Az elsőszülöttség.
13 Az Úr így szólt Mózeshez: „Szentelj nekem minden elsőszülöttet. Ami Izraelben anyja méhét megnyitja – akár ember, akár állat –, az mind az enyém.”A kovásztalan kenyér.
Mózes így beszélt a néphez: „Emlékezzetek meg erről a napról, amelyen kijöttetek Egyiptomból, a szolgaság házából. Az Úr erős kézzel hozott ki onnan benneteket. Ezért nem ehettek semmiféle kovászosat. Ma, Abib hónapban jöttetek ki. Ha majd az Úr bevezet a kánaániak, a hettiták, az amoriták, a hivviták és a jebuziták földjére, amelyről megesküdött atyáidnak, hogy neked adja, s amely tejjel-mézzel folyik, ott is meg kell tartanod ebben a hónapban ezt a szertartást. Hét napig kovásztalant kell enned. A hetedik napon az Úr tiszteletére ünnepi összejövetelt kell tartanod. Ezen a hét napon csak kovásztalant egyél, ne is találjanak nálad semmiféle kovászosat. Egész területeden ne lássanak nálad kovászos kenyeret. Ezen a napon ilyen magyarázatot adj fiaidnak: ez annak emlékére van, amit az Úr értem tett, amikor kihozott Egyiptomból. Olyan legyen ez számodra, mint egy jel a tenyereden vagy mint egy emlékeztető jegy a homlokodon, hogy az Úr törvénye mindig ajkadon legyen. Az Úr ugyanis erős kézzel hozott ki Egyiptomból, ezért kell neked ezt az előírást évről évre meghatározott időben megtartanod.Az elsőszülöttek.
Ha majd az Úr bevezet a kánaániak földjére, és neked adja azt, amelyet esküvel megígért neked és atyáidnak, akkor majd szenteld mindazt az Úrnak, ami az anyja méhét megnyitja. Az állatok elsőszülöttei közül is a hímnemű az Úré. Minden szamárnak az elsőszülöttét egy báránnyal kell megváltanod. Ha nem váltod meg, törd el a nyakát. Az emberek elsőszülöttét, ha fiú, meg kell váltanod. Ha fiad a jövőben megkérdezi, hogy ez miért van, ezt feleld neki: az Úr erős kézzel hozott ki minket Egyiptomból, a szolgaság házából. Mert amikor a fáraó makacsul ellenállt, és nem bocsátott el bennünket, az Úr megölt minden elsőszülöttet Egyiptomban, az emberekét is, az állatokét is. Azért szentelem az Úrnak mind, ami anyja méhét megnyitja, ha az hímnemű. Ezért váltom meg fiaim közül is az elsőszülöttet. Olyan legyen ez számodra, mint egy jel a tenyereden vagy egy emlékeztető jegy a homlokodon, hogy az Úr erős kézzel hozott ki minket Egyiptomból.”4. ÁTKELÉS A SÁS-TENGEREN
Izrael fiainak elindulása.
Amikor a fáraó elbocsátotta a népet, Isten nem a filiszteusok földjén át vezette őket, jóllehet az lett volna a rövidebb. Isten arra gondolt, hogy a nép megbánhatja, ha háborút kell kezdenie, és visszatér Egyiptomba. Ezért a Sás-tenger menti pusztán vezető útra terelte őket. Izrael fiai jól fölfegyverkezve vonultak ki Egyiptomból. Mózes József csontjait is magával vitte. Ő ugyanis megeskette Izrael fiait: „Ha Isten egyszer kegyesen hazavezet, akkor az én csontjaimat is vigyétek el innét magatokkal.” Így indultak el Szukkotból, és a pusztaság szélén, Etamban táboroztak le. Az Úr nappal felhőoszlopban haladt előttük, hogy mutassa az utat, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy világítson nekik. Így éjjel-nappal vonulhattak. Nappal sohasem tűnt el a felhőoszlop a nép elől, s éjjel sem a tűzoszlop.Etamtól a Sás-tengerig.
14 Az Úr így szólt Mózeshez: „Parancsold meg Izrael fiainak, hogy forduljanak vissza és Pi-Hachirot előtt, Migdol és a tenger között verjenek tábort. Baal-Cefonnal szemben legyen a táborotok a tenger partján. A fáraó azt fogja gondolni: Izrael fiai eltévedtek az országban, a puszta körülzárta őket. Én pedig megkeményítem a fáraó szívét, úgyhogy majd üldözőbe veszi őket. Akkor megmutatom a dicsőségemet a fáraón és egész seregén, hadd tudják meg az egyiptomiak, hogy én vagyok az Úr.” Izrael fiai engedelmeskedtek a parancsnak.Az egyiptomiak üldözik Izraelt.
Amikor Egyiptom királyát értesítették, hogy a nép elmenekült, a fáraónak és hivatalnokainak magatartása megváltozott a nép iránt. Ezt mondták: „Mit tettünk? Elengedtük Izraelt, hogy ne szolgáljon nekünk.” A fáraó befogatott harci szekerébe és mozgósította seregét. Vett hatszáz válogatott harci szekeret, az egyiptomiak többi harci szekerét, mindegyiket kiváló katonákkal. Az Úr megkeményítette a fáraónak, Egyiptom királyának a szívét, s az üldözőbe vette Izrael fiait, akik felemelt kézzel vonultak ki. Az egyiptomiak utánuk mentek és elérték őket, amikor a tengerparton, Pi-Hachirotnál, Baal-Cefonnal szemben táboroztak: ott volt a fáraó minden lova, szekerei, lovai és serege. Amikor a fáraó közeledett, Izrael fiai felnéztek és látták, hogy az egyiptomiak üldözik őket. Erre Izrael fiai nagyon megijedtek és hangosan kiáltottak az Úrhoz. Mózesnek pedig ezt mondták: „Nem voltak sírok Egyiptomban, hogy idehoztál bennünket a pusztába meghalni? Milyen szolgálatot tettél nekünk azzal, hogy kivezettél Egyiptomból? Nem mondtuk neked már Egyiptomban is, hagyj minket békében, hadd szolgáljunk az egyiptomiaknak? Valóban jobb lett volna az egyiptomiaknak szolgálni, mint itt a pusztában meghalni.” Mózes így válaszolt a népnek: „Ne féljetek, legyetek erősek, és meglátjátok az Úr segítségét, amelyet ma nyújt nektek. Mert ahogy ma látjátok az egyiptomiakat, soha többé nem fogjátok látni őket. Az Úr harcol majd értetek, s nektek nem lesz semmi dolgotok.”Átvonulás a Sás-tengeren.
Az Úr így szólt Mózeshez: „Miért kiáltasz hozzám? Parancsold meg Izrael fiainak, hogy induljanak. Te pedig emeld fel botodat, nyújtsd ki kezed a tenger fölé és válaszd ketté, hogy Izrael fiai száraz lábbal átmehessenek rajta. Én azonban megkeményítem a fáraó szívét, ezért utánatok fut, s akkor majd megmutatom dicsőségemet a fáraón, egész seregén, harci szekerein és lovasain. Az egyiptomiak megtudják, hogy én vagyok az Úr, ha majd megmutatom dicsőségemet a fáraón, a szekerein és a lovasain.” Akkor az Isten angyala, aki az izraeliták csapata előtt járt, megváltoztatta helyét és mögéjük vonult. A felhőoszlop eljött előlük, mögöttük ereszkedett le, s az egyiptomiak serege és az izraeliták tábora között helyezkedett el. A felhő sötét maradt, s az éjszaka elmúlt anélkül, hogy a két sereg közeledett volna egymáshoz. Mózes ekkor kinyújtotta kezét a tenger fölé. Az Úr egész éjjel tartó erős keleti széllel visszaszorította a tengert és kiszárította. A víz kettévált, és Izrael fiai a száraz tengerfenéken vonultak át, miközben a víz jobb és bal felől úgy állt, mint a fal. Az egyiptomiak utánuk vetették magukat, a fáraó minden lova, szekere és lovasa utánuk ment a tengerbe. A reggeli őrség idején az Úr a tűz és felhőoszlopból rátekintett az egyiptomiak seregére és megzavarta. Akadályozta a szekerek kerekét, ezért csak bajjal jutottak előre. Az egyiptomiak kiabálni kezdtek: „Meneküljünk Izrael fiai elől, mivel Jahve harcol értük az egyiptomiak ellen.” Az Úr pedig így szólt Mózeshez: „Nyújtsd ki kezed a tenger fölé, hogy a víz visszazúduljon az egyiptomiakra, szekereikre és lovasaikra.” Mózes kinyújtotta kezét a tenger fölé. Erre a víz napkeltekor visszaáramlott régi helyére, amikor az egyiptomiak éppen arra menekültek. Az Úr besodorta őket a habok közepébe. A víz visszaömlött, és ellepte a szekereket, a lovasokat és a fáraó egész népét, amely utánuk behatolt a tengerbe. Senki sem maradt életben közülük. Izrael fiai azonban száraz talajon mentek át a tengeren, miközben a víz tőlük jobbra és balra úgy állt, mint a fal. Így mentette meg az Úr azon a napon Izrael fiait az egyiptomiak hatalmától. Az izraeliták látták az egyiptomiakat holtan feküdni a tenger partján. Izrael fiai tanúi voltak a nagy tettnek, amelyet az Úr az egyiptomiakon véghezvitt. A népet félelem töltötte el az Úr színe előtt, de bízott az Úrban és Mózesben, az ő szolgájában.
10
Áron fiai, Nadab és Abihu vették füstölőjüket. Tüzet tettek bele és rá tömjént, s az Úr előtt szabálytalan tűzáldozatot mutattak be, amely nem volt előírva számukra.
Az Úr színe elől láng csapott ki, és megégette őket, meg is haltak az Úr előtt. B) A holttestek elvitele.
Ekkor Mózes így szólt Áronhoz: „Itt beteljesedett, amit az Úr mondott: azokon mutatom meg szentségemet, akik a közelemben vannak, s az egész nép előtt kinyilvánítom dicsőségemet.” Áron némán hallgatta.
Mózes odahívta Misaelt és Elcafánt, Urielnek, Áron nagybátyjának fiait, és ezt mondta nekik: „Menjetek oda és vigyétek testvéreiteket a szent hely elől a táboron kívülre.” C) A gyászra vonatkozó előírások.
Azok odamentek, és kivitték őket tiszta köntösükben a táboron kívülre, ahogy Mózes meghagyta.
Mózes így szólt Áronhoz és fiaihoz, Eleazárhoz meg Itamárhoz: „Ne bontsátok ki hajatokat és ne szaggassátok meg ruhátokat, nehogy meghaljatok, és Ő az egész közösségre megharagudjon. Majd testvéreitek, Izrael egész háza siratja az Úr tüzének áldozatait. D) A bor használatának tilalma.
Ne távozzatok el a megnyilatkozás sátorának bejáratától attól való félelmetekben, hogy meghaltok. Ti föl vagytok kenve az Úr olajával.” Engedelmeskedtek Mózes szavának.
Az Úr így szólt Áronhoz:
„Amikor a megnyilatkozás sátorához jöttök, ne igyatok sem bort, sem más erjesztett italt, akkor nem haltok meg. Ez örök rendelkezés minden utódotok számára.
Azért van, hogy megkülönböztessétek a szentet és a nem szentet, a tisztátalant és a tisztát, E) A papok részesedése az áldozatból.
s hogy megismertessétek Izrael fiaival azoknak a törvényeknek a jelentőségét, amelyeket az Úr Mózes közvetítésével adott nektek.”
Mózes ezt mondta Áronnak és életben maradt fiainak, Eleazárnak és Itamárnak: „Fogjátok az ételáldozatot, amely megmaradt az Úrnak szánt eledelből, s egyétek meg belőle a kovásztalanokat, az oltár oldalánál, mert nagyon szent dolgok.
A többit is szent helyen fogyasszátok el. Részesedéstek ez, a tied és fiaidé, az Úrnak szánt eledelből. Ezt a parancsot kaptam.
A felajánlott szegyet és az áldozatul adott lapockát is egyétek meg egy tiszta helyen; te és veled együtt fiaid meg lányaid, mert ez az a járandóság, amely megillet Izrael fiainak közösségi áldozatából, téged és fiaidat. F) A bűnért való áldozat külön szabálya.
A lapockát és a szegyet az égőáldozatra szánt hájjal együtt kell idehozni, fel kell ajánlani az Úrnak, s utána legyen a tied és fiaidé. Örök törvény ez, az Úr rendelkezett így.”
Amikor Mózes tudakozódott a bűnért való áldozatra szánt bak után, kisült, hogy elégették. Ezért megharagudott Eleazárra és Itamárra, Áron megmaradt fiaira.
„Miért nem ettétek meg ezt az áldozatot valamely szent helyen? Hiszen az szent dolog, amelyet nektek adtak, hogy elvegyétek a közösség bűnét, elvégezve rajta az engesztelés szertartását az Úr előtt.
Mivel a vérét nem vitték be a szentélybe, azért meg kellett volna ennetek valamely szent helyen, ahogy meghagytam.”
Áron ezt felelte Mózesnek: „Nézd, ma bemutatták a bűnért való áldozatot és az égőáldozatot, mégis ilyen dolog történt velem. Ha ma ettem volna a bűnért való áldozatból, tetszett volna az az Úrnak?”
Amikor Mózes ezt hallotta, elfogadta mentségül.