Az istentiszteletre vonatkozó szabályok
A szombat törvénye 35 1Aztán egybegyűjtötte Izrael fiainak egész közösségét, és azt mondta nekik: »Ez az, amit az Úr parancsolt, hogy meg kell tennetek. Hat napon át végezzétek munkátokat, a hetedik nap szent legyen nektek, szombat és nyugalom az Úr tiszteletére. Aki azon munkát végez, ölessék meg! Tüzet se gyújtsatok szombat napján egyetlen lakóhelyeteken sem!«Adományok a szentély számára Azt mondta továbbá Mózes Izrael fiai egész közösségének: »Ezt parancsolta az Úr: Különítsetek el magatok közt adományokat az Úr számára! Önként, jószántából hozza azokat mindenki az Úrnak: aranyat, ezüstöt, rezet, kék, bíbor, kétszer festett karmazsin színű fonalat, ezenkívül lent, kecskeszőrt, vörösre festett kosbőrt, halbőrt, akácfát, olajat a mécsesek feltöltésére és a kenet elkészítéséhez, kellemes illatú füstölőszert, ónixköveket és drágaköveket a vállravaló és a tudakoló díszítésére.
Aki bölcs köztetek, jöjjön és készítse el, amit az Úr parancsolt: a hajlékot, annak fedelét és sátorlapját, a karikákat, a deszkázatot, a reteszrudakat, a cövekeket és a talpakat, a ládát és rúdjait, a kegyelem táblát és az előtte lévő függönyt, az asztalt, annak rúdjait és eszközeit, a kitett kenyereket, a mécstartót a mécsesek számára, annak tartozékait és mécseseit, az olajat a mécsesek táplálására, az illatáldozat oltárt és rúdjait, a kenet olaját, a fűszerekből készült illatáldozatot, a hajlék ajtajára való leplet, az égőáldozati oltárt, annak rézből való rostélyát, rúdjait és tartozékait; a mosdómedencét és talapzatát, az udvar kárpitjait, oszlopait és talpazatát, az udvar ajtajára való függönyt, a hajlék és az udvar cövekeit, a hozzájuk tartozó köteleket, a ruhákat, amelyeket a szentély szolgálatában használnak, végül pedig Áronnak, a főpapnak és fiainak ruháit, hogy nekem papokként szolgáljanak.«
Elment erre Izrael fiainak egész közössége Mózes színe elől, aztán készséges és ájtatos szívvel adományokat hoztak az Úrnak a bizonyság sátrának elkészítéséhez, és mindahhoz, ami a szolgálathoz és a szent ruhákhoz kellett. A férfiak és az asszonyok átadták a karpereceket, fülbevalókat, gyűrűket, karkötőket: mindenféle aranytárgy került az Úr ajándékai közé. Akinek volt kék, bíbor, kétszer festett karmazsin anyaga, lenvászna, kecskeszőre, vörösre festett kosbőre, halbőre, ezüstje, reze vagy akácfája a különféle célokra, elhozta az Úrnak.
A hozzáértő asszonyok beszolgáltatták azt, amit megfontak: a kék, bíbor, karmazsin színű, len és kecskeszőrfonalat, jószántukból adva mindent. A fejedelmek átadták az ónixköveket és a drágaköveket a vállravalóhoz és a tudakolóhoz, valamint a fűszereket és az olajat a mécsesek feltöltéséhez, a kenet elkészítéséhez és a kellemes illatú füstölőszer elkészítéséhez. Minden férfi és asszony buzgó szívvel hozott ajándékot, hogy elkészüljön a munka, amelyet az Úr Mózes által parancsolt: Izrael fiai mindnyájan jószántukból ajándékoztak az Úrnak.
A művészek és kézművesek megbízása Azt mondta erre Mózes Izrael fiainak: »Íme, az Úr név szerint meghívta Bezeleélt, Úrinak, a Júda törzséből való Húr fiának fiát. Eltöltötte őt Isten lelkével, bölcsességgel, értelemmel, tudással és minden ismerettel az aranyból, ezüstből és rézből való munkák kigondolására és elkészítésére, kövek metszésére, fa faragására. Mindazt, amit mesterséggel el lehet készíteni, a szívébe adta. Ugyanígy Oliábnak, a Dán törzséből való Ahiszámek fiának is. Betöltötte mindkettőjüket bölcsességgel, hogy tudjanak faragott, műszövő és hímzett munkákat készíteni kék, bíbor, kétszer festett karmazsin színű fonalból és lenből, tudjanak mindenfélét szőni és mindenféle új dolgokat kigondolni.«
36 Dolgozni kezdtek tehát Bezeleél, Oliáb és mindazok a bölcs férfiak, akiknek az Úr bölcsességet és értelmet adott, hogy mesterien meg tudják csinálni, ami a szentély szolgálatára szükséges, és amit az Úr parancsolt.
Mózes ugyanis meghívta őket és mindazokat a hozzáértő férfiakat, akiknek az Úr bölcsességet adott, és akik önként ajánlkoztak a munka elvégzésére. Átadta nekik Izrael fiainak minden adományát. Ezek már javában szorgoskodtak a munkában, amikor a nép még minden reggel hozott önkéntes adományokat. Ez arra indította a mestereket, hogy menjenek el, és mondják meg Mózesnek: »Többet hord össze a nép, mint amennyi szükséges!« Erre Mózes megparancsolta, hogy hirdessék ki a hírnökök: »Se férfi, se asszony ne hozzon többé semmit a szentély készítéséhez!« Így aztán nem hoztak több ajándékot, mivel elég volt az, amit hoztak, sőt már sok is.
A szentély berendezése 8Mindazok, akiknek a szíve bölcs volt, készítettek tehát a hajlék berendezéséhez tíz szőnyeget, sodrott lenből, kék, bíbor és kétszer festett karmazsin színű fonalból, tarka mintákkal, műszövő munkával. Huszonnyolc könyöknyi volt egynek-egynek a hossza, négy a szélessége; mindegyik szőnyegnek azonos volt a mérete. Aztán összekapcsolta az egyik öt szőnyeget, egyiket a másikhoz, és összekapcsolta a másik ötöt is. Ezután kék színű hurkokat erősítettek mindkét oldalra: az egyik szőnyeg szélére is, s ugyanúgy a másik szőnyeg szélére is, úgy hogy a hurkok egymással szembe kerüljenek, és egymásba lehessen kapcsolni őket. Öntött ötven aranykarikát is, hogy azok összekapcsolják a szőnyegek hurkait, és a hajlék egybefüggő legyen. Készített ezenkívül tizenegy kecskeszőr sátorlapot is a hajlék tetejének befedésére. Harminc könyök volt egy-egy sátorlap hossza, négy könyök a szélessége; egyenlő méretű volt valamennyi. Ötöt közülük egybefoglalt külön, és hat másikat is külön. Aztán készített ötven hurkot az egyik sátorlap szélére, és ötven hurkot a másik sátorlap szélére, hogy össze lehessen kapcsolni őket egymással, valamint ötven rézkapcsot, hogy össze lehessen kapcsolni a fedelet, és egy sátorlap legyen az egész.
Takarót is készített a sátorra, vörösre festett kosbőrből, fölé pedig egy másik takarót, halbőrből. Elkészítette a deszkákat is a hajlékhoz akácfából, úgy, hogy fel lehessen állítani őket. Tíz könyök volt egy-egy deszka hossza, másfél könyök volt a szélessége. Két-két ereszték volt mindegyik deszkán, hogy össze lehessen fogni őket egymással. Így készítette el a hajlék valamennyi deszkáját. Húsz közülük a déli oldalon, a dél felől eső szárnyon volt, negyven ezüsttalppal. Két-két talpat tettek egy-egy deszka alá, egyet-egyet mind a két sarkára, oda, ahol az oldalt levő eresztékek sarkokban végződtek. A hajléknak arra az oldalára, amely északra néz, szintén húsz deszkát helyezett, negyven ezüsttalppal, két-két talpat egy-egy deszkához. Nyugat felé pedig, vagyis a hajléknak arra az oldalára, amely a tenger felé néz, hat deszkát helyezett, két másikat pedig a hajlék mindegyik hátsó sarkára. Az utóbbiak lentről a tetejükig egybe voltak fogva, és egy foglalat tartotta össze őket. Így tettek mindkét oldal szegletén, úgyhogy hátul összesen nyolc deszka volt, tizenhat ezüsttalppal, két-két talp volt ugyanis egy-egy deszka alatt. Készített ezenkívül reteszrudakat is akácfából: ötöt a hajlék egyik oldalán levő deszkák összefogására, másik ötöt a másik oldal deszkáinak összefogására. Ezeken kívül másik öt reteszrudat a hajlék nyugati, a tenger felé eső oldalára. Elkészítette azt a másik reteszrudat is, amelynek a deszkák közepén, az egyik végtől a másik végig kellett érnie. Magukat a deszkákat bevonta arannyal, és ezüsttalpakat öntött hozzájuk. Elkészítette az aranykarikáikat is, amelyekbe a reteszrudakat kellett dugni, és ezeket is bevonta aranylemezekkel.
Elkészítette a függönyt is, kék, bíbor, kétszer festett karmazsin színű fonalból és sodrott lenből, műszövő munkával, tarka mintával, és a négy oszlopot akácfából. Az utóbbiakat oszlopfőikkel együtt bevonta arannyal, és ezüsttalpakat öntött hozzájuk.
Készített egy függönyt is a sátor bejáratára kék, bíbor, kétszer festett karmazsin színű fonalból és sodrott lenből, hímző munkával, valamint öt oszlopot, és ezekhez oszlopfőket. Az utóbbiakat bevonta arannyal, talpukat pedig rézből öntötte.
Jegyzetek
35,1 Ezek a fejezetek sok esetben egyszerű ismétlései a Kiv 25-31-nek, az ott leírt utasítások pontos végrehajtását mondják el.
35,1 A szombati tűzgyújtás tilalmát a zsidóság mindmáig megtartja.
36,8 Vö. Kiv 26,1-37.
Szombatév és jubileumi esztendő: 25,1-55
25 1Így szólt továbbá az Úr Mózeshez a Sínai hegyen:A szombatév 2»Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik: Ha majd bejuttok arra földre, amelyet én nektek adok, tartson a föld is szombatot az Úrnak. Hat esztendőn át vesd be szántódat, hat esztendőn át metszd meg szőlődet, és takarítsd be gyümölcsét, a hetedik esztendőben azonban szombati nyugalma legyen a földnek az Úr tiszteletére. Szántódat be ne vesd, szőlődet meg ne metszd. Amit a föld magától terem, ne arasd le és tőkédet meg ne metszd és ne szüreteld le, mert a föld nyugalmának esztendeje az. Szolgáljon neked, rabszolgádnak, szolgálódnak, napszámosodnak s a közöttetek tartózkodó jövevénynek eledelül, jószágodnak és az állatoknak nyújtson eledelt mindaz, ami magától terem.
A jubileumi esztendő 8Számlálj továbbá magadnak hét évhetet, azaz hétszer hét, tehát összesen negyvenkilenc esztendőt, s a hetedik hónapban, a hónap tizedik napján, az engesztelés idején, fúvasd meg a kosszarvat egész földeteken, s tedd szentté az ötvenedik esztendőt. Hirdess szabadulást földed minden lakójának, mert örvendetes esztendő az. Kapja vissza akkor mindenki a birtokát, és térjen vissza mindenki eredeti családjához, mert az örvendetes, az ötvenedik esztendő az. Ne vessetek, ami a szántón magától terem, ne arassátok le, tőkéiteket ne metsszétek és termését ne takarítsátok be, hogy szent legyen az örvendetes esztendő, hanem azt egyétek, amit éppen találtok. Az örvendetes esztendőben mindenki kapja vissza a maga birtokát.
Ha eladsz valamit embertársadnak, vagy vásárolsz valamit tőle, ne szomorítsd meg testvéredet, hanem az örvendetes esztendő óta eltelt évek száma szerint vásárolj tőle, ő meg a termés száma szerint adjon el neked. Minél több esztendő van hátra az örvendetes esztendőig, annál nagyobb legyen az ár, s mennél kevesebb időt számlálhatsz, annál olcsóbb legyen a vétel, mert a termésidőt adja el ő neked. Ne nyomorgassátok meg a saját nemzetségetekből levőket, hanem mindenki félje Istenét, mert én, az Úr vagyok a ti Istenetek.
Tegyétek meg parancsaimat és tartsátok meg rendeleteimet, s teljesítsétek őket, hogy minden rettegés nélkül lakhassatok országotokban, s a föld megteremje nektek gyümölcsét, és ehessetek belőle jóllakásig, nem rettegve senki támadásától.
Ha erre ti azt mondjátok: ‘Mit eszünk a hetedik esztendőben, ha nem vetünk és nem takarítjuk be termésünket?’ – Áldásomat adom én nektek a hatodik esztendőben, és három esztendőre való terem nektek. A nyolcadik esztendőben vethettek, és a kilencedik esztendeig az ógabonából fogtok enni: amíg az új meg nem terem, a régiből fogtok enni.
Ne adjátok el tehát örökre a földet, mert az enyém az, ti csak jövevények és zsellérek vagytok nálam. Éppen azért birtokotok minden földjét a visszaválthatóság kikötésével kell eladni.
25Ha testvéred elszegényedik, és eladja kicsi birtokát, ha rokona úgy akarja, visszaválthatja, amit ő eladott. Ha pedig nincs ilyen rokona, de ő maga szert tesz a kiváltási költségre, akkor számítsa ki a termés értékét az eladás idejétől kezdve, s ami azon felül van, adja vissza a vevőnek, s nyerje vissza ilyenképpen birtokát. Ha pedig keze nem tud szert tenni arra, hogy visszaadja a vételárat, legyen a vevőé, amit vett, egészen az örvendetes esztendőig; akkor ugyanis minden eladott birtok visszaszáll urára s eredeti birtokosára.
Ha valaki olyan házat ad el, amely város falain belül van, szabadságában áll visszaváltani, míg egy esztendő el nem telik. Ha nem váltja vissza, s az esztendő tartama lepergett, a vevőnek és utódainak tulajdona legyen örökre: nem lehet visszaváltani, még az örvendetes esztendőben sem. Ha azonban a ház körülkerítetlen faluban van, a szántóföldekre vonatkozó törvény szerint kell eladni: ha előbb vissza nem váltják, az örvendetes esztendőben visszaszáll urára.
Külön utasítások a levitáknak A levitáknak azokat a házait, amelyek az ő városaikban vannak, mindenkor vissza lehet váltani; ha nem váltják őket vissza, az örvendetes esztendőben visszaszállnak urukra, mert a levita városok házai földbirtokszámba mennek Izrael fiai között. A városaikhoz tartozó legelőiket azonban soha el ne adják, mert azok örökös birtokuk.
Viselkedés a társadalmi életben 35Ha testvéred elszegényedik és vagyonilag meginog, s felsegíted mint jövevényt vagy idegent, s így eléldegél melletted, ne végy tőle kamatot vagy többet, mint adtál: féld Istenedet, hogy megélhessen melletted testvéred. Pénzedet ne kamatra add neki, s gabonádért ráadást ne követelj tőle. Én az Úr vagyok, a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptom földjéről, hogy nektek adjam Kánaán földjét, és Istenetek legyek.
Zsidó rabszolgák felszabadítása 39Ha a szegénység arra kényszeríti testvéredet, hogy eladja magát neked: ne terheld rabszolgamunkával, hanem napszámosnak vagy zsellérnek tekintsd. Az örvendetes esztendőig szolgáljon nálad, azután szabaduljon fel gyermekeivel együtt és térjen vissza rokonságához és atyái birtokához. Az én szolgáim ugyanis ők, én hoztam ki őket Egyiptom földjéről: nem lehet eladni őket rabszolgák módjára. Ne sanyargasd hatalmaddal, hanem féld Istenedet.
Idegen rabszolgák 44Rabszolgáitok és rabszolganőitek a körülöttetek levő nemzetekből kerüljenek ki, meg a közöttetek tartózkodó jövevényekből s azokból, akik tőlük születtek földeteken; ezeket rabszolgákként tarthatjátok, örökségül hagyhatjátok utódaitokra, s bírhatjátok örökké: testvéreiteket, Izrael fiait azonban ne sanyargassátok hatalmatokkal.
Idegeneknél lévő zsidó rabszolgák megváltása Ha valamely jövevény vagy idegen vagyonilag megerősödik nálatok, s elszegényedett testvéred eladja magát neki vagy valakinek az ő nemzetségéből: az eladás után ki lehessen váltani. Ha akarja, válthassa ki őt valamelyik testvére, atyai nagybátyja, atyai nagybátyjának fia vagy valamelyik vérrokona és hozzátartozója, vagy ha ő maga képes rá, sajátmaga is kiválthassa magát. Ki kell ugyanis számítani az esztendőket attól az időtől fogva, hogy magát eladta, egészen az örvendetes esztendeig, s a pénzt, amelyen eladta magát, az esztendők száma szerint, s napszámbérszerűen Ha sok esztendő van hátra az örvendetes esztendőig, ahhoz mérten fizesse a váltságot is, ha kevés, akkor is az esztendők száma szerint ejtse meg az elszámolást az illetővel, s a hátralevő esztendőkhöz mérten fizessen a vevőnek. Amit már leszolgált, bérül kell betudni. Ne sanyargassa őt ura erőszakoskodva színed előtt. Ha pedig így nem lehet kiváltani, szabaduljon fel az örvendetes esztendőben gyermekeivel együtt.
Záró indoklás Izrael fiai ugyanis az én szolgáim, akiket kihoztam Egyiptom földjéről.
Jegyzetek
25,1 A szombatév (minden 7. év) és a jubileumi év (minden 50. év) célja, hogy a földhöz és az emberekhez való eredeti, igazságos viszonyokat helyreállítsa.
25,2 Az országot Isten adta Izraelnek, a föld az Ő tulajdona. Nem tudjuk, vajon gyakorolták-e valaha is, és mennyiben, a szombatév törvényeit.
25,8 Örvendetes esztendő: a kosszarv (héberül jóbel). Ennek megfúvásával hirdették meg a jóbel-évet (= jubileumi évet). Aki eladósodott, elvesztette földjeit, vagy rabszolgasorba jutott, ekkor visszakapta a tulajdonát és a szabadságát. A földek árát a jubileumi évtől való távolság szerint szabták meg. Egyetlen kivételt a városban lévő házak képeztek, amelyeket nem adtak vissza eredeti tulajdonosaiknak (ebben a kánaáni jog érvényesült).
25,25 A legközelebbi vérrokont megváltónak (góel) nevezték. Az ő kötelessége volt a vérbosszú, a sógorházasság, és a rabszolgaságba jutott rokon kiváltása.
25,35 Minden izraelita kötelezve van honfitársával szemben a testvéri segítségre.
25,39 Izraelt Isten kiszabadította a rabszolgaságból, senki sem teheti újra rabszolgává.
25,44 Az idegen rabszolgákkal szemben nem volt kötelező semmiféle testvériség.
Könyörgés Isten igazságos ítéletéért
82 1Ászáf zsoltára. Áll az Isten az istenek gyülekezetében,
s ítélkezik az isteneken:
»Meddig ítéltek még hamisan,
és meddig vagytok tekintettel a gonoszok személyére?
Szolgáltassatok igazságot a szűkölködőnek s az árvának,
juttassátok jogához a nyomorultat és a szegényt!
Szabadítsátok meg a szegényt
és a szűkölködőt mentsétek ki a gonoszok kezéből!«
De ők sem nem tudnak, sem nem értenek,
sötétben járnak;
Mind meginognak ezért a föld alapjai.
6 Én azt mondtam: »Ti istenek vagytok,
mindnyájan a Fölséges fiai.«
De meghaltok, mint más ember,
elhullotok, mint akármelyik főember.
Kelj fel, Isten! Ítéld meg a földet,
mert a te örökséged minden nemzet.
Jegyzetek
82,1 Ászáf: vö. 50,1. Az ősi mítoszok leírásai szerint az istenek az égben az emberről tanácskoznak. Jahve a legnagyobb köztük.
82,1 Liturgikus ének a késő királyi korból. A kép, amelyet használ, visszavezet abba az időbe, amikor Izrael legjobbjai a Jahve-tisztelet érvényre juttatásáért küzdöttek, szemben a kánaáni istenek tiszteletével (vö. 1Kir 18.). Prófétai képben ábrázolja az istenek tanácsát az égben. A zsoltár Izrael liturgiájában az istendicsőítés szövege volt, egyben a nép vezetői számára figyelmeztetés is.
82,6 Az ítélet, amit Isten kimond, nem az embereknek, hanem az isteneknek szól: meg kell halniuk, mint az embereknek.