Kis türelmet

AscensionPress 365 napos terv - 308. nap

Makkabeus felkelés, 2Mak11, Bölcs11-12, Péld25,8-10


Teljes szövegkörnyezet megjelenítése
Liziász első hadjárata.
11 Liziász kancellár, a király gyámja és rokona nagyon elkeseredett ezeken az eseményeken, és nem sokkal azután összegyűjtött mintegy nyolcvanezer férfit, és az egész lovasságot is mozgósítva kivonult a zsidók ellen azzal a szándékkal, hogy a várost görög településsé változtatja, a templomot pedig a többi pogány templomhoz hasonlóan megadóztatja, s a főpapi tisztséget évről évre áruba bocsátja. Egyáltalán nem számolt Isten hatalmával, hanem csak gyalogosai tízezreiben, lovasai ezreiben és a nyolcvan elefántban bizakodott. Behatolt Júdeába, megközelítette az egyik erős erődöt, a Jeruzsálemtől mintegy öt mérföld távolságra levő Bet-Curt, és erősen szorongatta. Amikor a Makkabeus és hívei meghallották, hogy Liziász ostrom alá vette az erődöket, sírás és jajgatás közepette az Úrhoz folyamodtak az egész néppel egyetemben, hogy Izrael megmentésére küldje el jó angyalát. Aztán elsőként a Makkabeus ragadott fegyvert, s biztatta a többieket is, nézzenek szembe a veszélyekkel és legyenek testvéreik segítésére. Ezzel közösen kivonultak, bizakodó hangulatban. Amikor még Jeruzsálem közelében voltak, megjelent nekik egy fehérbe öltözött lovas. Aranyfegyvert forgatott, és az élükre állt. Erre mindannyian dicsőítették Istent irgalmasságáért, és annyira felbátorodtak, hogy készen voltak nemcsak az embereket, hanem még a legvadabb állatokat is megtámadni, sőt a vasfalakat is áttörni. Csatarendben haladtak előre, égi harcostársukkal, mivel megkönyörült rajtuk az Úr. Mint az oroszlánok, úgy támadtak rá az ellenségre, és lekaszaboltak tizenegyezer gyalogost és ezerhatszáz lovast. A többieket menekülésre kényszerítették. A legtöbbjüknek csak a puszta életüket sikerült megmenteniük, mert már megsebesültek. Maga Liziász is csak szégyenletes futással tudta életét megmenteni.
Békekötés a zsidókkal.
De Liziász nem volt oktalan ember, így amikor elgondolkodott a vereségén, belátta, hogy a zsidók legyőzhetetlenek, mert velük harcol a hatalmas Isten. Ezért követeket küldött hozzájuk, és méltányos föltételekkel békét ajánlott. Megígérte, hogy a királyt is ráveszi, kössön velük barátságot. A Makkabeus a közjó érdekében mindenben elfogadta Liziász ajánlatát. S a király megadott mindent, amit a Makkabeus a zsidók számára írásban követelt. A levél, amelyet Liziász a zsidókhoz intézett, így hangzott: „Liziász üdvözletét küldi a zsidók népének. Követeitek, János és Absalom, átnyújtották alábbi kérelmeteket, és arra kértek, hagyjam jóvá a bennük foglaltakat. Amit a király elé kellett terjeszteni, azt elé terjesztettem, s ő hozzájárult, amihez lehetett. Ha továbbra is megfelelő magatartást tanúsítotok a közügyekben, rajta leszek, hogy előmozdítsam jóléteteket. Ami a részleteket illeti, meghagytam a ti és az én követeimnek, hogy tanácskozzanak veletek. Jó egészséget! A 148. esztendőben Dioszkorosz hónapjának 24-én.” A király levele így hangzott: „Antiochusz király üdvözletét küldi testvérének, Liziásznak! Mivel atyánkat maguk közé szólították az istenek, azt kívánjuk, hogy birodalmunknak minden polgára zavartalanul a saját ügyeinek szentelhesse magát. Hallottuk, hogy a zsidók nem helyeslik a görög életmódra való áttérést, amit atyánk elrendelt, hanem inkább a saját életmódjukat kedvelik, ezért azt kérik, hogy megtarthassák saját törvényeiket. Nos, az az óhajunk, hogy ez a nép is zavartalanul éljen. Ezért elrendeljük, hogy kapják vissza szentélyüket, és életüket atyáik szokásai szerint élhessék. Légy hát rajta, hogy követeket küldj hozzájuk. Ezek nyújtsanak nekik békejobbot, hogy lássák, mi a szándékunk, s így öröm töltse el őket és kedvvel lássanak újra neki dolgaiknak.” Az a levél, amelyet a király a néphez intézett, így hangzott: „Antiochusz király üdvözletét küldi a nagytanácsnak és a többi zsidónak. Ha jól megy sorotok, akkor az megfelel kívánságunknak. Mi is jól vagyunk. Menelausz jelentette: vissza kívántok térni, hogy a saját dolgaitoknak szentelhessétek magatokat. Azoknak, akik Xantikosz hónap 30-áig hazatérnek, békét biztosítunk, és megengedjük, hogy a zsidók a saját étkezési szabályaik és törvényeik szerint éljenek, mint azelőtt. Senkit sem szabad közülük életmódja miatt semmi módon zaklatni. Egyszersmind elküldöm Menelaoszt, hogy nyugtasson meg benneteket. Éljetek békében! A 148. esztendőben Xantikosz hónap 15-én.” A rómaiak is küldtek egy levelet, ez volt a tartalma: „Quintusz Memmiusz és Titusz Maniliusz és Maniusz Szergiusz római legátusok üdvözletüket küldik a zsidók népének. Amit Liziász, a király rokona megadott nektek, azt mi is megadjuk. Azokat a kérdéseket pedig, amelyeket nézete szerint a király elé kell terjeszteni, fontoljátok meg, aztán küldjetek el valakit, hogy ügyeiteket kedvetek szerint képviselhessük. Mi ugyanis tovább utazunk Antiochiába. Siessetek hát, küldjétek embereiteket, hadd tudjuk meg, mint vélekedtek. Jó egészséget kívánunk! A 148. esztendő, Xantikosz hónap 15-én.”
Előző nap Olvasási terv Következő nap
11 Szent próféta vezetésével sikerre vezette vállalkozásaikat. Lakatlan pusztaságokon vonultak át, és járatlan helyeken ütötték fel sátrukat. Ellenálltak ellenségeiknek és visszaverték ellenfeleiket. Gyötörte őket a szomjúság; akkor segítségül hívták, és vizet adott a meredek szikla, eloltotta szomjukat a kemény kőszál.
A víz: az egyiptomiak veszte, Izrael megmentője.
Amivel ellenségeik bűnhődtek, az nekik áldást jelentett, amikor bajban voltak. A folyónak ki nem apadó forrásvize helyett, amelyet azoknak (az egyiptomiaknak) undorító vére tett zavarossá, büntetésül a gyermekgyilkos rendeletért, nekik (Izrael fiainak) váratlanul bőséges vizet adtál, és így az egykori szomjúsággal megmutattad, milyen súlyosan büntetted ellenségeiket. Amikor ugyanis megpróbáltatás érte őket, bár csak enyhe feddésben volt részük, megtudták, mekkora gyötrelmet kellett elszenvedniük az istenteleneknek, akiket haragodban megbüntettél. Mert őket – intő atyaként – csak próbára tetted, azokat azonban szigorú királyként elítélted és megbüntetted. Tőlük (Izrael fiaitól) távol éppúgy gyötrődtek, mint a közelükben. Mert kétszeres gyötrelem fogta el őket és sóhajtozás, amikor a múltra emlékeztek. Amikor ugyanis meghallották, hogy ami nekik büntetésükre, azoknak az a javukra szolgált, tudomásul vették az Urat. Mert akit egykor a kitételkor elvetettek és gúnyolódva elutasítottak, azt végül meg kellett csodálniuk, amikor egész más szomjúság gyötörte őket, mint az igazakat.
Isten kímélete Egyiptom iránt.
Amikor dőreségük és istentelen gondolkodásuk félrevezette őket, és oktalan csúszómászókat és alávaló állatokat tiszteltek, büntetésül oktalan állatok sokaságát küldted rájuk, hogy megtudják: ki-ki azzal bűnhődik, amivel vétkezik. Mindenható kezed, amely a világot alaktalan anyagból formálta ki, seregestül küldhetett volna ellenük medvét, bősz oroszlánt, vagy újfajta, dühös, ezaddig ismeretlen fenevadakat, amelyek tüzes párát lehelnek vagy sistergő gőzt fújnak, vagy a szemükből iszonyú szikrákat hánynak, amelyek nemcsak rájuk támadva pusztíthatták volna el őket, hanem amelyeknek a látványa is megsemmisíthette volna őket. De ezek nélkül is, egyetlen lehelet is elsöpörhette volna őket, ha a bosszuló igazságosság üldözőbe veszi és hatalmad lehelete megszeleli őket. De te mindent mérték, szám és súly szerint rendeztél el.
A kímélet oka.
Mindig megvan rá a módod, hogy megmutasd nagy hatalmadat, és ki tudna ellene szegülni karod erejének? Hisz az egész világ olyan előtted, mint a porszem a mérlegen, és mint a földre hulló hajnali harmatcsepp. De te mindenkin megkönyörülsz, mert mindent megtehetsz, és elnéző vagy az emberek bűnei iránt, hogy bűnbánatot tartsanak. Mert szeretsz mindent, ami van, és semmit sem utálsz abból, amit alkottál. Ha gyűlöltél volna valamit, meg sem teremtetted volna. Hogy is maradhatna meg bármi, ha te nem akarnád, és hogyan állhatna fenn, ha te nem hívtad volna létre? De te kímélsz mindent, mert a tiéd, életnek barátja. 12 Mert a te el nem múló szellemed van mindenben. Ezért enyhén bünteted, akik hibáznak, és a bűneikre emlékeztetve figyelmezteted őket, hogy hagyjanak fel a gonoszsággal és higgyenek benned, Uram.
Isten Kánaán iránti kímélete.
Szent földednek régi lakóit is gyűlölted ugyan, szégyenletes varázslataik és gyalázatos titkos szertartásaik miatt. A kegyetlen gyermekgyilkosokat és az emberhúslakomákon a belső részek felfalóit, akiket véres összejöveteleken avattak fel, és a szülőket, akik saját kezükkel gyilkolták a gyámoltalan lelkeket, ki akartad irtani atyáink keze által, hogy ez a neked legkedvesebb föld az Isten gyermekeiben méltó lakókat kapjon. De még ezek iránt is kímélettel voltál, mivelhogy emberek voltak, és sereged előőrseiként darazsakat küldtél, hogy ezek irtogassák őket, apránként. Nem mintha nem tehetted volna meg, hogy csatában vesd alá az istenteleneket az igazaknak, vagy hogy félelmetes állatokkal vagy akár egyetlen kemény szóval egyszeriben megsemmisítsd őket. De te azáltal, hogy a büntetést apránként róttad ki, alkalmat adtál nekik a megtérésre, jóllehet tudtad, hogy gonosz volt az eredetük, a romlottságuk velük született, és a gondolkodásuk nem változik meg soha. Hisz átkozott fajzat voltak kezdettől fogva!
E kímélet okai. Nem is azért hagytad büntetlenül bűneiket, mintha valakitől tartottál volna.
Hisz ki mondhatná (neked): „Mit tettél?” Vagy ki szegülhetne ellene ítéletednek? Ki illethet váddal a népek megsemmisítéséért, amelyeket magad alkottál? Vagy ki léphet föl ellened az istentelen emberek ügyét pártolva? Mert sem Isten nincs rajtad kívül, aki mindeneknek gondját viselné, úgyhogy bizonyítanod kellene, hogy nem ítéltél igazságtalanul, sem király, sem fejedelem nem állhat eléd azok miatt, akiket megbüntettél. De mivel igazságos vagy, mindent igazságosan intézel, s nem tartod hatalmadhoz illőnek, hogy olyat elítélj, aki nem szolgált rá a büntetésre. Hiszen igazságosságodnak hatalmad az alapja: mivel mindennek ura vagy, mindent kímélhetsz. Erődet csak akkor mutatod meg, ha nem hisznek hatalmadban, és megbünteted a dacot azokban, akik ismerik hatalmadat. Bár hatalom van a kezedben, szelíden ítélsz, és nagy kímélettel vezetsz bennünket; mert a hatalom rendelkezésedre áll, mihelyt akarod.
Az isteni kímélet tanulságai.
Ezzel a bánásmóddal arra tanítottad népedet, hogy az igaz legyen emberszerető, és azzal a jó reménnyel töltötted el gyermekeidet, hogy a bűn után (időt) adsz a bűnbánatra. Mert ha már gyermekeid ellenségeit és a már halálra szántakat ekkora kímélettel és szelídséggel büntetted, időt és lehetőséget adva nekik, hogy gonoszságuktól megszabaduljanak, akkor mekkora gonddal ítélkezel fiaid fölött, akiknek atyáiknak tett esküid és szövetségeid által annyi szépet ígértél! Míg bennünket így nevelsz, tízszeresen sújtod ellenségeinket, hogy amikor magunk ítélkezünk, jóságodat tekintsük példaképünknek, és ha fölöttünk ítélkeznek, reménykedjünk az irgalomban.
A szelídség után szigorral jár el Isten.
Ezért azokat a gonoszokat is, akik esztelenségben töltötték életüket, saját szörnyűségeikkel gyötörted. Mert a tévelygés útjain túl messze jutottak, amikor együgyű gyermekként tévedtek, és isteneknek tartották, ami az állatok közt visszataszító és megvetett. Ezért mint éretlen gyermekre, olyan csapást küldtél rájuk, amely csúfot űzött belőlük. Azoknak azonban, akik a büntetésül szánt megcsúfolásból nem okultak, Istenhez illő ítéletet kellett elviselniük. Mert amikor szenvedéseikben azok miatt bosszankodtak, amiket isteneknek tartottak, mivel gyötrelmet szenvedtek tőlük, belátták, hogy az az igaz Isten, akiről azelőtt nem akartak tudni. Ez az igen nagy büntetés is ezért érte őket.
Előző nap Olvasási terv Következő nap
ne vidd elsietve a bíróság elé! Mert aztán végül is mit teszel majd akkor, ha az embertársad átkozva megcáfol? Intézd el peredet embertársaddal, de közben ne fedd föl másnak a titkait. Különben, aki hall, az megszégyenít, fecsegésedet nem szívhatod vissza.
Előző nap Olvasási terv Következő nap