20
1Meghallotta Paschur pap, Immer fia, aki az Úr házának felügyelője volt, hogy Jeremiás ezt a prófétai szózatot hirdette.
2Erre Paschur megverette Jeremiás prófétát, majd abba a kalodába záratta, amely az Úr házába vezető felső kapunál, a Benjamin-kapunál volt.
3Másnap Paschur kiengedte Jeremiást a kalodából. Jeremiás akkor így szólt hozzá: „Nem Paschurnak hív az Úr, hanem Rettegésnek.
4Mert ezt mondja az Úr: Rettegéssé teszlek téged és minden barátodat; ellenségeik kardjától hullanak el mindnyájan, a szemed láttára. Az egész Júdát Babilon királyának kezére adom; az majd Babilonba hurcolja és kardélre hányja őket.
5Ennek a városnak minden gazdagságát, minden vagyonát, minden drágaságát, Júda királyainak minden kincsét ellenségeik kezére adom. Azok majd elrabolják, elhurcolják és Babilonba viszik őket.
6Te meg, Paschur, és egész házad népe fogságba mentek; Babilonba jutsz, ott halsz meg és ott temetnek el téged és minden barátodat, akiknek hazugságot jövendöltél.”
Részletek Jeremiás vallomásaiból
7Rászedtél, Uram! S én hagytam, hogy rászedj. Erősebb voltál nálam és legyőztél. Nevetségessé váltam napról napra: Aki csak lát, mind kicsúfol. 8Ahányszor csak beszélek, azt kell kiáltanom, azt kell hirdetnem: „Erőszak! Romlás!” Az Úr szava így mindennap gyalázatomra vált és csúfságomra. 9Már azt gondoltam: Nem törődöm vele, nem beszélek többé a nevében. De ilyenkor mintha tűz gyúlt volna szívemben, és átjárta minden csontomat. S ha megfeszítettem erőmet, hogy ellenálljak, belefáradtam és nem tudtam elviselni. 10Hallom sokak gyalázkodását: „Rettegés mindenütt! Jelentsétek föl! Följelentjük!” Még azok is, akik barátaim voltak, bukásomra lestek: „Hátha valamiképp tőrbe csalhatnánk, legyőzhetnénk, és bosszút állhatnánk rajta.” 11De az Úr, mint hős harcos, mellettem áll. Ellenfeleim meginognak, s nem bírnak velem, szégyent vallanak és elbuknak. Örökké tartó, soha el nem múló gyalázatban lesz részük. 12Te pedig, Seregek Ura, igazságos Bíró, aki a vesék és szívek vizsgálója vagy, engedd, hadd láthassam, miként állsz rajtuk bosszút, mert eléd tártam ügyemet. 13Énekeljetek az Úrnak! Dicsőítsétek az Urat! Mert kiszabadította a szegény lelkét a gonoszok kezéből. 14Átkozott legyen a nap, amelyen születtem! Az a nap, amelyen a világra hozott anyám: ne legyen áldott. 15Átkozott legyen az a férfi, aki hírül vitte apámnak: „Fiúgyermeked született” – és ezzel mint jó hírrel örvendeztette meg. 16Legyen hasonló az az ember azokhoz a városokhoz, amelyeket az Úr könyörtelenül feldúlt; reggel halljon jajkiáltást, délben meg harci riadót, 17mert nem ölt meg anyám méhében. Bárcsak anyám teste lett volna a sírom, amikor még a méhében hordozott! 18Miért is jöttem ki méhéből? Hogy csak nyomorúságot és bánatot lássak, és gyalázatban töltsem napjaimat?3. BESZÉDEK, FŐLEG A JOJAKIM URALKODÁSA UTÁNI IDŐKBŐL
Jeremiás válasza Cidkija követeinek.
21 1Ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiáshoz, amikor Cidkija király elküldte hozzá Malkia fiát, Paschurt és Maaszeja fiát, Cefanja papot ezzel az üzenettel: 2Kérdezd meg az Urat érdekünkben, mert Babilon királya, Nebukadnezár hadat indít ellenünk. Hátha az Úr majd csodát tesz velünk, mint már annyiszor, és az ellenség elvonul. 3Jeremiás erre így válaszolt: „Mondjátok meg Cidkijának: 4Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Nos, visszafordítom a kezetekben levő fegyvert, amellyel Babilon királya és a káldeusok ellen harcoltok, akik megszállva tartanak titeket körös-körül a falak mentén, és behozom őket városotok közepébe. 5Sőt, magam harcolok ellenetek kinyújtott kézzel, hatalmas karral, ádáz haragomban, rettenetes indulatomban. 6Megverem e város lakóit, embert és állatot egyaránt; súlyos dögvészben vesznek el. 7Aztán – így szól az Úr – majd kiszolgáltatom Júda királyát, Cidkiját, szolgáit és a lakosságot mind, akik csak megmenekültek ebben a városban a dögvésztől, a kardtól és az éhínségtől, Nebukadnezárnak, Babilon királyának a kezébe – mondja az Úr. Ellenségeik kezére és azok kezére adom őket, akik életükre törnek. S ő kardélre hányja őket irgalmatlanul, kegyetlenül, szánalmat nem ismerve.” 8A néphez meg így beszélj: „Ezt mondja az Úr: Nézzétek, elétek tárom az élet útját és a halál útját! 9Aki ebben a városban marad, az kard, éhínség és dögvész által pusztul el; aki kimegy belőle és megadja magát a várost ostromló káldeusoknak, az életben marad és zsákmányul viszi életét. 10Mert én e város ellen fordítom arcomat, romlására és nem megszabadítására – mondja az Úr. Igen, Babilon királyának kezére kerül, s ő majd lángba borítja.”A királyi ház figyelmeztetése
11Júda királyi házának ezt mondd: Halljátok az Úr szavát, 12Dávid háza! Ezt mondja az Úr: Reggelenként igazságos ítéletet hozzatok, és ragadjátok ki, akit nyomorgatnak, nyomorgatója kezéből. Mert különben fellobban haragom, mint a tűz, és úgy ég majd, hogy senki el nem oltja. 13Igen, rád török, síkság kőszirtjének lakója – mondja az Úr. Rátok török, akik így beszéltek: Ki merne megtámadni minket, és ki tudna behatolni házainkba? 14Úgy büntetlek meg benneteket, ahogy tetteitek érdemlik – mondja az Úr. Tüzet gyújtok erdejében, és az körös-körül mindent megemészt.Dániel könyve
I. TÖRTÉNETI RÉSZ
1. DÁNIEL IFJÚSÁGA
Nebukadnezár hadjárata Jeruzsálem ellen.
1 1Jojakim júdeai király uralkodásának harmadik esztendejében Nebukadnezár, Bábel királya felvonult Jeruzsálem ellen, és ostrom alá fogta. 2Az Úr kezébe adta Jojakimot, Júda királyát és a templom edényeinek egy részét. Sineár földjére vitte őket, s az edényeket istenének templomában helyezte el.Dániel és társai a fogságban is megtartják a törvényt.
3A király meghagyta Aspenáznak, udvari emberei főnökének, hogy válogasson ki Izrael fiai közül néhány királyi vérből vagy előkelő családból származó ifjat. 4Legyenek teljesen hibátlanok, csinos külsejűek, jártasak minden bölcsességben, műveltek és képzettek. Legyenek tehát alkalmasak rá, hogy a királyi palotában szolgálatot teljesítsenek. Aspenáznak meg kellett őket tanítania a káldeusok írására és nyelvére. 5A király a királyi ételekből rendelt nekik ellátást minden egyes napra, és abból a borból, amelyet maga is ivott. Így kellett három éven át nevelkedniük, hogy aztán szolgálatot teljesítsenek a király színe előtt. 6Ezek között volt Júda törzséből Dániel, Hananja, Misael és Azarja. 7Az udvari emberek főnöke azonban új nevet adott nekik: Dánielt Béltsacárnak, Hanaját Sadraknak, Misaelt Mesaknak és Azarját Abednegónak nevezte el. 8Dániel azonban elhatározta magában, hogy nem szennyezi be magát a király ételeivel és a borral. Azért arra kérte az udvari emberek főnökét, hogy ne kelljen magát beszennyeznie. 9Bár az Isten az udvari emberek főnökében jóindulatot és irgalmat ébresztett Dániel iránt, 10az udvari emberek főnöke mégis ezt felelte Dánielnek: „Félek uramtól, a királytól, aki maga szabta meg számotokra az ételt és italt. Ha úgy látja, hogy arcotok soványabb, mint a veletek egykorú ifjaké, én leszek érte felelős a király előtt.” 11Ekkor Dániel a felügyelőt kérte meg, akit az udvari emberek főnöke Dániel, Hananja, Misael és Azarja fölé rendelt: 12„Csak tíz napig tégy próbát szolgáiddal! Adass nekünk főzeléket ételül és vizet italul! 13Akkor vedd szemügyre a mi arcunkat meg a királyi ételekből táplálkozó ifjak arcát. Aztán tégy úgy szolgáiddal, ahogyan jónak látod!” 14Hallgatott is a tanácsukra és tíz napig próbára tette őket. 15Tíz nap múlva külsejükben csinosabbnak és jobban tápláltaknak látszottak, mint a többi ifjak, akik királyi ételeket ettek. 16Ettől kezdve a felügyelő beszüntette a nekik szánt eledelt meg a boritalt, és főzeléket adott nekik.Dániel és társai Nebukadnezár udvarában.
17Ennek a négy ifjúnak az Isten megadta a tudományt, és minden írásban és bölcsességben a jártasságot. Ezenkívül Dánielnek még azt is megadta, hogy megértsen minden látomást és álmot. 18Amikor elérkezett az idő, amelyet a király bemutatásukra meghatározott, az udvari emberek főnöke Nebukadnezár színe elé vezette őket. 19A király elbeszélgetett velük, és úgy találta, hogy az összes többi között nincs olyan, mint Dániel, Hananja, Misael és Azarja. Mindjárt a király szolgálatába is álltak. 20Valahányszor a király olyan ügyet terjesztett eléjük, amely bölcsességet és okosságot kívánt, azt tapasztalta, hogy tízszer különbek egész országa minden tudósánál és varázslójánál. 21Dániel ott is maradt Cirusz király első esztendejéig.2. LÁTOMÁS A NAGY SZOBORRÓL
A bábeli bölcsek kudarcot vallanak.
2 1Nebukadnezár uralkodásának második esztendejében Nebukadnezár álmot látott. Lelke úgy megrémült tőle, hogy álma is elhagyta. 2Erre a király meghagyta, hogy hívják elő a tudósokat és a varázslókat, a bűvészeket és a káldeusokat, hogy fejtsék meg a király álmát. Amikor megérkeztek és a király elé álltak, 3azt mondta nekik a király: „Álmot láttam, és nyugtalan a lelkem, míg meg nem tudom a jelentését.” 4A káldeusok így feleltek a királynak (arám nyelven): „Király, örökké élj! Mondd el szolgáidnak az álmot, akkor megmondjuk a jelentését.” 5De a király azt felelte a káldeusoknak: „Eltökélt szándékom, hogy ha nem mondjátok meg nekem az álmot és jelentését, darabokra vágatlak benneteket, házatokat pedig szemétdombbá változtatom. 6Ha azonban megmondjátok az álmot és jelentését, akkor jutalmat, ajándékot és nagy kitüntetést kaptok tőlem. Azért hát adjátok tudtomra az álmot és jelentését!” 7Ám ők megint csak így feleltek: „A király mondja el előbb az álmot szolgáinak, akkor majd megmondjuk a jelentését.” 8A király ezt a feleletet adta: „Biztosan tudom, hogy csak időt akartok nyerni, mert látjátok, hogy mi az eltökélt szándékom. 9Ha nem mondjátok el az álmot, föl kell tételeznem: hamis és hazug magyarázatot akartok koholni, hogy azt mondjátok el, bízva benne, hogy addig is telik az idő. Mondjátok el az álmot, és akkor tudni fogom, hogy a jelentését is meg tudjátok mondani!” 10A káldeusok megint csak azt felelték: „Nincs ember a földön, aki a király kívánságát teljesíteni tudná. Azért egy király, helytartó vagy kormányzó se kérdez ilyen dolgot semmiféle jóstól, varázslótól vagy káldeustól. 11Az a dolog, amit a király kíván, igen nehéz. Nincs senki, aki megmondaná a királynak az isteneken kívül, de azok nem laknak a földiek között.” 12Emiatt a király úgy megharagudott s olyan dühös lett, hogy megparancsolta: vesszen Bábelben minden bölcs. 13Amikor a királyi rendelet megjelent, hogy a bölcseket meg kell ölni, Dánielt és társait is keresték, hogy őket is megöljék.Isten Dánielnek kinyilatkoztatja a király álmát.
14Dániel okosan és ügyesen kérdést intézett Arjókhoz, a királyi testőrség parancsnokához, amikor az elindult, hogy megölje Bábel bölcseit. 15Megkérdezte Arjóktól, a király megbízottjától: miért bocsátott ki a király ilyen kegyetlen rendeletet? Arjók elmondta a dolgot Dánielnek. 16Erre Dániel bement a királyhoz és kérte, adjon neki időt, hogy a megfejtést tudtára adhassa. 17Aztán Dániel hazasietett, s társainak, Hananjának, Misaelnek és Azarjának is elmondta a dolgot, 18kérve őket, hogy könyörögjenek az ég Istenének színe előtt irgalomért a titok ügyében, nehogy Dániel és társai is elvesszenek Bábel többi bölcseivel együtt. 19Ekkor Dániel éjjeli látomásban elnyerte a titok kinyilatkoztatását. Erre Dániel áldotta az ég Istenét. 20Így adott hálát: Áldott legyen az Úr neve örökkön örökké, mivel övé a bölcsesség és a hatalom! 21Ő változtatja meg az időket és a korokat, ő taszít le és emel fel királyokat. Bölcsességet ad a bölcseknek, és tudományt azoknak, akik megértik. 22Kinyilatkoztatja a mélységes és elrejtett titkokat, tudja, mi van a sötétben, s nála lakik a világosság. 23Hálát adok neked, atyáink Istene és dicsőítelek, mert bölcsességet és erőt adtál nekem. Most megmutattad nekem, amit tőled kértünk, a király ügyét kinyilatkoztattad nekünk.Dániel elmondja a király álmát.
24Aztán Dániel bement Arjókhoz, akit a király megbízott Bábel bölcseinek kivégzésével, és így szólt hozzá: „Ne bántsd Bábel bölcseit! Vezess a király színe elé, és előadom a királynak a megfejtést.” 25Arjók tüstént bevezette Dánielt a királyhoz és jelentette neki: „Találtam Júda száműzöttei között egy embert, aki tudtára adja a királynak a megfejtést.” 26A király megkérdezte Dánieltől, akit másik nevén Béltsacárnak hívtak: „Te meg tudod nekem mondani, hogy milyen álmot láttam és meg is tudod fejteni?” 27Dániel ezt válaszolta a királynak: „A titkot, amelyet a király kérdez, a bölcsek, varázslók, tudósok és jósok nem tudják megfejteni a királynak. 28De van Isten az égben, aki feltárja a titkokat és tudtára adja Nebukadnezár királynak, mi fog történni az utolsó időkben. Ez az álom, amelyet fekvőhelyeden elméd látott: 29Arról gondolkodtál, ó király, fekvőhelyeden, hogy mi fog történni. Nos, aki feltárja a titkokat, az megmutatja neked, mi fog történni. 30Én elnyertem e titok kinyilatkoztatását, nem mintha bölcsebb volnék, mint bármely más élőlény, hanem azért, hogy a megfejtésről tudomást szerezzen a király, vagyis hogy megértsd elméd gondolatait. 31Amit láttál, ó király, az egy hatalmas szobor volt. Ez a szobor nagy volt és fényes, magasra emelkedett előtted, és rettenetes volt a tekintete. 32A szobor feje tiszta aranyból volt, melle és karjai ezüstből, hasa és ágyéka bronzból, 33lábszárai vasból, lábai meg részben vasból, részben agyagból. 34Ezt láttad, míg a (hegyről) le nem vált egy kő anélkül, hogy hozzáért volna valakinek a keze. Ez eltalálta a szobor vas és agyaglábát és darabokra zúzta. 35Ekkor egyszerre összetört a vas, az agyag, a bronz, az ezüst és az arany, s olyanná lett, mint nyáron a szérűn a por, amelyet felkap a szél, úgyhogy nyoma sem marad. A kőből pedig, amely eltalálta a szobrot, egy nagy hegy lett, amely betöltötte a földet. 36Ez volt az álom.Az álom megfejtése. A jelentését is elmondjuk a királynak.
37Ó király, te vagy a legnagyobb a királyok között. Az ég Istene királyságot, erőt, hatalmat és dicsőséget adott neked. 38Kezedbe adta az emberek fiait, a mező vadjait és az ég madarait, bárhol vannak, és téged tett meg mindnyájuk urává. Te vagy az arany fő. 39Utánad egy másik birodalom támad, egy nálad kisebb, majd egy harmadik birodalom, amely bronzból való lesz, és uralma alá kerül az egész föld. 40A negyedik birodalom kemény lesz, mint a vas. A vas mindent összetör, és összezúz. Miként a vas mindent összezúz, ez is törni és zúzni fog. 41Mivel úgy láttad, hogy lábai és ujjai részben agyagból, részben vasból vannak: Az a birodalom meg fog oszlani, de azért lesz benne valami a vas szilárdságából. Azért láttad, hogy vas van keverve az agyag sarába. 42Mivel lábujjai részben vasból, részben agyagból vannak: az a birodalom részben szilárd, részben törékeny lesz. 43Ha a vasat agyagos sárral összekeverve láttad, ez azt jelenti: házasságok által össze fognak keveredni, de eggyé nem fognak összeforrni. A vas ugyanis nem vegyül az agyaggal. 44Ezeknek a királyoknak az idejében az ég Istene olyan birodalmat támaszt, amely nem szűnik meg soha. Ez a birodalom nem száll át más népre. Összetöri és elpusztítja az összes többi birodalmat, maga azonban állni fog mindörökké. 45Ezért tehát jól láttad, hogy a hegyről levált a kő anélkül, hogy valakinek a keze hozzáért volna, és szétzúzta az agyagot, vasat, bronzot, ezüstöt és aranyat. A nagy Isten megmutatta a királynak, mi fog történni egykoron. Az álom igaz, és megfejtése megbízható.”Nebukadnezár hitvallása.
46Ekkor Nebukadnezár király arcra borult, sőt Dániel előtt is leborult. Majd rendeletet adott ki, hogy hozzanak elé étel és italáldozatot. 47Azután így szólt a király Dánielhez: „Valóban a ti Istenetek a legfölségesebb Isten, a királyok Ura és a titkok kinyilatkoztatója, különben nem tudtad volna megfejteni ezt a titkot.” 48Ekkor a király felmagasztalta Dánielt: tömérdek ajándékot adott neki, kinevezte Bábel egész tartományának kormányzójává, és Bábel valamennyi bölcsének főfelügyelőjévé. 49Dániel azonban azt kérte a királytól, hogy Bábel tartományának kormányzását bízza Sadrakra, Mesakra és Abednegóra. Maga Dániel a király udvarában maradt.
25A kevélyek házát lerombolja az Úr, az özvegy mezsgyéjét meg helyreállítja.
26A gonosz terve iszonyat az Úrnak, de a barátságos szavak tiszták (előtte).
27Aki gazdagságra tör, lerombolja házát, aki megveti az ajándékot, az élni fog.
28Az igaz elméje tisztes dolgokon jár, a gonosz szája hitványságot buzog.