511 Átértek a tó túlsó partjára, a gadaraiak vidékére. 22 Amint kiszállt a bárkából, a sírok felől egy tisztátalan lélektől megszállott ember jött szembe vele. 33 A sírboltokban lakott, és még lánccal sem tudták fogva tartani. 44 Már sokszor megbilincselték és láncra verték, de széttépte a láncokat, összetörte a bilincseket. Senkinek sem sikerült megfékeznie. 55 Éjjel-nappal állandóan sírboltokban és a hegyekben tanyázott, kiáltozott, és kövekkel ütötte-verte magát. 66 Amikor messziről meglátta Jézust, odafutott hozzá, a földre vetette magát előtte, és 77 hangosan kiabált: „Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságbeli Istennek Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj!” 88 Mert ráparancsolt: „Menj ki, tisztátalan lélek, ebből az emberből!” 99 Meg is kérdezte: „Mi a neved?” „Légiónak hívnak – válaszolta –, mert sokan vagyunk.” 1010 Egyúttal nagyon kérte, ne zavarja el őket erről a vidékről. 1111 Ott legelészett a hegyoldalon egy nagy sertéskonda. 1212 „Küldj a sertésekbe – kérték –, hadd szálljuk meg azokat.” 1313 Megengedte nekik. Erre a tisztátalan lelkek kimentek (az emberből), és megszállták a sertéseket. Erre a mintegy kétezer sertésből álló konda a meredekről a tóba rohant, s vízbe fulladt. 1414 A kanászok elfutottak, s elvitték a hírt a városba és a tanyákra. Az emberek jöttek, hogy megnézzék, mi történt. 1515 Jézushoz érve látták, hogy akit azelőtt egy légió tartott megszállva, most ott ül felöltözve, eszének birtokában. Erre megijedtek. 1616 A szemtanúk elbeszélték nekik, mi történt a megszállottal és a sertésekkel. 1717 Arra kérték, hagyja el határukat. 1818 Amikor beszállt a bárkába, az imént még megszállott kérte, hogy vele mehessen. 1919 Nem engedte meg neki. „Menj haza a tieidhez – mondta neki –, s beszéld el, milyen nagy dolgot tett veled az Úr, hogyan könyörült meg rajtad.” 2020 Az el is ment, és Dekapoliszban mindenütt híresztelte, hogy milyen nagy dolgot tett vele Jézus. Mindenki csodálkozott.
Jairus leánya és a vérfolyásos asszony.
2121 Amikor Jézus a bárkával ismét átért a túlsó partra, a tó partján nagy tömeg sereglett köré. 2222 Ekkor jött egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga elöljárója, s mihelyt meglátta, lába elé borult, 2323 és igen kérte: „Halálán van a lányom. Gyere el, tedd rá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen.” 2424 El is ment vele. Nagy tömeg kísérte, ott tolongtak körülötte. 2525 Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve vérfolyásban szenvedett, 2626 és sokat kiállt az orvosoktól, mindenét rájuk költötte, de semmi javulás nem mutatkozott, inkább romlott az állapota. 2727 Hallott Jézusról, azért átfurakodott a tömegen, és hátulról megérintette a ruháját. 2828 Így gondolkodott magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” 2929 Rögtön meg is szűnt a vérfolyása, érezte testében, hogy meggyógyult. 3030 Jézus nyomban észrevette, hogy erő ment ki belőle. A tömeghez fordult: „Ki érintette meg a ruhámat?” 3131 Tanítványai ezt válaszolták: „Látod, hogy tolong körülötted a tömeg, mégis kérdezed: Ki érintett meg?” 3232 De ő körülnézett, hogy lássa, ki volt az. 3333 Az asszony félve, remegve – mert hisz tudta, hogy mi történt vele – előlépett, leborult előtte, és őszintén bevallott mindent. 3434 Ő megnyugtatta: „Leányom, hited meggyógyított. Menj békével, és maradj egészséges!” 3535 Még beszélt, amikor a zsinagóga elöljárójának házából jöttek és közölték: „Meghalt a lányod. Minek fárasztanád tovább a Mestert?” 3636 A hír hallatára Jézus így bátorította a zsinagóga elöljáróját: „Ne félj, csak higgy!” 3737 Péteren, Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek nem engedte meg, hogy vele menjen. 3838 Amikor odaértek az elöljáró házához, nagy sírást-rívást, sok siratót, jajgatót találtak ott. 3939 Bement, s így szólt hozzájuk: „Mit lármáztok itt, mit sírtok? A kislány nem halt meg, csak alszik.” 4040 Erre kinevették. Ő azonban mindenkit kiküldött, maga mellé vette a gyermek apját, anyját, s kísérőivel együtt bement abba a helyiségbe, ahol a kislány feküdt. 4141 Megfogta a kislány kezét, s így szólt hozzá: „Talita kum”, ami annyit jelent: „Kislány, parancsolom, kelj föl!” 4242 A kislány fölkelt, és elkezdett járkálni. Tizenkét éves lehetett. A nagy csodálkozástól azt se tudták, hová legyenek. 4343 De ő szigorúan meghagyta nekik, hogy senki se tudjon a dologról, aztán még figyelmeztette őket, hogy azonnal adjanak a kislánynak enni.
Jézus Názáretben.
611 Innen eltávozva saját városába ment. Tanítványai elkísérték. 22 A következő szombaton tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan hallgatták, és csodálkozva mondogatták: „Honnét vette ezt? Hol tett szert erre a bölcsességre? És a csodák, amiket kezével végbevisz! 33 Nem az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon testvére? S ugye, nővérei is itt élnek közöttünk?” És megbotránkoztak rajta. 44 Jézus erre megjegyezte: „A prófétának csak hazájában, rokonai körében, a saját házában nincs becsülete.” 55 S nem is tehetett ott csodát, csupán néhány beteget gyógyított meg, kézrátétellel. 66 Maga is csodálkozott hitetlenségükön.
Az apostolok első küldetése.
77 Végigjárta a falvakat és tanított. Magához hívta a tizenkettőt, és kettesével szétküldte őket, hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkeken. 88 Meghagyta nekik, hogy az útra ne vigyenek semmit, csak vándorbotot; sem kenyeret, sem tarisznyát, sem pénzt az övükben. 99 Sarut kössenek, de két ruhadarabot ne vegyenek magukra. 1010 Azután folytatta: „Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott addig, amíg utatokat nem folytathatjátok. 1111 Ha valamely helységben nem fogadnak be, és nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét, s még a port is rázzátok le lábatokról, tanúbizonyságul ellenük.” 1212 Azok elmentek, s hirdették a bűnbánatot, 1313 sok ördögöt kiűztek, és olajjal megkenve sok beteget meggyógyítottak.
Keresztelő János halála.
1414 Heródes király is hallott róla, hiszen messze elterjedt nevének a híre. Azt gondolta, Keresztelő János támadt fel a halálból, azért van benne csodatevő erő. 1515 Voltak, akik azt állították, hogy Illés. Ismét mások azt mondták, hogy próféta, olyan, mint egy a próféták közül. 1616 Heródes ezek hallatára megállapította magában: „János támadt fel, akit lefejeztettem.” 1717 Mert Heródes volt az, aki embereivel elfogatta Jánost, és megkötözve börtönbe vetette testvérének, Fülöpnek a felesége, Heródiás miatt, akit feleségül vett. 1818 János tudniillik figyelmeztette Heródest: „Nem szabad testvéred feleségével élned.” 1919 Emiatt Heródiás megharagudott rá, el szerette volna tétetni láb alól, de nem tudta. 2020 Heródes ugyanis félt Jánostól. Tudta, hogy igaz és szent ember, ezért védelmezte. Ha beszélgetett vele, nagyon zavarba jött, de azért szívesen hallgatta. 2121 Végül mégis eljött a kedvező alkalom. Születése napján Heródes lakomát rendezett főembereinek, tisztjeinek és Galilea előkelőinek. 2222 Közben Heródiásnak a leánya bement és táncolt nekik, s Heródes és vendégei előtt nagy tetszést aratott. A király így szólt a leányhoz: „Kérj tőlem, amit akarsz, és megadom neked.” 2323 Meg is esküdött neki: „Bármit kérsz, megadom, akár országom felét is.” 2424 Az kiment és megkérdezte anyját: „Mit kérjek?” „Keresztelő János fejét” – válaszolta. 2525 Visszasietett a királyhoz és előadta kérését: „Azt akarom, hogy most mindjárt add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!” 2626 A király igen szomorú lett, de az esküre és a vendégekre való tekintettel nem akarta elutasítani. 2727 Azon nyomban küldte a hóhért, azzal a paranccsal, hogy hozza el János fejét. Az ment, és lefejezte a börtönben, 2828 és tálcára téve elhozta a fejét, odaadta a leánynak, a leány pedig átnyújtotta anyjának. 2929 Amikor tanítványai meghallották, eljöttek, a holttestet elvitték, és eltemették egy sírboltba.
Az első kenyérszaporítás.
3030 Az apostolok visszatértek Jézushoz, és beszámoltak róla, mi mindent tettek és tanítottak. 3131 Ő pedig így szólt hozzájuk: „Gyertek velem külön valamilyen csendes helyre, és pihenjetek egy kicsit!” Mert annyian felkeresték őket, hogy még evésre sem maradt idejük. 3232 Bárkába szálltak tehát, és elvonultak egy elhagyatott helyre, hogy magukban legyenek. 3333 De sokan látták, amikor elindultak, és kitalálták szándékukat. Erre a városokból mindenünnen gyalog odasiettek, és megelőzték őket. 3434 Amikor kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint a juhok pásztor nélkül. Sok mindenre kezdte őket tanítani. 3535 Már későre járt az idő, tanítványai azért odamentek és szóltak neki: „A vidék elhagyatott, s már késő van. 3636 Bocsásd el őket, hogy elmehessenek a környék tanyáira és falvaiba ennivalót venni.” 3737 Ő azonban így válaszolt: „Ti adjatok nekik enni!” Azok ezt felelték: „Talán elmenjünk és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy enni adjunk nekik?” 3838 Erre megkérdezte: „Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg!” Megtudták és jelentették: „Öt, és két halunk.” 3939 Erre meghagyta nekik, hogy csoportokban telepítsenek le mindenkit a zöld gyepre. 4040 Le is telepedtek, százas és ötvenes csoportokban. 4141 Akkor fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre, és hálát adott. Megtörte a kenyeret, s odaadta a tanítványoknak, hogy osszák szét. A két halat is szétosztotta. 4242 Mindenki evett és jól is lakott. 4343 A maradék kenyérből és halból tizenkét kosarat szedtek tele. 4444 A kenyérből csak férfiak ötezren ettek.
Jézus a vízen jár.
4545 Ezután mindjárt sürgette a tanítványokat, hogy szálljanak bárkába s keljenek át a túlsó partra, Betszaidával szembe, addig ő elbocsátja a tömeget. 4646 Aztán elküldte őket, és fölment a hegyre imádkozni. 4747 Közben besötétedett. A bárka mélyen bent járt a tavon. Ő ott maradt egyedül a parton. 4848 Amikor látta, mennyire küszködnek az evezéssel – mert ellenszelük volt –, a negyedik éjszakai őrváltás órájában elindult feléjük a vízen járva. El akarta őket kerülni. 4949 Amikor látták, hogy a vízen jár, azt vélték, hogy kísértet, és elkezdtek kiabálni, 5050 mert mindnyájan látták és megrémültek. Ő azonban rögtön szólt hozzájuk: „Bátorság! Én vagyok. Ne féljetek!” 5151 Aztán beszállt ő is a bárkába, és a szél elállt. Az ámulattól nem tudtak hová lenni, 5252 mert még a kenyerek csodáját sem fogták fel, a szívük még érzéketlen volt.
Betegek gyógyítása.
5353 Átkelve a tavon Genezáret földjére érkeztek s kikötöttek. 5454 Amikor kiszálltak a bárkából, az emberek rögtön felismerték. 5555 Bejárták az egész környéket, s ágyastul odahordták a betegeket, ahol hallomásuk szerint tartózkodott. 5656 Amerre csak járt, a falvakon, városokon és tanyákon, kitették a betegeket a terekre, és kérték, hogy legalább ruhája szegélyét érinthessék. Aki csak megérintette, meggyógyult.
2111 (A karvezetőnek – Dávid zsoltára.) 22 Hatalmadnak örül, Uram, a király, és segítséged láttán hangosan ujjong. 33 Teljesítetted szívének kívánságát, nem tagadtad meg tőle ajkának kérését. 44 Eléje siettél üdvözítő áldással, s fejére színarany koronát helyeztél. 55 Életet kért tőled, s te megadtad neki a napok teljességét mindörökre. 66 Segítségeddel nagy lett a hírneve, fönséggel és dicsőséggel övezted. 77 Áldássá tetted őt minden időkre, s színed előtt örömmel töltötted el. 88 Hiszen a király az Úrban bizakodik, a Magasságbeli kegyelmének erejéből nem fog meginogni. 99 Emeld föl a kezed elleneid ellen, s akik gyűlölnek, azokra sújtson le jobbod! 1010 Égjenek, mint a kemence tüzében azon a napon, amelyen arcod megjelenik! Semmisítse meg őket az Úr haragjában, eméssze meg őket a tűz! 1111 Töröld el nemzetségüket a földről, s ivadékukat az emberek fiai közül! 1212 Bár rosszat forralnak és cselt szőnek ellened, győzni sohasem fognak. 1313 Hiszen te mind megfutamítod őket, s nyilaikat arcukba vezényled.
22 (21). ZSOLTÁR
1414 Kelj fel, uram, erőddel, s mi majd ünnepi éneket zengünk hatalmadról!