Ezért így szól az Úr:
»Kérdezzétek csak meg a nemzeteket:
ki hallott ilyeneket?
Nagyon rettenetes dolgot művelt
Izrael szűze.
Vajon eltűnik-e a mező sziklájáról
a Libanon hava?
Vagy kiapadnak-e a feltörő vizek,
hideg vízfolyások?
Mégis elfelejtett engem az én népem,
a semminek tömjéneznek;
elbuktatták őket útjaikon,
az ősi ösvényeken,
hogy csapásokon járjanak,
egyenetlen úton;
hogy borzadállyá tegyék földjüket,
örökös gúny tárgyává;
aki csak keresztülmegy rajta, megborzad,
és a fejét csóválja.
Mint a keleti szél, szétszórom őket
az ellenség előtt;
hátamat és nem arcomat mutatom nekik
balsorsuk napján.«
Figyelj rám, Uram,
és halld meg ellenfeleim hangját!
Vajon rosszal szokás-e fizetni a jóért,
hogy vermet ástak lelkemnek?
Emlékezz rá, hogy színed előtt álltam,
hogy javukra szóljak,
hogy elfordítsam haragodat róluk!
Ezért juttasd fiaikat éhínségre,
és add őket a kard hatalmába!
Asszonyaik legyenek gyermektelenek és özvegyek,
férfiaikat halál gyilkolja,
ifjaikat kard sújtsa a harcban!
Hangozzék jajkiáltás házaikból,
amikor hirtelen rablócsapatot hozol rájuk!
Mert vermet ástak, hogy elfogjanak engem,
és csapdákat rejtettek el lábam elé.
De te, Uram, ismered
minden ellenem szőtt halálos tervüket.
Ne bocsásd meg bűnüket,
és vétküket ne töröld el színed elől!
Legyenek bukottak színed előtt,
haragod idején bánj el velük!
Azután törd össze a korsót azoknak a férfiaknak szeme láttára, akik veled mentek, és mondd nekik: Így szól a Seregek Ura: Úgy fogom összetörni ezt a népet és ezt a várost, ahogy összetörik a fazekas edényét, úgyhogy többé már nem lehet éppé tenni. A Tófetben fognak temetni, mert nem lesz más hely a temetésre. Így cselekszem ezzel a hellyel – mondja az Úr –, és a lakóival, hogy olyanná tegyem ezt a várost, mint a Tófet. 13És olyanok lesznek Jeruzsálem házai és Júda királyainak házai, mint a Tófet helye: tisztátalanok; mindazok a házak, melyeknek tetején tömjénáldozatot mutattak be az ég egész seregének, és italáldozatot öntöttek más isteneknek.«
Amikor megjött Jeremiás a Tófetből, ahová elküldte őt az Úr prófétálni, megállt az Úr házának udvarán, és ezt mondta az egész népnek: »Így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Íme, én elhozom erre a városra és valamennyi hozzá tartozó városra mindazt a bajt, amit kimondtam róla, mert megkeményítették nyakukat, úgyhogy nem hallgattak igéimre.«
Jegyzetek
18,1 Ahogyan a fazekas változtatja az edényeit, éppígy változtatja Isten a tervét egy-egy néppel, aszerint, hogy megtér, vagy pedig gonoszságot művel.
18,18 A próféta imája az átokzsoltárokhoz hasonló (vö. Zsolt 109).
19,13 Az „ég seregei” csillag-istenségek, akiket a háztetőkről imádtak.
Az ország felosztása 13Így szól az Úr Isten: Ez lesz a határ, amelyen belül a tietek lesz az ország Izrael tizenkét törzse szerint – mert Józsefre kettős sors esik. Vegyétek birtokba mindnyájan egyformán, az egyik úgy, mint a másik, mert miatta emeltem esküre kezemet, hogy atyáitoknak adom, és hogy ez az ország a ti birtokotok lesz. Az ország határa pedig ez lesz: északon a nagy tengertől a Hetálonba vezető út, míg az ember Szedádába nem jut, Emát, Beróta, Szabárim, amely Damaszkusz határa és Emát területe közt fekszik, Középső-Hácar, amely Hárán határa mellett van. Legyen a tengertől Hácar-Enánig húzódó határ Damaszkusz határa, és ami ettől északra, észak felé fekszik, az Emát határa; ez az északi oldal. A keleti oldal ez: Hárán, Damaszkusz és Gileád között, valamint Izrael országa között a Jordán a határvonal a keleti tengerig. Így mérjétek ki a keleti oldalt. A déli oldal déli irányban ez legyen: Támártól a kádesi Perelés vizéig és a Folyó a nagy tengerig; ez a déli oldal, a Délvidék irányában. A nyugati oldal pedig a nagy tenger, a határtól egészen addig a helyig, amely éppen szemben van az emáti bejáróval; ez a nyugati oldal. 21Ezt a földet osszátok fel magatok között Izrael törzsei szerint; vegyétek birtokba a magatok és azon jövevények számára, akik hozzátok csatlakoznak, akik fiakat nemzenek köztetek; legyenek ezek olyanok előttetek, mint akik otthon vannak Izrael fiai között, veletek osztozzanak meg a birtokon Izrael törzsei körében. Bármely törzsben tartózkodik pedig a jövevény, ott adjatok neki birtokot – mondja az Úr Isten.
48 1A törzsek neve a következő: Az északi határtól a hetáloni út hosszában, amerre az ember Emátba megy, Hácar-Enánig, Damaszkusz határánál, északon az emáti út mentén: Dáné egy rész; éspedig mind a keleti, mind a nyugati oldal az övé legyen. Dán határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig Áseré egy rész. Áser határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig Naftalié egy rész. Naftali határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig Manasszéé egy rész. Manassze határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig Efraimé egy rész. Efraim határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig Rúbené egy rész. Rúben határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig Júdáé egy rész. Júda határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig legyen az adomány, amelyet el kell különítenetek; szélessége és hosszúsága huszonötezer mérték, mint minden más részé a keleti oldaltól a nyugati oldalig; ennek közepén legyen a szentély.
Az adomány, amelyet az Úr számára el kell különítenetek, huszonötezer mérték hosszú és tízezer mérték széles legyen. A papok szent adománya legyen a következő: a hossza északon huszonötezer mérték, a szélessége nyugaton tízezer mérték, a szélessége keleten is tízezer mérték és délen a hossza huszonötezer mérték legyen; a közepén legyen az Úr szentélye. A szent rész azoké a papoké legyen Szádok fiai közül, akik hűek maradtak szolgálatomhoz és nem tévedtek meg, mint ahogy megtévedtek a leviták is, amikor Izrael fiai megtévedtek. Ez legyen az ő adományuk az ország adományából mint a legszentebb rész, a leviták területe mellett. De éppúgy a levitáknak is jusson a papok területe mellett huszonötezer mérték hosszú és tízezer mérték széles terület. Mindegyiknek a hossza huszonötezer és mindegyiknek a szélessége tízezer mérték legyen. Ebből el ne adjanak semmit, el ne cseréljék, és ne adják másnak birtokába az ország adományát, mert ez az Úrnak van szentelve.
Az ötezer mérték pedig, amely szélességben még fennmarad a huszonötezer mértékből, mint nem szent terület, a városé legyen lakóhely és külterület gyanánt. Közepén legyen a város. Ennek ezek legyenek a méretei: az északi oldalon négyezer-ötszáz, a déli oldalon négyezer-ötszáz, a keleti oldalon négyezer-ötszáz és a nyugati oldalon négyezer-ötszáz mérték legyen. A város külterülete pedig legyen észak felé kétszázötven, dél felé kétszázötven, kelet felé kétszázötven és nyugat felé kétszázötven mérték. Ami pedig még fennmarad hosszában a szent adomány mellett, tízezer mérték kelet felé és tízezer mérték nyugat felé, olyan legyen, mint a szent adomány; termése élelmül szolgáljon azoknak, akik a városban munkát végeznek. Ami pedig azokat illeti, akik a városban munkát végeznek: Izrael minden törzséből bárki dolgozhat. Az egész adomány huszonötezerszer huszonötezer mértéknyi négyszög; ezt különítsétek el, mint szent adományt és a város birtokát. Ami pedig még fennmarad, a fejedelemé legyen, a szent adománynak és a város birtokának mindkét részén, a huszonötezer mértéknyi adomány mellett a keleti határig; és nyugat felé a huszonötezer mérték mellett a tenger alkotta határig terjedő terület szintén a fejedelem osztályrésze legyen; a szent adomány a templom szentélyével együtt annak közepén legyen. Az a terület, amely a leviták birtokától és a város birtokától kezdve a fejedelem részei közt fekszik Júda határa és Benjamin határa között, a fejedelem birtoka legyen.
Ami pedig a többi törzseket illeti: a keleti oldaltól a nyugati oldalig Benjaminé egy rész. Benjamin határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig Simeoné egy rész. Simeon határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig Isszakáré egy rész. Isszakár határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig Zebuloné egy rész. Zebulon határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig Gádé egy rész. Gád határa mellett a déli oldalon a Délvidék felé a határ haladjon Támártól a kádesi Perelés vizéig; ez az örökrész a nagy tenger felé. Ez az az ország, amelyet ki kell sorsolnotok Izrael törzsei között, és ez az ő osztályrészük – mondja az Úr Isten. – A szent város A város kijáratai pedig ezek legyenek: az északi oldalon mérj ki négyezerötszáz mértéket. A város kapui Izrael törzseinek nevét viseljék. Az északi három kapu közül: egy Rúben kapuja, egy Júda kapuja, egy Lévi kapuja legyen. A keleti oldalon négyezer-ötszáz mérték legyen, és a három kapu közül: egy József kapuja, egy Benjamin kapuja, egy pedig Dán kapuja legyen. A déli oldalon szintén mérj ki négyezer-ötszáz mértéket, és a három kapu közül: egy Simeon kapuja, egy Isszakár kapuja, egy Zebulon kapuja legyen. A nyugati oldalon négyezer-ötszáz mérték legyen, és a három kapu közül: egy Gád kapuja, egy Áser kapuja, egy pedig Naftali kapuja legyen. 35körös-körül a mérete tizennyolcezer mérték legyen. S a város neve attól a naptól fogva ez lesz: ‘Az Úr van ott’.«
Jegyzetek
47,1 Vö. Jn 7,37-39; 19,34; Jel 22,1. Isten kegyelme folyamként árad szét az egész világra, és paradicsomkertté változtatja azt.
47,11 A végidőben is szükség lesz sóra, ezért néhol megmarad.
47,13 Az ország területe egyenlő részekre lesz felosztva a törzsek között. Feltűnő, hogy a Jordántól keletre eső területek hiányoznak.
47,21 A körülmetélkedett idegenek is teljes jogú polgárnak számítanak.
48,1 A törzsek területei téglalap alakúak. A történelmi határoktól ez a leírás teljesen különbözik.
48,35 Az új szent város neve a lényegét jelöli: „Itt van az Úr”.
A sületlenség kész öröm a balgának,
az okos férfi pedig jól irányítja lépéseit.
Tanácskozás nélkül a tervek meghiúsulnak,
de ahol sok a tanácsadó, ott valóra válnak.
Öröme telik az embernek a szája válaszában,
s a kellő időben kimondott szó – de jó!
Felfelé visz az okos ember életútja,
hogy elkerülje az alvilágot odalenn!