1511 Reggel a főpapok a vénekkel, írástudókkal és az egész főtanáccsal együtt meghozták a határozatot. Jézust pedig megkötözve elvitték és átadták Pilátusnak. 22 Pilátus megkérdezte: „Te vagy-e a zsidók királya?” „Magad mondod” – válaszolta. 33 A főpapok sok vádat hoztak fel ellene. 44 Pilátus újra megkérdezte: „Nem felelsz semmit sem? Nézd, mi mindennel vádolnak!” 55 Jézus azonban nem válaszolt semmit. Ez meglepte Pilátust. 66 Az ünnep alkalmával szabadon szokott engedni egy rabot, azt, akit kértek tőle. 77 Volt a börtönben egy Barabás nevű rab, akit a lázadókkal együtt tartóztattak le. Ezek egy zendülés alkalmával gyilkosságot követtek el. 88 Amikor a tömeg felvonult, kérte a szokásos kegyet. 99 Pilátus megkérdezte: „Akarjátok, hogy szabadon engedjem nektek a zsidók királyát?” 1010 Mert tudta, hogy a főpapok csak irigységből adták kezére. 1111 Ám a főpapok felizgatták a tömeget, hogy inkább Barabás szabadon bocsátását kérje. 1212 Pilátus ismét megkérdezte: „Mit csináljak hát azzal az emberrel, akit ti a zsidók királyának mondtok?” 1313 Azok újra ezt kiáltozták: „Keresztre vele!” 1414 Pilátus folytatta: „Mi rosszat tett?” Azok annál hangosabban kiáltották: „Keresztre vele!” 1515 Erre Pilátus, aki eleget akart tenni a tömeg kérésének, szabadon bocsátotta nekik Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta, hogy feszítsék keresztre.
Jézus kigúnyolása.
1616 A katonák bekísérték a palota belsejébe, a pretoriumba, és egybehívták az egész helyőrséget. 1717 Bíborba öltöztették, tövisből font koszorút tettek a fejére, 1818 és így köszöntötték: „Üdvözlégy, zsidók királya!” 1919 A fejét náddal verték, leköpdösték és gúnyból térdet hajtva hódoltak előtte.
A keresztre feszítés.
2020 Azután, hogy így kigúnyolták, levették róla a bíbort és a saját ruháját adták rá. Ezután kivezették, hogy keresztre feszítsék. 2121 Az egyik arra menő embert, a cirenei Simont, Alexander és Rufusz apját, aki éppen a mezőről jött, kényszerítették, hogy vigye a keresztjét. 2222 Így vezették ki egy Golgota nevű helyre, ami a Koponya-helyet jelenti. 2323 Mirhával kevert bort adtak neki inni, de nem fogadta el. 2424 Keresztre feszítették, majd megosztoztak ruháján, sorsot vetve, hogy kinek mi jusson. 2525 Három óra volt, amikor keresztre feszítették. 2626 Az elítélésének okát jelző táblára ezt írták: A zsidók királya. 2727 Vele együtt két gonosztevőt is fölfeszítettek, az egyiket jobb, a másikat bal felől. 2828 Így beteljesedett az Írás: „A gonoszok közé sorolták.” 2929 Az arra menők káromolták, csóválták a fejüket s mondogatták: „Te, aki lerombolod a templomot, és három nap alatt felépíted, 3030 mentsd meg magadat, szállj le a keresztről!” 3131 A főpapok és az írástudók szintén gúnyolódtak, egymás között ezt mondva: „Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. 3232 A Krisztus, Izrael királya, szálljon le most a keresztről a szemünk láttára, s akkor hiszünk!” Gyalázták azok is, akiket vele együtt fölfeszítettek. 3333 Hat óra tájban az egész földre sötétség borult, egészen kilenc óráig. 3434 Kilenc órakor Jézus hangosan felkiáltott: „Eloi, Eloi, lamma szabaktáni?” Ez annyit jelent: „Istenem, Istenem, miért hagytál el?” 3535 Az ott állók közül néhányan hallották, és megjegyezték: „Lám, Illést hívja.” 3636 Valaki odafutott, s ecetbe mártott szivacsot nádszálra tűzve inni adott neki. „Hadd lássuk – mondta –, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa!” 3737 Jézus hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét. 3838 A templom függönye ekkor kettéhasadt felülről egészen az aljáig. 3939 Amikor a százados, aki ott állt, látta, hogyan lehelte ki lelkét, kijelentette: „Ez az ember valóban az Isten Fia volt.” 4040 Asszonyok is álltak ott, és messziről nézték, mi történik. Köztük volt Mária Magdolna, Mária, az ifjabb Jakab és József anyja és Szalome. 4141 Ezek már Galileában is vele tartottak és a szolgálatára voltak. Rajtuk kívül még többen is jelen voltak, akik vele együtt mentek fel Jeruzsálembe.
Jézus temetése.
4242 Amikor esteledett – előkészület napja, azaz szombat előtt való nap volt –, 4343 jött egy előkelő tanácsos, az Arimateából való József, aki maga is várta az Isten országát. Bátran bement Pilátushoz, és elkérte Jézus holttestét. 4444 Pilátus csodálkozott, hogy már meghalt. Magához hívatta a századost, s megkérdezte, valóban meghalt-e. 4545 Miután a századostól megbizonyosodott róla, Józsefnek ajándékozta a holttestet. 4646 Az pedig gyolcsot vásárolt, majd levette Jézust a keresztről, begöngyölte a gyolcsba és sziklába vájt sírboltba helyezte, s a sír bejárata elé követ hengerített. 4747 Mária Magdolna és Mária, József anyja pedig látták, hogy hová temette.
Jézus feltámadása.
1611 Amikor elmúlt a szombat, Mária Magdolna, Mária, Jakab anyja, és Szalome illatszereket vásároltak, s elmentek, hogy bebalzsamozzák. 22 A hét első napján kora reggel, napkeltekor kimentek a sírhoz. 33 Egymás közt így beszélgettek: „Ki fogja elhengeríteni a követ a sír bejárata elől?” 44 De amikor odanéztek, látták, hogy a kő el van hengerítve, jóllehet igen nagy volt. 55 Amint bementek a sírba, jobbról egy fehér ruhába öltözött ifjút láttak, amint ott ült. Megrémültek. 66 De az megszólította őket: „Ne féljetek! Ti a keresztre feszített názáreti Jézust keresitek. Feltámadt, nincs itt! Nézzétek, itt a hely ahová tették! 77 De siessetek, mondjátok meg tanítványainak és Péternek: Előttetek megy Galileába, ott majd látjátok, amint mondta nektek.” 88 Erre kijöttek a sírból és elfutottak, mert félelem és szorongás vett rajtuk erőt. Félelmükben senkinek sem szóltak semmiről.
Jézus megjelenései.
99 Miután a hét első napjának reggelén feltámadt, először Mária Magdolnának jelent meg, akiből a hét ördögöt kiűzte. 1010 Ez elment és elvitte a hírt a gyászoló és szomorkodó tanítványoknak. 1111 Amikor meghallották, hogy él, és hogy (Mária Magdolna) látta, nem hitték el. 1212 Ezután idegen alakban jelent meg közülük kettőnek útközben, amikor vidékre mentek. 1313 Visszatérve ezek közölték a hírt a többiekkel is, de nekik sem hittek. 1414 Végül a tizenegynek jelent meg, amikor egyszer asztalnál ültek. Szemükre vetette hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik feltámadása után látták.
Az apostolok küldetése.
1515 Aztán így szólt hozzájuk: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. 1616 Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik. 1717 Akik hisznek, azokat ezek a jelek fogják kísérni: Nevemben ördögöt űznek, új nyelveken beszélnek, 1818 kígyókat vehetnek kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik, ha pedig betegekre teszik a kezüket, azok meggyógyulnak.”
A mennybemenetel.
1919 Az Úr Jézus, miután szólt hozzájuk, fölment a mennybe, elfoglalta helyét az Isten jobbján, 2020 ők meg elmentek, s mindenütt hirdették az evangéliumot. Az Úr velük volt munkájukban, és tanításukat csodákkal kísérte és igazolta.
2211 (A karvezetőnek a „Szarvasünő reggel…” dallamára – Dávid zsoltára.) 22 Istenem, Istenem, miért hagytál el, miért maradsz távol megmentésemtől, panaszos énekemtől? 33 Szólítalak nappal, Istenem, s nem hallod, szólítalak éjjel, s nem adsz feleletet. 44 Mégis te vagy a Szent, aki Izrael szentélyében lakik. 55 Atyáink benned reménykedtek, reméltek, s te megszabadítottad őket. 66 Hozzád kiáltottak és megmenekültek, benned bíztak és nem csalatkoztak. 77 De én csak féreg vagyok, nem ember, az emberek gúnytárgya s a népek megvetettje. 88 Mind, aki lát, gúnyt űz belőlem, elhúzza száját és csóválja fejét. 99 „Az Úrban bízott, hát mentse meg, segítsen rajta, ha szereti!” 1010 Te hoztál elő az anyaméhből, jóvoltodból gond nélkül pihenhettem, anyám ölén. 1111 A tiéd vagyok kezdettől fogva, anyám méhétől fogva te vagy az én Istenem. 1212 Ne maradj távol szükségemben, légy közel, mert sehol sincs segítség! 1313 Hatalmas tulkok vesznek körül, Básán bikái körülfognak. 1414 Szájuk kitátva, mint zsákmányra éhes ordító oroszláné. 1515 Olyan vagyok, mint a kiöntött víz. Csontjaimat szétszedték, szívem, mint a viasz, szétfolyt bensőmben. 1616 Torkom kiszáradt, mint a cserép, nyelvem ínyemhez tapadt. Kutyák falkája ólálkodik körülöttem, s gonosztevőknek serege zár körül. Kezemet és lábamat összekötözték, és a halál porába fektettek. 1818 Megszámlálhatom minden csontomat; ők néznek és bámulnak, 1919 elosztják maguk közt ruhámat, köntösömre pedig sorsot vetnek. 2020 Ne maradj hát távol, Uram, te vagy segítségem, siess mentésemre! 2121 Mentsd meg lelkemet a kardnak élétől, a kutyák karmából ragadd ki életemet! 2222 Szabadíts ki az oroszlán torkából, védj meg engem, szegényt, a tulkok szarvától! 2323 Nevedet hirdetni fogom testvéreim előtt, és a közösségben dicsőítlek téged. 2424 Ti, akik félitek az Urat, áldjátok, Jákob fiai, magasztaljátok! Félje őt Izrael minden törzse! 2525 Hiszen ő nem szégyellte, nem vetette meg a szegény nyomorát, nem rejtette el előle arcát, meghallgatta, amikor hozzá kiáltott. 2626 A tied dicséretem a nagy közösségben, azok előtt, akik félnek téged, beváltom fogadalmam. 2727 A szegények esznek és jóllaknak. Dicsőítsék az Urat mind, akik keresik: szívük élni fog mindörökké! 2828 A föld határai erről emlékeznek és az Úrhoz térnek mind. Leborul előtte a pogányok minden törzse, 2929 hiszen az Úré a királyság, ő uralkodik a népeken. 3030 Csak őelőtte borul le a földnek minden hatalmassága, előtte hajolnak meg mind, akik a porba visszatérnek, és lelkem neki fog élni. 3131 Nemzetségem neki fog szolgálni. Az Úrról beszélnek majd az eljövendő nemzedéknek, 3232 igazságosságát hirdetik a jövő népének: ő vitte ezt végbe.