Jeremiás a fazekasnál.
18 Így szólt az Úr Jeremiáshoz: „Kelj föl és menj le a fazekas házához; ott majd meghallod szavaimat.” Lementem hát a fazekas házához; az éppen edényt formált a korongon. És ha nem sikerült az edény, amelyet éppen formált, amint ez megtörténik a fazekas használta agyaggal, akkor újra nekilátott, és egy másik edényt csinált belőle, a fazekasok szokása szerint. Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: Izrael háza! Vajon nem tehetek én is úgy veletek, ahogy ez a fazekas tesz? – mondja az Úr. Igen, amilyen az agyag a fazekas kezében, olyanok vagytok ti is az én kezemben, Izrael háza! Olykor azt határozom egy nemzet és egy ország felől, hogy gyökerestül kitépem, földre sújtom és elpusztítom. De ha ez a nemzet elhagyja gonoszságát, amely miatt ellene szóltam, akkor én is megbánom azt a rosszat, amellyel sújtani akartam. Máskor meg azt határozom egy nemzet és egy ország felől, hogy felépítem és elültetem. De ha ez a nemzet gonoszságot művel a szemem láttára azzal, hogy nem akar hallgatni a szavamra, akkor én is megbánom azt a jót, amellyel el akartam halmozni. Most hát mondd meg Júda férfiainak és Jeruzsálem lakóinak: „Ezt mondja az Úr: Nézzétek, veszedelmet szánok nektek; tervet szőttem ellenetek. Most hát térjen meg mindegyiketek gonosz útjáról; változtassatok életmódotokon és tetteiteken.” Csakhogy ők ezt felelik: „Mi haszna itt a beszédnek? Inkább azt tesszük, ami jólesik nekünk; mindegyikünk úgy viselkedik, ahogy gonosz szíve sugallja neki.”Izrael elfelejti az Urat
Azért ezt mondja az Úr: Ha akarjátok, kérdezősködjetek a nemzetek között: Van-e, aki valaha ilyesmit hallott? Milyen szörnyűséget művelt a szűz Izrael! Vajon eltűnik-e a Libanon hava a magasba nyúló csúcsokról? Vagy kiszáradhatnak-e a feltörő, csörgedező vízforrások? Népem mégis megfeledkezett rólam. Annak áldoznak tömjént, ami semmiség. Elcsábították őket útjaikról, az ősi ösvényről, hogy a sivatag útjain járjanak, járatlan csapáson. Országukat sivataggá teszik, örökös gúny tárgyává. Aki csak átmegy rajta, megborzad, és fejét csóválja. Mint a perzselő keleti szél, úgy szórom szét őket az ellenség előtt. A hátamat fordítom feléjük, nem az arcomat, végpusztulásuknak napján.Összeesküvés Jeremiás ellen.
Így beszéltek: „Rajta! Szőjünk összeesküvést Jeremiás ellen, mert nélküle sem fog hiányozni a törvény a papnak, sem a tanács a bölcsnek, sem a beszéd a prófétának! Gyertek, verjük meg a saját nyelvével; úgy, hogy gondosan megfigyeljük minden szavát.” Figyelj rám, Uram, és halld meg ellenségeim szavát! Vajon rosszal szokás-e fizetni a jóért? Miért ásnak hát vermet nekem? Emlékezzél! A színed elé álltam, hogy közbenjárjak értük, és elhárítsam a haragodat róluk. Juttasd ezért fiaikat éhínségre, és hányd őket kardélre! Asszonyaik váljanak gyermektelenné és özveggyé, férjük haljon meg dögvészben, az ifjaikat meg járja át kard a harcban! Kiáltozásuktól hangozzék a házuk, amikor hirtelen rájuk küldöd a rablók csapatát. Mert vermet ástak, hogy megfogjanak, és tőrt vetettek a lábamnak. De te, Uram, jól ismered minden ellenem szőtt gyilkos tervüket. Ne kegyelmezz hát gonoszságuknak, és ne töröld el vétküket színed elől! Vesztüket tartsd szem előtt, és ha eljön haragod ideje, bánj el velük!A széttört korsó. Vita Paschur pappal.
19 Az Úr így szólt Jeremiáshoz: Menj, vásárolj egy agyagkorsót, s végy magad mellé néhányat a nép vénei és a papok közül. Aztán menj le a Ben-Hinnom völgyébe, a Cserép-kapu bejáratához, és hirdesd ott azokat a szavakat, amelyeket hozzád intézek. Ezt mondd: „Júda királyai, Jeruzsálem lakói! Halljátok az Úr szavát! A Seregek Ura, Izrael Istene mondja: Nos, olyan nyomorúságot hozok erre a helyre, hogy aki csak hallja, csengeni fog tőle a füle. Azért történik ez, mert elhagytak engem, ezt a helyet pedig megszentségtelenítették, tömjént áldoztak itt idegen isteneknek, akiket sem ők, sem atyáik, sem Júda királyai soha nem ismertek. Sőt, ártatlanok vérével is elárasztották ezt a helyet. Magaslatokat építettek a Baálnak, hogy elégessék tűzzel fiaikat, amit egyáltalán nem parancsoltam, sem el nem rendeltem, de még csak eszembe se jutott. Ezért jönnek napok – mondja az Úr –, amikor ezt a helyet nem nevezik többé Tofetnek, sem Ben-Hinnom völgyének, hanem az Öldöklés völgyének. Akkor majd meghiúsítom terveit Júdának és Jeruzsálemnek ezen a helyen – kard által veszítem el őket ellenségeik színe előtt, és azok keze által, akik az életükre törnek. Holttestüket az ég madarainak és a mező vadjainak adom eledelül. Ezt a várost pusztasággá és csúfsággá teszem; aki csak elmegy mellette, mind megborzad, és gúnyolódni kezd romlásán. Saját fiaik és lányaik húsát etetem meg velük, egymás húsát eszik majd meg az ostrom idején, abban a szorongatott helyzetben, amelybe ellenségeik juttatják őket, akik életükre törnek.” Aztán törd össze a korsót azok szeme láttára, akik veled mennek, és így beszélj: „Ezt mondja a Seregek Ura: Így töröm össze ezt a népet és ezt a várost, amint ez a cserépkorsó összetörik, úgyhogy nem lehet többé összeragasztani. És a Tofetben temetik el őket, mert máshol nem lesz hely a temetkezésre. Igen, így teszek ezzel a hellyel – mondja az Úr. A Tofethez teszem hasonlóvá ezt a várost; Jeruzsálem és Júda királyainak házai is olyan tisztátalanná válnak, mint a Tofet helye; azok a házak, amelyeknek a tetején illatáldozatot mutattak be az ég egész seregének, és italáldozatot öntöttek ki az idegen isteneknek.” Amikor Jeremiás visszatért a Tofetből, ahová az Úr küldte, hogy jövendöljön, megállt az Úr háza udvarán és így beszélt az egész néphez: „Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Igen, ráhozom erre a városra és a hozzá tartozó valamennyi városra azt a nyomorúságot mind, amellyel megfenyegettem, mivel megkeményítették nyakukat és nem akartak hallgatni a szavamra.”A templomból fakadó forrás.
47 Visszavezetett a templom bejáratához, és lám, víz fakadt a templom küszöbe alatt a keleti oldalon, mert a templom kelet felé nézett. A víz a templom jobb oldalán folyt le az oltártól dél felé. Kivitt azután az északi kapun és körülvezetett kívülről egészen a külső kapuig, amely kelet felé néz, és lám, víz tört elő a jobb oldalon. A férfi, akinek kezében mérőzsinór volt, kelet felé ment és ezer könyököt mért, majd átvezetett a vízfolyáson, s a víz bokáig ért. Újra ezret mért és átvezetett a vízfolyáson, s a víz térdig ért. Megint ezret mért és átvezetett rajta, s a víz a veséig ért. Ismét ezret mért, s már folyó volt, amin nem tudtam átmenni, mert a víz áradt, mély folyóvá dagadt, amelyen nem tudtam átmenni. Akkor ezt mondta nekem: Láttad ezt, emberfia? És elvezetett, majd elvitt a folyó partjához. Amikor visszatértem, lám, a folyó partján igen sok fa volt mindkét oldalon. Így szólt hozzám: „Ez a víz a keleti vidék felé indul és lefolyik Arabáig, s eljut a tengerig; amikor beleömlik, annak vize egészséges lesz. Amerre elér a folyó, minden élőlény, amely mozog, élni fog. Halak lesznek nagy bőségben, mert ahová ez a víz behatol, egészségessé lesz, és élni fog minden, ahová a folyó elér. Partján halászok állnak. En-Gadditól En-Eglajimig hálókat vetnek ki. Olyan tömérdek és sokfajta hala lesz, mint a Nagy Tengernek. Ingoványai és mocsarai azonban nem lesznek egészségesek, hanem sógödrökké válnak. A folyó mentén, mindkét parton mindenfajta gyümölcsfa nő, amelyeknek lombja nem hull le, s gyümölcse nem fogy el: minden hónapban friss gyümölcsöt hoznak, mert vizük a szentélyből fakad. Gyümölcsük eledelül, lombjuk pedig orvosságul szolgál.”Az ország határai.
Ezt mondja az Úr, az Isten: Íme a föld határai, amelyet Izrael tizenkét törzse között szétosztotok, de Józsefnek két részt adtok. Vegyétek birtokba egyformán részeteket, mert megesküdtem atyáitoknak, hogy nekik adom ezt a földet, és ez a föld birtokotok lesz. Ezek az ország határai: északon a Nagy Tengertől a Hetlon út Hamat bejárójáig: Cedad, Berota, Szibrajim, ami Damaszkusz területe és Hamat területe közt van, Hacerhat-Tikonig Hauran területe felé, majd a határ kiterjed a tengertől egészen Hacar-Enánig, Damaszkusz északi határáig és Hamat határáig. Ez az északi oldal. A keleti oldalon Hauran és Damaszkusz között, Gileád és Izrael földje között a Jordán lesz a határ a keleti tengerig, Tamárig. Ez a keleti oldal. És a déli oldalon déli irányban Tamártól Meriba vizéig, Kádestől a folyó irányában a Nagy Tengerig. Ez a déli oldal. Nyugati oldalon a Nagy Tenger legyen a határ addig a helyig, amely szemben van Hamat bejárójával. Ez a nyugati oldal. Ezt a földet osszátok fel magatok között Izrael törzsei szerint. Vegyétek birtokba a magatok és a köztetek tartózkodó idegenek számára, akiknek fiaik születnek köztetek, s ezekkel bánjatok úgy, mintha Izrael fiai közül valók volnának. Osztozzanak meg veletek a birtokon Izrael törzsei közepette. Amelyik törzsben tartózkodik, ott adjatok az idegennek birtokot – mondja az Úr.A Szentföld felosztása.
48 A törzsek neve a következő: az északi határtól Hetlon irányában Hamat bejárójáig, Hacar-Enánig, Damaszkusz határa északon, Hamat mentén: a föld az övé legyen a keleti oldaltól a nyugati oldalig: Dáné egy rész. Dán határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig: Áseré egy rész. Áser határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig: Naftalié egy rész. Naftali határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig: Manasszéé egy rész. Manassze határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig: Efraimé egy rész. Efraim határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig: Rubené egy rész. Ruben határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig: Júdáé egy rész. Júda határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig legyen az a rész, amelyet el kell különítenetek, huszonötezer mérték széles és hosszú, mint minden más részé a keleti oldaltól a nyugati oldalig, s ennek közepén legyen a szentély. Az a rész, amelyet az Úr számára el kell különítenetek, huszonötezer mérték hosszú és tízezer mérték széles legyen. A papok szent része a következő legyen: hosszúsága északon huszonötezer mérték, szélessége nyugaton tízezer mérték, szélessége keleten tízezer mérték, hosszúsága délen huszonötezer mérték, s az Úr szentélye legyen a közepén. Ez azoké a papoké legyen Cádok fiai közül, akik kitartottak szolgálatomban, és nem tévedtek meg, amint megtévedtek a leviták, amikor Izrael fiai tévelyegtek. Ez az ő részük legyen az ország legszentebb részéből, a leviták területe mellett. De a levitáké is legyen akkora, mint a papok része: területük legyen huszonötezer mérték hosszú és tízezer széles – a teljes hosszúság huszonötezer, a szélesség tízezer. Ebből ne adjanak el semmit sem, ne is cseréljék el, s az ország adományát nem ruházhatják át másra, mert az az Úrnak van szentelve. Az ötezer mérték, ami megmarad szélességben a huszonötezer mértékből, mint nem szent terület, a városé legyen, szolgáljon lakóhelyül és legelőül. Középen legyen a város. A méretei ezek legyenek: az északi oldalon négyezer-ötszáz mérték, a déli oldalon négyezer-ötszáz mérték, a keleti oldalon négyezer-ötszáz mérték, a nyugati oldalon négyezer-ötszáz mérték. A város legelője észak felé kétszázötven mérték, dél felé kétszázötven, kelet felé kétszázötven, nyugat felé kétszázötven legyen. Ami pedig fennmarad a szent terület hosszában, tízezer mérték keletre és tízezer nyugatra a szent terület hosszában, ennek termése a város munkásainak szolgáljon eledelül. A városban Izrael minden törzsében dolgozzanak. Az egész terület huszonötezerszer huszonötezer mértéknyi négyzet legyen. Ezt különítsék el a szent város tulajdonaként. Ami megmarad, a fejedelemé legyen, a szent terület és a város külső területe mindkét oldalán, a huszonötezer mértéknyi fenntartott terület hosszában, keletre a keleti határ felé, továbbá nyugatra a huszonötezer mérték hosszában a nyugati határ felé – a fejedelemé párhuzamosan a többi részekkel. Középen legyen a szent terület és a templom szentélye. A leviták tulajdonától és a város tulajdonától, ami a fejedelem birtoka közepén van, a Júda határai és Benjamin határai közötti terület a fejedelemé legyen. A többi törzs számára a keleti oldaltól a nyugati oldalig: Benjaminé egy rész. Benjamin határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig: Simeoné egy rész. Simeon határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig: Isszacháré egy rész. Isszachár határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig: Zebuluné egy rész. Zebulun határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig: Gádé egy rész. Gád határa mellett a déli oldalon dél felé a határ haladjon Tamártól a kádesi Meriba vizéig, a folyóig, amely a Nagy Tengerbe ömlik. Ez az a föld, amelyet föl kell osztanotok Izrael törzsei között, ez lesz az osztályrészük – mondja az Úr, az Isten.Jeruzsálem kapui.
Ezek legyenek a város kijáratai: az északi oldalon négyezer-ötszáz mérték. A város kapui Izrael törzseinek nevét viseljék. A három északi kapu: egy Ruben kapuja, egy Júda kapuja, egy Lévi kapuja. A keleti oldalon négyezer-ötszáz mérték és három kapu: Egy József kapuja, egy Benjamin kapuja, egy Dán kapuja. A déli oldalon négyezer-ötszáz mérték és három kapu: egy Simeon kapuja, egy Isszachár kapuja, egy Zebulun kapuja. A nyugati oldalon négyezer-ötszáz mérték és három kapu: egy Gád kapuja, egy Áser kapuja, egy Naftali kapuja.BEVEZETÉS DÁNIEL KÖNYVÉHEZ
A teljes kerület tizennyolcezer mérték. A város neve ezentúl ez lesz: „Az Úr ott van.”
Akinek nincsen esze, az a balgaságnak örül, az okos ember egyenes úton jár.
Megbuknak a tervek, ha nem vitatják meg őket, sok tanácsadóval létrejön a dolog.
Öröm az embernek, ha meg tud felelni, az idejében kiejtett szó milyen sokat érhet!
Az értelmes ember útja fölfelé visz, hogy az alvilágot ott lent elkerülje.