13
1Így szólt ekkor az Úr Mózeshez:
»Nekem szentelj minden elsőszülöttet, amely méhet nyit Izrael fiainál, akár ember, akár állat, mert az enyém valamennyi!«
Mózes erre azt mondta a népnek: »Emlékezzetek meg erről a napról, amelyen kijöttetek Egyiptomból, a rabszolgaság házából, mert erős kézzel hozott ki az Úr onnan titeket, és ne egyetek kovászos kenyeret!
Ezen a napon vonultok ki, abíb (azaz az új kalász) havában.
Ezért ha majd bevisz téged az Úr a kánaániak, a hetiták, az amoriták, a hivviták és a jebuziták földjére, amelyről megesküdött atyáidnak, hogy neked adja, arra a tejjel-mézzel folyó földre, végezd el ezt a szent szolgálatot ebben a hónapban!
Hét napon át kovásztalant egyél, és a hetedik nap az Úr ünnepe legyen! Kovásztalant egyetek hét napon át, ne lehessen látni semmiféle kovászosat se nálad, se egész határodban! Fiadnak pedig mondd majd el ezen a napon, hogy ‘amiatt történik ez, amit az Úr cselekedett velem, amikor kijöttem Egyiptomból.’ Legyen mindez jelként a kezeden és emlékeztetőül a szemed előtt, hogy mindig az Úr törvénye legyen a szádban, mert erős kézzel hozott ki téged az Úr Egyiptomból! Tartsd meg tehát ezt a szertartást a megszabott időben, esztendőről esztendőre.
Amikor pedig az Úr bevisz majd téged a kánaániak földjére, amint megesküdött neked és atyáidnak, és odaadja azt neked, különítsd el az Úr számára mindazt, ami méhet nyit, és állataidnak minden elsőszülöttjét, ha hím, amelyre szert teszel, szenteld az Úrnak! A szamár elsőszülöttjét váltsd meg egy bárányon! Ha nem váltod meg, öld meg! De az ember minden elsőszülöttjét pénzzel meg kell váltanod fiaid közül. És ha a fiad holnap megkérdezi majd tőled: ‘Mire való ez?’ – azt feleld neki: ‘Erős kézzel hozott ki minket az Úr Egyiptom földjéről, a rabszolgaság házából. Amikor ugyanis a fáraó megátalkodott, és nem akart elengedni minket, megölt az Úr minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, az ember elsőszülöttjétől az állatok elsőszülöttjéig. Ezért áldozok az Úrnak minden hímet, amely méhet nyit, és ezért váltok meg fiaim közül minden elsőszülöttet.’ Legyen ez tehát jelként a kezeden, és mint felfüggesztett emlékeztető jelzés a szemeid között, mert erős kézzel hozott ki minket az Úr Egyiptomból!«
Menekülés a Vörös tengeren 17Miután a fáraó végre elengedte a népet, Isten nem a filiszteusok földje felé vivő úton vezette őket, bár az a rövidebb – azt gondolta ugyanis, hogy a nép megbánja a dolgot, amikor látja, hogy háború támad ellene, és visszatér Egyiptomba –, hanem kerülővel, a pusztai úton, a Vörös tenger felé vitte őket. Felfegyverkezve vonultak ki Izrael fiai Egyiptom földjéről. Mózes magával vitte József csontjait is, mivel ő megeskette Izrael fiait: »Amikor Isten megemlékezik majd rólatok, vigyétek el innen csontjaimat magatokkal!«
Elindultak tehát Szukkótból, és Etámban, a puszta legszélső határán vertek tábort. Az Úr előttük vonult, hogy mutassa az utat, nappal felhőoszlopban, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy mind a két napszakban vezérelje őket az úton. A nép elől sohasem hiányzott nappal a felhőoszlop, éjjel pedig a tűzoszlop.
14 1Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: »Szólj Izrael fiaihoz: Kanyarodjanak vissza, és Piháhirót előtt, Migdol és a tenger között üssenek tábort! Beelszefonnal átellenben, vele szemben üssetek tábort a tenger mellett! Ekkor a fáraó azt mondja majd Izrael fiairól: ‘Eltévedtek földemen, körülzárta őket a puszta.’ Én pedig megkeményítem a szívét, hogy vegyen üldözőbe titeket, s én megdicsőülök a fáraó által és egész hadserege által, és megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az Úr!« Ők aztán úgy is tettek.
Jelentették eközben az egyiptomiak királyának, hogy megszökött a nép. Megváltozott erre a fáraónak és szolgáinak a szíve a nép iránt, és azt mondták: »Mit is tettünk, hogy elengedtük szolgálatunkból Izraelt?« Befogatott tehát harci szekerébe, maga mellé vette egész hadnépét, vett hatszáz válogatott harci szekeret, és minden egyéb harci szekeret, amely Egyiptomban volt, és mindegyikbe harcosokat helyezett. Az Úr pedig megkeményítette a fáraónak, Egyiptom királyának szívét, és ő üldözni kezdte Izrael fiait, jóllehet azok hatalmas kéz oltalma alatt vonultak ki. Amikor aztán az egyiptomiak követték az előttük haladók lábnyomait, a tenger mellett levő táborban rájuk bukkantak. A fáraó egész lovassága, harciszekerei és egész hadserege ott volt Piháhirót mellett, Baálcefonnal szemben.
Amíg a fáraó közeledett, Izrael fiai felemelték szemüket, és meglátták, hogy az egyiptomiak mögöttük vannak. Erre igen megijedtek. Az Úrhoz kiáltottak, Mózesnek pedig azt mondták: »Talán nem voltak sírok Egyiptomban, hogy ide a pusztába hoztál ki minket meghalni? Miért is tetted azt, hogy kihoztál minket Egyiptomból? Nem így hangzott-e a szavunk, amelyet mondtunk neked Egyiptomban: Hagyj minket, hadd szolgáljunk az egyiptomiaknak? Hiszen sokkal jobb volt szolgálni nekik, mint meghalni a pusztában!« Mózes erre azt mondta a népnek: »Ne féljetek, várjatok csak, és meglátjátok az Úr üdvösségét, amelyeket ma cselekedni fog! Mert az egyiptomiakat, akiket most láttok, nem látjátok többé sohasem! Az Úr fog harcolni értetek, és ti el fogtok némulni!«
Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: »Mit kiáltasz hozzám! Szólj Izrael fiaihoz, hogy induljanak! Te pedig emeld fel botodat, nyújtsd ki kezedet a tenger fölé, és oszd azt kétfelé, hogy szárazon járjanak Izrael fiai a tenger közepén! Én pedig megkeményítem az egyiptomiak szívét, hogy nyomuljanak utánatok, és megdicsőülök a fáraó által, egész hadserege, harci szekerei és lovasai által. Az egyiptomiak meg fogják tudni, hogy én vagyok az Úr – amikor megdicsőülök a fáraó által, harci szekerei és lovasai által!«
Felkelt erre Isten angyala, aki Izrael tábora előtt vonult, és mögéjük ment. Vele együtt elvonult a felhőoszlop is elölről, és a hátuk mögé állt, az egyiptomiak tábora és az izraeliták tábora közé. Hátrafelé sötét volt a felhő, előre pedig világossá tette az éjszakát, úgyhogy egész éjszaka nem közelíthettek egymáshoz.
Amikor aztán Mózes kinyújtotta kezét a tenger fölé, az Úr erős és forró szél által, amely egész éjjel fújt, elhajtotta és szárazzá tette a tengert, s a víz kétfelé vált. Erre Izrael fiai bementek a kiszáradt tenger közepébe, miközben a víz olyan volt jobbjuk és baljuk felől, mint a kőfal. Ekkor az egyiptomiak üldözni kezdték őket, és bementek utánuk: a fáraó minden lovassága, harci szekere és lovasa bement a tenger közepébe. Amikor aztán eljött a hajnali őrváltás ideje, íme, az Úr a tűz- és felhőoszlopból rátekintett az egyiptomiak táborára. Szétzilálta hadseregüket, és kitörte harci szekereik kerekeit, úgyhogy megfeneklettek. Azt mondták ekkor az egyiptomiak: »Fussunk Izrael elől, mert az Úr harcol érettük ellenünk!«
De az Úr ekkor azt mondta Mózesnek: »Nyújtsd ki kezedet a tenger fölé, hogy térjenek vissza a vizek, rá az egyiptomiakra, harci szekereikre és lovasaikra!« Amikor aztán Mózes kinyújtotta kezét a tenger fölé, az hajnalban visszatért előbbi helyére, a vizek nekizúdultak a menekülő egyiptomiaknak, és az Úr belesodorta őket a habok közepébe. Így a visszatérő vizek elborították a fáraó egész hadseregének harci szekereit és lovasait, akik utánuk nyomultak a tengerbe: egy sem maradt meg közülük. Izrael fiai azonban átkeltek a kiszáradt tenger közepén, miközben a víz olyan volt jobbjuk és baljuk felől, mint a kőfal.
Így szabadította meg az Úr azon a napon Izraelt az egyiptomiak kezéből. Amikor aztán látták a tenger partján a meghalt egyiptomiakat, s azt a hatalmas kezet, amellyel az Úr elbánt velük, félte a nép az Urat, és hittek az Úrnak és szolgájának, Mózesnek.
Hét napon át kovásztalant egyél, és a hetedik nap az Úr ünnepe legyen! Kovásztalant egyetek hét napon át, ne lehessen látni semmiféle kovászosat se nálad, se egész határodban! Fiadnak pedig mondd majd el ezen a napon, hogy ‘amiatt történik ez, amit az Úr cselekedett velem, amikor kijöttem Egyiptomból.’ Legyen mindez jelként a kezeden és emlékeztetőül a szemed előtt, hogy mindig az Úr törvénye legyen a szádban, mert erős kézzel hozott ki téged az Úr Egyiptomból! Tartsd meg tehát ezt a szertartást a megszabott időben, esztendőről esztendőre.
Amikor pedig az Úr bevisz majd téged a kánaániak földjére, amint megesküdött neked és atyáidnak, és odaadja azt neked, különítsd el az Úr számára mindazt, ami méhet nyit, és állataidnak minden elsőszülöttjét, ha hím, amelyre szert teszel, szenteld az Úrnak! A szamár elsőszülöttjét váltsd meg egy bárányon! Ha nem váltod meg, öld meg! De az ember minden elsőszülöttjét pénzzel meg kell váltanod fiaid közül. És ha a fiad holnap megkérdezi majd tőled: ‘Mire való ez?’ – azt feleld neki: ‘Erős kézzel hozott ki minket az Úr Egyiptom földjéről, a rabszolgaság házából. Amikor ugyanis a fáraó megátalkodott, és nem akart elengedni minket, megölt az Úr minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, az ember elsőszülöttjétől az állatok elsőszülöttjéig. Ezért áldozok az Úrnak minden hímet, amely méhet nyit, és ezért váltok meg fiaim közül minden elsőszülöttet.’ Legyen ez tehát jelként a kezeden, és mint felfüggesztett emlékeztető jelzés a szemeid között, mert erős kézzel hozott ki minket az Úr Egyiptomból!«
Menekülés a Vörös tengeren 17Miután a fáraó végre elengedte a népet, Isten nem a filiszteusok földje felé vivő úton vezette őket, bár az a rövidebb – azt gondolta ugyanis, hogy a nép megbánja a dolgot, amikor látja, hogy háború támad ellene, és visszatér Egyiptomba –, hanem kerülővel, a pusztai úton, a Vörös tenger felé vitte őket. Felfegyverkezve vonultak ki Izrael fiai Egyiptom földjéről. Mózes magával vitte József csontjait is, mivel ő megeskette Izrael fiait: »Amikor Isten megemlékezik majd rólatok, vigyétek el innen csontjaimat magatokkal!«
Elindultak tehát Szukkótból, és Etámban, a puszta legszélső határán vertek tábort. Az Úr előttük vonult, hogy mutassa az utat, nappal felhőoszlopban, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy mind a két napszakban vezérelje őket az úton. A nép elől sohasem hiányzott nappal a felhőoszlop, éjjel pedig a tűzoszlop.
14 1Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: »Szólj Izrael fiaihoz: Kanyarodjanak vissza, és Piháhirót előtt, Migdol és a tenger között üssenek tábort! Beelszefonnal átellenben, vele szemben üssetek tábort a tenger mellett! Ekkor a fáraó azt mondja majd Izrael fiairól: ‘Eltévedtek földemen, körülzárta őket a puszta.’ Én pedig megkeményítem a szívét, hogy vegyen üldözőbe titeket, s én megdicsőülök a fáraó által és egész hadserege által, és megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az Úr!« Ők aztán úgy is tettek.
Jelentették eközben az egyiptomiak királyának, hogy megszökött a nép. Megváltozott erre a fáraónak és szolgáinak a szíve a nép iránt, és azt mondták: »Mit is tettünk, hogy elengedtük szolgálatunkból Izraelt?« Befogatott tehát harci szekerébe, maga mellé vette egész hadnépét, vett hatszáz válogatott harci szekeret, és minden egyéb harci szekeret, amely Egyiptomban volt, és mindegyikbe harcosokat helyezett. Az Úr pedig megkeményítette a fáraónak, Egyiptom királyának szívét, és ő üldözni kezdte Izrael fiait, jóllehet azok hatalmas kéz oltalma alatt vonultak ki. Amikor aztán az egyiptomiak követték az előttük haladók lábnyomait, a tenger mellett levő táborban rájuk bukkantak. A fáraó egész lovassága, harciszekerei és egész hadserege ott volt Piháhirót mellett, Baálcefonnal szemben.
Amíg a fáraó közeledett, Izrael fiai felemelték szemüket, és meglátták, hogy az egyiptomiak mögöttük vannak. Erre igen megijedtek. Az Úrhoz kiáltottak, Mózesnek pedig azt mondták: »Talán nem voltak sírok Egyiptomban, hogy ide a pusztába hoztál ki minket meghalni? Miért is tetted azt, hogy kihoztál minket Egyiptomból? Nem így hangzott-e a szavunk, amelyet mondtunk neked Egyiptomban: Hagyj minket, hadd szolgáljunk az egyiptomiaknak? Hiszen sokkal jobb volt szolgálni nekik, mint meghalni a pusztában!« Mózes erre azt mondta a népnek: »Ne féljetek, várjatok csak, és meglátjátok az Úr üdvösségét, amelyeket ma cselekedni fog! Mert az egyiptomiakat, akiket most láttok, nem látjátok többé sohasem! Az Úr fog harcolni értetek, és ti el fogtok némulni!«
Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: »Mit kiáltasz hozzám! Szólj Izrael fiaihoz, hogy induljanak! Te pedig emeld fel botodat, nyújtsd ki kezedet a tenger fölé, és oszd azt kétfelé, hogy szárazon járjanak Izrael fiai a tenger közepén! Én pedig megkeményítem az egyiptomiak szívét, hogy nyomuljanak utánatok, és megdicsőülök a fáraó által, egész hadserege, harci szekerei és lovasai által. Az egyiptomiak meg fogják tudni, hogy én vagyok az Úr – amikor megdicsőülök a fáraó által, harci szekerei és lovasai által!«
Felkelt erre Isten angyala, aki Izrael tábora előtt vonult, és mögéjük ment. Vele együtt elvonult a felhőoszlop is elölről, és a hátuk mögé állt, az egyiptomiak tábora és az izraeliták tábora közé. Hátrafelé sötét volt a felhő, előre pedig világossá tette az éjszakát, úgyhogy egész éjszaka nem közelíthettek egymáshoz.
Amikor aztán Mózes kinyújtotta kezét a tenger fölé, az Úr erős és forró szél által, amely egész éjjel fújt, elhajtotta és szárazzá tette a tengert, s a víz kétfelé vált. Erre Izrael fiai bementek a kiszáradt tenger közepébe, miközben a víz olyan volt jobbjuk és baljuk felől, mint a kőfal. Ekkor az egyiptomiak üldözni kezdték őket, és bementek utánuk: a fáraó minden lovassága, harci szekere és lovasa bement a tenger közepébe. Amikor aztán eljött a hajnali őrváltás ideje, íme, az Úr a tűz- és felhőoszlopból rátekintett az egyiptomiak táborára. Szétzilálta hadseregüket, és kitörte harci szekereik kerekeit, úgyhogy megfeneklettek. Azt mondták ekkor az egyiptomiak: »Fussunk Izrael elől, mert az Úr harcol érettük ellenünk!«
De az Úr ekkor azt mondta Mózesnek: »Nyújtsd ki kezedet a tenger fölé, hogy térjenek vissza a vizek, rá az egyiptomiakra, harci szekereikre és lovasaikra!« Amikor aztán Mózes kinyújtotta kezét a tenger fölé, az hajnalban visszatért előbbi helyére, a vizek nekizúdultak a menekülő egyiptomiaknak, és az Úr belesodorta őket a habok közepébe. Így a visszatérő vizek elborították a fáraó egész hadseregének harci szekereit és lovasait, akik utánuk nyomultak a tengerbe: egy sem maradt meg közülük. Izrael fiai azonban átkeltek a kiszáradt tenger közepén, miközben a víz olyan volt jobbjuk és baljuk felől, mint a kőfal.
Így szabadította meg az Úr azon a napon Izraelt az egyiptomiak kezéből. Amikor aztán látták a tenger partján a meghalt egyiptomiakat, s azt a hatalmas kezet, amellyel az Úr elbánt velük, félte a nép az Urat, és hittek az Úrnak és szolgájának, Mózesnek.
Jegyzetek
13,1 Az elsőszülöttek Isten tulajdonai, meg kell váltani őket. A Számok könyve szerint (3,11-13) a leviták is az elsőszülöttek helyett vannak az Úrnak szentelve.
13,17 A felhő esetleg vulkáni tevékenység emléke (nappal füstfelhő, éjszaka tűz). A helynevek alapján nem tudjuk rekonstruálni az útvonalat.
14,1 Isten megmenti népét a tengeren (a halálon) keresztül.
Büntetés a szabálytalan áldozatért 10
1Áron fiai, Nádáb és Ábiu pedig fogták a tömjénezőjüket, tüzet tettek bele, s füstölőszert rá, s idegen tüzet vittek az Úr elé, amit nem parancsolt nekik.
Erre tűz jött ki az Úrtól és megemésztette őket, s meghaltak az Úr előtt.
Azt mondta ekkor Mózes Áronnak: »Ez azt bizonyítja, amit az Úr mondott: ‘Megmutatom szentségemet azokon, akik hozzám közelítenek, s dicsőnek bizonyulok az egész nép előtt.’« – Amikor Áron ezt hallotta, hallgatott. Majd odaszólította Mózes Misaélt és Eliszafánt, Ozielnek, Áron atyai nagybátyjának fiait és azt mondta nekik: »Menjetek, szedjétek fel testvéreiteket a szentély elől, s vigyétek ki őket a táboron kívülre.« Azok tüstént odamentek, fogták őket, úgy, ahogy gyolcsköntösükben feküdtek, s kivitték őket, amint megparancsolta nekik.
Szolgálat a szentélyben Így szólt aztán Mózes Áronhoz és fiaihoz, Eleazárhoz és Itamárhoz: »Fejeteket díszétől meg ne fosszátok, ruháitokat meg ne szaggassátok, hogy meg ne találjatok halni és harag ne zúduljon az egész közösségre. Testvéreitek, Izrael egész háza, sirassák meg a tűzvészt, amelyet az Úr támasztott, ti azonban ne távozzatok a sátor ajtajától, különben elvesztek, mert a szent kenet olaja van rajtatok.« – Azok mindenben Mózes parancsa szerint cselekedtek.
Azt mondta erre az Úr Áronnak: »Bort vagy más részegítő italt ne igyatok, se te, se fiaid, ha a bizonyság sátorába mentek, hogy meg ne haljatok: örök parancs legyen ez nemzedékeitek számára, hogy különbséget tudjatok tenni a szent és a közönséges, a tisztátalan és a tiszta között, s taníthassátok Izrael fiait valamennyi törvényemre, amelyet nekik az Úr Mózes által meghagyott.«
Így szólt aztán Mózes Áronhoz és megmaradt fiaihoz, Eleazárhoz és Itamárhoz: »Vegyétek az ételáldozatot, amely fennmaradt az Úr tűzáldozatából és egyétek meg – kovász nélkül, az oltár mellett, mert szentséges az. Egyétek meg szent helyen: neked, s fiaidnak jár az az Úr tűzáldozataiból, amint parancsolta nekem. A felajánlott szegyet, s az adományul adott lapockát is egyétek meg és pedig tiszta helyen, te és fiaid meg lányaid veled, mert azok neked és gyermekeidnek járnak Izrael fiainak békeáldozataiból. A lapockát meg a szegyet ugyanis felajánlották az oltáron elégetendő hájjal az Úr előtt, s ezek neked meg gyermekeidnek járnak, örök törvény alapján, amint az Úr parancsolta.«
16Eközben, amikor Mózes a bűnért való áldozatul bemutatott kecskebakot kereste, rájött, hogy elégették. Megharagudott erre Eleazárra és Itamárra, Áron megmaradt fiaira és azt mondta: »Miért nem ettétek meg a szent helyen a bűnért való áldozatot? Szentséges az és az Úr tinektek adta, hogy magatokra vegyétek a sokaság gonoszságát, s könyörögjetek érte az Úr színe előtt. Hiszen ennek a véréből nem vittek be a szentélybe: meg kellett volna tehát ennetek a szent helyen, amint parancsolta nekem.« Azt felelte Áron: »Ma mutatták be az Úr előtt a bűnért való áldozatot meg az egészen elégő áldozatot, amikor engem az ért, amit látsz: hogyan tudtam volna megenni, s hogy tetszhettem volna az Úrnak a szolgálatban keseredett szívvel!« Amikor ezt Mózes hallotta, elfogadta mentségül.
Azt mondta ekkor Mózes Áronnak: »Ez azt bizonyítja, amit az Úr mondott: ‘Megmutatom szentségemet azokon, akik hozzám közelítenek, s dicsőnek bizonyulok az egész nép előtt.’« – Amikor Áron ezt hallotta, hallgatott. Majd odaszólította Mózes Misaélt és Eliszafánt, Ozielnek, Áron atyai nagybátyjának fiait és azt mondta nekik: »Menjetek, szedjétek fel testvéreiteket a szentély elől, s vigyétek ki őket a táboron kívülre.« Azok tüstént odamentek, fogták őket, úgy, ahogy gyolcsköntösükben feküdtek, s kivitték őket, amint megparancsolta nekik.
Szolgálat a szentélyben Így szólt aztán Mózes Áronhoz és fiaihoz, Eleazárhoz és Itamárhoz: »Fejeteket díszétől meg ne fosszátok, ruháitokat meg ne szaggassátok, hogy meg ne találjatok halni és harag ne zúduljon az egész közösségre. Testvéreitek, Izrael egész háza, sirassák meg a tűzvészt, amelyet az Úr támasztott, ti azonban ne távozzatok a sátor ajtajától, különben elvesztek, mert a szent kenet olaja van rajtatok.« – Azok mindenben Mózes parancsa szerint cselekedtek.
Azt mondta erre az Úr Áronnak: »Bort vagy más részegítő italt ne igyatok, se te, se fiaid, ha a bizonyság sátorába mentek, hogy meg ne haljatok: örök parancs legyen ez nemzedékeitek számára, hogy különbséget tudjatok tenni a szent és a közönséges, a tisztátalan és a tiszta között, s taníthassátok Izrael fiait valamennyi törvényemre, amelyet nekik az Úr Mózes által meghagyott.«
Így szólt aztán Mózes Áronhoz és megmaradt fiaihoz, Eleazárhoz és Itamárhoz: »Vegyétek az ételáldozatot, amely fennmaradt az Úr tűzáldozatából és egyétek meg – kovász nélkül, az oltár mellett, mert szentséges az. Egyétek meg szent helyen: neked, s fiaidnak jár az az Úr tűzáldozataiból, amint parancsolta nekem. A felajánlott szegyet, s az adományul adott lapockát is egyétek meg és pedig tiszta helyen, te és fiaid meg lányaid veled, mert azok neked és gyermekeidnek járnak Izrael fiainak békeáldozataiból. A lapockát meg a szegyet ugyanis felajánlották az oltáron elégetendő hájjal az Úr előtt, s ezek neked meg gyermekeidnek járnak, örök törvény alapján, amint az Úr parancsolta.«
16Eközben, amikor Mózes a bűnért való áldozatul bemutatott kecskebakot kereste, rájött, hogy elégették. Megharagudott erre Eleazárra és Itamárra, Áron megmaradt fiaira és azt mondta: »Miért nem ettétek meg a szent helyen a bűnért való áldozatot? Szentséges az és az Úr tinektek adta, hogy magatokra vegyétek a sokaság gonoszságát, s könyörögjetek érte az Úr színe előtt. Hiszen ennek a véréből nem vittek be a szentélybe: meg kellett volna tehát ennetek a szent helyen, amint parancsolta nekem.« Azt felelte Áron: »Ma mutatták be az Úr előtt a bűnért való áldozatot meg az egészen elégő áldozatot, amikor engem az ért, amit látsz: hogyan tudtam volna megenni, s hogy tetszhettem volna az Úrnak a szolgálatban keseredett szívvel!« Amikor ezt Mózes hallotta, elfogadta mentségül.
Jegyzetek
10,1 A történet annak magyarázatául szolgál, miért tűnt el Nadab és Abiu családja a papok közül. Nem egészen világos, hogy miben állt a vétségük (a szentélybe kívülről vittek be tüzet?).
10,16 A pap bűnéért bemutatott áldozatából semmit sem szabad megenni, a nép bűnéért bemutatott áldozatból azonban egy rész a papot illeti.
Az istentagadók balgasága
53 1A karvezetőnek. A »Mahálát« szerint. Maszkíl Dávidtól.Így szól szívében az esztelen: »Nincs Isten.«
Romlottak lettek és utálatosságokat művelnek,
nincs, aki jót cselekedne.
Lenéz Isten a mennyből az emberek fiaira,
hogy lássa: van-e még okos, aki Istenre gondol?
4 Elfordultak mindannyian,
megromlottak valamennyien;
Nincs, aki jót cselekedne,
nincs egyetlen egy sem!
Nemde mind értelmetlenek, akik gonoszat tesznek,
s fölfalják népemet, mint a kenyeret?
Nem hívják segítségül Istent,
és ott remegnek és félnek, ahol félni nem kell.
Mert Isten szétszórta azoknak a csontjait,
akik téged szorongattak,
szégyenbe jutottak, mert Isten elvetette őket.
Bárcsak eljönne Izrael segítsége Sionból!
Ha majd Isten jóra fordítja népe sorsát,
ujjong majd Jákob és örvendezik majd Izrael.
Jegyzetek
53,1 Vö. Zsolt 14, amely gyakorlatilag azonos ezzel.
53,4 Javítva a görög szöveg és az arám fordítás alapján; vö. a 14,3.