1111 Liziász kancellár, a király gyámja és rokona nagyon elkeseredett ezeken az eseményeken, 22 és nem sokkal azután összegyűjtött mintegy nyolcvanezer férfit, és az egész lovasságot is mozgósítva kivonult a zsidók ellen azzal a szándékkal, hogy a várost görög településsé változtatja, 33 a templomot pedig a többi pogány templomhoz hasonlóan megadóztatja, s a főpapi tisztséget évről évre áruba bocsátja. 44 Egyáltalán nem számolt Isten hatalmával, hanem csak gyalogosai tízezreiben, lovasai ezreiben és a nyolcvan elefántban bizakodott. 55 Behatolt Júdeába, megközelítette az egyik erős erődöt, a Jeruzsálemtől mintegy öt mérföld távolságra levő Bet-Curt, és erősen szorongatta. 66 Amikor a Makkabeus és hívei meghallották, hogy Liziász ostrom alá vette az erődöket, sírás és jajgatás közepette az Úrhoz folyamodtak az egész néppel egyetemben, hogy Izrael megmentésére küldje el jó angyalát. 77 Aztán elsőként a Makkabeus ragadott fegyvert, s biztatta a többieket is, nézzenek szembe a veszélyekkel és legyenek testvéreik segítésére. Ezzel közösen kivonultak, bizakodó hangulatban. 88 Amikor még Jeruzsálem közelében voltak, megjelent nekik egy fehérbe öltözött lovas. 99 Aranyfegyvert forgatott, és az élükre állt. Erre mindannyian dicsőítették Istent irgalmasságáért, és annyira felbátorodtak, hogy készen voltak nemcsak az embereket, hanem még a legvadabb állatokat is megtámadni, sőt a vasfalakat is áttörni. 1010 Csatarendben haladtak előre, égi harcostársukkal, mivel megkönyörült rajtuk az Úr. 1111 Mint az oroszlánok, úgy támadtak rá az ellenségre, és lekaszaboltak tizenegyezer gyalogost és ezerhatszáz lovast. A többieket menekülésre kényszerítették. 1212 A legtöbbjüknek csak a puszta életüket sikerült megmenteniük, mert már megsebesültek. Maga Liziász is csak szégyenletes futással tudta életét megmenteni.
Békekötés a zsidókkal.
1313 De Liziász nem volt oktalan ember, így amikor elgondolkodott a vereségén, belátta, hogy a zsidók legyőzhetetlenek, mert velük harcol a hatalmas Isten. 1414 Ezért követeket küldött hozzájuk, és méltányos föltételekkel békét ajánlott. Megígérte, hogy a királyt is ráveszi, kössön velük barátságot. 1515 A Makkabeus a közjó érdekében mindenben elfogadta Liziász ajánlatát. S a király megadott mindent, amit a Makkabeus a zsidók számára írásban követelt. 1616 A levél, amelyet Liziász a zsidókhoz intézett, így hangzott: „Liziász üdvözletét küldi a zsidók népének. 1717 Követeitek, János és Absalom, átnyújtották alábbi kérelmeteket, és arra kértek, hagyjam jóvá a bennük foglaltakat. 1818 Amit a király elé kellett terjeszteni, azt elé terjesztettem, s ő hozzájárult, amihez lehetett. 1919 Ha továbbra is megfelelő magatartást tanúsítotok a közügyekben, rajta leszek, hogy előmozdítsam jóléteteket. 2020 Ami a részleteket illeti, meghagytam a ti és az én követeimnek, hogy tanácskozzanak veletek. 2121 Jó egészséget! A 148. esztendőben Dioszkorosz hónapjának 24-én.” 2222 A király levele így hangzott: „Antiochusz király üdvözletét küldi testvérének, Liziásznak! 2323 Mivel atyánkat maguk közé szólították az istenek, azt kívánjuk, hogy birodalmunknak minden polgára zavartalanul a saját ügyeinek szentelhesse magát. 2424 Hallottuk, hogy a zsidók nem helyeslik a görög életmódra való áttérést, amit atyánk elrendelt, hanem inkább a saját életmódjukat kedvelik, ezért azt kérik, hogy megtarthassák saját törvényeiket. 2525 Nos, az az óhajunk, hogy ez a nép is zavartalanul éljen. Ezért elrendeljük, hogy kapják vissza szentélyüket, és életüket atyáik szokásai szerint élhessék. 2626 Légy hát rajta, hogy követeket küldj hozzájuk. Ezek nyújtsanak nekik békejobbot, hogy lássák, mi a szándékunk, s így öröm töltse el őket és kedvvel lássanak újra neki dolgaiknak.” 2727 Az a levél, amelyet a király a néphez intézett, így hangzott: „Antiochusz király üdvözletét küldi a nagytanácsnak és a többi zsidónak. 2828 Ha jól megy sorotok, akkor az megfelel kívánságunknak. Mi is jól vagyunk. 2929 Menelausz jelentette: vissza kívántok térni, hogy a saját dolgaitoknak szentelhessétek magatokat. 3030 Azoknak, akik Xantikosz hónap 30-áig hazatérnek, békét biztosítunk, 3131 és megengedjük, hogy a zsidók a saját étkezési szabályaik és törvényeik szerint éljenek, mint azelőtt. Senkit sem szabad közülük életmódja miatt semmi módon zaklatni. 3232 Egyszersmind elküldöm Menelaoszt, hogy nyugtasson meg benneteket. 3333 Éljetek békében! A 148. esztendőben Xantikosz hónap 15-én.” 3434 A rómaiak is küldtek egy levelet, ez volt a tartalma: „Quintusz Memmiusz és Titusz Maniliusz és Maniusz Szergiusz római legátusok üdvözletüket küldik a zsidók népének. 3535 Amit Liziász, a király rokona megadott nektek, azt mi is megadjuk. 3636 Azokat a kérdéseket pedig, amelyeket nézete szerint a király elé kell terjeszteni, fontoljátok meg, aztán küldjetek el valakit, hogy ügyeiteket kedvetek szerint képviselhessük. Mi ugyanis tovább utazunk Antiochiába. 3737 Siessetek hát, küldjétek embereiteket, hadd tudjuk meg, mint vélekedtek. 3838 Jó egészséget kívánunk! A 148. esztendő, Xantikosz hónap 15-én.”
1111 Szent próféta vezetésével sikerre vezette vállalkozásaikat. 22 Lakatlan pusztaságokon vonultak át, és járatlan helyeken ütötték fel sátrukat. 33 Ellenálltak ellenségeiknek és visszaverték ellenfeleiket. 44 Gyötörte őket a szomjúság; akkor segítségül hívták, és vizet adott a meredek szikla, eloltotta szomjukat a kemény kőszál.
A víz: az egyiptomiak veszte, Izrael megmentője.
55 Amivel ellenségeik bűnhődtek, az nekik áldást jelentett, amikor bajban voltak. 66 A folyónak ki nem apadó forrásvize helyett, amelyet azoknak (az egyiptomiaknak) undorító vére tett zavarossá, 77 büntetésül a gyermekgyilkos rendeletért, nekik (Izrael fiainak) váratlanul bőséges vizet adtál, 88 és így az egykori szomjúsággal megmutattad, milyen súlyosan büntetted ellenségeiket. 99 Amikor ugyanis megpróbáltatás érte őket, bár csak enyhe feddésben volt részük, megtudták, mekkora gyötrelmet kellett elszenvedniük az istenteleneknek, akiket haragodban megbüntettél. 1010 Mert őket – intő atyaként – csak próbára tetted, azokat azonban szigorú királyként elítélted és megbüntetted. 1111 Tőlük (Izrael fiaitól) távol éppúgy gyötrődtek, mint a közelükben. 1212 Mert kétszeres gyötrelem fogta el őket és sóhajtozás, amikor a múltra emlékeztek. 1313 Amikor ugyanis meghallották, hogy ami nekik büntetésükre, azoknak az a javukra szolgált, tudomásul vették az Urat. 1414 Mert akit egykor a kitételkor elvetettek és gúnyolódva elutasítottak, azt végül meg kellett csodálniuk, amikor egész más szomjúság gyötörte őket, mint az igazakat.
Isten kímélete Egyiptom iránt.
1515 Amikor dőreségük és istentelen gondolkodásuk félrevezette őket, és oktalan csúszómászókat és alávaló állatokat tiszteltek, büntetésül oktalan állatok sokaságát küldted rájuk, 1616 hogy megtudják: ki-ki azzal bűnhődik, amivel vétkezik. 1717 Mindenható kezed, amely a világot alaktalan anyagból formálta ki, seregestül küldhetett volna ellenük medvét, bősz oroszlánt, 1818 vagy újfajta, dühös, ezaddig ismeretlen fenevadakat, amelyek tüzes párát lehelnek vagy sistergő gőzt fújnak, vagy a szemükből iszonyú szikrákat hánynak, 1919 amelyek nemcsak rájuk támadva pusztíthatták volna el őket, hanem amelyeknek a látványa is megsemmisíthette volna őket. 2020 De ezek nélkül is, egyetlen lehelet is elsöpörhette volna őket, ha a bosszuló igazságosság üldözőbe veszi és hatalmad lehelete megszeleli őket. De te mindent mérték, szám és súly szerint rendeztél el.
A kímélet oka.
2121 Mindig megvan rá a módod, hogy megmutasd nagy hatalmadat, és ki tudna ellene szegülni karod erejének? 2222 Hisz az egész világ olyan előtted, mint a porszem a mérlegen, és mint a földre hulló hajnali harmatcsepp. 2323 De te mindenkin megkönyörülsz, mert mindent megtehetsz, és elnéző vagy az emberek bűnei iránt, hogy bűnbánatot tartsanak. 2424 Mert szeretsz mindent, ami van, és semmit sem utálsz abból, amit alkottál. Ha gyűlöltél volna valamit, meg sem teremtetted volna. 2525 Hogy is maradhatna meg bármi, ha te nem akarnád, és hogyan állhatna fenn, ha te nem hívtad volna létre? 2626 De te kímélsz mindent, mert a tiéd, életnek barátja. 1211 Mert a te el nem múló szellemed van mindenben. 22 Ezért enyhén bünteted, akik hibáznak, és a bűneikre emlékeztetve figyelmezteted őket, hogy hagyjanak fel a gonoszsággal és higgyenek benned, Uram.
Isten Kánaán iránti kímélete.
33 Szent földednek régi lakóit is gyűlölted ugyan, 44 szégyenletes varázslataik és gyalázatos titkos szertartásaik miatt. 55 A kegyetlen gyermekgyilkosokat és az emberhúslakomákon a belső részek felfalóit, akiket véres összejöveteleken avattak fel, 66 és a szülőket, akik saját kezükkel gyilkolták a gyámoltalan lelkeket, ki akartad irtani atyáink keze által, 77 hogy ez a neked legkedvesebb föld az Isten gyermekeiben méltó lakókat kapjon. 88 De még ezek iránt is kímélettel voltál, mivelhogy emberek voltak, és sereged előőrseiként darazsakat küldtél, hogy ezek irtogassák őket, apránként. 99 Nem mintha nem tehetted volna meg, hogy csatában vesd alá az istenteleneket az igazaknak, vagy hogy félelmetes állatokkal vagy akár egyetlen kemény szóval egyszeriben megsemmisítsd őket. 1010 De te azáltal, hogy a büntetést apránként róttad ki, alkalmat adtál nekik a megtérésre, jóllehet tudtad, hogy gonosz volt az eredetük, a romlottságuk velük született, és a gondolkodásuk nem változik meg soha. 1111 Hisz átkozott fajzat voltak kezdettől fogva!
E kímélet okai. Nem is azért hagytad büntetlenül bűneiket, mintha valakitől tartottál volna.
1212 Hisz ki mondhatná (neked): „Mit tettél?” Vagy ki szegülhetne ellene ítéletednek? Ki illethet váddal a népek megsemmisítéséért, amelyeket magad alkottál? Vagy ki léphet föl ellened az istentelen emberek ügyét pártolva? 1313 Mert sem Isten nincs rajtad kívül, aki mindeneknek gondját viselné, úgyhogy bizonyítanod kellene, hogy nem ítéltél igazságtalanul, 1414 sem király, sem fejedelem nem állhat eléd azok miatt, akiket megbüntettél. 1515 De mivel igazságos vagy, mindent igazságosan intézel, s nem tartod hatalmadhoz illőnek, hogy olyat elítélj, aki nem szolgált rá a büntetésre. 1616 Hiszen igazságosságodnak hatalmad az alapja: mivel mindennek ura vagy, mindent kímélhetsz. 1717 Erődet csak akkor mutatod meg, ha nem hisznek hatalmadban, és megbünteted a dacot azokban, akik ismerik hatalmadat. 1818 Bár hatalom van a kezedben, szelíden ítélsz, és nagy kímélettel vezetsz bennünket; mert a hatalom rendelkezésedre áll, mihelyt akarod.
Az isteni kímélet tanulságai.
1919 Ezzel a bánásmóddal arra tanítottad népedet, hogy az igaz legyen emberszerető, és azzal a jó reménnyel töltötted el gyermekeidet, hogy a bűn után (időt) adsz a bűnbánatra. 2020 Mert ha már gyermekeid ellenségeit és a már halálra szántakat ekkora kímélettel és szelídséggel büntetted, időt és lehetőséget adva nekik, hogy gonoszságuktól megszabaduljanak, 2121 akkor mekkora gonddal ítélkezel fiaid fölött, akiknek atyáiknak tett esküid és szövetségeid által annyi szépet ígértél! 2222 Míg bennünket így nevelsz, tízszeresen sújtod ellenségeinket, hogy amikor magunk ítélkezünk, jóságodat tekintsük példaképünknek, és ha fölöttünk ítélkeznek, reménykedjünk az irgalomban.
A szelídség után szigorral jár el Isten.
2323 Ezért azokat a gonoszokat is, akik esztelenségben töltötték életüket, saját szörnyűségeikkel gyötörted. 2424 Mert a tévelygés útjain túl messze jutottak, amikor együgyű gyermekként tévedtek, és isteneknek tartották, ami az állatok közt visszataszító és megvetett. 2525 Ezért mint éretlen gyermekre, olyan csapást küldtél rájuk, amely csúfot űzött belőlük. 2626 Azoknak azonban, akik a büntetésül szánt megcsúfolásból nem okultak, Istenhez illő ítéletet kellett elviselniük. 2727 Mert amikor szenvedéseikben azok miatt bosszankodtak, amiket isteneknek tartottak, mivel gyötrelmet szenvedtek tőlük, belátták, hogy az az igaz Isten, akiről azelőtt nem akartak tudni. Ez az igen nagy büntetés is ezért érte őket.
88 ne vidd elsietve a bíróság elé! Mert aztán végül is mit teszel majd akkor, ha az embertársad átkozva megcáfol? 99 Intézd el peredet embertársaddal, de közben ne fedd föl másnak a titkait. 1010 Különben, aki hall, az megszégyenít, fecsegésedet nem szívhatod vissza.