²2  Így szól az Úr:
»Íme, vizek törnek fel észak felől,
és áradó patakká lesznek;
elárasztják a földet, és ami azt betölti,
a várost és a benne lakókat.
Kiáltoznak az emberek,
és jajgat a föld minden lakója,

³3  paripái patáinak dübörgő hangja miatt,
szekereinek robaja, kerekeinek zörgése miatt.
Az apák nem fordulnak fiaikhoz,
mert ellankadt a kezük.

⁴4  Mert eljön a nap,
hogy elpusztítsanak minden filiszteust,
kiirtsák Tírusznak és Szidonnak
minden megmaradt segítőjét;
mert elpusztítja az Úr a filiszteusokat,
Kaftor szigetének maradékát.

⁵5  Kopasszá lett Gáza,
elnémult Askalon.
Völgyüknek maradéka,
meddig vagdalod még magadat?

⁶6  Jaj, az Úrnak kardja!
Meddig nem nyugszol meg?
Térj vissza hüvelyedbe,
csillapodj és maradj nyugton!

⁷7  Hogyan nyugodhatna meg,
amikor az Úr parancsolt neki?
Askalon ellen és a tengerpart ellen,
oda rendelte őt.«

Moáb ellen: 48,1-47

»Jaj Nábónak, mert elpusztult,
megszégyenült Kirjátaim, elfoglalták,
megszégyenült a vár, és megzavarodott!

²2  Nincs többé Moáb dicsősége,
Hesbonban gonoszságot terveztek ellene:
‘Jöjjetek, és irtsuk ki a nemzetek közül!’
Te is megsemmisülsz, Madmén,
kard jár a nyomodban.

³3  Kiáltás hangzik Oronaimból:
‘Pusztulás és nagy romlás!’

⁴4  Összetört Moáb,
kiáltásuk Coárig hallatszik.

⁵5  Bizony, a Lúit emelkedőjén
keserves sírással mennek fel;
bizony, Oronaim lejtőjén
ellenség hallja az összetörtek kiáltását:

⁶6  ‘Fussatok, mentsétek meg életeteket,
legyetek olyanok, mint cserje a pusztában!’

⁷7  Mivel műveidben és kincseidben bíztál,
téged is elfoglalnak;
Kámos fogságba megy
papjaival és fejedelmeivel együtt.

⁸8  Pusztító jön minden város ellen,
és egy város sem menekül meg;
elpusztul a völgy, és tönkremegy a síkság,
ahogyan megmondta az Úr.

⁹9  Adjatok szárnyat Moábnak,
hogy elszállva eltávozzék!
Mert városai pusztasággá lesznek,
nem lesz lakó bennük.

¹⁰10  Átkozott, aki az Úr munkáját hanyagul végzi,
és átkozott, aki kíméli kardját a vértől!

¹¹11  Gondtalanul élt Moáb ifjúkora óta,
és nyugodtan pihent borseprőjén,
nem öntötték át egyik edényből a másikba,
és fogságba sem ment;
ezért maradt meg íze benne,
és illata sem változott.

¹²12  Azért íme, jönnek napok – mondja az Úr –,
amikor csaposokat küldök rá, akik megcsapolják;
edényeit kiürítik, és korsóit összetörik.

¹³13  Megszégyenül Moáb Kámos miatt,
ahogyan megszégyenült Izrael háza Bétel miatt, amelyben bízott.

¹⁴14  Hogyan mondhatjátok: ‘Hősök vagyunk,
és harcra edzett férfiak?’

¹⁵15  Elpusztul Moáb, városait megszállják,
és válogatott ifjai a vágóhídra mennek
– mondja a Király, akinek Seregek Ura a neve. –

¹⁶16  Hamarosan eljön Moáb balszerencséje,
és veszte nagyon gyorsan közeledik.

¹⁷17  Szánakozzatok rajta mind, akik körülötte vagytok,
mindnyájan, akik ismeritek nevét!
Mondjátok: ‘Hogy összetört az erős jogar, az ékes pálca!’

¹⁸18  Szállj le dicsőségedből, és ülj szomjúságban,
Díbon leánya, aki ott laksz!
Mert Moáb pusztítója felvonult ellened,
lerombolja erődítményeidet.

¹⁹19  Állj ki az útra, és tekints szét,
Ároer lakója!
Kérdezd meg a futót és menekülőt,
s mondd: ‘Mi történt?’

²⁰20  Megszégyenült Moáb, mert megzavarodott.
Jajgassatok és kiáltsatok,
hirdessétek az Arnon mellett,
hogy elpusztult Moáb!

²⁵25  Letörték Moáb szarvát,
és karját összezúzták – mondja az Úr. –

²⁸28  Hagyjátok el a városokat,
és lakjatok a kősziklán, Moáb lakói!
Legyetek olyanok, mint a galamb,
mely a hasadék nyílásának oldalain fészkel!

²⁹29  Hallottunk Moáb gőgjéről – gőgös nagyon –:
büszkeségéről, gőgjéről, kevélységéről
és szívének fennhéjázásáról.

³²32  Jázer siratásánál jobban siratlak,
Sibma szőlőtője!
Indáid túlnyúltak a tengeren,
Jázer tengeréig értek;
gyümölcsödre és szüretedre
pusztító tört rá.

³³33  Eltűnt az öröm és ujjongás
a gyümölcsöskertből, Moáb földjéről;
a bort a sajtókból eltüntettem,
nem tapossák örömkiáltással,
a kiáltás nem örömkiáltás.

⁴⁰40  Mert így szól az Úr:
Íme, mint a sas, úgy repül,
és kiterjeszti szárnyát Moábra.

⁴¹41  Elfoglalják a városokat,
és a várakat beveszik;
Moáb hőseinek szíve olyan lesz azon a napon,
mint a vajúdó asszony szíve.

⁴²42  Elpusztul Moáb, nem lesz többé nép,
mert az Úrral szemben nagyra tört.

⁴³43  Rettenet, verem és háló vár rád,
Moáb lakója – mondja az Úr. –

⁴⁴44  Aki elmenekül a rettenet elől,
beleesik a verembe,
és aki kijön a veremből,
azt megfogja a háló;
mert elhozom Moábra
meglátogatásuk esztendejét
– mondja az Úr. –

⁴⁵45  Hesbon árnyékában álltak meg
erőtlenül a menekülők;
de tűz csapott ki Hesbonból,
és láng Szeón közepéből;
megemésztette Moáb halántékát,
és a zajongók feje tetejét.

⁴⁶46  Jaj neked, Moáb!
Elveszett Kámos népe!
Mert fiaid fogságba kerültek,
és leányaid rabságba.

⁴⁷47  De majd jóra fordítom Moáb sorsát
a végső napokban« – mondja az Úr.
Eddig tart Moáb ítélete.

¹1  Milyen sötétbe borította haragjában
Sion leányát az Úr!
Az égből a földre vetette
Izrael ékességét,
és nem emlékezett lába zsámolyára
haragjának napján.

²2  Elpusztította az Úr kíméletlenül
Jákob minden lakóhelyét;
lerombolta haragjában
Júda leányának erődítményeit.
Földre sújtotta, beszennyezte
a királyságot és fejedelmeit.

³3  Letörte izzó haragjában
Izrael minden szarvát;
visszavonta jobbját
az ellenség előtt.
Égett Jákobban, mint lángoló tűz,
emésztette körös-körül.

⁴4  Megfeszítette íját, mint ellenség,
előállt, mint ellenfél,
és jobbjával megölt mindent,
ami drága a szemnek.
Sion leányának a sátrában
tűzként öntötte ki haragját.

⁵5  Olyan volt az Úr, mint ellenség,
elpusztította Izraelt;
elpusztította minden palotáját,
tönkretette erődítményeit.
Megsokasította Júda leányában
a szomorúságot és szomorkodást.

⁶6  Szétrombolta sövényét, mint kertet,
tönkretette ünnepi gyülekezőhelyét;
elfeledtetett az Úr Sionban
ünnepet és szombatot,
s elvetett bosszús haragjában
királyt és papot.

⁷7  Eltaszította oltárát az Úr,
meggyalázta szentélyét;
ellenség kezébe adta
palotáinak falait,
s azok hangoskodtak az Úr házában,
mint ünnepnapon.

⁸8  Elhatározta az Úr, hogy elpusztítja
Sion leányának várfalát;
kifeszítette a mérőzsinórt,
nem vonta vissza kezét a pusztítástól.
Gyászba borított bástyát és falat,
együtt hervadoznak.

⁹9  A földbe süllyedtek kapui,
elpusztította és összetörte zárait.
Királya és fejedelmei a nemzetek közt vannak,
nincs többé törvény,
és prófétái sem kapnak
látomást az Úrtól.

¹⁰10  A földön ülnek némán
Sion leányának vénei;
port hintettek a fejükre,
zsákruhába öltöztek.
A földig hajtották fejüket
Jeruzsálem szűzei.

¹¹11  Elgyengültek a könnyektől szemeim,
háborog a bensőm;
földre omlott a májam
népem leányának romlása miatt;
mert elalélt gyermek és csecsemő
a város terein.

¹²12  Azt mondják anyjuknak:
»Hol van gabona és bor?«,
amikor elalélnak, mint a sebesültek
a város terein;
amikor kilehelik lelküket
anyjuk ölében.

¹³13  Milyen példázatot mondjak rólad?
Mivel vesselek össze, Jeruzsálem leánya?
Mihez hasonlítsalak, hogy megvigasztaljalak,
Sion szűz leánya?
Mert nagy a te romlásod, mint a tenger,
ki gyógyíthatna meg téged?

¹⁴14  Amit prófétáid láttak számodra,
az hamisság és színlelés;
nem tárták fel bűnödet,
hogy megfordítsák sorsodat,
hanem amiket láttak számodra,
hamis és félrevezető kijelentések.

¹⁵15  Összecsapták kezüket miattad
mind, akik az úton jártak,
pisszegtek és fejüket csóválták
Jeruzsálem leánya miatt:
»Ez az a város, amelyről azt mondják:
tökéletes szépség, az egész föld öröme?«

¹⁶16  Kitátotta rád száját
minden ellenséged,
hörögtek és fogukat csikorgatták;
azt mondták: »Elpusztítottuk!
Igen, ez az a nap, amelyre vártunk,
megértük, megláttuk!«

¹⁷17  Megtette az Úr, amit eltervezett,
beteljesítette szavát,
amit elrendelt az ősidő napjai óta:
rombolt, és nem kímélt;
megörvendeztette fölötted az ellenséget,
fölemelte ellenfeleid szarvát.

¹⁸18  Szívük az Úrhoz kiáltott.
Sion leányának várfala,
folyjon könnyed, mint a patak,
éjjel és nappal!
Ne engedj magadnak pihenőt,
ne csillapodjék szemed bogara!

¹⁹19  Kelj föl, kiálts az éjszakában,
az éjjeli őrségek kezdetén!
Öntsd ki szívedet, mint a vizet,
az Úr színe előtt!
Emeld föl hozzá kezedet
gyermekeid életéért,
akik elaléltak az éhségtől
minden utcasarkon!

²⁰20  »Lásd, Uram, és tekints arra,
akivel így bántál!
Hát egyék meg az asszonyok méhük gyümölcsét:
a dédelgetett gyermekeket?
Hát öljenek meg az Úr szentélyében
papot és prófétát?

²¹21  A földön hevernek az utcákon
fiatalok és öregek;
szüzeim és ifjaim
elestek a kard által.
Öldököltél haragod napján,
mészároltál kíméletlenül.

²²22  Mint ünnepnapra, úgy hívtad össze
mindenfelől azokat, akik rémítgetnek;
és nem volt az Úr haragjának napján,
aki megmenekült és megmaradt volna.
Akiket dédelgettem és fölneveltem,
azokkal ellenségem végzett.«