, és azt hozták el, amit szőttek: vörös és kék bíbort, karmazsint és finom lenvásznat. Más asszonyok, akiket ügyességük arra képesített, kecskeszőrt fontak. Az elöljárók karneolt és más drágaköveket hoztak az efod és a melltáska kirakásához, továbbá fűszereket és olajat a mécsesekbe, a kenethez és az illatáldozathoz. Minden férfi és nő, akit a szíve arra indított, hogy segítsen megvalósítani, amit az Úr Mózes által parancsolt, hozzájárult valamivel. Izrael fiai úgy adták ezt, mint önkéntes adományt az Úrnak.A szentély készítői.
Mózes így szólt Izrael fiaihoz: „Nézzétek, az Úr név szerint kiválasztotta Becaleelt, Uri fiát, Hur unokáját Júda törzséből, eltöltötte Isten lelkével, hozzáértéssel, okossággal, tudással és minden munkára alkalmas ügyességgel, hogy kidolgozza a terveket, megmunkálja az aranyat, az ezüstöt, a bronzot, hogy köveket véssen és formáljon, fát faragjon, vagyis minden munkát elvégezzen. Arra is adott neki képességet, hogy másokat is megtanítson ezekre, éppúgy a Dán törzséből való Oholiábnak is. Eltöltötte őket érzékkel, amely képesíti őket, hogy elvégezzenek minden díszítő, szövő és hímző munkát kék és vörös bíborral, karmazsinnal, finom lenvászonnal, vagy amely szükséges az egyszerű takácsmunkához. Ők tehát mindenféle munkát el tudnak végezni és előre el tudnak tervezni. 36 Becaleelnek és Oholiábnak, továbbá a többi hozzáértő embernek – akiknek az Úr érzéket és ügyességet adott a szentélyhez szükséges minden munka elvégzésére –, nekik tehát az a feladatuk, hogy mindent úgy készítsenek el, ahogy az Úr parancsolta.”A gyűjtés befejezése.
Mózes ezután hívta Becaleelt, Oholiábot és a többi hozzáértő embert, akiknek az Úr művészi tehetséget adott, s akiket a szívük arra indított, hogy hozzálássanak a munkához. Átvették Mózestől a fogadalmi ajándékokat, amelyeket Izrael fiai a szentély elkészítésének munkájához felajánlottak. Sőt, reggelenként még újabb önkéntes adományokat is hoztak. Ezért a kézművesek, akik a szentély munkálatait végezték, egymás után Mózeshez mentek, és így szóltak: „A nép sokkal többet hoz, mint ami szükséges annak a munkának az elvégzéséhez, amelyet az Úr el akar végeztetni.” Erre Mózes kihirdette a táborban: „Sem férfi, sem asszony ne hozzon semmi többet a szentély készítéséhez.” A nép tehát abbahagyta az adakozást. Amit eddig adakoztak, az is több volt, mint amennyi a szentély elkészítéséhez kellett.A hajlék.
A művészi képességű emberek először a hajlékot készítették el tíz vászonlapból: kettős szövésű finom lenvásznat, kék és vörös bíbort és karmazsint használtak hozzá, kerubalakokkal, ahogy a műszövő csinálja. Minden vászonlap huszonnyolc könyök hosszú és négy könyök széles volt: minden lap egyenlő nagyságú. Öt-öt vászonlapot tűzött össze egymással. Azután az egész összeillesztett lap legszélső darabjának a szegélyére kék bíborból hurkokat erősített, ugyanígy a másik összeillesztett lap szegélyére is. Ötven hurkot erősített az egyik lapra, és ötven hurkot a másik összetett lap szegélyére: mégpedig úgy, hogy a hurkok egymással szembe kerültek. Készített hozzájuk ötven aranykapcsot, s a vászonlapokat összefűzte a kapcsokkal, s így kialakult az egységes hajlék. Ezután kecskeszőr takaróból tetőt készített a hajlékra. Tizenegy szőnyeget használt fel hozzá. Minden szőnyeg hossza harminc könyök, a szélessége négy könyök volt. Mind a tizenegy szőnyeg azonos méretű volt. Ezekből öt szőnyeget összefűzött egymással, s a másik hatot szintén egymással. Az összefűzött darab szélső szőnyegén ötven hurkot csinált, s a másik összetett darab szélső szőnyegén ugyanannyit. Ezekhez ötven bronzkapcsot készített, hogy egybefűzze velük a sátor tetejét. A sátor tetejére még egy felső takarót csinált vörösre festett báránybőrből, s arra még egyet finom bőrből.A faváz.
Akácfából elkészítette azokat a deszkákat, amelyek a hajlék vázához kellettek. Minden deszka tíz könyök hosszú és másfél könyök széles volt. Minden deszkára két eresztéket csinált, hogy egymással össze lehessen illeszteni őket. Így készítette el a hajlék minden deszkáját. A hajlék számára összesen készített: húsz deszkát a déli oldalra, s a húsz deszka alá negyven ezüstlábat csinált, két-két lábat egy deszka alá az eresztékeknek megfelelően. A másik, az északra néző oldalra szintén húsz deszkát, a hozzá tartozó negyven ezüstlábbal, két-két lábat egy deszkára. A hajlék nyugatra néző oldalára hat deszkát készített. Azonkívül két deszkát csinált a hajlék hátsó részén levő sarokhoz. Ezeket alulról megkettőzte, fel, egészen az első gyűrű magasságáig. Így járt el mindkét saroknál. Tehát nyolc deszka került oda, a hozzá tartozó tizenhat ezüstlábbal, kettő-kettő mindegyik deszka alá. Azután reteszrudakat csinált akácfából: ötöt a hajlék egyik oldalán levő deszkákhoz. Másik ötöt a másik oldal deszkáinak összefogására, s rajtuk kívül másik öt reteszrudat a hajlék nyugat felé eső oldalára. A középső reteszeket átvezette a deszkák közepén egyik végétől a másikig. A deszkákat beborította arannyal. A reteszrudak befogadására szolgáló karikákat aranyból csinálta, s a reteszrudakat is bevonta arannyal.A függöny.
A függönyt kék és vörös bíborból, karmazsinból és sodrott szálú lenvászonból csinálta. Műszövéssel kerubalakokat vitt bele. Azután csinált hozzá akácfából négy oszlopot, s bevonta őket arannyal. A hozzájuk tartozó kapcsok is aranyból voltak. Négy ezüsttalpat öntött hozzájuk. Azután még csinált egy függönyt vörös és kék bíborból, karmazsinból és sodrott szálú lenvászonból a sátor bejáratára. Ez is műszövéssel készült. (Elkészítette) a hozzá szükséges öt oszlopot és a kapcsokat. Az oszlopfejeket és a gyűrűket arannyal vonta be, a talpakat pedig ezüstből öntötte.
25
Az Úr a Sínai-hegyen ezt mondta Mózesnek:
„Szólj Izrael fiaihoz és mondd meg nekik: Ha majd elérkeztek arra a földre, amelyet adok nektek, a föld tartson szombatot az Úrnak.
Hat éven át vesd be földedet, hat éven át metszd meg szőlődet és gyűjtsd be termését.
De a hetedik évben a föld élvezzen szombati nyugalmat, szombatot az Úr számára. Ne vesd be a földedet, ne metszd meg szőlődet,
ne arasd le a kalászt és ne kösd kévébe, ne szüreteld le szőlődet, amelyet nem metszettél meg. A nyugalom éve legyen ez a földnek.
De a föld szombatja is tápláljon téged, szolgádat, szolgálódat, béresedet, vendégedet és mindazokat, akik nálad tartózkodnak. B) A jubileum éve.
Hozama szolgáljon táplálékul szarvasmarhádnak és földed állatainak.
Számolj hét évhetet, hétszer hét esztendőt vagy hét évhét idejét, negyvenkilenc évet.
A hetedik hónapban, a hónap tizedik napján szólaltasd meg a harsonát: az engesztelés napján fújd meg a harsonát az egész országban.
Legyen ez jubileum számotokra: mindenki kapja vissza birtokát, mindenki térjen vissza családjához.
Ez az ötvenedik esztendő legyen jubileumi év számotokra: ne vessetek, ne arassátok le a kalászt, ne kössétek kévébe, és ne szüreteljétek le a fürtöket, amelyek maguktól nőnek.
A jubileumot tartsátok szent dolognak: egyétek a földek termését.
Ebben a jubileumi évben mindenki kapja vissza a birtokát.
Ha eladsz vagy veszel népedből valótól, ne csapd be testvéredet.
A jubileumi esztendő óta eltelt évek száma szerint vásárolj népedből valótól. Ő meg a termés éveinek száma szerint határozza meg az eladási árat.
Minél nagyobb a hátralevő évek száma, annál jobban emeld az árat, s minél kevesebb az év, annál jobban csökkentsd, hiszen bizonyos számú aratást adsz el neki.
Senki se csapja hát be a népéből valót, hanem féld Istenedet, mivel én vagyok az Úr, a te Istened.
Tartsátok meg törvényeimet és parancsaimat, tartsátok meg úgy, hogy teljesítitek, s akkor biztonságot élveztek az országában.
A föld megadja termését, jóllakásig esztek és biztonságban laktok.