5. SIMON FŐPAP (KR. E. 142–134)
Simon átveszi a vezetést.
13 Simon hírét vette, hogy Trifon hatalmas sereget gyűjtött, és be akar nyomulni Júda földjére, és el akarja pusztítani. De látta, hogy a nép retteg és fél, ezért elment Jeruzsálembe, összegyűjtötte a népet,
és bátorítva őket így beszélt hozzájuk: „Magatok is tudjátok, mit tettek testvéreim és atyám háza a törvényért és a szentélyért, mennyi harcot és szorongattatást vállaltak. Minden testvérem meghalt Izraelért, csak én maradtam élve. Így távol legyen tőlem, hogy a szükség idején kíméljem életemet. Én sem vagyok jobb testvéreimnél. Ellenkezőleg, bosszút állok népemért, a szentélyért, asszonyainkért és gyermekeinkért. Mert a pogány népek mind összefogtak, hogy gyűlöletükben kiirtsanak bennünket.” E szavak hallatára újra fölébredt a nép bátorsága. Hangosan fölkiáltottak: „Te vagy a vezérünk Júdás és testvéred, Jonatán helyett! Vezess bennünket harcra, megteszünk mindent, amit parancsolsz!” Erre összegyűjtötte a fegyverforgatásra alkalmas férfiakat, sürgősen fölépítette Jeruzsálem falait, és körös-körül megerősítette. Absalom fiát, Jonatánt nagy sereggel Joppéba küldte. Az elűzte onnan az ott lakókat, és megvetette benne a lábát.Simon kiűzi Trifont Júdeából.
Trifon elindult egy nagy sereggel Ptolemaiszból, hogy betörjön Júda földjére. Jonatán is vele volt, fogolyként. Simon a síkság szélén, Adidánál ütötte fel táborát. Amikor Trifon meghallotta, hogy Simon testvére, Jonatán helyére lépett, és készen áll, hogy harcba szálljon vele, követet küldött hozzá ezzel az üzenettel: „Amiatt a pénz miatt fogtuk el testvéredet, Jonatánt, amivel a királyi kincstárnak tartozik, a tisztsége fejében. Küldj 100 ezüsttalentumot és fiai közül kettőt túsznak, nehogy szabadon bocsátása után ellenünk forduljon. Akkor szabadon engedjük.” Simon észrevette ugyan, hogy csel lappang szavai mögött, mégis elküldött a pénzért és a fiúkért, nehogy magára vonja a nép gyűlöletét. Akkor azt mondanák: „Nem küldtem el neki a pénzt és a fiúkat, azért pusztult el.” Tehát elküldte a fiúkat és a 100 talentumot. De (Trifon) megszegte szavát és Jonatánt nem engedte szabadon. Ellenkezőleg, Trifon elindult, hogy behatoljon Júda földjére és elpusztítsa. De kerülőutat tettek Adora felé. Simon minden helységben szembeszállt vele csapataival, ahová csak bevonult. A vár őrsége követeket küldött Trifonhoz, hogy sürgessék: siessen oda a pusztán át és küldjön nekik élelmet. Erre Trifon egész lovasságát útnak akarta indítani. De azon az éjszakán sok hó esett, így nem tudott segítségükre sietni. Ezért elindult, tábort bontott, és Gileád felé vette az irányt. Baszkama közelében megölette Jonatánt. Ott is temették el. Aztán Trifon megfordult, és visszatért hazájába.Simon eltemeti Jonatánt.
Simon elküldött és elhozatta testvérének, Jonatánnak a csontjait. Modinban, atyái városában temette el. Egész Izrael nagy gyásszal siratta és sok napig gyászolta. Simon atyja és testvérei sírján síremléket emelt, olyan magasat, hogy messziről látszott; elölről is, hátulról is csiszolt kövekből készült. Aztán hét piramist emelt, egyet – a többivel szemközt – az apjának, aztán az anyjának és a négy testvérének. Végül támfalat csatolt hozzájuk, körülvette őket magas oszlopokkal. Az oszlopokra örök emlékezetül fegyverdíszeket és a fegyverek mellé hajókat vésetett, hogy mind láthassák a tengeren járók. Ezt a síremléket emelte Modinban, máig is áll.Simon II. Demetriusz mellé áll.
Trifon álnokul bánt a fiatal királlyal, Antiochusszal, és megölte. Átvette helyette a hatalmat, föltette Ázsia diadémját, és nagy bajt hozott az országra. Simon azonban fölépítette az erődöket Júdeában, ellátta őket magas bástyákkal, erős falakkal, kapukkal és zárakkal, aztán élelmet vitetett az erődökbe. Majd férfiakat választott Simon, és elküldte őket Demetriusz királyhoz, hogy adjon haladékot az országnak. Mert Trifon egész működése rablásból állt. Demetriusz király kedvező üzenetet küldött, ezt a levelet írta válaszul: „Demetriusz király üdvözletét küldi Simon főpapnak, a királyok barátjának, valamint a véneknek és a zsidók népének. Megkaptuk az aranykoszorút és a pálmaágat, amit küldtetek, és készen vagyunk rá, hogy teljes békét kössünk veletek. Majd írunk a tisztviselőknek, hogy adjanak nektek haladékot. Minden, amit kilátásba helyeztünk nektek, érvényben marad. Az erődöket is megtarthatjátok, amelyeket építettetek. Megbocsátjuk mind a mai napig minden tévedésteket és vétketeket. A koronaadót, amivel tartoztok és azokat a szolgáltatásokat, amelyek Jeruzsálemet még terhelik, mind elengedjük. Ha pedig akadnának néhányan, akik közületek be akarnak állni a testőrségbe, azokat be kell sorozni. Legyen közöttünk békesség!” A 170. esztendőben lekerült Izraelről a pogányok igája. A nép ezt kezdte írni az iratokban és a szerződésekben: „Simonnak, a nagy főpapnak, a zsidók vezérének és fejedelmének első esztendejében.”Simon elfoglalja Gezert.
Azokban a napokban Simon Gezer előtt ütötte fel a táborát és körülzárta csapataival. Ostromtornyot épített, és a városhoz vitette. Az egyik bástyán rést ütött, és elfoglalta. Az ostromtorony őrsége behatolt a városba. Ott nagy nyugtalanság támadt. A város lakói az asszonyokkal és a gyerekekkel együtt felvonultak a falakra. Megszaggatták ruhájukat, hangosan jajgattak, és könyörögtek Simonnak, nyújtson nekik békejobbot. „Ne bánj velünk gonosz tetteink, hanem irgalmasságod szerint!” Simon kiengesztelődött, és nem folytatta tovább a harcot. De kiutasította őket a városból, és megtisztította a házakat, amelyekben bálványok voltak. Aztán hálaadó és dicsőítő énekek kíséretében megtartotta bevonulását. Eltávolított mindent, ami tisztátalan volt, és olyan férfiakat telepített oda, akik megtartották a törvényt. Még jobban megerősítette az erődöt, és magának is berendezett ott egy házat.Simon elfoglalja Jeruzsálem várát.
A jeruzsálemi vár őrségének megtiltotta, hogy ide-oda járjanak az országban, adjanak és vegyenek. Ezért nagy hiányt szenvedtek, és sokan éhen haltak közülük. Akkor Simonhoz fordultak, nyújtson nekik békejobbot. Megadta nekik, de elkergette onnan őket, és megtisztította a várat minden tisztátalanságtól. A 171. esztendő második hónapjának huszonharmadik napján megtartották bevonulásukat, ujjongással pálmaágakat lengetve, citera, cintányér, hárfa, hálaadó és dicsőítő énekek kíséretében. Mert gonosz ellenség pusztult ki Izraelből. Elrendelte, hogy ezt a napot minden esztendőben örömünnepként ünnepljék. Aztán megerősítette a templomdombon a vár melletti erődöt, s ott lakott övéivel együtt. Amikor Simon látta, hogy a fia, János érett férfi lett, megtette az egész haderő parancsnokává. (János) Gezerben telepedett le.A lakomák.
32 Asztalfőre tettek? Ne bízd el magadat! Légy közöttük olyan, mint egy a sok közül. Viseld gondjukat, azután leülhetsz. Ha már megtetted a kötelességedet, akkor foglalj helyet. Így örülhetsz velük és a lelkületed miatt tied a koszorú. Idősebb korodhoz illően szólalj fel, ne kérkedj tudásoddal, ne zavard a zenét. Amíg énekelnek, ugyan ki társalog, és tudását rosszkor ki fitogtatja? Mint valami rubin az arany ékszeren, olyan a szép nóta borozgatás közben. Mint a smaragd pecsétkő aranyfoglalatban, olyan a dalolás a pompás bor mellett. Ifjú, csak akkor szólj, hogyha kénytelen vagy, ha már kétszer-háromszor is felszólítottak. Foglald össze jól és röviden beszélj, azok egyike légy, akik tudnak, s hallgatnak. Előkelők között ne emelkedj szóra, és ha más szónokol, akkor te ne fecsegj. A dörgést megelőzi a villámlás fénye, a szerény ember útját rokonszenv készíti elő. Ha az idő lejár, ne maradj ott tovább, menj szépen haza, és ne lődörögj ott. Otthon szórakozz még és tégy kedved szerint, de gőgös szót ejtve ne keveredj bűnbe. Mindezért magasztald az Istent, aki javaival ily bőven felüdít.Isten félelme
Aki féli az Urat, azt eligazítja, szívesen fogadja, aki hozzá fordul. A törvény kutatóját betölti a törvény, de a képmutató belegabalyodik. Megigazul mind, aki az Urat féli, akárcsak a fény, ragyognak jótettei. A bűnös nem tűri a rendreutasítást, annyi kibúvót lel, amennyi csak kell. Az okos ember nem veti meg a jótanácsot, a dölyfös hitetlen nem tud a törvényről. Meggondolatlanul ne tégy soha semmit, akkor nem kell soha megbánnod tetteid. Göröngyös úton ne igen járj, ne botladozz a köves talajon. Egyenes úton se bízd el magad, szedd össze magad a gyermekeid előtt. Akármit teszel, jól vigyázz magadra, mert ha így teszel, megtartod a parancsokat. Aki hisz a törvényben, megtartja parancsait, aki bízik az Úrban, az nem vall szégyent. 33 Aki féli az Urat, azt nem éri balsors, ha kísértést szenved, kisegíti belőle. Nem okos az, aki gyűlöli a törvényt, s aki nem tartja meg, olyan, mint a hajó a viharban. Az értelmes ember bízik a törvényben, mint orákulumra, ráhagyatkozik. Készülj beszédedre: szívesen hallgatnak; foglald össze a tant, azután adj választ. Mint a kocsikerék, olyan a balga észjárása, okoskodása meg, mint egy forgó tengely. A gúnyos barát olyan, mint a túltáplált ló: nyerít, akárki ül is a hátára.A teremtmények egyenlőtlensége
Az egyik nap miért különb a másiknál, hisz a Napból árad minden fény az évben? Az Úr bölcsessége osztotta el őket, ő tett különbséget idők s ünnepek közt. Néhányat fölemelt és szentnek nyilvánított, a többit meg a köznapok sorába iktatta. Minden ember agyagból való, mert a föld porából teremtetett Ádám. De nagy bölcsességgel az Úr megkülönböztette, és sokféle útra indította őket. Némelyeket megáldott és fölemelt, megszentelt és maga mellé vett. Másokat átokkal sújtott, s megalázott, elkergette őket a helyükről. Amilyen az agyag a fazekas kezében – tetszése szerint gyúrhatja és formálhatja –, olyan az ember is a Teremtő kezében: igazságossága szerint fizet neki. A rosszal a jó áll szemben, s a halállal az élet, az igaznak a bűnös az ellentéte. Ha a Magasságbeli műveire nézel: párosával vannak egymás ellenében. Mint aki vincellér után szőlőt böngész, úgy törtem magamat én is szüntelenül. Isten áldásával előrehaladtam, s tele lett a sajtóm, mint a vincelléré. Lássátok, hogy nemcsak magamért fáradtam, hanem mindazokért, akik okulni vágynak. Hallgassatok hát rám, ti népnek nagyjai, akik a gyülekezet élén álltok, figyeljetek!Függetlenség
Fiúnak, asszonynak, testvérnek, barátnak magad felett ne adj hatalmat, míg csak élsz; vagyonodat ne add oda egyiknek se, nehogy majd neked kelljen tőlük kérned. Ameddig csak élsz és lehelet van benned, ne engedd át helyed senki másnak. Mert jobb, ha fiaid jönnek hozzád kérni, mint hogy neked kelljen lesned a fiaid kezét. Bármit teszel is, mindig te légy az úr, és tekintélyeden folt sose essék. Amikor betelik napjaidnak száma, halálod óráján oszd szét örökséged.A rabszolgák
Széna, bot és teher – ez kell a szamárnak, a rabszolgának kenyér, fenyítés és munka. Adj a rabszolgának munkát, s nyugalmad lesz, ha szabaddá teszed a kezét, szabadulást keres. Az iga és gyeplő meghajtja a nyakat, a rossz rabszolgának kaloda s verés kell. Szorítsd hát munkára, hogy ne tétlenkedjék, mert a tétlenkedés sok gazságra tanít. Állítsd munkába, hiszen arra való, és ha nem fogad szót, verd lábát bilincsbe. De senkivel szemben ne essél túlzásba, és ne tégy olyat, amihez nincs jogod. Ha egy rabszolgád van, vedd úgy, mint magadat, mert hiszen a saját véreddel szerezted. Ha egy rabszolgád van, bánj vele testvérként, hisz szükséged van rá, éppúgy mint magadra. Ha rosszul bánsz vele és megszökik tőled, milyen úton-módon találod meg újra?
Ne a bűnösök miatt gerjedjen föl szíved, inkább mindennap az Úr félelmében!
Akkor sokkal biztosabb a jövőd, nem szakad vége a reményednek.
Figyelj, fiam, és légy bölcs, a szívedet vezesd egyenes úton.
Ne légy azok között, akik a bort isszák, sem azok között, akik tobzódnak a húsban.
Mert az iszákos és tobzódó szegény lesz, és az aluszékony rongyokba öltözik.