Kis türelmet

AscensionPress 365 napos terv - 256. nap

Fogság, Jer51, Siral4-5, Péld18,9-12


Teljes szövegkörnyezet megjelenítése
Az Úr háborút hirdet Babilon ellen.
51 Ezt mondja az Úr: Íme, pusztító szelet támasztok Leb-Kamai ellen; és gabonaszórókat küldök Babilonba, hogy szélnek szórják, és országát megtisztítsák. Igen, mindenfelől ellene fordulnak majd nyomorúsága napján. Vonja fel ott íját az íjász, és öltse fel páncélját a páncélos. Ne irgalmazzatok ifjú harcosainak, inkább irtsátok ki egész seregét! Elhullnak a halálra sebzettek a káldeusok földjén, és Babilon utcáin azok, akiket utolér a kard. Mert országuk eltelt gonoszsággal Izrael Szentje ellen. De Izrael nem lett özveggyé, nem hagyta el Istene, a Seregek Ura. Meneküljetek el Babilonból, [ki-ki mentse az életét]! Ne pusztuljatok el ti is, amikor bűnhődik! Mert eljött az Úr bosszújának ideje: és érdeme szerint megfizet neki. Aranyserleg volt Babilon az Úr kezében, amely az egész földet megrészegítette. Borából ittak a népek, és megittasodtak. Hirtelen bukott el Babilon, összetiporták. Jajgassatok miatta! Sebeire hozzatok balzsamot, hátha meggyógyul. „Próbáltuk meggyógyítani Babilont, de nem lett jobban; hagyjuk hát magára, s menjünk haza, ki-ki a maga országába.” Igen, ítélete az egekig hatol, elér egészen a felhőkig. Az Úr napfényre hozta igaz voltunkat. Gyertek hát, hirdessük a Sionon az Úrnak, a mi Istenünknek műveit! Hegyezzétek a nyilakat, töltsétek meg a tegzeket! Az Úr felbujtotta a médek királyának lelkét, mert azt határozta Babilonról, hogy elpusztítja; az Úr bosszúja ez; bosszúállás a templomáért. Babilon falai ellen emeljetek zászlót! Erősítsétek meg az őrséget! Állítsatok őröket! Hagyjatok ott embereket hátvédül! Mert az Úr elhatározta és végre is hajtja, amit kimondott Babilon lakói ellen. Te, aki a nagy vizek mellett lakol és gazdag vagy kincsekben, eljött számodra a vég, véget ért számodra a rablás ideje. Mert a Seregek Ura megesküdött saját magára: még ha annyi emberrel töltenélek meg is, mint a sáska, a csatakiáltás akkor is felzúg ellened. Hatalmával alkotta meg a földet, bölcsességével szilárdította meg a világ alapjait, és okosságával feszítette ki az egeket. Amikor megszólal mennydörgő hangja, a vizek zúgása felel rá az égen. Fölemeli a felhőket a föld széleiről, villámokat szór a zivatarhoz, és elővezeti tárházaiból a szeleket. Ennek láttán elnémul minden ember, mert nem foghatja fel. Szégyenkezik az ércöntő is a bálvány miatt, mert képmásai csak hiábavalóságok, lélegzet sincs bennük. Semmiségek, nevetséges dolgok, elvesznek mind, ha elérkezik megfenyítésük napja. Nem mérhető hozzájuk „Jákob osztályrésze”; mert ő az, aki mindent alkotott, és Izrael a törzs, amely az ő öröksége. A „Seregek Ura” a neve.
Az Úr kalapácsa és a nagy hegy
Kalapácsom voltál; harci fegyverem. Népeket zúztam veled össze, és országokat dúltam fel. Összezúztam veled lovat és lovast; harci szekeret és hajtót. Összezúztam veled férfit és nőt, öreget és fiatalt, ifjút és hajadont. Összezúztam veled pásztort és nyájat; szántóvetőt és igavonó barmot; kormányzókat és fejedelmeket. De most szemetek láttára megfizetek Babilonnak és Káldea minden lakójának azért a rosszért, amit Sionnal tettek – mondja az Úr. Lám, most ellened fordulok, romlásnak hegye – mondja az Úr –, mert az egész földet megrontottad. Kinyújtom ellened kezemet; letaszítlak a kőszikláról, és kiégett heggyé teszlek. Nem vesznek belőled többé szegletkövet, sem alaphoz való követ. Mert romhalmazzá leszel mindörökre – mondja az Úr.
Közel van Babilon pusztulása
Tűzzetek ki zászlót az egész földön; fújjátok meg a trombitát a népek között. Készítsétek fel ellene háborúra a népeket; hívjátok össze ellene Ararát, Minni és Askenáz országait! Küldjetek ellene sorozó tiszteket! Vezessétek elő a lovasságot, mint fullánkos sáskát. Hívjátok össze ellene háborúra a népeket: Média királyát, kormányzóival és fejedelmeivel együtt; a hatalma alá tartozó egész földdel együtt. Akkor megrendül a föld és megremeg, mert teljesedésbe megy az Úrnak Babilon elleni terve, hogy lakatlan pusztasággá változtassa Babilon földjét. Babilon harcosai abbahagyták a harcot, visszavonultak erődeikbe; odalett a vitézségük, és asszonyokhoz váltak hasonlóvá. Házait felgyújtották, kapuit összetörték. Futár futárt és hírnök hírnököt ér, hogy jelentsék Babilon királyának: Minden oldalról körülvették városát, és elfoglalták az átkelőhelyeket; felgyújtották a nádasokat, és a harcosok rémületbe estek. Mert ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Hasonlóvá lett Babilon leánya a szérűhöz, amelyet jól megtapostak. Már csak egy kis idő, és eljön számára az aratás ideje.
Az Úr bosszúja
Megevett, lenyelt Nebukadnezár, Babilon királya, aztán félredobott, mint egy üres edényt. Elnyelt, mint valami szörnyeteg; megtöltötte gyomrát legjobb falatjaimmal. A rajtam esett erőszakért s minden szenvedésemért, bűnhődjék Babilon! – mondja Sion lakossága. A vérem szálljon Káldea lakóira! – mondja Jeruzsálem. Ezért ezt mondja az Úr: Nézd, magam vettem kezembe ügyedet, hogy biztosítsalak: bosszút állok érted. Kiszárítom folyamát és elapasztom forrásait. Romhalmazzá teszem Babilont, sakálok tanyájává, borzalommá és gúny tárgyává, lakatlan pusztasággá. Együtt ordítanak majd, akár az oroszlánok és mint az oroszlánkölykök, üvöltenek. Lázas szomjúság gyötri őket? Majd italt készítek nekik, és addig itatom őket, míg le nem részegednek. Bizony, örökké tartó álomba merülnek, amelyből nem lesz ébredés soha – mondja az Úr. Úgy viszem őket a vágóhídra, mint a bárányokat; mint a kosokat, a bakokkal együtt.
Siratóének Babilonról
Hogyan? Hát elfoglalták s meghódították az egész világ büszkeségét? Mi az? Hát Babilon borzalommá lett az összes nép előtt? Feltámadt a tenger Babilon ellen, hullámainak özöne elborította. Városai pusztasággá lettek, kiszáradt földdé, sivataggá, Olyan földdé, amelyen nem lakik ember, és senki nem megy át rajta.
Az Úr megbünteti a bálványokat
Megbüntetem Bélt Babilonban; kiragadom szájából azt, amit lenyelt. A jövőben nem tódulnak hozzá mindenfelől a népek. Leomlottak Babilon falai. Menjetek ki belőle, én népem; mentse ki-ki az életét az Úr izzó haragja elől! De azért ne remegjen félelemtől a szívetek! És ne ijedjetek meg az országban kószáló hírektől, mert az egyik évben ilyen hír kel szárnyra, a másikban meg amolyan; az erőszak jut uralomra a földön és az egyik zsarnok kiirtja a másikat. Igen, eljön az idő, amikor meglátogatom Babilon bálványait. Egész országa megszégyenül akkor, és minden lakója elhull halálra sebzetten. Akkor örömtől ujjong majd Babilonon az ég és a föld, és minden ami bennük van; mert észak felől felvonulnak ellene pusztítói – mondja az Úr. A maga idején el kell esnie Babilonnak, azok miatt, akiket megöltek Izraelben. Ugyanúgy, ahogy Babilon miatt elestek, akiket lemészároltak a földön. Ti, akik megmenekültetek a kardtól: gyertek ki onnét, meg se álljatok! Gondoljatok az Úrra abban a távoli országban, és jusson eszetekbe Jeruzsálem! Hogy szégyenkeztünk, amikor hallottuk a gyalázatot! Arcunkat szégyenpír borította. Mert idegenek léptek be az Úr templomának szentélyébe. De lám, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor megfenyítem bálványait, és egész országában sebesültek hörögnek. Ha Babilon az égig emelkedik is, és még jobban megerősíti is tornyos fellegvárát: akkor is rátörnek parancsomra pusztítói – mondja az Úr. Halljátok a kiáltást Babilon felől, a pusztulás zaját a káldeusok földjéről? Maga az Úr pusztítja el Babilont, ő vet benne véget a nagy lármának; még ha úgy zúgnak is hullámai, mint a nagy vizek, és messze hangzik is harsogó szavuk. Pusztító söpör végig Babilon földjén, harcosai fogságba jutnak, nyilai összetörnek. Igen, a visszafizetés Istene az Úr, s biztosan megfizet. Megittasítom fejedelmeit és bölcseit, kormányzóit, tisztségviselőit és harcosait. Örökké tartó álomba merülnek, és többé nem ébrednek föl. A Király mondja ezt, akit a Seregek Urának hívnak.
Babilont földig rombolják
Ezt mondja a Seregek Ura: Babilon széles falait földig lerombolják; büszke kapui meg tűz martalékává lesznek. Így lesz semmivé mind, amiért a népek fáradoztak; és tűzben enyészik el a népek műve.
Az Eufráteszbe vetett prófétai szózat.
Ezt az utasítást adta Jeremiás próféta Mahzeja fia, Nerija fiának, Szerajának, amikor ez Cidkijának, Júda királyának parancsára elment Babilonba, a király uralkodásának 4. évében. Szeraja szállásmester volt. Jeremiás ugyanis leírta egy külön könyvbe mindazt a csapást, amelynek Babilont utol kellett érnie; ezeket a szavakat mind, amelyek Babilon ellen szóltak. Aztán így szólt Jeremiás Szerajához: Amikor megérkezel Babilonba, láss neki, és olvasd fel hangosan ezeket a szavakat. Majd ezt mondd: „Uram, te magad nyilatkoztál úgy, hogy ez a hely elpusztul és hogy senki nem lakik többé benne, sem ember, sem állat, hanem pusztasággá lesz mindörökre.” Amikor aztán végigolvastad a könyvet, köss rá egy követ és vesd az Eufráteszbe ezekkel a szavakkal: „Így süllyedjen el Babilon, és ne keljen föl többé abból a nyomorúságból, amelyet ráhozok!” Eddig tartanak Jeremiás szavai.
Előző nap Olvasási terv Következő nap
A NEGYEDIK SIRALOM ALEF
4 Ó, hogy elhomályosult az arany; megfeketedett a színarany. Szerteszórva hevernek a szentély kövei minden utcasarkon.
BET
Sion fiait, akiknek értéke színarannyal ért fel, agyagedénynek tekintették, fazekas keze művének.
GHIMEL
Még a sakálok is odanyújtják emlőiket, hogy kicsinyeiket táplálják; de népem leánya kegyetlen, mint a struccmadár a sivatagban.
DALET
A csecsemőnek a szomjúságtól az ínyéhez tapad a nyelve. Az apró gyermekek kenyeret kérnek, de nincs, aki megtörje nekik.
HE
Akik egykor jóízű ételeket ettek, most ott hevernek holtan az utcákon. És akik bíborruhában nőttek fel, a szemétdombot ölelik.
VAU
Nagyobb volt népem leányának vétke Szodomának bűnénél, amely elpusztult egy szempillantás alatt anélkül, hogy bárki fölemelte volna ellene a kezét.
ZAJIN
Ifjai egykor tisztábbak voltak a hónál, fehérebbek a tejnél; testük pirosabb volt a korallnál; színük ragyogó volt, mint a zafír.
CHET
Most fekete az arcuk, akár az éjszaka, nem lehet őket felismerni az utcán. Bőrük a csontjukhoz tapadt; kiszáradt, mint a fa.
TET
Szerencsésebbek voltak, akiket átjárt a kard, mint azok, akik éhhalállal vesztek el. Akik elfonnyadtak, elsorvadtak, mert a föld nem hozott termést.
JOD
Gyengéd lelkű asszonyok saját kezükkel főzték meg gyermekeiket, hogy eledelül szolgáljanak nekik, népem leányának romlása idején.
KAF
Az Úr kitöltötte bosszúját, szabad folyást engedett haragjának. Tüzet gyújtott Sionban, s az megemésztette alapjait.
LAMED
Nem hitték a föld királyai és a földkerekség egyetlen lakója sem, hogy ellenséges erő behatolhat Jeruzsálem kapuin.
MEM
Prófétáinak bűnei miatt, és papjainak gonoszsága miatt történt ez, akik ártatlanok vérét ontották ki a város közepén.
NUN
Mint a vakok, úgy bolyongtak az utcán, vérrel szennyezetten, úgyhogy senki sem mert hozzáérni a ruhájukhoz.
SZAMECH
„Távozzatok, tisztátalanok!” – kiáltottam rájuk. „Távozzatok! Ne érintsetek minket!” Még ha elmennek is menedéket keresni a népek közé, ott sem hagyják, hogy letelepedjenek.
PE
Az Úr tekintete szétszórta őket, többé nem tartotta őket szemmel. Nem tisztelik már a papot, és nem becsülik többé a prófétát.
AJIN
Már belefáradt szemünk is, úgy vártuk a segítséget, de hiába. Tornyainkból epedve figyeltünk egy népre, amely nem segíthetett.
CÁDE
Lépteinkre leselkedtek, tereinkre sem mertünk kimenni. Jaj, közel van már a vég! Napjaink meg vannak számlálva! Elérkezett számunkra a vég!
KOF
Üldözőink gyorsabbak voltak, mint égen a sasok. Még a hegyeken is nyomunkba eredtek, a pusztában meg tőrt vetettek nekünk.
RES
Éltető leheletünket, az Úr fölkentjét fogságba ejtették vermeinkben, akiről azt mondogattuk: „Az ő oltalmában élünk majd a népek között.”
SIN
Csak ujjongj és vigadj, Edom leánya, te, aki Husz földjén lakol! Hozzád is eljut majd a kehely: megrészegülsz és szégyenkezel.
TAV
Véget ér bűnhődésed, Sion leánya; nem küld már többé számkivetésbe (az Úr), de téged megbüntet gonoszságodért, Edom leánya, feltárja vétkeidet.
AZ ÖTÖDIK SIRALOM
5 Emlékezz, Uram, arra, ami velünk történt, nézz le ránk és vedd tekintetbe gyalázatunkat! Örökrészünk idegenek kezére került, házainkat mások birtokolják. Apátlan árvák lettünk; az anyák olyanok, mint az özvegyek. Saját vizünket pénzért isszuk, és meg kell fizetnünk a saját fánkért. Igát hordozunk nyakunkon; üldöznek bennünket; már a végünket járjuk; nincsen nyugalmunk. Egyiptom felé nyújtottuk ki kezünket, és Asszíria felé, hogy kenyérhez jussunk. Atyáink vétkeztek, de nincsenek többé, mi viseljük vétkeik terhét. Szolgák uralkodnak rajtunk, és nincs, ki megszabadítson kezükből. Életünk kockáztatásával szerezzük be kenyerünket, szembeszállva a pusztában a karddal. Bőrünk úgy izzik, mint a kemence az égető éhségtől. Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szüzeket Júda városaiban. A főembereket saját kezükkel akasztották fel, s az öregekre sem voltak tekintettel. Az ifjakat befogták malmot hajtani, s a gyerekek megrokkantak a fahordásban. A vének nem gyülekeznek már a kapukban, a fiatalok abbahagyták a mulatságot. Eltűnt szívünkből a vidámság; gyászra fordult a körtáncunk. Lehullott fejünkről a korona. Jaj nekünk, mert vétkeztünk! Ezért oly szomorú a szívünk, ezért borítja könnyfátyol a szemünk. Mert elpusztult a Sion hegye, sakálok tanyáznak rajta. De te, Uram, mindörökre megmaradsz, királyi trónusod nemzedékről nemzedékre. Miért feledkeznél meg rólunk mindörökre? Miért hagynál el minket hosszú időre? Téríts magadhoz minket, Uram, és mi megtérünk; fordítsd jóra napjainkat, úgy, mint régen tetted. Vagy tán végképp elvetettél minket, olyannyira haragszol ránk?
Előző nap Olvasási terv Következő nap
Aki lomhán végzi a munkáját, a pusztulás szerzőjével van atyafiságban. Az Úr neve olyan, mint az erős torony, hozzá fut az igaz, és biztonságban van. A gazdag vagyona olyan, mint az erős város, vagy mint a magas fal – ahogy elképzeli! Nagyra van az ember elméje a csőd előtt, a dicsőséget alázat előzi meg.
Előző nap Olvasási terv Következő nap