A próféta panasza –
7 Rászedtél, Uram,
és hagytam, hogy rászedj!
Erősebb voltál nálam, és győztél!
Nevetség tárgya lettem egész nap,
mindenki gúnyolódik rajtam.
Mert ahányszor csak beszélek, kiáltoznom kell,
erőszakot és elnyomást kiáltanom;
mert az Úr igéje gyalázatomra lett,
és csúfságomra egész nap.
Azt mondtam: »Nem törődöm vele,
és nem beszélek többé az ő nevében.«
De olyan lett szívemben, mint égő tűz,
bezárva csontjaimba;
és hiába erőlködtem, hogy magamban tartsam,
nem győzöm.
Mert hallottam sokak rágalmát,
rettenetet mindenfelől:
»Jelentsétek! Jelentsük fel őt!«
Akik barátságban voltak velem,
mind bukásomat lesik:
»Hátha rá lehet szedni, legyőzhetjük,
és bosszút állhatunk rajta!«
De az Úr velem van, mint hatalmas hős,
ezért üldözőim elbuknak, és nem győznek;
nagyon megszégyenülnek, mert nem járnak sikerrel,
örök gyalázatuk nem megy feledésbe.
Seregek Ura, aki megvizsgálod az igazat,
aki látod a veséket és a szívet,
hadd lássam bosszúdat rajtuk,
mert eléd tártam ügyemet!
Énekeljetek az Úrnak,
dicsérjétek az Urat,
mert megmentette a szegény lelkét
a gonosztevők kezéből!
Átkozott az a nap,
amelyen születtem!
Az a nap, amelyen szült engem anyám,
ne legyen áldott!
Átkozott az a férfi,
aki az örömhírt vitte apámnak:
»Fiúgyermeked született«,
és nagy örömet szerzett neki!
Legyen olyan az a férfi, mint a városok,
amelyeket feldúlt az Úr, és nem bánta meg;
halljon jajkiáltást reggel,
és harci riadót délidőben!
Mert nem ölt meg engem az anyaméhben,
hogy anyám lett volna a sírom,
és méhe örökre terhes volna!
Miért jöttem ki az anyaméhből?
Hogy nyomorúságot és bánatot lássak,
és szégyenben múljanak el napjaim?
Ennek a népnek pedig mondd meg: Így szól az Úr: Íme, én elétek adom az élet útját és a halál útját. Aki ebben a városban marad, az meg fog halni a kard, az éhínség és a dögvész által; aki azonban kimegy, és átpártol a titeket ostromló káldeaiakhoz, az élni fog, és zsákmányul kapja az életét. Mert ez ellen a város ellen fordítom arcomat, a vesztére és nem a javára – mondja az Úr. – Babilon királyának kezébe kerül, és az felégeti tűzzel.
Szózat a királyi házhoz 11Júda királyi házának pedig ezt mondd:
Halljátok az Úr igéjét,
Dávid háza! Így szól az Úr:
Ítélkezzetek reggelenként törvényesen,
és mentsétek meg a kiraboltat az elnyomó kezéből,
nehogy kitörjön haragom, mint a tűz,
és égjen, mert nincs, aki eloltsa,
tetteitek gonoszsága miatt!
Íme, én ellened vagyok, völgy lakója,
síkság kősziklája – mondja az Úr –,
akik így szóltok: ‘Ki száll le ellenünk,
és ki jön be hajlékainkba?’
Meglátogatlak titeket
tetteitek gyümölcse szerint
– mondja az Úr. –
Tüzet gyújtok erdejében,
mely megemészt mindent körülötte.«
Jegyzetek
20,1 A templom felügyelője megbotoztatja azt a Jeremiást, akit maga Isten rendelt „felügyelővé” nemzetek és országok fölé (1,10).
20,5 Jeremiás itt ejti ki első ízben Babilon nevét.
20,7 A próféta Istent teszi felelőssé bajaiért, majd megátkozza saját magát (vö. Jób 3,1-12).
21,1 A két Fássúr (vö. 20,1) nem azonos.
21,1 Cidkija Egyiptom segítségében bízva fellázad Babilon ellen (2Kir 24,18-25,7). Amikor a megtorló babiloni sereg betör, elküld Jeremiáshoz, ám a próféta válasza kemény: Senki se reménykedjen Jeruzsálem csodás megmenekülésében (ahogyan Kr. e. 701-ben történt). Isten most a saját népe ellen fog harcolni.
21,11 A királyságról és a királyokról szóló mondások gyűjteménye
21,11 A király köteles fenntartani az országban az igazságosságot. Ha nem képes rá, Isten elveszi cédrusfa-palotáját („a város erdejét”).
DÁNIEL JÖVENDÖLÉSE
DÁNIEL ÉS TÁRSAI A BABILONI UDVARBAN: 1,1-21
1 1Joakimnak, Júda királyának harmadik esztendejében Nebukadnezár, Babilon királya, felvonult Jeruzsálem ellen és ostrom alá vette. Az Úr a kezébe adta Joakimot, Júda királyát, és az Isten háza edényeinek egy részét, s ő elvitte ezeket Sinneár földjére, istenének házába, és bevitte az edényeket istenének kincstárába.Azután meghagyta a király Asfenáznak, az udvari tisztek főnökének, hogy vigyen be Izrael fiai közül olyan királyi és fejedelmi származású ifjakat, akikben semmi fogyatkozás nincsen, akik szép külsejűek és minden bölcsességben jártasak, tudással bírnak és ismeretekkel rendelkeznek, egyszóval alkalmasak arra, hogy a királyi palotában szolgálatot teljesítsenek, és tanítsa meg őket a káldeaiak írására és nyelvére. A király ellátást is utalt ki nekik minden egyes napra a saját ételeiből és ugyanabból a borból, amelyet ő maga ivott, hogy miután három esztendeig így nevelkedtek, a király színe előtt szolgálatot teljesítsenek. Ezek között voltak Júda fiai közül Dániel, Ananja, Misaél és Azarja is, 7akiknek az udvari tisztek főnöke más nevet adott: Dánielt Baltazárnak, Ananját Sidráknak, Misaélt Misáknak, és Azarját Abdenágónak nevezte el.
Dániel azonban elhatározta szívében, hogy nem szennyezi be magát a király ételeivel és azzal a borral, amelyet az ivott; arra kérte tehát az udvari tisztek főnökét, hogy ne kelljen magát beszennyeznie. Isten kegyelmet és irgalmat ébresztett Dániel iránt az udvari tisztek főnökében, ám az udvari tisztek főnöke ezt mondta Dánielnek: »Félek uramtól, a királytól, aki számotokra az ételt és az italt megszabta; ha azt látja, hogy arcotok soványabb a többi, veletek egykorú ifjúénál, veszedelembe sodorjátok fejemet a királynál.« Azt mondta erre Dániel a felügyelőnek, akit az udvari tisztek főnöke Dániel, Ananja, Misaél és Azarja fölé rendelt: »Tégy, kérlek, tíz napig próbát velünk, szolgáiddal, és adjanak nekünk enni növényi ételt, inni pedig vizet. Aztán nézd meg majd a mi arcunkat és azoknak az ifjaknak az arcát, akik a király ételét eszik, és tégy szolgáiddal tapasztalatod szerint.«
Az hallgatott is erre a beszédre, és próbára tette őket tíz napig. Tíz nap múlva az ő külsejük szebbnek és teltebbnek látszott, mint mindazoké az ifjaké, akik a király ételét ették. Ettől fogva a felügyelő beszüntette a nekik szánt eledelt és boritalt, és növényi ételt adott nekik.
Ezeknek az ifjaknak Isten tudományt és jártasságot adott minden könyvben és bölcsességben, Dánielnek pedig minden látomás és álom megértését is. 18Mikor pedig elmúlt az az idő, amely után a király parancsa szerint be kellett őket vinni, az udvari tisztek főnöke bevezette őket Nebukadnezár színe elé. Amikor a király beszédbe elegyedett velük, úgy találta, hogy az összes között nincs senki olyan, mint Dániel, Ananja, Misaél és Azarja. Ők aztán a király szolgálatába álltak. Minden olyan dologban, amely bölcsességet és értelmességet kívánt, és amelyet tőlük kérdezett, a király tízszerte különbeknek találta őket, mint egész országa valamennyi jósát és varázslóját. Így volt ott Dániel Círusz király első esztendejéig.
NEBUKADNEZÁR ÁLMA A VILÁGBIRODALMAKRÓL: 2,1-49
2 1Nebukadnezár uralkodásának második esztendejében Nebukadnezár álmot látott, és a lelke úgy megrémült, hogy az álmát is elfelejtette. Erre meghagyta a király, hogy hívják össze a jósokat és a varázslókat, a bűbájosokat és a káldeaiakat, hogy mondják meg álmát a királynak. Mikor megérkeztek és a király elé álltak, azt mondta nekik a király: »Álmot láttam, de a lelkem úgy megrémült, hogy nem tudom, mit láttam.« 4A káldeaiak így feleltek a királynak arámi nyelven: »Király, örökké élj! Mondd el szolgáidnak az álmot, és mi majd megmondjuk a jelentését.« Azt felelte a király a káldeaiaknak: »Szavam elhangzott! Ha meg nem mondjátok nekem az álmot és jelentését, elvesztek, a házaitokat pedig elkobozom. Ha azonban megmondjátok az álmot és jelentését, jutalmat, ajándékot és nagy tisztességet kaptok tőlem. Adjátok tehát tudtomra az álmot és a megfejtését.« Azok feleletül másodszor is így szóltak: »Mondja el szolgáinak az álmot a király, és mi majd megmondjuk a jelentését.« Felelt erre a király és így szólt: »Biztosan tudom, hogy csak időt akartok nyerni, mivel tudjátok, hogy szavam elhangzott. Ha tehát nem mondjátok meg nekem az álmot, ítélet vár rátok, mivel hamis és csalárd magyarázatot akartok koholni, hogy engem szóval tartsatok, míg elmúlik az idő. Mondjátok meg tehát nekem az álmot, és akkor tudom, hogy a jelentését is helyesen meg tudjátok mondani.« Feleltek erre a káldeaiak és mondták a király előtt: »Nincs ember a földön, aki szavadat, ó király, teljesíthetné; de a királyok közül sem kérdez senki sem, legyen bár még oly nagy és hatalmas is, ehhez hasonlót semmiféle jóstól, varázslótól és káldeaitól. Mert a dolog, amelyet te kérdezel, király, nehéz, és nincs senki sem, aki megmondhatná azt a király színe előtt – az isteneken kívül, de azok nem forgolódnak az emberek között.« Ennek hallatára dühösen és nagy haraggal megparancsolta a király, hogy vesszenek Babilon összes bölcsei.Mikor aztán kihirdették az ítéletet, hogy meg kell ölni a bölcseket, Dánielt és társait is keresték, hogy elvesszenek.
Ekkor Dániel kérdést intézett Áriokhoz, a királyi testőrség parancsnokához, aki elindult, hogy megölje Babilon bölcseit, a rendelkezés és az ítélet szerint. Megkérdezte attól, aki a királytól ezt a hatalmat nyerte, hogy miért jött a királytól ilyen kegyetlen parancsolat? Mikor aztán Áriok tudtára adta a dolgot Dánielnek, Dániel bement és kérte a királyt, adjon neki időt, hogy a megfejtést tudtára adja a királynak. Aztán hazament, és társainak, Ananjának, Misaélnek és Azarjának elmondta a dolgot, hogy az ég Istenének színétől irgalmat kérjenek e titok ügyében, és el ne vesszenek Dániel és társai Babilon többi bölcseivel. Ekkor Dániel éjjeli látomásban megnyerte a titok kinyilatkoztatását. Erre Dániel áldotta az ég Istenét, és így szólt:
»Áldott legyen az Úr neve örökkön örökké,
mert övé a bölcsesség és a hatalom!
ő dönt meg és alkot országokat,
ő ad bölcsességet a bölcseknek,
és tudást a tudomány értelmeseinek.
tudja azt, ami a sötétben történik,
s a világosság nála van.
Neked adok hálát, atyáink Istene,
és téged dicsérlek én,
mert bölcsességet és erőt adtál nekem,
és megmutattad most nekem, amit kértünk tőled,
s a király ügyét kinyilatkoztattad nekünk.«
Te, ó király, gondolkodni kezdtél nyugvóhelyeden, mi fog történni a jövőben; és Az, aki a titkokat feltárja, megmutatta neked a jövendőt. Én pedig megnyertem e titok kinyilatkoztatását, nem azért, mert a bölcsesség nagyobb bennem, mint bármely más élőlényben, hanem azért, hogy megfejtése ismeretes legyen a király előtt, és megértsd elméd gondolatait.
Te király, íme, valami nagy szoborfélét láttál; ez a nagy és magas szobor előtted állt, és ránézni is rettenetes volt. Ennek a szobornak a feje igen finom aranyból volt, a melle és karja ezüstből, a hasa és ágyéka rézből; a lábszára vasból, a lába pedig részint vasból, részint agyagból. Így láttad, míg le nem szakadt a hegyről egy kő, anélkül, hogy kéz érintette volna; ez nekivágódott a szobor vas- és agyaglábának és darabokra zúzta. Ekkor egyszerre összetört a vas, az agyag, a réz, az ezüst és az arany, és olyanná lett, mint a nyári szérű pora, amelyet elragad a szél, úgyhogy a helye sem található; a kő pedig, amely összetörte a szobrot, nagy heggyé lett, és betöltötte az egész földet.
36Ez az álom. A magyarázatát is megmondjuk neked, ó király! Te vagy a királyok királya; s az ég Istene országot, erőt, hatalmat és dicsőséget adott neked. Mindent, ahol emberek fiai és mezei vadak és égi madarak laknak, a te kezedbe adott, és mindent a te hatalmad alá vetett; te vagy tehát az arany fő. Utánad más birodalom támad, kisebb, mint a tied, ezüstből való; azután egy másik, harmadik birodalom, amely rézből való lesz, és ez az egész földön fog uralkodni. A negyedik birodalom olyan lesz, mint a vas; miként a vas mindent összetör és összezúz, úgy fogja ez összetörni és összezúzni amazokat mind. Mivel pedig azt láttad, hogy lába és lábujjai részint fazekas-agyagból, részint pedig vasból vannak: az a birodalom meg fog oszlani, de azért vas lesz az alapja, úgy, amint láttad, hogy vas volt keverve az agyag sarába. Mivel lábujjai részint vasból, részint meg agyagból voltak: az a birodalom részben szilárd és részben törékeny lesz. Mivel pedig azt láttad, hogy vas és agyagos sár volt összekeverve: részei az emberi mag által össze fognak ugyan vegyülni, de össze nem forrnak, mint ahogy a vas nem vegyülhet össze az agyaggal. Ezeknek a birodalmaknak az idejében az ég Istene egy más birodalmat támaszt, amely soha meg nem szűnik; annak uralma más népre soha át nem száll: ez összetöri és tönkreteszi mindazokat a birodalmakat, maga azonban fennmarad örökké, úgy, amint láttad, hogy a hegyről emberi kéz közreműködése nélkül leszakadt egy kő, és összetörte az agyagot, a vasat, a rezet, az ezüstöt és az aranyat. A nagy Isten megmutatta a királynak azt, ami egykor történni fog; s az álom igaz, és megfejtése biztos.«
Ekkor Nebukadnezár király arcra borult és meghajtotta magát Dániel előtt, és megparancsolta, hogy mutassanak be neki áldozatokat és tömjént. Majd így szólt a király Dánielhez: »Valóban a ti Istenetek az istenek Istene, a királyok Ura, a titkok kinyilatkoztatója, mert te meg tudtad fejteni ezt a titkot.« Aztán felmagasztalta a király Dánielt, sok és nagy ajándékot adott neki, és Babilon valamennyi tartományának fejedelmévé és Babilon valamennyi bölcsének főfelügyelőjévé tette. Dániel azonban azt kérte a királytól, hogy Babilon tartományának ügyeivel Sidrákot, Misákot és Abdenágót bízza meg, Dániel maga pedig a király udvarában maradt.
Jegyzetek
1,1 A történetet a szerző Kr. e. 606-ra teszi (Joakim 3. esztendeje), jóllehet az első elhurcolás Kr. e. 597-ben volt, s ekkor nem Joakimot (Kr. e. 609-598), hanem Jojachint vitték fogságba. Sinneár Babilon egyik elnevezése.
1,7 Az ifjú hivatalnokjelöltek babiloni neveket kapnak.
1,18 Babilonban, Perzsiában és Görögországban lenézték a zsidó kultúrát. A három ifjú bizonyítja, hogy a zsidók bölcsességben is meghaladják a pogányokat.
2,1 Eredetileg önálló történet (vö. az eltérő dátumot).
2,4 „Arámul”: széljegyzet, amely később bekerült a könyv szövegébe. Dániel könyve innen a 7,28-ig arám nyelven van írva.
2,36 Az első birodalom Babilon, a negyedik a Nagy Sándor halála után felosztott görög birodalom, melyben a könyv szerzője is él. Ezután már nem támad több emberi birodalom, hanem Isten állítja fel a maga országát.
Lebontja az Úr a kevélyek házát,
és megerősíti az özvegy mezsgyéjét.
Utálja az Úr a gonosz terveket,
a tiszta beszéd azonban kedves előtte.
Aki igaztalan haszonra törekszik, tönkreteszi házát,
de aki megveti az ajándékot, életet talál.
Könyörület és hűség eltörli a vétket,
s az Úr félelme által bárki elkerüli a gonoszságot.
28 Az igaz szíve megfontolja a feleletet,
a gonoszok szája pedig ontja a gazságot.
Jegyzetek
15,28 A nyelven való uralkodás a bölcsességi irodalom egyik központi témája.