Líziász békét köt a zsidókkal 13Ő egyébként nem volt értelmetlen ember, mert amikor szenvedett és vereségén töprengett, megértette, hogy legyőzhetetlenek a héberek, ha a mindenható Isten segítségére támaszkodnak. Ezért hozzájuk küldött, és biztosította őket, hogy helyt ad minden jogos követelésnek, és a király kegyét is megnyeri számukra. Makkabeus a közjóra való tekintettel engedett Líziász kérésének. S a király megadta azt, amit Makkabeus írásban követelt Líziásztól a zsidók számára.
Líziásznak a zsidókhoz írt levele így szólt: »Líziász üdvözli a zsidó népet! Megbízottjaitok, János és Abesszalóm átnyújtottak egy írást és benne azt kérték, hogy teljesítsem azt, amit előadtak. Én erre azt, amit a király elé kellett vinnem, eléje terjesztettem, s ő meg is adta, amit lehetett. Ha hűségesek maradtok az állam ügyeihez, továbbra is azon leszek, hogy a javatokat szolgáljam. Az egyes dolgokról egyébként szóbeli megbízást adtam nekik is, meg az én követeimnek is, hogy élőszóval beszéljék meg azokat veletek. Legyetek jó egészségben! A száznegyvennyolcadik esztendőben, Dioszkórosz hó huszonnegyedik napján.«
A király levele így szólt: »Antióchosz király üdvözli testvérét, Líziászt! 23Miután atyánk az istenek közé felvétetett, nekünk az az óhajunk, hogy mindenki zavartalanul éljen országunkban és szorgosan járhasson dolgai után. Értesültünk azonban arról, hogy a zsidók a görögök vallására való áttérésükhöz nem adták meg atyámnak beleegyezésüket, hanem saját szokásaik mellett kívánnak kitartani, és ezért tőlünk törvényes szokásaik engedélyezését kérik. Az a kívánságunk, hogy ez a nép is békében élhessen. Ezért elhatároztuk és elrendeltük, hogy adják vissza nekik templomukat, hogy így őseik szokásai szerint élhessenek. Jól teszed tehát, ha elküldesz hozzájuk és jobbodat nyújtod nekik, hogy elhatározásunk ismeretében jókedvűek legyenek és a saját javukon fáradozzanak.«
A királynak a zsidókhoz írt levele pedig így szólt: »Antióchosz király üdvözli a zsidók nagytanácsát és a többi zsidót! Ha jól vagytok, akkor úgy vagytok, ahogy mi kívánjuk. Mi magunk is jól vagyunk. Elénk járult Menelaosz és azt mondta, hogy vissza akartok térni a tieitekhez, akik nálunk vannak. Ennélfogva azoknak, akik Xántikosz hó harmincadik napja előtt hazatérnek, jobbunkat nyújtjuk. Egyben biztosítjuk őket, hogy a zsidók saját étkezési és egyéb törvényeik szerint élhetnek, mint korábban. Meggondolatlanul elkövetett cselekedetei miatt pedig senki sem fog közülük semmiféle zaklatást szenvedni. Egyúttal elküldtük Menelaoszt, hogy megnyugtasson titeket. Legyetek jó egészségben! A száznegyvennyolcadik esztendőben, Xántikosz hó tizenötödik napján.«
A rómaiak is küldtek levelet, s ez így szólt: »Kvintusz Memmiusz és Títusz Maníliusz, a rómaiak követei üdvözlik a zsidó népet! Mindazt, amit Líziász, a király rokona engedélyezett nektek, mi is engedélyezzük. Amiről pedig jónak látta, hogy a király elé vigye, azt gondosan vitassátok meg magatok között; azután küldjetek hamarosan valakit, hogy azt határozhassuk, ami javatokra válik. Mi ugyanis útban vagyunk Antióchia felé. Siessetek tehát a válasszal, hogy megtudjuk mi is, mi a kívánságtok! Legyetek jó egészségben! A száznegyvennyolcadik esztendőben, Xántikosz hó tizenötödik napján.«
Jegyzetek
11,1 Vö. 1 Makk 4,26-35. Líziász hadjáratának történeti elhelyezése nem pontos, az 1 Makk szerint még Antióchosz Epifánész idejében történt. A cél: bemutatni, hogy az ellenség nem számol Isten hatalmával, a zsidók pedig Istenben bíznak, és kapnak is természetfeletti segítséget.
11,13 Vö. 1 Makk 6,55-63. Az itt közölt négy levél más történeti helyzetbe illik. A megadott dátum Kr. e. 164-nek felel meg (Antióchosz Epifánész kora). Látható, hogy a könyv célja inkább teológiai, nem pontos történeti híradás.
11,23 Az uralkodók istenítése természetes volt mind a Szeleukidák, mind az egyiptomi Lagidák alatt.
Sikerre vezette vállalkozásaikat
szent próféta vezetése mellett:
átkeltek lakatlan pusztaságon,
és sivár helyeken ütöttek sátort.
Ellenálltak ellenségeknek,
s megbosszulták magukat ellenfeleiken.
Szomjúságukban segítségül hívtak Téged,
és vizet kaptak a meredek sziklából,
szomjukat oltották a kemény kőszálból.
ISTEN NÉPE ÉS ISTEN ELLENSÉGEI HÉT PÁRHUZAM : 11,5-19,22
Első párhuzam: a Nílus vize és a sziklából fakadó víz
Amivel ellenségeik bűnhődtek, amikor nem volt innivalójuk,
Izrael fiai annak bőségében örvendeztek,
s az nekik, amikor szűkölködtek, jótéteményül szolgált.
Mert a ki nem apadó folyó forrás vize helyett
embervért adtál a gonoszoknak.
Amíg azok megfogyatkoztak,
büntetésül a megölt kisdedekért,
ezeknek váratlanul bőséges vizet adtál,
és megmutattad az akkori szomjúsággal,
hogyan magasztalod fel a tieidet
és pusztítod el ellenségeiket.
Amikor ugyanis megpróbáltatás érte őket,
bár csak enyhe feddésben volt részük,
megtudták, milyen kínokat szenvedtek a harag sújtotta gonoszok.
Azokat ugyanis, mint intő atya, próbára tetted,
ezeket pedig, mint szigorú király, kérdőre vontad és elkárhoztattad.
Távol tőlük és jelenlétükben egyaránt kínt szenvedtek,
mert kétszeres bánat fogta el őket,
és sóhajtottak, amikor a múltakra emlékeztek,
mert amikor hallották, hogy az, ami nekik bűnhődés,
amazoknak javára szolgált, tudomást szereztek az Úrról,
és csodálták az események végét.
14 Akit egykor gonoszul kitettek és gúnyolva elutasítottak,
azt az események végén megcsodálták;
szomjaztak ők, de nem úgy, mint az igazak!
Romlottságuk balga vélekedései miatt,
amelyektől félrevezetve esztelen csúszómászókat
és alávaló állatokat imádtak,
büntetésül esztelen állatok raját bocsátottad rájuk,
hogy megtudják: mindenki azzal bűnhődik,
ami által vétkezik.
17 Mert mindenható kezed,
amely a világot a forma nélküli anyagból teremtette,
küldhetett volna ellenük medvét,
bősz oroszlánt seregestől,
vagy újfajta ismeretlen, dühös fenevadakat,
amelyek tüzes párát lehelnek, sistergő gőzt fújnak,
vagy szemükből rémes szikrát szórnak,
amelyek nemcsak ártással tudták volna őket tönkretenni,
hanem puszta látásuk is holtra rémítette volna őket.
De eleshettek volna akár egyetlen lehelettől,
üldözve saját tetteiktől,
elszélesztve hatalmad fuvallatától,
Csakis neked áll mindig módodban,
megmutatni nagy hatalmadat,
és ki tudna ellene szegülni karod erejének?
Mert az egész világ olyan előtted,
mint a mérleg mutatója,
mint a földre hulló hajnali harmatcsepp,
mégis könyörülsz mindenen, mert módodban áll minden,
s elnézed az emberek bűneit a bűnbánatért,
mert szereted mindazt, ami van,
semmit sem utálsz abból, amit alkottál.
Mert ha gyűlöltél volna bármit is, meg sem teremtetted,
s meg sem alkottad volna.
Hogy is maradhatna meg bármi, ha te nem akarnád,
és hogyan állhatna fenn, amit nem hívtál létre?
Kímélsz mindent, mivel a tiéd, Uram,
s az élőben leled örömedet!
1 De jó, de kegyes a szellemed, Uram, mindenben!
Ezért a tévelygőket megfedded egy keveset,
vétkeikért megdorgálod őket, és lelkükre kötöd,
hogy a gonoszságtól elfordulva benned higgyenek, Uram!
Így szent földed régi lakóitól is iszonyodtál ugyan,
mert utálatos dolgokat műveltek előtted:
varázslást és förtelmes áldozatokat;
kegyetlenül megölték gyermekeiket,
emberek belső részeit falták és vért szürcsöltek,
amikor mint beavatottak titkos ünnepséget ültek.
A gyámoltalan teremtések gyilkos szülőit
el akartad ugyan emészteni atyáink keze által,
hogy a föld, amely előtted mindennél kedvesebb,
Isten gyermekeiben méltó telepeseket nyerjen,
8 de még őket is megkímélted, hisz ők is emberek,
és sereged előőrse gyanánt darazsakat küldtél,
hogy apránkint irtsák ki őket.
Nem mintha nem lett volna erőd,
haddal vetni az igazak alá a gonoszokat,
félelmes vadakkal, vagy egy kemény igével
egyszeriben kiirtani őket.
Mégis apránként büntetted őket,
hogy alkalmat adj bűnbánatra,
bár tudtad, hogy gonosz volt eredetük,
a romlottságuk velük született,
és gondolkodásuk soha meg nem változik,
hisz istentelen fajzat voltak kezdettől fogva!
Nem kellett tartanod senkitől sem,
amikor büntetlenül hagytad bűneiket,
hisz ki mondhatná neked: »Mit cselekedtél?«
Vagy ki szegülhetne ellen ítéletednek?
Ki léphet fel ellened, mint az igaztalan emberek védője,
és ki illethet váddal, ha elpusztulnak népek, melyeket alkottál?
Hisz nincsen kívüled Isten,
aki gondját viselné a mindenségnek,
hogy bizonyítanod kellene: nem ítéltél hamisan.
Nem vonhat kérdőre sem király, sem fejedelem
azokért, akiket elveszítettél.
Mert igaz vagy, mindent igazságban intézel,
úgy ítélsz, hogy nem illik hatalmadhoz
kárhoztatni azt is, aki büntetést nem érdemel.
Hiszen hatalmad az igazságosság alapja,
és mivel mindennek ura vagy, kész vagy mindent megkímélni.
Mutatsz ugyan erőt, ha kétségbe vonják hatalmad teljességét,
és bünteted azok merészségét, akik nem ismernek téged,
de fékezed hatalmadat, enyhén ítélsz,
és nagy kímélettel igazgatsz minket,
mert nálad van a hatalom gyakorlása, amikor csak akarod!
Ezzel a bánásmóddal pedig arra tanítottad népedet,
hogy az igaznak emberségesnek kell lennie,
és azzal a jó reménnyel töltötted el gyermekeidet,
hogy amikor ítélsz, alkalmat adsz a bűnök megbánására.
Ha már szolgáid halálra szánt ellenségeit
ekkora kímélettel büntetted,
s időt és alkalmat adtál nekik,
hogy felhagyjanak a gonoszsággal,
mennyi gonddal ítéled akkor fiaidat,
amikor atyáiknak esküvel, sőt szövetséggel javakat ígértél!
Amíg tehát fenyítesz minket,
ellenségeinket sokszor korbácsolod,
hogy mi is, amikor ítélkezünk, jóságodat meggondoljuk,
s az ítéleten irgalmadat remélhessük.
Ezért azokat is, akik esztelen, gonosz életet éltek,
azzal gyötörted leginkább, amit imádtak,
mert a tévelygés útjain túl messze jutottak,
amikor az állatok legsilányabbjait hitték isteneknek,
s úgy éltek, mint együgyű gyermekek.
Ezért szégyenteljes büntetést bocsátottál rájuk,
mintha éretlen gyermekek lennének.
Mivel pedig nem hajlottak sem megszégyenítésre, sem korholásra,
Istenhez illő ítéletet tapasztaltak,
mert amikor szenvedésük közben bosszankodva látták,
hogy azok által bűnhődnek, amiket isteneknek gondoltak,
felismerték, hogy ő az igaz Isten,
akiről azelőtt tagadták, hogy ismerik,
ezért jött el rájuk végső kárhozatuk!
Jegyzetek
11,14 Egyiptomban sok állatot részesítettek isteni tiszteletben (krokodil, gyík, kígyók). A büntetés ennek megfelelően a békák és a sáskajárás volt.
11,17 A „forma nélküli anyag” kifejezés a görög filozófiából származik, az elemeket (levegő, föld, víz, tűz) jelenti. A szerző bibliai értelemben használja ezt a kifejezést: Isten a rendezett világot alaktalan anyagból formálta (vö. Ter 1,2).
12,1 Isten szereti a bűnöst is (11,23-26), a gonoszságot azonban nem tűrheti sokáig. A kánaániak a varázslás, a gyermekáldozatok és a kannibalizmus miatt nyerték el méltó büntetésüket.
12,8 A Vulgátában a „darazsak” említése fordítási hiba eredménye: a héber szövegben szereplő szó jelentése (Kiv 23,28; MTörv 7,20; Józs 24,12) pánik, rettegés.
8 Amit szemed látott,
ne használd a perben megfontolás nélkül,
hátha később nem tudod jóvátenni,
hogy társadat csúffá tetted.
Intézd el peredet társaddal,
és más titkát el ne áruld,
hogy meghallván, gyalázattal ne illessen,
és ne szűnjön ócsárolni téged.
Jóindulat és barátság megment,
ehhez tartsd magadat, hogy ne legyen ócsárlásban részed.
Jegyzetek
25,8 Más hibáját nyilvánosságra hozni igen nagy vétek (vö. Mt 5,25-26).