Fenyegető jövendölés a filiszteusok ellen.
47 Ezt a filiszteusok ellen szóló szózatot intézte az Úr Jeremiás prófétához, mielőtt a fáraó megverte Gázát. Ezt mondja az Úr: Nézzétek, árad a víz észak felől, és folyammá dagad. Elborítja az országot és azt, ami benne van; mind, a városait és azok lakóit. Mindenki kiabál, s jajgatásban tör ki az ország minden lakója; a lovak patáinak dübörgő hangja miatt; a harci szekerek robaja és kerekeinek csattogása miatt. Az apák megfeledkeznek gyermekeikről; kezük erőtlenül lehanyatlik, mert eljött a nap, amelyen mind elpusztulnak a filiszteusok, és Tírusz meg Szidón városát megfosztják utolsó támaszától is. Igen, az Úr elpusztítja a filiszteusokat, Kaftor szigetének maradékát. Kopaszra nyírják Gázát; elnémul Askalon. Asdod, az enakiták maradéka, meddig akarod még megvagdosni magad? Ó, te kardja az Úrnak! Még meddig nem akarsz megnyugodni? Térj vissza hüvelyedbe, pihenj meg, s maradj csendben! De hogyan nyugodhatna meg, amikor az Úr adott parancsot neki? Askalon és a tengerpart ellen az Úr rendelte ezt.Fenyegető jövendölés Moáb ellen.
48 Moáb felől ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Jaj Nebónak, mert elpusztult; bevette az ellenség Kirjataimot. Megszégyenült az erős vár, rémület vett rajta erőt; nem dicsekedhet vele többé Moáb. Hesbonban gondolták ki romlását: „Gyertek, irtsuk ki a nemzetek sorából!” És te, Madmen, te is elpusztulsz, a kard már a nyomodban van. Kiabálás hallatszik Abarim felől: „Pusztulás, végromlás!” „Moábot összezúzták!” Egészen Coárig hangzik e kiáltozás. Jaj, Luhit hágói! Sírva mennek fel rajtuk. És Horonaim lejtőin jajkiáltás hallik. „Rajta! Mentsétek meg életetek! Úgy fussatok, mint a pusztai vadszamár!” Bizony, mivel erődeidben bíztál, téged is elfoglalnak. Kamos maga is fogságba megy, papjaival és fejedelmeivel együtt. Rátör a pusztító minden városra, egyik sem menekül meg tőle; ahogy elvész a völgy, úgy pusztul el a síkság is: az Úr határozott így! Állítsatok síremléket Moábnak, mert mindenestül tönkremegy; városai rommá válnak, senki sem lakik többé bennük. Legyen átkozott, aki az Úr művén hanyagul munkálkodik, és átkozott az is, aki kardját kíméli a vértől! Ifjúkora óta nyugodtan élt Moáb, zavartalanul pihent mint seprején a bor. Nem töltögették az egyik edényből a másikba, fogságba sem vitték soha. Így megőrizhette sajátos ízét, zamata is változatlan maradt. Ezért jönnek napok – mondja az Úr –, amikor csapolókat küldök ellene, hogy megcsapolják; azok majd kiürítik edényeiket és darabokra törik korsóit. Akkor Moáb úgy megszégyenül Kamos miatt, mint egykor Izrael háza megszégyenült Bétel miatt, amelybe bizalmát vetette. Hogyan mondhatjátok: „Hősök vagyunk, harcban megedzett férfiak?” Már felvonult Moáb elpusztítója; ifjúságának színe-javát lemészárolják. Már közel van Moáb veszte, szinte rohanva közelít pusztulása. Sírjatok miatta mind, akik körülötte éltek, mindnyájan, akik ismeritek nevét! Mondjátok: hogy összetört az erős jogar, a dicsőséges pálca! Szállj le dicsőségedből, s ülj le a sárba, Dibon leánya, aki még biztonságban érzed magad: Moáb elpusztítója már felvonult ellened, hogy feldúlja erődeidet. Állj ki az útra, s vigyázva nézz körül, Aroer lakossága! Kérdezd meg, aki elfutott s megmenekült, ezt kérdezd meg tőle: Mi történt? Szétszórták Moábot, szégyent vallott. Jajgassatok és ordítsatok, hirdessétek az Arnon mentén: Elpusztult Moáb! Utolérte az ítélet a sík földet; Holont, Jaszát, Mefaatot, Dibont, Nebót, Bet-Diblatáimot, Kirjataimot, Bet-Gamult, Bet-Meont, Keriotot, Boszrát és Moáb földjének minden városát, közel és távol. Levágták Moáb szarvát; összetörték karját. Részegítsétek meg! Hiszen fölkelt az Úr ellen; ezért a saját okádékában fetreng majd Moáb; gúny tárgyává lesz maga is. Nemde te is csúfot űztél Izraelből? Vagy talán tolvajok közt találtál rá, hogy amikor csak nevét említed, máris csúfolni kezded? Hagyjátok el városaitokat, s lakjatok a sziklák között, Moáb lakói. Legyetek olyan, mint a galamb, amely fészkét a sziklahasadék falába rakja. Hallottunk Moáb gőgjéről, rettenetes kevélységéről. Micsoda felfuvalkodás! Micsoda gőg és kérkedés! Mennyire elbizakodott a szíve! Jól ismerem vakmerő gőgjét – mondja az Úr –, ismerem üres dicsekvését s minden hiábavaló tettét. Ezért jajgatok Moáb miatt, sírva kiáltozom egész Moáb miatt, és gyászolom Kir-Heresz férfiait. Jobban siratlak, mint Jázert siratták, Szimba szőleje: Hajtásaid túlnyúltak a tengeren, elértek egészen Jázerig. De most aratásodra, szüretedre rátört a pusztító. Eltűnt a vígság és az öröm Moáb földjéről. Nincs többé bor a sajtókban; a szőlőtaposó nem tapos többé, s nem hallatszik többé kitörő örömnek hangja. Hesbon és Eleále jajkiáltása Jacházig hallik. Coártól Horonaimig és Eglat-Selosjáig hangzik a kiáltás, mert Nimrim vizei is kiszáradtak. Mindenkit kipusztítok Moábban – mondja az Úr –, aki áldozatot mutat be és tömjénez istenének a magaslatokon. Ezért sír fel a szívem Moábért, mint a síp; felzokog a szívem Kir-Heresz férfiaiért, akár a síp, mert minden összegyűjtött vagyonuk veszendőbe megy. Igen, minden fejet kopaszra nyírnak: minden szakállt tövig levágnak; minden kézen sebek láthatók s minden csípőt szőrruha övez. Csak sírás hallatszik Moábban minden háztetőn, s minden utcán, mert úgy összetöröm Moábot, mint egy hasznavehetetlen korsót, amely senkinek sem kell – mondja az Úr. Hogy összetört! Szégyenszemre megfutamodott! Bizony, nevetség tárgya és borzalom lett Moáb minden szomszédja számára. Mert ezt mondja az Úr: Nézzétek, úgy repül, mint a sas, és Moáb felett suhogtatja szárnyait. A városokat beveszik, és elfoglalják az erődöket. És Moáb harcosainak szíve hasonló lesz azon a napon a vajúdó asszony szívéhez. Elpusztul hát Moáb, megszűnik nép lenni, mert az Úr ellen ágaskodott. Rettegés, verem és tőr: ez vár rád Moáb lakója – mondja az Úr. Aki a rettegés elől menekül, verembe esik; aki kimászik a veremből, az tőrbe esik; Igen, ezt a csapást mind Moábra hozom, ha eljön majd bűnhődésének esztendeje – mondja az Úr. Hesbon árnyékában állnak meg az elfáradt menekülők. De tűz csapott ki Hesbonból és láng Szihon palotájából, amely megemésztette Moáb halántékát, és zajongó népének fejét. Jaj neked, Moáb! Elvesztél, Kamos népe! Mert fiaid fogságba estek, a lányaid meg rabságba. De a végső napokban jóra fordítom Moáb sorsát – mondja az Úr. Eddig tart a Moábra kimondott ítélet.A MÁSODIK SIRALOM ALEF
2 Ó, mekkora sötétséget borított az Úr haragjában Sion leányára! Az égből a földre vetette Izrael dicsőségét. Nem emlékezett lába zsámolyára haragjának napján.BET
Könyörtelenül elpusztította az Úr Jákob minden lakóhelyét; haragjában feldúlta Júda leányának erődeit. A földre sújtotta, s gyalázattal illette az országot és fejedelmeit.GHIMEL
Izzó haragjában összezúzta Izrael egész hatalmát. Jobbjának védelmét visszavonta, amikor betört az ellenség. És lángba borította Jákobot, hadd emésszen meg a tűz körös-körül mindent.DALET
Kifeszítette íját, mint valami ellenség, feltartotta a jobbját. Ellenségként elpusztított mindent, ami szép és tetsző a szemnek. Sion leányának sátorára rázúdította izzó haragját.HE
Olyan lett az Úr, mint az ellenség, elpusztította Izraelt. Lerombolta minden palotáját, romba döntötte erődeit. És Júda leányának megsokasította a siralmat és a jajt.VAU
Elpusztította hajlékát, amely kerthez volt hasonló, lerombolta a helyet, ahol egybegyűltünk. Az Úr átengedte a feledésnek Sion ünnepeit és szombatjait. Izzó haragjában elvetette a királyt és a papot.ZAJIN
Az Úr elvetette oltárát, megutálta szentélyét. Ellenség kezére adta palotái falát. Olyan kiáltozás hallatszott az Úr házában, mint valami ünnepnapon.CHET
Elhatározta az Úr, hogy lerombolja Sion leányának falait. Kifeszítette a mérőzsinórt, s nem vonta vissza a kezét, amíg teljesen el nem pusztította. Gyászba borult a sánc és a kőfal; romokban hever mind a kettő.TET
Kapui a földbe süllyedtek; leverte és összetörte zárait. Királya és fejedelmei a pogányok közt vannak, megszűnt a törvény. Prófétái nem kapnak többé látomást az Úrtól.JOD
A földön ülnek szótlanul Sion leányának vénei. Hamut szórtak a fejükre, és szőrzsákba öltöztek. Mélyen lehorgasztották a fejüket Jeruzsálem hajadon leányai.KAF
Szemem elsorvadt a sírástól, a bensőm megrendült. Megfordult a szívem bennem népem leányának romlása miatt. Mert apró gyerekek és csecsemők pusztulnak el a város terein.LAMED
Azt kérdezgették anyjuktól, hogy hol a kenyér és a bor, amikor elpusztultak, mint a sebesültek a város terein, és amikor kilehelték lelküket anyjuk ölében.MEM
Mihez hasonlítsalak, mivel vesselek össze, Jeruzsálem leánya? Ki tudna megvigasztalni, Sionnak szűz leánya? Mert nagy, mint a tenger, a fájdalmad. Ki gyógyíthatna meg?NUN
Amit prófétáid jövendöltek neked, az csalárdság volt és balgaság. Soha nem tárták fel vétkedet, hogy megtérésre indítsanak. Hamis látomásokkal hitegettek, becsaptak és félrevezettek.SZAMECH
Akiknek erre visz az útjuk, összecsapják a kezüket, amikor meglátnak. Felszisszennek, fejüket csóválják Jeruzsálem leánya miatt: „Ezzé lett a szépek szépe, az egész földnek ékessége?”PE
Kitárta ellened a száját minden ellenséged. Füttyentenek, fogukat csikorgatják, és ezt mondják: „Felfaltuk! Ez az a nap, amelyre vártunk – megértük, megláttuk.”AJIN
Amit elhatározott, azt végbevitte az Úr, teljesítette szavát, amelyet már rég kimondott. Könyörtelenül lerombolt! Ellenségeid ujjonghatnak fölötted, mert eltöltötte őket erővel.CÁDE
Kiálts szívből az Úrhoz, zokogj, Sion leánya! Mint a patak, úgy folyjon a könnyed éjjel és nappal! Ne tarts pihenőt, ne szűnjék meg sírni a szemed!KOF
Kelj fel, sírj már éjjel, az éjszakai őrváltások kezdetén! Öntsd ki, mint a vizet, szívedet az Úr színe előtt! Emeld föl hozzá kezedet gyermekeid életéért!RES
Nézd, Uram, és lásd: Kivel bántál így valaha? Az asszonyok megették kicsinyeiket, gyermekeiket, akiket karjukon hordoztak. És leöldösték a papot és a prófétát az Úr szentélyében.SIN
Földön hever az utcán kisgyerek és aggastyán. Szüzeim és ifjaim kard élén hulltak el. Öldököltél haragod napján, könyörtelenül öldököltél.TAV
Mint valami ünnepnapra, úgy hívtad meg azokat, akik körülöttem rémületet keltenek. Senki nem menekült meg haragodnak napján, nem maradt életben senki. Akiket karomon hordoztam és fölneveltem, azok az ellenség martalékává lettek.
18
Vágya után fut a különcködő, rohan minden után, ami sikert ígér.
A bolond nem leli kedvét a megértésben, csak azt mutogatja, ami tetszik neki.
Hogyha jön a gonosz, lenézés jön vele, aki mást kicsinyell, azzal gyalázás jár együtt.
A férfiszájból olyanok a szavak, mint a mély víz, mint a bővizű patak, az élet forrása.