2411 Így szólt Mózeshez: „Menj fel az Úrhoz: te és Áron, továbbá Nadab és Abihu, meg hetvenen Izrael vénei közül. De már messze le kell borulnotok. 22 Csak Mózes járulhat az Úr elé, a többiek nem mehetnek közelebb. A nép nem mehet fel velük.” 33 Mózes ezután lejött, kihirdette a népnek az Úr minden szavát és minden parancsát. Az egész nép egy szívvel felelte: „Az Úr minden szavát megtartjuk, amelyeket hozzánk intézett.” 44 Ezután Mózes az Úr minden törvényét leírta. Másnap reggel a hegy lábánál felállított egy oltárt és tizenkét emlékoszlopot, Izrael tizenkét törzsének megfelelően. 55 Azután megbízott fiatal izraelitákat, hogy égőáldozatot mutassanak be, és fiatal bikákat ajánljanak fel az Úrnak közösségi áldozatul. 66 Mózes pedig vette a vér felét, és áldozati csészékbe öntötte, a vér másik felét az oltárra hintette. 77 Utána vette a szövetség könyvét és felolvasta a népnek. Ők kijelentették: „Amit az Úr parancsol, azt követjük és megtartjuk.” 88 Erre Mózes vette a vért, meghintette vele a népet és így szólt: „Ez annak a szövetségnek a vére, amelyet az Úr ezen feltételek mellett kötött veletek.” 99 Mózes és Áron, Nadab és Abihu, s Izrael vénei közül hetvenen újra felmentek. 1010 Látták Izrael Istenét. A lába alatt olyan valami volt, mint a zafír kövezet, és fénylett, mint a tiszta ég. 1111 De a kezét nem emelte fel Izrael fiainak képviselői ellen, ezért láthatták az Istent. Ettek és ittak.
Mózes a hegyen.
1212 Az Úr így szólt Mózeshez: „Jöjj fel hozzám a hegyre, és maradj itt. Átadom neked a kőtáblákat a törvénnyel és a parancsokkal, amelyeket oktatásukra írtam.” 1313 Mózes elindult szolgájával, Józsuéval, és fölment Isten hegyére. 1414 A véneknek ezt mondta: „Várjatok meg itt, amíg visszajövünk. Áron és Hur veletek vannak. Ha valakinek peres ügye van, forduljon hozzájuk.” 1515 Azután Mózes fölment a hegyre. A felhő betakarta a hegyet, 1616 és az Úr dicsősége leereszkedett a Sínai-hegyre. A felhő hat napig takarta be. A hetedik napon a felhőből szólt Mózeshez. 1717 Az izraeliták szemében Isten dicsősége olyannak mutatkozott, mint az emésztő tűz a hegy csúcsán. 1818 Mózes belépett a felhőbe és fölment a hegyre. Mózes negyven nap és negyven éjjel maradt a hegyen.
1711 Az Úr ezt mondta Mózesnek: 22 „Szólj Áronhoz és fiaihoz, Izrael minden fiához és mondd meg nekik: Ez az Úr szava, ezt parancsolja nektek: 33 Ha egy Izrael népéből való ember a táboron belül vagy azon kívül levág egy birkát, egy bárányt vagy egy kecskét anélkül, 44 hogy elhozná a megnyilatkozás sátorának bejáratához és felajánlana belőle az Úr hajléka előtt, az ilyen ember felelős a kiontott vérért, s ki kell irtani a népből. 55 Izrael fiai tehát hozzák el a papnak az Úr számára a megnyilatkozás sátorának bejáratához áldozatukat, amelyet a mezőn akarnak bemutatni, és így csináljanak belőle közösségi áldozatot az Úrnak. 66 A pap öntse a vért az Úr oltárára, amely a megnyilatkozás sátorának bejárata előtt áll, a hájat meg égesse el a megbékélés illatául az Úrnak. 77 Ne mutassanak be engedelmesség jeleként áldozatot azoknak a szellemeknek, akikkel paráználkodnak. Ez örök törvény számotokra és utódaitok számára. 88 Ezt is közöld velük: Ha Izrael házának bármelyik tagja vagy bármelyik köztetek lakó idegen égőáldozatot vagy más áldozatot mutat be anélkül, 99 hogy elhozná a megnyilatkozás sátorának bejáratához, és az Úrnak felajánlaná, az ilyen embert ki kell irtani nemzetségéből. 1010 Ha Izrael házából bármelyik ember vagy bármelyik köztetek élő idegen vért eszik, mindegy hogy milyen vért, ellene fordulok annak, aki vért evett és kiirtom a népből. 1111 Hiszen a test élete a vérben rejlik. A vért azért adtam nektek, hogy az oltáron elvégezzétek vele az engesztelés szertartását életetekért, mert a vér szerzi meg az engesztelést az élet számára. 1212 Ezért mondtam Izrael fiainak: Senki ne egyék közületek vért, s a köztetek lakó idegen se egyék vért. 1313 Ha valaki Izrael fiai vagy a köztetek lakó idegenek közül vadászaton elejt egy olyan vadat vagy madarat, amelyet meg szabad enni, annak folyassa ki a vérét és takarja be földdel. 1414 Mivel minden testnek a vér az élete, és én azt mondtam Izrael fiainak: Ne egyétek meg a vérét egyetlen testnek sem, mivel minden testnek a vér az élete, aki eszik belőle, azt ki kell irtani. 1515 Ha akár közületek való, akár idegen elpusztult vagy megsebzett állatból eszik, mossa ki a ruháját és fürödjön meg vízben. Estig tisztátalan marad, azután tiszta lesz. 1616 De ha nem mossa ki a ruháját és nem mossa meg a testét, bűnének súlya ránehezedik.”
A házasélet.
1811 Az Úr azt mondta Mózesnek: 22 „Szólj Izrael fiaihoz és mondd meg nekik: Én vagyok az Úr, a ti Istenetek! 33 Ne viselkedjetek úgy, ahogy Egyiptomban szokás, ahol laktatok, és ne viselkedjetek úgy, ahogy Kánaán földjén szokás, ahova vezetlek benneteket. Ne kövessétek azok életmódját. 44 Az én parancsaim szerint járjatok el, és az én törvényeimet tartsátok meg, s azok szerint éljetek. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. 55 Tartsátok meg törvényeimet és parancsaimat; aki megtartja őket, élni fog. Én vagyok az Úr. 66 Senki ne közeledjék vérrokonához, hogy feltárja meztelenségét. Én vagyok az Úr. 77 Ne fedd föl apád meztelenségét, sem anyád meztelenségét, hiszen anyád, azért ne fedd föl meztelenségét. 88 Ne fedd föl apád feleségének meztelenségét, mivel az magának apádnak a meztelensége. 99 Ne fedd föl nővéred meztelenségét, akár apádnak a lánya, akár anyádnak a lánya. Akár otthon született, akár házon kívül, ne fedd föl meztelenségét. 1010 Ne fedd föl fiad lányának, sem lányod lányának a meztelenségét, mivel az ő meztelenségük a te meztelenséged. 1111 Ne fedd föl apád felesége lányának meztelenségét, aki apádtól származik. A nővéred, azért hát ne fedd föl meztelenségét. 1212 Ne fedd föl apád nővérének meztelenségét, mert hisz az az apád teste. 1313 Ne fedd föl anyád nővérének meztelenségét, mert hisz az az anyád teste. 1414 Ne fedd föl apád testvérének meztelenségét, és ne közelíts feleségéhez, hiszen a nagybátyád felesége. 1515 Ne fedd föl menyed meztelenségét, hiszen a fiad felesége, azért hát ne fedd föl meztelenségét. 1616 Ne fedd föl testvéred feleségének meztelenségét, hiszen az magának testvérednek a meztelensége. 1717 Ne fedd föl egy asszonynak és a leányának a meztelenségét, s ne vedd el a fiának a leányát, sem a leányának a leányát, hogy fölfedd meztelenségét. Ők a te saját tested és az vérfertőzés lenne. 1818 Ne fogadj be háremedbe egy asszonyt, ha nővére is ott van, mert civódás lesz belőle, s ne fedd föl meztelenségét nővére életében. 1919 Ne közelíts asszonyhoz, hogy fölfedd meztelenségét, amikor vérzése tisztátalanná teszi. 2020 Ne oszd meg ágyadat néped fiának feleségével, attól tisztátalanná válsz. 2121 Gyermekeidet ne szolgáltasd ki, hogy Molochnak szenteljék, ne szentségtelenítsd meg ezáltal Istened nevét. Én vagyok az Úr. 2222 Ne hálj férfival, úgy, ahogy asszonnyal szokás hálni, ez gyalázatos dolog. 2323 Ne hálj együtt semmiféle állattal, attól tisztátalanná válsz. Az asszony se adja oda magát állatnak, hogy vele háljon. Ez undok dolog. 2424 Ne tegyétek magatokat tisztátalanná semmiféle ilyen tettel. Így szennyezték be magukat azok a népek is, amelyeket elűztem előletek. 2525 Az ország tisztátalanná vált, de megtoroltam bűnét, s az országnak ki kellett okádnia lakóit. 2626 Ti azonban tartsátok meg törvényeimet és parancsaimat, ne kövessetek el semmit azokból az iszonyatos dolgokból, sem a közületek valók, sem a közöttetek lakó idegenek. 2727 Mindezeket az utálatos dolgokat annak a földnek a lakói követték el, amely előttetek van, és tisztátalanná lett a föld. 2828 Ha ti is tisztátalanná teszitek, nemde titeket is kiokád, mint ahogy kiokádta az előttetek ott lakó nemzeteket? 2929 Igen, ha valaki elköveti bármelyiket is azokból az utálatos dolgokból, az vesszen ki népéből, bárki is az. 3030 Tartsátok meg tehát törvényeimet anélkül, hogy követnétek azokat az utálatos szokásokat, amelyeknek előttetek hódoltak. Így nem szennyeznek be benneteket. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.”
7811 (Aszaf tanítókölteménye.) Népem, figyelj tanító szavamra, hallgassátok meg szám tanítását! 22 Példabeszédre nyitom meg ajkam, ősidők titkait hirdetem nektek, 33 amit hallottunk, amit megismertünk, s amit őseink beszéltek el nekünk. 44 Nem titkoljuk el fiaink elől, hanem hirdetjük a jövő nemzedéknek. Az Úr dicső tetteit, erejét, és a csodákat, amelyeket művelt. 55 Ám parancsul adta Jákobnak, s mint törvényt rendelte Izraelnek, hogy amit kinyilatkoztatott az atyáknak, azt hirdetniük kell fiaiknak, 66 hadd ismerjék meg a jövő nemzedékek, a fiak, akik majd születnek. Aztán ők kelnek fel és tovább hirdetik gyermekeiknek. 77 Hogy Istenbe vessék reményüket, ne feledjék el Isten tetteit, hanem teljesítsék parancsait. 88 Ne legyenek, mint atyáik voltak: nyakas, pártütő nemzedék; nemzedék, amely ingatag szívével nem volt hűséges Istenéhez. 99 Efraim fiai, az íjászok az ütközet napján megfutamodtak. 1010 Isten szövetségét nem tartották, s vonakodtak törvénye szerint élni. 1111 Elfelejtették tetteit és csodáit, amelyeket még láthattak. 1212 Csodákat tett az atyák szeme láttára Egyiptom földjén és Tánisz mezején. 1313 Szétválasztotta a tengert, s engedte, hogy átvonuljanak; a vizet feltorlaszolta, mint valami falat. 1414 Nappal a felhőben vezette őket, éjjel pedig a tűznek fényénél. 1515 Megrepesztette a sziklát a pusztában, s a kicsorduló forrásból bőven adott inni. 1616 Patakokat csalt elő a sziklából, és vizüket bőven árasztotta. 1717 S mégsem szűntek meg vétkezni ellene, szembeszálltak a pusztában a Fölségessel. 1818 Szívükben kísértették Istent, mohóságukban ételt követeltek. 1919 Zúgolódtak Isten ellen s így szóltak: „Tud-e Isten itt a pusztában asztalt teríteni?” 2020 S lám, rácsapott a sziklára, és megeredt a víz, előtört a forrás. „De tud-e népének kenyeret adni, és húsételről gondoskodni?” 2121 Hallotta ezt az Úr és haragra gerjedt, tűz csapott fel Jákob ellen, haragja fellobbant Izrael ellen. 2222 Mert nem hittek az Istenben és nem bíztak segítségében. 2323 De ott fenn parancsot adott a felhőknek, s megnyitotta az egek kapuit. 2424 Mannát hullatott az égből eledelül, égi kenyeret adott nekik. 2525 Az erősek kenyerét ette az ember, ételt küldött nekik bőségesen. 2626 Keleti szelet támasztott az égből, s hatalmával fölkeltette a déli szelet. 2727 Húst hullatott rájuk homokeső módján, szárnyas madarakat, tenger fövényeként. 2828 Táboruk közepén hullottak le, sátraik mellé körös-körül. 2929 Ettek és jóllaktak; így teljesítette kívánságukat. 3030 De még éhségük meg se szűnt, az étel még szájukban volt, 3131 Isten haragja újra fölgerjedt ellenük. Nagyjaik közé a halált vetette, Izrael ifjúságát leterítette. 3232 De ők azért tovább vétkeztek, csodáinak nem adtak hitelt. 3333 Ezért napjaikat megrövidítette, éveiknek hamar véget vetett. 3434 Ha megverte őket, keresni kezdték, megtértek és kérdeztek utána. 3535 Eszükbe jutott, hogy Isten a sziklájuk, a fölséges Isten a szabadítójuk. 3636 Mégis megcsalták a szájukkal, nyelvükkel hazudtak neki. 3737 Szívük nem volt egyenes előtte, szövetségét nem tartották hűségesen. 3838 Bűneiket mégis elengedte, nem pusztította el őket. Újra meg újra fékezte haragját, nem zúdította rájuk indulata árját. 3939 Gondolt rá, hogy csak testi lények, olyanok, mint a fuvallat, amely eloszlik és nem tér vissza. 4040 Hányszor gerjesztették fel haragját a pusztán, hányszor okoztak neki gondot a sivatagban! 4141 Kísértették Istent újra meg újra, keserűséget okoztak Izrael Szentjének. 4242 Nem emlékeztek vissza a kezére, sem a napra, amelyen kiszabadította az ellenség hatalmából őket. 4343 Amikor jeleket művelt Egyiptom földjén, és csodatetteket Tánisz mezején; 4444 amikor vérré változtatta folyóikat, és patakjaikat, hogy senki ne ihassék. 4545 Legyeket küldött rájuk, hogy halált okozzanak, és békákat, hogy pusztulást hozzanak. 4646 A rovaroknak bő aratást adott, a sáskáknak adta munkájuk gyümölcsét. 4747 Szőlőjüket elverte záporral, fügefáikat faggyal, jégesővel. 4848 Marhájukat dögvész pusztította, nyájaikat villámmal sújtotta. 4949 Haragjának tüzét szórta rájuk: bosszúság, gond, zaklatás, ártalom tömegét. 5050 Szabad folyást engedett haragjának: nem kímélte őket a haláltól, s állataikat sem a pusztulástól. 5151 Lesújtott minden elsőszülöttre Egyiptomban, Kám sátrainak elsőszülötteire, mindnyájukra. 5252 Népét kihozta, mint a juhokat, s átvezette őket a pusztán, mint a nyájat. 5353 Biztosan vezette őket, hogy ne tévelyegjenek, s ellenségeiket elnyelte a tenger. 5454 Elvezette őket szent földjére, a hegyekre, amelyeket jobbja szerzett. 5555 Szemük láttára elűzte a pogányokat, és nekik adta földjüket örökségül; a pogányok sátrába Izrael törzseit telepítette. 5656 Mégis megkísértették a Fölségest, kihívták maguk ellen, s nem tartották meg törvényét. 5757 Mint az atyák, a hűséget megszegve, ők is elfordultak; mint a csalfa íj, eltérültek. 5858 Magaslataikkal kihívták haragját, bálványaikkal féltékenységre ingerelték. 5959 Isten hallotta, s indulatra gerjedt: elvetette Izraelt egészen. 6060 Elhagyta lakóhelyét Silóban, a sátrat, amelyben az emberek közt lakott. 6161 Hatalmát a fogság prédájára hagyta, dicsőségét ellenség kezére adta. 6262 Népét kiszolgáltatta a kardnak, szívét harag töltötte el öröksége ellen. 6363 Fiaikat tűz emésztette meg, leányaik nem mehettek férjhez; 6464 papjaik kard élén hulltak el, s özvegyeiknek sírni sem volt szabad. 6565 De aztán mint álomból, fölserkent az Úr, mint a harcos, aki fölkel a bor mellől. 6666 Ellenségeinek a hátába csapott, és örök szégyent hozott rájuk. 6767 József sátrát elvetette, s nem foglalta le Efraim törzsét sem. 6868 Júdát választotta ki magának, a Sion hegyét, melyet szeretett. 6969 Mint égi magaslatot, úgy építette a szentélyt, szilárddá tette, mint a földet, amelyet örökre megteremtett. 7070 Kiválasztotta szolgáját, Dávidot, a juhok aklától hozta el. 7171 Az anyajuhoktól szólította el, hogy legeltesse Jákobot, a népét, Izraelt, az ő örökségét. 7272 Ő szívének egyszerűségében legeltette, s hozzáértő kézzel vezette.